Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

1OTB. június 9.

SZOLNOK MEGYEI NfÉPLAÍ

s

Megkezdődtek a jelentkezések a dolgozók iskoláiba

A dolgozók iskoláiba megkezdődtek a jelentkezések az új tanévre. Az első jelentkezési időszak június végén zárul, majd augusztus második felében ismét jelentkezhetnek a továbbtanulni szándékozó felnőttek. Az érdeklődőket az iskolák igazgatói részletesen tájékoztatják a felvétellel kapcsolatos tudnivalókról, az érdeklődők tőlük kapják meg a jelentkezési lapot, amit a dolgozóknak kell kitöltenie, munkahelyén aláíratnia és lebélyegeztetnie. Beiratkozáskor a jelentkezési lapot — az előző iskolai végzettséget igazoló bizonyítványnyal együtt — az igazgatónak kell átadni. A beiratkozások a dolgozók általános és középiskoláiban egyaránt augusztus utolsó hetében kezdődnek , és szeptember közepéig tartanak.

A podmoszkovjei 300 méteres meteorológiai torony

4 pedagógusok megbecsüléséről

A tanítók, tanárok szorgos munkájukkal, az i ifjúság odaadó nevelésé- : vei kiérdemlik a megbecsülést. A pedagógusnapon éppen ezt fejezik ki ünnepi módon az egész országban. És ez a meg- j becsülés ilyenkor anyagi j juttatásokban is érvényre jut. Természetesen j pénzjutalmat nem min- ! denki kaphat, tekintettel j anyagi erőforrásaink korlátozott voltára. Hogy kinek jut és kinek nem. azt sokféle szempont közre játszásával döntik el. Ez idáig rendben is í volna, hiszen legköze- í lehh majd mások kap- j nak, node az már sehogy sincs rendben, hogy j akiknek nem jutott, megszégyenüljenek miatta. Márpedig egyik középiskolánkban éppen ez történt.

A pedagógusnapi ün- ! népségén a diákok előtt ' adta át a jutalmakat a~

! igazgató a következő j j szöveg kíséretében: Ezek ! a tanárok jól dolgoztak, i ! amiért pénzjutalomban \

\ részesülnek. így becsűi- \ jék meg őket tanítvá- : nyaik is.

Következésképpen: akik ezúttal nem kaptak jutalmat, azok rosszul dol- ! goztak és még diákjaik i megbecsülését sem ér- \ demlik ki? Meglehet. Különben, Nem árt a i gyerekeknek már jó ko- \ j rán megtanulniuk',' hogy I ! azok érdemelnek csak i megbecsülést, akiket j j pénzzel is jutalmaznak ]

! — elvégre pedagógia is j i van a világon, vagy mi j !a szösz!

— Tg —

Uooooooooooooooooooooooooooooooooooc'

Fmsz vasbolt épül Jászszentandráson. A 000 ezer forint költséggel épülő új létesítményt július végén adják át.

Tizenkét „lépcső az égbe . . .

/rí 6

Tizenkét „lépcső”, tizenkét fecskefészek formájú erkély kapaszkodik az ég felé a podmoszkovjei 300 méter magas meteorológiai kutatótornyon. Az égretörő „fecskefészekből” a meteorológusok'és a fizikusok tanulmányozzák az atmoszféra tulajdonságait.

A megfelelő magasságban elhelyezett erkélyről kényelmesen megfigyelhető például az alacsonyan szálló felhőzet, a jégképződés, a szél jellege, áramlása, a levegő nedvességtartalma stb.

Maga a torony eredeti

mérnöki konstrukció. Viszonylag kis átmérőjű egymáshoz forrasztott acélhengerekből áll. A többtonnás súly betontalapzatba épített gömbcsapágyon nyugszik. A nagyobb biztonság érdekében a tornyot négy különböző metszőponton acéldrót huzalok tartják rugalmas, de megbízható ölelésükkel.

Merjünk

szépeket álmodni!

Berekfürdő alvó Csipheróanika

Az autó lekanyarodik a karcag—tiszafüredi út széles síma betonszalagjáról. A kétkilométeres bekötőút, amelyre ráfordulunk, lényegesen keskenyebb, gödrös, rázkódik a kocsi. Berekfürdőre valahogyan furcsa módon jellemző ez az út. Aszfaltozott, de gödrös, pormentes, de keskeny, nagyobb forgalomra alkalmatlan.

