Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
Önkiszolgáló csirkevágóhíd Ancsa néni. a tsz hivatalos kofája a szolnoki standján potom 21 forint 15 fillérért eladta a csirkét feleségemnek. A jámbor asszony úgy vélte: ..majd az én bátor erósszívű Kázmérom levágta a pipit”. Tévedett. A pipit én nem vágtam le. Arra hivatkoztam: Irtózom a vértől. Gyerekkoromban egyszer eleredt a szomszéd gyerek orra vére, azóta nem vágok orrba senkit. De, hát mi legyen a csirkével? — kérdezte életem párja, aki arra hivatkozott, hogy életében még a légynek sem ártott. a cipész, majd — Galagonya, 6 levágja... Három lyukas félcipővel, ópapánk csizmájával és a csirkével felballagtunk a második emeletre Galagonya bácsihoz. Az öreg a bőralkalmatosságoknak még csak örült valamelyest. de kereken kijelentette: 6 csak a kimúlt sertés- és marhabőrök ..mészárlásával” foglalkozik, élőket nem bánt. Menjünk a... Ja, Igen, menjünk a vágóhídra. Köszönjük szépen, eny- nyi eszünk nekünk is van. de hol van ebben a városban csibevágóhíd? Dusek volt a következő kiszemelt. 0 ugyanig rendőr. úgy gondoltuk, akinek fegyvere van. az bátrabb mint egy szemüveges aktatáskás üzletszerző. aki a gyerekek négus- bombájától is berezel. Dusek nadrágtartóval felerősített civil nadrágban fogadott bennünket és azt mondta: rossz helyen járunk, mert a múlt héten kapott büntetést kapitányától, amiért a kapitányság udvarán rendetlenkedő verebeket légpuskával nem lövöldözte le... Nejem homlokára csapott. Eszébe jutott, hogy az E/25 mellett a B/12-ben lakik Nán- csi néni, aki Jóféle húsokat képes szerezni „Jobb" helyekről — természetesen néhány forint felárral. Sejtettük: Nán- csi néni embere a vágóhídon dolgozhat. Futás Náncsi nénihez, a pipi fulladozik a hőségtől és a melegtől. Náncsi néni a C'35-be küld bennünket. Dromedár Alajos szívesen fogadott bennünket, és felajánlotta legfrisebb levescsontjait, valamint oroginált pacalpörkölt alapanyagát. A csirkéről? hallani sem akart. — Hogy gondolják — mond-' ta. — Egy védtelen kicsiny állatot megöljek? Soha. Szívünk elszorul, nézzük a védtelen árva csirkét, és arra gondolunk: vajon mások hogyan csinálják a pompás paprikás csirkét? De látva Dromedár szaktárs omló könnyeit, Illetlennek tartjuk a gondolati kacérkodást csirkecombbal, fehér pipi mellekkel. A szomorúságtól és a tengernyi kudarctól nejem kifakadt: — Látod, te is mindent kitalálsz. Nyáron eladod az lr- habundát, télen a bikinit. De most egy árva csirke kifog rajtad. Igazán kitalálhattál volna egy önkiszolgáló csirke- vágóhidat, amely olyan gillo- tin-féle lenne. A védtelen állat saját maga sétál a bárd alá, hogy neked ne legyen lel- kiismeretfurdalásod...! óriási! Mondom. Elkészítettem az ötletes alkotmányt, de az volt a kikötésem, ne ezzel a sokat szenvedett, ártatlan csirkével próbáljuk ki, amelyik már meghur- coltatva, szenesláda-börtöné- ben szenved Immár órák óta. — Miért ne! — így feleségem. -- Talán az ujjamat főzöm meg ebédre? S ezzel kiemelte a védtelen pipit szenesláda börtönéből. — Mondom: kiemelte, mert az árva csirke közben jobblétre szenderült és már nem volt hajlandó önmagát kiszolgálni elmés találmányomon. Párkány László Krimi szezon ■ERESZTŐ Vége a munkaidőnek, hé! Tizen hal évesek a parton — Dixiék miért húzódtak el tőlünk? — Hagyd, gerléznek. Marhául bírják egymást, de délután lejön az öreglány, s balhézik, ha kettesben találja őket. — Dixi öreglánya? — Egy frászt — Mártáé. *— Elég menős fej az öreglány. de nacnion megjátssza a bazári libát. — Dünnyögjünk másról! — Akarsz gerlczni? — Nem, de attól, csak heverj nyugodtan. — Ne játsszd meg magad, mert még tisztellek, mint fejet! — Hát nem is vagyok baba! — Baba, lioa, koké, mindegy! Nő vagy kis- anyám, vagy ahogy a drága jó kinyilatkoztató mondta: oldalborda! — Ühüm... — Mulyuhz? — Silenciumot tartok, mert nagy a cug! Pihentetem az etetőmet! — Marhául tudsz sükv- ielnii Nem vagy oké! — Oké. akkor lekopok! Nehogy visszagei lézz, mert juszt sem kamellak már! — Szil — Szí! — Baby, de jó. hogy ba- nánegyedül vagy, letanyá- zok, jó? — Boy, görcsöt kaptam, míg vártalak! Bírsz még? — Bírlak, formás kis baba vagy! — Frászt, szűk a bikinim... — Még mindig job*, mintha bő lenne! — Úszunk? — Libulhatunk, de inkább dünnyögjünk. Szerviem a döngicsélésed! — Fej vagy, azért! Engem a süket elő srácok nem bírnak! — Ezért hívnak apácának? — Naná, majd majré... Akarod, hogy feltupírozza- lak? — Majd később, ha megyünk haza. Nyolccentis a hajam, klassz, mi? — Az enyém is menős: három centi! En csak szeptember ben nyirbáltatok... — En hetenként! A nyolccentis hajú fiú, a hármas lány. Megjelenésük ultramodern. Foglalkozásuk: diák. Anyanyelvűk: magyar!