Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

t KeH«s éívezet — Illeni ez. a dupla! Párat­lanul frissnek érzem magam, amikor felhajtom. Le sem ír­hatom, hogy milyen jól esik! — Csak az a baj, hogy sok a gyomorsavam és néhány perccel a dupla után olyan gyomorgörcsöm van, hogy kí­nomban a falra tudnék mászni! — Ilyenkor villámgyorsan elő a szódabikarbónával. Ha­mar egy kanálkával. Utána két korty víz. — Jaj, kínomban még meg Is izzadtam. — Lassan szűnik a görcs. — Elmúlik a kegyetlen fáj­dalom. — Leírhatatlan érzés. — Valóságos élvezet. (Mtözködni tudni kell Pontosan öt órakor ta­lálkoztunk az állomás elő­csarnokában. Húszán jelent­keztünk az ötnaoos prágai kirándulásra. Tizenkilen­cen percnyi pontossággal érkeztünk. Gondosan fel­öltözve, ünneplőben. Hadd lássák a baráti országban, hogy milyen módban élünk. Nem volt hiba a csomagok körül sem. Volt, aki az öt­literes demizsont lengette. A kecskeméti baracknak híre van a határon túl is. különösen, ha Tiszakürtön termett. Többeknek a cso­magjában szemérmesen megbújt, a szürkére hava­zott szalámi. Néhányan ar­ra esküdtek, hogy az ezüst­csomagolású Kossuthot né­hány perc alatt el lehet passzolni. Vágó kartárs az utolsó pillanatban érkezett, óriási meglepetés. Rongyos pecsé­tes ruhában, lábán félreta­posott cipő. Foltos kiving lógott rajta. De valósággal meggörnvedt, olyan nehe­zen cipelte a bőröndjét. — Micsoda szerelésben jösz te, hülye! Hiszen így a csoport szégyene vagy! Vágó sokatmondöan neve­tett. — Van ide gógyé, ba­rátaim! — És mi az ördögöt ci­pelsz abban a bőröndben? — Mondtam, van itt ész! A cseh vámőrök nem kí­váncsiak a határon a pod­gy ászra. Az értékesítés nem tar­tott sokáig. Vágó elsőnek adott túl a matérián, a ba­rackpálinkán, a szalámin és a finom halasi csipkén. Másfél óra múlva 6 volt közöttünk a legelegánsabb. Unom angol szövetből ké­szült öltönyben pávásko- dott. Freudenberg bőrből gyártott cipő a lábán. Pará­dés felöltőjét mindannyian megbámultuk. Az ötödik nap éjszakáján Indulás. Másnap a reggeli órákban érkeztünk a határ­állomásra. A vámőrök vizsgáló te­kintette] haladtak végig a kocsin. Felsóhajtott, aki mellett szótlanul elhalad­tak. Többször hangosan fel­szólították az utasokat. — Kérjük, jelentkezzen, akinek valami elvámolnJva- lója van. s A közel kétméteres vám­tiszt éppen Vágó kartársat szúrta ki. — Van, ké­— Szabad a bőröndöt? Vágó mosolyogva ugrott fel a helyéről. Lekapta a bőröndöt a padgyásztartó- ról. — Néhány használha­tatlan ócskaság. öntelten kattantotta fel a bőrönd tetejét. — Tessék'. A vámtiszt beletúrt a bő­röndbe. Nem volt benne egyéb, csak az az ócska holmi, amiben Vágó a ki­rándulásra elindult. A vámőr lecsapta a te­tőt. — Kövessen a vámhi­vatalba. — Én? Mit akar ezektől az ócskaságoktól? ■ — Tessék leszállni a vo­natról! Negyedóra múlva Vágó letörten jött vissza. — Majdnem ezer forintot fizettem. — Azokért a kidobndvaló ócskaságokért? — Nem! Azért, amit he­lyettük magamra szedtem. Rossi Károly rém valami élvámolniva­lója? — Nincs! ÁBRÁNDOK ÓDA Újsághír: Restaurálták Szolnokon a Csarnok utcai reprezentatív italboltot. Toliamból tódulnak a sorok Szívem örömtől remeg A szó a rím csak dadog Tatarozták a Műveket! A falakra, hol kihűlt már az őszi légypiszok színcsókot dobáltak ügyes kezek és a latrina tövébe két vödör mész érkezett Az álló pult alját — Alfonz, a táppénzcsaló üldögélt itt nyolc nagyfröccstöl lazán — meleg-barnára kente az érzöszivű mester és Elza helyét — ki karcsú testtel szökell a féldecik után — Elza helyét sem festették sután Űj bádog takarja a szeszmarta polcot A tapéta alján is bekenték a foltot mit Sztrovacsek hagyott (tavaly, mikor harminc másodperc alatt negyvenkét pofont kapott) A megnyitó napján dalárda hódolt a szesznek és kemény fogadás hogy havonta egyszer szinjózanok lesznek modor — A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 367. csip*, Hol a férj? VICCEK Késő délután a péküz­letben: — Kérem szépen, van 50 darab friss fehér kenyér? — Igen, kérem... — Azt hiszem, ma már nehezen tudják eladni — Jegyzi meg az idegen és távozik. ☆ Saját sírunkat rendsze­rint magasabb helyen ás­suk meg. A héi humora — önt titkárnőnek ve­szem fel... Elsősorban az a kívánságom, hogy tisztában legyen vele, beosztottai in­ná] a kezdeményezést ér­tékelem a legtöbbre. — Kitűnő, igazgató elv­társ! Havá megyünk ma este? ☆ — Miért sir, anyóka? — kérdezi a rendőr az idős asszonyt. — Valamelyik huligán feldöntötte a kosaramat! — Szándékkal? — Nem, körtével. ☆ — Miért vagy olyan rosszkedvű? — kérdezi Pé­ter, festő barátjától. — Megloptak. Ellopták valamennyi festményemet. — Ügy tudom, hogy ki­vétel nélkül biztosítva vol­tak, nemde? — Igen, Igen. de sajnos, a rendőrség elkapta a tol­vajokat, a festményekkel együtt. DÜHÖNGŐ SZOLNOKI IFJÚSÁG — Nyissák ki! Táncolni akarunk! ABSZOLÚT TÁRGYILAGOSSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents