Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-16 / 141. szám
180* Június 16. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 5 ŐSSZEL VÁSÁROLT, nedvesen tárolt tüzelő nem használható gazdaságosan. Tüzelő beszerzésével ne várjon az utolsó pillanatig. Az Állami TŰZ ÉP telepek jótMinőségű hazai és külföldi -•z én féleségekkel várják vevőiket. Nagy sikerrel szerepel megyénkben az Állami Népi Együttes. Ilétszínvirág című — különböző népek táncaiból összeállított — műsorukkal. Vasárnap Jászberényben, hétfőn Jászapátiban, kedden Jászkiséren léptek fel. További előadásaikat Jászladányban, Beseny- szögön, Fegyverneken és Kunhegyesen tartják. Képünkön a szlovák nemzetiségi tánc egyik jelenete látható. Olvassa, FIÚK. L Á N V Az ezissfkoszorús énekkar sikere A jászladámyi vegyes ktsz és fmsz ezüstkoszorús énekkara a KISZÖV irodalmi színpadával együtt egész estét betöltő műsort adott június 11-én. A közönség vastapssal köszönte meg a színvonalas műsort. Zene és irodalmat ismerő emberek fejezték ki elismerésüket a kórusnak szerepléséért. A helyi tanács vezetői ez alkalommal értékes emléktárggyal ajándékozták meg a hatvan- négytagú vegyeskart. Az OKISZ Erkel Ferenc kórusa pedig gálaruhát küldött az énekkar nőtagjai- nakv Megnyitotta kapuit a ti- f.za várkon yi Juhász Imre járási úttörő építőtábor. Az általános iskola szép, kényelmes tanyai kollégiumát az ószőlői, a tászaföld- vári és a tiszajenői úttörők vették először birtokukba. A pajtások tíz napig lesznek itt e szép környezetben, ahol melegvizes fürdőt is biztosítottak részükre A megnyitásihoz nagy segítséget nyújtott a járási tanács vb művelődésügyi osztálya, a tiszajenői és tiszavárkonyi termelőszövetkezetek és az állami gazdaság vezetősége. Az első vendégek gyorsan megbarátkoztak az új környezettel. Már az első nap izgalmas labdarúgó-mérkőzésen szórakozhattak, este pedig a televízió műsorát tekintették meg. A tábor a nyáron csakNemrég, mikor először olvastuk a Rádióújságban a műsorcímet: „Halló fiúk, halló lányok”, kíváncsian kapcsoltuk be a tv készüléket. Vajon mi újat kapunk? Mivel rukkolnak ki a műsor szerkesztői? Ha figyelmesen átnézzük a tv programját, megfigyelhet- jük< hogy a legtöbb újat, a legbátrabb kísérletezést az ifjúsági osztály nyújtja. Ki ne emlékezne az országos sikert aratott „Ki mit tud?”-okra, a ma is népszerű „Ki miben tudós” ra, a „Riporter keres- tetik”-re, a „Versengő városokéra? És most a legutóbbi, a „Halló fiúk” azonnal a sikerek közé sorakozott. Jött, látott és győzött! Levelek ezrei érkeztek a műsor kénem kétszáz úttörőnek biztosit majd kellemes pihenést. szórakozást. A játék mellett délelőttönként a környező mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságban is Segítenek a növényápolásban és a terménybetakarításban- Munkaterületük elsősorban a kertészet lesz. A délutánt sportolással, vetélkedővel, kirándulással töltik. A hat turnus — egy-egy alkalommal harminc pajtás — részt vesz egy-egy tiszai táborozáson is. A pajtások igyekeznek derekasan helytállni és jó munkával megköszönni a tábor létrehozóinak, hogy kellemes 10 napot szereztek nekik. Munkaversenyt kezdeményeztek, amelyben egy-egy turnusban résztvevők eredményét, de külön- külön az egyes őrsök munkáját is értékelik majd. szítőihez. A fiatalság örömmel, lelkesedéssel fogadta. „Végre a miénk! Üdvözöljük a saját fórumunkat...!” Produkál a stáb A stáb — sok izgalmas műsorkészítésben összeko- vácsolódott együttes —, valóban a fiatalsághoz kíván szólni. Békés József írószerkesztő, a „Halló