(?) — sóskúti — J Tartós röntgen — Na ml lesi, a lábam kimarad? NINCS A tolmács Angol kereskedő utazott át egyik kisvárosunkon. — Mr. Brown, a londoni Vaskályha Comp. cég vezetője és bejelentette szándékát, hogy a bővülő nyugat—keleti kereskedelmi kapcsolatok jegyében félórás beszélgetést szeretne a helyi vaskályha ktsz vezetőjével. A ktsz elnöke tolmácsnak Barna kartársat, a bérszámfejtőt kérte fel, aki közismert volt angol tudáséról. Annyira bírja az angol nyelvet, hogy gyakran keveredik kifejezéseibe az oké, meg a helló, azután a gudbáj. „No, végre hasznát vesszük angol tudásodnak Józsikám!” — mondta neki az elnök, amikor mentek az országút melletti reprezentatív vendéglőbe fogadni a leendő megrendelőt. A restiben rögtön igen kellemes beszélgetés alakult ki Barna tolmácsolásával az elnök és Mr. Brown között. A* elnök megjegyezte: ilyen melegben nem lehetett kellemes az utazás. Barna kartárs. aki fél évet töltött amerikai hadifogságban, könnyedén fordította, hogy nem kellemes, ilyen hidegben az élet, de ha Jó a pokróc, azért nem fagy meg az ember. Mr. Brown kissé elcsodálkozott, de egyetértőén bólintott és mondotta, hogy bizony egy jó pokróc megtesz! a magáét, ha kell. — Azt mondja Mister Brown — tolmácsolta Barna, hogy szereti a jó meleg pokrócot. Az elnök kissé csodálkozva azon, hogy mit akar az angol ezzel a pókróccal, de leleményesen felhasználta, hogy közelebb kerüljön a lényeghez. — Ott nem kell pokróc, ahol az ő ktsz-étől veszik a vaskályhát. Barna kartárs tolmácsolta, hogy ha jó a kályha, még kaja nélkül is vidám az ember. De azért jó, ha az őrök rendesek és megengedik a foglyoknak a rendes pokróc használatát is. Mr. Brown mélyen elgondolkozott ezen, s a következőt válaszolta: „Bizony Jó, ha az őrök jók. ő részt vett a franciaországi partraszálláson. s egyszer két hétig német fogságba esett. Barna tolmácsolta, hogy az angol cégvezető volt német fogságban a partraszállás után, és szereti a Jó pokrócot és a tó őröket. Az elnök megvakarta fejét és így szólt: — Bizony, én sem szeretem az ökröket. Mr Brown kicsit nagyon furcsán nézett, miután Barna tolmácsolta az elnök szavait, köhintett és órájára nézett. — Hát nekem sajnos mennem kell, nagyon-nagyon örültem a szerencsének —, mondta mosolyogva. Szívélyesen kezet szorítottak és az angol beült a kocsiba. Jó, ha egy ktsz-nek saját tolmácsa van. Bementem egy trafikba, kértem egy doboz jó borotvapengét. A trafikos sajnálkozva tárta szét a kezét — Sajnos jó pengém nincs. Csak magyar gyártmányú... Tegnap a szolnoki illatszer boltban próbáltam «seren csét Kértem Thin-güet- te-et, mint kiderült seon ez, sem más külföldi penge nincs. A magyar pengék közül leghasználhatóbb Figaro szántén kifogyott. — Tessék talán Omegát venni. Sokan dicsérik. Vettem három Omega pengét. Ma reggel meg is boro t változtam velük. Ugyani» a háromból két pengét használtam el, de a penge csorbult, a szakáll maradt Olyan lett az arcom, mint — katonai műszóval — az átszeldélt terep. Szieretnék amkétot rendezni azoknak, akik dicsérték... Gyors számvetés: A há- romforintos Thin-nel, amíg kapni lehetett, hatszor nyugodtan megborotválkoztam Önköltség borotválkocaás- ként hatvan fillér. Az Omegával két pengét számolva kettőnegyven, plusz egy tabletta andaxin. Nem jó üzlet-.. Ja és fehér Ovenallt sem lehet, kapni, az Odol utódját Pedig jól bevált, megszerették. Vagy éppen ezért??? — hl — Orda, Nándor ...Nem könnyű ma egy gyereknek Menti a mentőövet Kép szöveg nélküli Mint a szélvész... Hajlottkorú nénikék tipegtek előttem a Tisza-partt sétányon. Az egyik az unokáját említette volt, akt medikus. Jó fejű gyerek, büszkesége a családnak. — Rám ütött — mondtm hervadt mosollyal — ma* gam is eszes leány voltam. — Ügy, úgy. Jól mondod Boriskám. Emlékszem a megye bálolcon a legjóhé- pübb fiúk versenyeztek egy táncodért. — Régen volt az Honé hám, de régen... Pár percig szótlanul sétáltak. Csillogó szemükből az ifjúságra való emlékezés fénye áradt. Ilonka néni hirtelen megállt. — Jaj Boriskám. ne siess olyan nagyon. Egészen kifulladtam melletted. Boriska néni széttárta s karját, s nagybüszkén, hangjában némi huncut árnyalattal így szólt: — A lányom ti mindig azt hajtogatja: „Mama te úgy mégy, mint a szélvész”. F. P.