Pedig Berekfürdő forrásSsívügye m

Karcagon mindenkinek szívügye Berek. Tanácsi osztályvezető és pártfunkcionárius. fürdőmester és boltvezető egyaránt töri a fejét, hogyan lehetne jobban. A városi tanács által Berekfürdőről elfogadott jelentés és határozati javaslat valóságos tanulmány. A vendéglátóipari vállalat és az fmsz a rendelkezésre álló csekély anyagi lehetőségekkel igyekszik jói gazdálkodni, így épült egy tető a Habcsók kiscukrász- da strand felé néző terasza fölé. (Igaz, ez a tető részt vehetne a miniatüri- zálási programban.) Megszervezik a csónakkölcsönzést. Rendbehozzák a Park étterem tetejét.

A város áldozatkészségét dicséri az a százezer forint értékű munka, amelynek során a fürdő területén új betonjárdák készültek, felállítottak húsz új. modern kabint, mázolják, festik a régieket, csempézik a kádas helyiségeket. S ha némi pénzt tudnak még szerezni, megszüntetik a fürdő szégyenfoltját, a leírhatatlan állapotban levő árnyékszéket. (Ezt valahogy még a nyár folyamán kellene megvalósítani.)

Karcag áldozatkészségét dicséri, hogy megrendelték azokat a terveket, amelyek... de ez már az álmodozáshoz tartozik. Álmodozni lehet és kell is. Mi valami nagyon szépet, nagyon nagyot szeretnénk ott Bereken. S ha világosan látjuk is, hogy az álmoknak határt szabnak rideg gazdasági tényezők, hogy a realitások ma és most még nem engedik meg az idegenforgalom ugrásszerű felfejlesztését, de azt is tudjuk, hogy álmodozni jó és hasznos. Ami ma álom, az holnap terv, holnapután valóság lehet. Dunaújváros, a siófoki motelsor, a pécsi Üjmecsekalja

vizének a minősítése kitűnő. Olyan az összetétele, mint a hajdúszoboszlói vízé, amelyben ezrek keresnek és találnak gyógyulást a reuma, isiász és más mozgásszervi megblegedés- ben szenvedők közül. Lehetne olyan forgalmas is. mint a szoboszlói gyógyfürdő, a város vezetői ezt lép- ten-nypmon hangsúlyozzák. Lehetne, ha... de ehhez pénz kell, sok pénz.

indenkineh

is ilyen álom volt, nem is olyan régen.

Az álom é* a vaióaág határán

S az álom és a valóság között, az út első szakaszán a határkő a terv. A terv, amely az álmot a lehetőség ruhájába öltözteti és mérnöki precizitással szabja meg az álmok realitását.

Dr. Weichinger Károly professzor, egyetemi tanár készíti a Berekfürdő rendezési, építési tervét. S amikor hatalmas makettek, szobafal nagyságú tervrajzok között beszélgetünk, kirajzolódik a fürdőtelepülés új képe.

— Az egész világon egyre nő az idegenforgalom jelentősége — mondja az ősz, de aktivitástól fűtött építész. — Amelyik országnak tengerpartja van, annak könnyű kihasználni az adottságait, de mi is kitűnhetünk valamivel. A mi szerencsés adottságunk: területünkhöz mérten a legtöbb gyógyforrással rendelkezünk. Ezt kell értékesíteni. és az idegenforgalom szolgálatába állítani. Annál is inkább,

mert világszerte rendkívül nagy a reumatikus betegségekben szenvedő emberek száma. Ezért van nagy jelentősége annak, ha olcsó üdülőszálló-ágyat biztosítunk a drága kórházi ágy helyett.

— Ami Berekfürdőt illeti, okulnunk kell Hajdúszoboszló és Hévíz fejlesztéséből, ahol huszonöt évvel ezelőtt még egyáltalán nem számoltak az igények tömeges növekedésével, nem készült nagyobb koncepciójú telepítési terv.

— Berekfürdőnek megvan a lehetősége nagv koncepciójú tervvel kezdeni a fejlesztést. Annál is inkább. mert itt szanálások nélkül is biztosítható hely a nagyobb aránvú kiépítésre.