fiúk” egyik szülőapja, bábája. Vele beszélgetünk a műsorról, születéséről, fejlődéséről, gondjairól. — Könnyen kezdődik a beszélgetés, hiszen az interjú- alany most kolléga. — Műsorokat „általában” az ifjúság részére eddig is készítettünk. Voltak kisgyermekeknek, úttörőknek szóló műsoraink. Csak éppen az egyik legkritikusabb, legösszetettebb problémákkal vívódó korosztálynak nem biztosítottunk megfelelő fórumot. Pedig a 14—18 évesek igénylik ezt — mondja Békés József. Együtt a sztárok, sportolók, űrhajósok Az első adást széleskörű közvéleménykutatás előzte meg. A beérkezett válaszok igen érdekes tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgáltak a szerkesztőknek. — A műsor jelszava: minket minden érdekel — mondja a szerkesztő. — Már ebből is következik az összetettség. Az adás önmaga szülte a nehézségeket. Főtt is eleget a fejünk. Hiszen e műsorban egyaránt otthon vannak a sztárok, a sportolók, az űrhajósok. Imre az eszményi riporter Havonta egyszer jelentkezik a Halló fiúk. — Egy O KI hónapi megfeszített munka sűrűsödik benne. A stáb egyik legnagyobb sikere talán a fiatal, rokonszenves Antal Imre felfedezése. A sokoldalú, kultúrált műsorvezető egyébként zongoraművész, a Filharmónia szólistája, több nyelven beszél; eszményi riporter. Két társa, Farkas Zsuzsa és Kern András, aki szintén a tv fölfedezettje. a mai fiatalok képviselője, s az ő nevükben beszél is. A közönség is beszélhet Kevés tv adásban volt rá példa, hogy a műsor alatt a stúdióban jelenlévő közönség véleményt mondhat, kritizálhat. Bátor kezdeményezés! Igen érdekes az eredmény is: őszinték, lak- kozatlanok, s olykor megfontolatlanok e vélemények. A szerkesztés alapszabálya itt — mondja Békés József —, hogy állandóan nyomon kövessük a fiatalok mindennapi problémáit. Közöttük, velük élni. Napirenden tartjuk az őket foglakoztató, izgalmas etikai kérdéseket. Ha nekik akarunk műsort készíteni, velük együtt, egyszerre kell reagálnunk mindenre, ami új! — mondja befejezésül. Hogyan lehetsz szuperszonikus pilóta ? Ma este lesz a következő adás. Érdemes megnézni. Űj fiatal zeneszerző, Szerb György mutatkozik be sanzonjaival. Akit érdekel, megtudhatja, hogyan lehet valaki szuperszonikus repülőgépen pilóta; milyen elméleti felkészülést és biológiai adottságot követel ez a hivatás. Regős István Polgár Gezáne Jászladány Munka - játék - pihenés Megnyílt a tiszavárkonyi úttörő építőtábor terjessze a Néplapot! bő választékban kapható a Jászapáti Földművesszövetkezet újonnan megnyílt korszerűsített Ruházati Boltjában. A saten fehérnemű divatos kellemes tféiközHapi A község közepén, a rX kisvendéglővel szemben van a távolsági autó- buszmegálló- Szerencse, hogy ide tették. A fák hűvösében mégis csak türelmesebben várja az ember a járat érkezését ilyen melegben. Vagyunk tizen- egynéhányan a piros padokon; meg az erre-arra sétálókkal. Türelmünk is van még, pedig már egy órahosszat késik a busz. — Hortenziát vett? — hajlik nagy szuszogva egy tömölt menyecske a szomszédja kosara fölé és megbirizgálja a szép zöld leveleket. — Unalmamban — felel a bö szoknyás, szikár, égő fekete szemű asszony. A kapunktól jobbra már tele van a kerítés töve. Most majd balra szaporítok. Tudja, Katica, csak azért mentem el ehhez az ismerős virágos asszonyhoz, mert nem bírtam azt a szörnyű Marit- össze lehet őket kötni az urával, trió vaszariak, smucigok. Hit ha maga eljön hozzám vagy én vagyok maguknál nem mindig megkínáljuk egymást valamivel? Ezet? Hiába célozgattam. hogy éjfélkor indultam hazulról úgy tettek, mintha