Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

i 966. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Déli napsütésben a cibakházi Holt-Tiszán Egy kiváló közös gazdaság Nagyszerű eredmények — Napi gondok a Rákóczi Tsz-ben Az elnök, a főagronómus és az I-es üzemegység ve­zetője árról beszélgetett, mit is tegyenek, hogy túl­jussanak az időjárás követ­kezményeként kialakult munkacsúcson. A kukorica kapálása, a cukorrépa egye- lése most egybeesett a szé­na betakarításával, s olyan munkákkal, mint az öntö­zés előkészítése a kijelölt kukoricatáblákon. A vízjár­ta területeken megkésett a kapásnövények vetése, most A kereskedelem ne vegye át a sületlen kenyeret Cikkünk nyomán EGV DOLGOS ÉLEI JUTALMA Lapunk április 22-i szá­mában „Mindennapi kenye­rünk és aki adja” című Írásunkban bíráltuk a szol­noki Sütőipari Vállalatot a kenyér rossz minősége miatt. Rámutattunk olyan hibákra, amelyek emberi hanyagság, gyártástechno­lógia be nem tartása, mű­szaki hiányosságok követ­kezményei. Cikkünkre vá­laszolt az említett vállalat igazgatója, valamint. a Szolnok megyei tanács vb ipari osztályának vezetője. A vállalat igazgatója töb­bek között ezt írta: „...A leközölt cikkel egyetértek és az a véleményem, hogy arra illetékes felsőbb szer­vek a jövőben tőlünk füg­getlen problémák megoldá­sához aktívabban fognak segítséget nyújtani...” A válasz további részében kö­szönetét fejezi ki azért a segítségért, melyet a hibák feltárásával, s azok meg­írásával nyújtottunk. A megyei tanács vb ipari osztály vezetőjének válasza a minőség javítására tett intézkedésekkel foglalko­zik. „...A cikkben foglalta­kat megvizsgáltuk és meg­állapítottuk. hogy a ke­nyér minősége nem min­denkor elfogadható. Panasz volt rá az utóbbi időben is, amikor a Tiszaföldvárról szállított kenyér nem volt jól átsülve és a szállítás még fokozta a minőség- romlást. Ebből kifolyólag körülbelül 150—160 két ki­logrammos kenyeret ki kel­lett vonni a forgalomból... Osztályunk állandóan el­lenőrzi a sütőipari termé­kek minőségét. Igyekszünk oda hatni hogy a lakosság asztalára jóminőségű, kifo­gástalan kenyér és süte­mény kerüljön. Utasítot­tuk a vállalat vezetőit, hogy a minőségileg, illetve a vonatkozó szabvány elő­írásainak nem megfelelő terméket a kereskedelem részére ne adják ki. Az áru kiadásánál következe­tes ellenőrzést végezzenek. A selejtes termék után pe­dig szigorúan alkalmazzák a selejtbérezést, illetve a kártérítést. A minőségellenőrzésben nagy segítséget tudna nyúj­tani a kereskedelem is. Ugyanis több alkalommal felhívtuk a boltvezetők fi­gyelmét, hogy a nem meg­felelő terméket ne vegyék át. Sajnos ezzel a jogukkal nem élnek a boltvezetők...” íme a két válasz. Az előbbi levélből a jószándék nem hiányzik, de szívesen olvastunk volna arról, hogy vállalaton belül mit tesz­nek a hibák megszünteté­sére. A megyei tanács vb ipa­ri osztályától kapott válasz •már biztatóbb. Reméljük, az eredmény sem marad el. Igaz, ahhoz a kereskedelem­nek is hozzá kell járulnia. Ha nem megfelelő a ke­nyér vagy a sütemény, a kereskedelem élien jogával s ne vegye át azt. Ez egyébként nemcsak joga, de kötelessége is. A pedagógusnap al­kalmából Ilku Pál művelődésügyi minisz­ter tegnap a minisz­tériumban Tippmann Ilonának, a török­szentmiklósi Petőfi úti általános iskola taní­tójának eredményes oktató-nevelő mun­kája elismeréseként a Kiváló tanító kitün­tetést adományozta. Lehet-e nagyobb öröme egy családnak, mint az, ha valamelyik tagja ki­tüntetést kap? Ilyen nagy örömben osztozott tegnap Törökszentmiklóson a