— Eddig 3500—4000 für- dőző üdül egy-egy meleg napon Berekfürdőn. Várhatólag 15—20 éven belül tízezer fő fogadásáról kell gondoskodnia a fürdőnek. Ilyen nagy látogatottság esetén gondoskodni kell arról, hogy lakást, élelmezést biztosítsanak az odaérkezőknek, legyenek akár gyógyulást keresők, akár családtagok, akár nyaralók. Ez a látogatottság a régi települést is felduzzasztja, mert a kiszolgáló személyzet a helyi lakosokból verbuválódik majd. A fejlődésre garancia a gyógyvíz jelenléte és hatása. Emiatt a fürdőtelep kiépítése elsősorban gyógyászati célokat szolgál majd. Egy-két kisebb-nagyobb gyógyszálló építését tervezzük, reméljük, a nagyüzemek, amelyek máris érdeklődnek, hozzájárulnak majd anyagilag is ezeknek a létrehozásához.

Kemping-tábor — tájjelleggel

— Tervezzük természetesen a strand bővítését. Üj medencék létesítése is szükségessé válik. A fürdő közelében hétvégi-ház telepet építenénk. Ennek alföldi tájjelleget kívánunk adni. Egy ifjúsági tábor létesítését is tervezzük, oly elhelyezéssel, hogy ne zavarja a fürdő csendjét. Ugyancsak a megye tájjellegére való tekintettel épülne meg a camping. Természetesen az új település kiszolgálására üzleti negyedet és kulturális központot kell építeni.

Felállunk és az asztalhoz megyünk. A professzor kigöngyöl egy rajzot. Rajta a település vázlatos képe. Két új közlekedési út fogja keretbe Berekfürdőt. Egyiken az üzletnegyed áruellátása, az ipari létesítmények forgalma, másikon a camping és a hétvégi lakótelep közlekedése oldódna meg. A jelenlegi országút szinte kétkilométeres sétánnyá válna.

— Tudja, mi a legfontosabb? — emeli fel figyelmeztetően az ujját az építész. — A csend. A csend és a nyugalom, amelyet külföldön csak nagyon drágán lehet megvenni. Én ilyen csendes menedéknek álmodom ezt a fürdőhelyet.

Berekfürdőn mindez a nagy változás még szuny- nyad. Alvó Csipkerózsika a kis fürdőhely a fák zöldjében. De talán egyszer ezért a Csipkerózsikáért is eljön a királyfi.

— hernádi —

Múlt nyáron,

hírfelen

Hárman feküdtek a napon.

Reggelente szinte kötelesséy- szerüen megjelentek a vízparton. Nem homokpad volt az, hanem sűrű fűvel benőtt kis hullámfogó. néhány színes ernyővel, foszladozó fonott székkel, gazdátlan napozó paddal. De így valahogy még sivárabbnak tűnt, mintha teljesen üres lett volna.

A fiú — aranybarnára sülve, vakító fehér short-ban — aznap kicsit késve érkezett. Csak megkóstolta a reggelit, aztán a telefon mellé ült. Kétszer is beszélt interurbán, fojtott hangon, türelmetlenül. De mire lesétált a lépcsőkön, már ismét szokott egykedvű arcát öltötte magára, öntudatlanul, mintha csak kölcsön kérte volna. Egy marék kavicsot szorongatott a kezében, útközben gyűjtötte. Mind lapos volt, kerek és fényes, szinte élőlényként cikáztak a vízen, ha furcsa mozdulattal — balkezes volt — elhajította őket.

Az öregek hunyorogva nézték az izzó napfényben, ahogy lusta, hosszú léptekkel átjött a kis fa- hidón és leült. Férj és feleség voltak, egy élet állt mögöttük. Nem egymás mellé feküdtek, magázódtak. Finom, ősz feje volt a férfinak, még túl a hetvenen is vitézül tartotta magát. Ö hozta a gumimatracokat, fel is fújta mind a kettőt. Szinte élvezettel, összeszűkült szemmel figyelte, hogy feszülnek a párnák. Kissé lihegett.

Az asszony féloldalt feküdt az árnyékban. Nem tudta rászánni magát, hogy könyvet vegyen a kezébe, inkább nézte, hogy a hullámtörésben a vad madarak ösz- szemarakodnak egy elpusztult halon. A győztes diadalmasan vijjogott, zsákmányát egy kiálló sziklára cipelte, és tépni, szaggatni kezdte.