nem értenék. Már olyan éhes voltam, hogy a végén mondom neki: Mari, látom, mennyi szép befőtted van, hadd kóstolom. Hát a szemtelen! Nem azt mondta, hogy nincs most felbontva! Vidd magaddal a másvilágra — gondoltam, s otthagytam őket. Üljenek abban a kis lyukban. Megvan a szép lakásuk, de be nem mennek még aludni se. Inkább egész naj kucorognak abban az alsó odúban. Cseppet se csodálom, hogy egy gyerekük se lakik velük■ Mezítláb vannak; merthát kopik a cipő. — Mi az, kis bogaram? — fordítja arcát a másik felől ülőkre. Egy nagymama tartja ölében unokáját, aki félrebillent fejjel, ernyedten dől el a néni karján. Sárga kis ujjaival most a sovány, energikus asszony kötényét markolássza. A kicsi bágyadtan elmosolyodik. de csak nagy szeme fordul a kérdezőre. Az is olyan fáradtan• — Beteg? — Egész kicsi volt még. mikor nagybeteg lett. Azt hitték, agyhártyagyulladás. Csapolták többször is. Csak nem javult. A végén kiderült. hogy a fülével van baj. Sokáig nem volt képes még a kezét se emelni■ Nagyon elmaradt szegény, pedig ötéves. Mennyi verset tud azért- Mondd csak el a Kis Bencé-t, kisfiam! A gyerek nehezen forgó nyelvvel, de versel. Hol Ide, hol oda mosolyint• — Hát az osvos is téved. Meg azok közt is: egyik ilyen, másik olyan — szól közbe a pad végén figyelő, fekete ruhás, fekete kendős fiatalasszony. Jönnek az orvostörténetek- Előnyösek és kevésbé hízelgőek. Mindenki tud ilyet is, olyat is. Mi sem természetesebb, hogy a fiatal orvosoknál lyukadnak ki. — Őket is folyton sím- felik, pedig több köztük aki szereti a hivatását. — Az biztos—erősíti a sokszoknyás- — Van most nálunk is egy fiatalember. Egy éve sincs, hogy odaköltözött. De annál kedvesebb ember sose legyen. — Na. minálunk is ilyen az új orvos — csatlakozik a kis köpcös menyecske. Az uram nagyon elfoglali ember, mindig a brigád meg a brigád. Nincs ideje időt tölteni az SZTK-ban- Pedig most is injekciókúrán van. Elment ehhez a fiatalhoz, kérte, jönne el hozzánk késő esténként. Jött is, hűségesen. Biciklivel, mert jól kint lakunk. Kérdeztük, hogy fizessünk, alkalmanként vagy egyszerre? Ez is csak rest el!- kedett- Hogy nem a pénz a fontos, 6 egy szót nem szólt. Neki kötelessége segíteni az embereken. Meg majd megtaláljuk egymáson... Nagynehezen kért 20 forintot, mert hogy annyira erőltettük. Az uram megduplázta neki, negyvenet adott minden látogatásért. — A mi orvosunk már öreg. Morcos is. szigorú is, de megvernék a községben, aki rosszat mondana rá- Arany keze van. Nevet egy rövidet a fekete ruhás asszonyka. — Hogy milyen bolondja a tisztaságnak! Emlékszem, még akkor lány voltam, lakott a közelünkben három család. Nem szegények, egyáltalán nem. De hóit piszkosak voltak mindig a gyerekek. Egyszer aztán orvoshoz kerültek. Az öreg. N. doktor elször- nyedt, olyan szutykos, csipás. taknyos volt mind a három asszony pulyája. Kiment hozzájuk, megnézte a lakást, úgy összeterem- tette az asszonyokat, hogy messzire elhallatszott. Elrendelte, még aznap minden gyereket lefürdetve vigyék el hozzá a rendelőbe. Vitték is mindet mosdatva, tiszta ingbe. Akkor az öreg N. fogta a bélyegzőjét, és minden gyerek farára rányomott egy lila bilyogot. Aztán szólt az anyáknak: „Ide fi- gyeljenk! Jövő héten ilyenkor megint elhozzák a gyerekeket, de ha csak halványan is meglátszik rajtuk a bélyegző, a törvényre adom magukat. Addig minden áldott nap megfürdetik őket, értették?” Ügy nevetnek az asszo- mrok, hogy a közeli föd- rásziirlet küszöbén hasaló fekete kiskutya éktelen lármába kezd. Tóth Istvár tereidre