Pe­tőfi úti általános iskola tantestülete, amikor meg­tudta a hírt. Osztatlan örömet okozott e hír a városban is. Senki sem kérdezte: miért kapta? Mindönki ismeri őt, a város szülöttét, aki 45 év alatt több mint 1300 gyer­meket tanított meg írni, olvasni, számolni. Tipvmann Ilona évek óta készülődik, hogy nyug­díjba vonul. E szándékát azonban sohasem követte a tett. Nem tudta ott­hagyni a megszokott, ked­ves gyermekarcokat. Bün­tetés számára az egye­düllét. A padok között érzi magát otthon. Csaknem fél évszázada neveli a gyermekeket. Negyvenöt éve vénzi ne­héz, fárasztó munkáját. Nagyapák, apák, s unó- : kák együtt mondják: ő a mi tanító nénink. Ha jönnek az új első osztá­lyosok, gyakran hallani tőle: ennek a kislánynak tanítottam a nagyanyját. ^ Eszes gyerek volt, de az p írással sokat kínlódtunk. Vagy — ennek a Pistinek az édesapja is nehezen számolt. Negyvenöt év alatt sem vesztett lelkesedéséből. Ma is épp olyan gonddal, lelkiismerettel foglalkozik i az első osztályosokkal, ] mint néhány évtizeddel ezelőtt. Soha nem csüg­ged, az esetleges sikerte­lenség miatt. Bízik ön­magában. bízik tanítvá­nyaiban, akikben a köte- j lessépérzetet. a pontossá- j got szokássá tudja tenni. Kora ellenére mozgása ma is friss, s elvégzett munkájának minden ered- ! ménye a kiválóságot tük­rözi. Mindenütt ott van, ahová kötelessége hívja. PAsztvesz a fiatalabbak vidámságában, menérti a tanári szoba derűiét, de ha valami nehézség adó­dik. az elsők között van. aki segít. Több pedagógus társá­val őt köszöntötték teg­nap Budapesten a kitün­tetés átadása alkalmából, s őt köszöntik a török­szentmiklósi pedanógus- társai régi és mai tanít ványai. P Bihary Laíosné £ tanítónő 8 JOOOOOOOOCXXXXJOOOOCXJOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCt aztán lehet hajrázni a nö­vényápolással. Ha több is a gond, mint egy évvel ezelőtt, nem kell attól tartani, hogy a rákó- czifalvi Rákóczi Tsz-ben nem oldják meg a felada­tokat. Ez a gazdaság egyi­ke azoknak, amelyek ta­valy is beleszóltak az or­szágos versenybe. Mégpe­dig nem akárhogyan. — A megtisztelő országos máso­dik helyet biztosították maguknak. A megyei, járá­si versenyben sem adták ennél alább. S így két vándorzászló, három oklevél és 80 ezer forint jutalom illette őket. Ezekre emlékezve Hajdú Ferenc, a kiváló közös gaz­daság elnöke szerényen je­gyezte meg: — Nem egy év eredménye ez, amit tavaly elértünk. Több esztendő, szorgalmas munkája ala­pozta meg a sikert. Így igaz. Ebben a gazdaságban is 1961-ben történt a fordu­lat, amikor is a Béke és a Petőfi Tsz „házasságá­ból” létrejött az 5300 hol­das gazdaság. Ekkor lett a tsz elnöke Be- reczki László — aki már ismét a járási tanács élén áll — és főagronómusa a jelenlegi elnök, Hajdú Fe­renc. Olyan emberek írják en­nek a nagyüzemi társas gazdaságnak a történetét, mint Deák II. István és munkacsapatának tagjai, — akik példásan dolgoztak a mesterséges borjúnevelő­ben, s tavaly 428 borjút ne­veltek fel. Somosközi Béla zetoros és a vele dolgozó rakodó munkacsapat Ar- nóczki István vezetésével szintén a legszorgalmasab­bak közé tartozik. Az ösz- szes szállító, rakodómun­kásra ez áll, számolatla- nul dolgozzák végig a va­sárnapokat, ünnepeket, ha a munka, a közös érdeke ezt kívánja. Gere Sándor, Dudás Ferenc, Földi Györgvné növénytermesz­tési munkacsapatáról is csak elismeréssel szólha­tunk, s hasonlóan Szilágyi László, Csete Sándor, s a többi fogatos helytállásá­ról, valamint a faiskolá­ban dolgozó Demény Mi- hályné és mások igyekeze­téről is. S természetesen azokról, akik