A nő haja szőkére volt festve.

Fésülködésbe fogott, fárasztotta a látvány, a csobbanások és a hallgató csend is idegesítették. Beszélgetni szeretett volna, de azok ketten rá sem pillantottak. Meg nem is tudta, miről.

A fiú csak néha szeretett társalogni. Most szótlan hangulatban voU, ráérősen beleereszkedett a vízbe. Ahogy kilépett a . stégre, bőrén csillogtak a cseppek. Visz- szadölt a nyugágyra. Eszébe jutott valamit fejben kiszámolni, de ebbe majdnem belebolondul1. inkább abbahagyta. Gépelt papírlapokat forgatott, tanult. Gondolta, ha már belekezdett, hát be is fejezi.

Az öregúr a napon feküdt, kényelmesen, már reggel óta, ÖV nyolc órakor jöttek le. (Ez frissen tartja az izmokat, pihenteti az agyat — szokta hajtogatni.) Egy irodalmi iolyóiratot lapozgatott, kissé ingerülten dobta félre. Helyette egy regényt kezdett olvasni, német nyelven. Hosszú ideig élt Ausztriában. Kis táskarádiót vett elő. A híreket félfüllel hallgatták, bágyadtan, akár ez a mai nap is, velük együtt. Aztán következett az időjárás- jelentés. Tovább tart a szokatlan hőség... Az öreg dünnyögött valamit, nem lehetett kivenni belőle. helyesli-e vagy elégedetlen.

Jazz-műsort konferáltak utána,

a fiú hallgatta volna. Mikor azonban látta, hogy kikapcsolják, megvonta a vállát, s fütyürészni kezdett halkan. Vagy csak akart? Nézte az öreget, aki félóránként belábolt a hideg vízbe, nagyokat fújt, alábukott. Aztán fázósan dörzsölte magát. Egyszer véletlenül a csuklóján felejtette az óráját. Aggódva nézegette, áthatolt-e fedelén a viz, de nem tudta szétszedni.

Együtt mentek ebédelni, szótlanul. De siettek vissza mindhárman. mintha valami közös, titkos céljuk lenne, egy várható esemény, olyasmi, amit nem szabad elmulasztani. A nap visszacsillant minden homokszemből, üvegdarabból, mint megannyi élesfényű lámpás, mely furcsamód csak alkonyaiig világit. Pedig ennek nincs értelme, vélte a fiú. A levegő állt és remegett, forró hullámokkal borította el őket. Fogta a két evezőt, csónakba ült.

Mikor visszament, az idős házaspár ugyanúgy feküdt, csak az árnyékuk húzódott arrébb. A fiú cigarettát vett elő, s azon törte a fejét, mi változott délelőtt óta. Megnedvesítette az arcát. Csak később jött rá, hogy az öreg délután még nem volt a vízben, holott imádott fürdeni.

Most viszont csak olajozta magát, meg zsörtölődött, hogy íg a háta. Mért nem fekszik hanyatt, gondolta a fiú, s újabb cigarettára gyújtott. Mikor elszívta, a vízbe akarta hajítani, de a széléig sem tudta eldobni,, ott füstölt egy ideig. Aztán kialudt.

Az asszony szunyókált, öt óra felé az öreg panaszkodni kezdett, hogy szomjas és a feje is fáj. Elment a vízcsaphoz, de hiába forgatta. Erre felkeltette a feleségét, hogy induljanak, mert inni akar. Majdnem összevesztek, mert nem találták a kulcsot. Egymást okolták érte. Végre meglett, az egyik széken volt.

A fiú felöltözött és lesétált a kikötőbe. Narancsot vett, de savanyú volt. letette egy padra. Nem akadt semmi látnivaló, ácsorgóit egy kicsit, aztán visszament. Sokáig fésülködött. míg végre eszébe jutott, hogy éjjel úgyis összekócőlódik. Ez elkedvetlenítette, s lefeküdt.

Az ablaka alatt emberek beszélgettek. Egymás szavába vágva mesélték, hogy az öreget elvitték a mentők. Infarktus. Az orvos szerint reménytelen. A hangokból részvét csendült ki. ök is öregek voltak.

A fiú másnap nem ment fürdeni. Borúsnak tűnt az ég.

Selmeczy AttUf