a többszáz ember munkáját szervezik, irányítják, így az einök, Almádi Emil, párttitkár, valamint Horváth Ferenc főagronómus, Gulyás Fe­renc, Tamasi Mátyás üzem­egységvezetők, Szőke Jó­zsef főkertész, Mihalcsik József, a gépesítés és Bagi János, az állattenyésztés vezetője. Mindannyiuk munkája testesült meg az 1965. évi magas terméseredmények­ben. Az 1280 hold átlagá­ban betakarított 19,50 má­zsás búza, a 605 holdon ter­melt, s átlag 21,60 mázsát adó őszi árpa termésben. Az ipari növények hoza­ma is kiemelkedő: lenből 11, cukorrépából 230, bor­sóból 17,80 mázsát termel­tek, szintén többszáz hol­don. Szerződésre értékesí­tettek 163 vagon kenyér- gabonát, vetőmagnak mint­egy 40 vagon fémzárolt lent, ugyanennyi borsót. — Ezenkívül 121 ezer liter tejet, 135 mázsa baromfit, 364 hízottmarhát és 1430 hízottsertést adtak a nép­gazdaságnak. Nyilvánvaló, hogy a 672 szövetkezeti család bol­dogulásának biztos alap­ja a közös erősödése volt és ma is az. A „fordulat évétől” kezd­ve alakították ki a nagy­üzemi táblákat, 1700 hol­don digózást, illetve kémiai talajjavítást végeztek, ön­töznek, vegyszereket hasz­nálnak, gépesítenek. — öt évvel ezelőtt négy traktor és két teherautó volt a bir­tokukban, most 31 traktor és különböző munkagépek, s a két teherautó képezi a gépparkot. Külön üzemegy­ség a 85 holdas gyümölcs­fa iskola, amely tavaly, :a- lamivel kevesebb területen, 3 600 000 forinttal gyarapí­totta a bevételt. Egy cikk terjedelme na­gyon kevés ahhoz, hogy tartalmazza öt év küzdel­meit, a gondokat, sikere­ket, amelyek váltogatták egymást. Az említett ada­tokból azonban következ­tetni lehet arra, hogy évről évre szilárdabb a Rákóczi Tsz. A közös erősödése még biztosabb alapja az újabb eredmé­nyeknek, a tagok jólétének, amely­nek elérésén fáradozik a nagy szövetkezeti család, — együtt a párttagok, párton- kívüliek. Nagy Katalin BODÓ BÉLA: Levélírás fontos ügyben Öt levelet írt Mariana Alcofo- rado, öt szerelmes levelet egy francia tiszthez a XVII. század­ban és bekerült az irodalomtör­ténetbe: a leveleket azóta is re­mekműnek tartják. A többi közt de Sévigné leveleiről is tud az irodalom — én pedig hetek óta adósa vagyok a lelkiismeretem­nek, mert nem írom meg Budá­ra ezt a néhány sort: „Tisztelt mester, a konyhakredenc lába eltört, legyen szíves kijönni...” Lustaság? Nem először törté­nik meg velem, hogy a hason ió apró ügyeimet halasztgatom egyik napról a másikra — talán nem is vagyok egyedül ilyen Goncsarov felejthetetlen Obio- movja nem ment át a Néva egyik partjáról a másikra, s éle­te, szerelme dőlt el ezen. Bizo­nyára vannak még hasonló jel­lemek — de levelet írni nagyon sokan nem szeretnek. Majd holnap — mondogatjuk —, s az is ellibben, a levél vár a megírásra, a boríték már-már összegyűrődik a mellőzésben. A dolognak — mint mindennek — előzménye van. Elhatározás kér­dése, hogy az ember bemenjen a trafikba: levélpapirost kérek, borítékká], bélyeggel. Tehát hol­nap, ha nem felejtem el, meg­veszem a levélpapírt, a trafikos belecsúsztatja a bélyeget a borí­tékba, hogy el ne veszítsem Csak az első lépés nehéz. Ma is ott voltam ugyan napi cigaretta­adagomért gyufáért, zsilettpen­gét is vásároltam — a levélpa­pír, sajnos, kiment a fejemből. Majd holnap... A boríték, benne a papír, a bélyeg — aztán valamelyik na­pon, persze mégis megvettem — hever valahol, vagy betettem egy fiókba. Mindegy. Valahol meg­lesz, ma úgy sem írom meg a levelet, ma moziba megyünk. Na­gyon dicsérik a filmet. Csütörtök. péntek, szombat. Most nem bajlódom a levélírás­sal, a szombat délután a leg­édesebb vasárnap —; egész hé­ten annyi dolgom volt, a szom­bat délután legyen egészen az enyém. Este pedig vendégek jön­nek, vagy mi megyünk el, ilyen­kor nem ír az ember levelet. Hová dugtam azt az átok bo­rítékot —, vasárnap délelőtt ke­ressem? Ráér majd délután is, a mester hétfőn, vagy kedden megkapja a levelünket, nagyon jó a magyar posta. És akkor szer­dán, vagy valamikor eljön, szer­számos ládájával és... Tulajdon­képpen nem olyan végzetes az a törés. A kredenc most egy kicsit a falhoz dől. de az ajtaját így is ki lehet nyitni, a tányérok nem esnek le, a világ kerekei tovább forognak, nem kell min­denből olyan nagy ügyet csinál­ni. Egy kredencláb! Ezért ront­sam el a vasárnap estémet, ami­kor holnap úgy is hétfő? Kü­lönben is: vasárnap nem szedik ki a levelesládából a küldemé­nyeket, nagyon helyes: a postá­sokra szintén ráfér a vasárnapi pihenő. Vagyis majd hétfőn, egy perc alatt: tisztelt mester, a kredenc­láb eltörött... semmi az egész, — címzéssel együtt nem tart hosszabb ideig, mint egy bő ásí­tás, de ma már álmos vagyok. Meggyőződésem, hétfőn is lehet levelet írni, csak le kell ülni, go­lyóstoll a kézbe, nagyon szeretem ezt az opál színű toliamat, aján­dékba kaptam. Most ahhoz van kedvem, hogy kihegyezzem a ceruzáimat, annyi van a háznál és egyiknek sincs hegye. Vagy ha akarod, menjünk el sétálni, olyan szép a vasárnapi este, olyan, mint egy költemény. Az embernek egész héten csak egy vasárnap estéje van — ki kell használni, olyan hamar megöregszünk. Vagy men­jünk el vacsorázni, nem kell mindig otthon ülnünk, nem va­gyunk mi remeték. Ránk unnak a bútorok, ha mindig otthon va­gyunk. Hívjuk fel X-et. jöjjenek fel egy órára, nagyon jól elbe­szélgetünk, kapnak egy csésze kávét. Az asztalosnak — ettől igazán nem kell félni — lesz még enyve a jövő héten is. szögei és fűrésze, kalapácsa, a mesterek nem dobálják el szerszámaikat. Kár erről annyit beszélni, csak eltöltjük a drága vasárnapi es­tét az ilyen hiábavalóságokkal, ahelyett, hogy például olvasnék. A kitűnő novellista már egy hete elküldte új kötetét, még nem fejeztem be. A kredenc nem sír. nem fáj neki a törött lába, eláll szépen a fal mellett, kicsit neki­dől. istenem. Kibírja, ha eddig kibírta én pedig hétfőn... Med­dig tart egy ilyen levélírás, sem­miség. Tisztelt mester, fáradjon ki hozzánk, a konvhakredenc. De csúnya szó: kredenc. Azt fogom írni: a konyhaszekrény * lába. Sajnos, eltörött. Miért sajnos? El­törött és kész Különben sem kell az ilyen levelet előre. fejben mesfogalmazni. egyszerűen meg­írom. mi történt és megkérem, amilyen gvorsan csak tud. iöijön ki. mert félő: feldűl a kredenc. illetve a konyhaszekrény, kies­nek a tányérok, eltörnek. Ezt pedig a mester nem akarhatja, nyilván nem szeretné, ha emiatt károm lenne. Mennyibe kerülhet egy tányér? És hány tányérunk van? Elég sokba kerülne, ha mind összetörik. Tehát a kedves mester tegye félre más. halaszt­ható munkáját és mielőbb fá­radjon ki hozzánk. Az éjszaka nagyon rosszul aludtam. Egy skót várban jár­tam, figyelmeztettek: kísértetek laknak a szobákban. Könnyelmű­en nevettem a figyelmeztetésen, természettudományos világnéze­tem alapján. Aztán tovább ál­modtam, hajnalig üldözött szobá­ról szobára egy fehér kísértetle- pedőbe burkolt boríték, s ijesz­tett. GolyóstoLlal igyekeztem vé­dekezni ellene, keservesen, hiába. A hangja félelmetes volt. . még reggel is emlékezteim rá: „írj meg, írj meg...” De borzasztó! Péntek. Isimét szombat. Ma este végre nekiduráltam maga­mat. Na. Kedves mester, a kony­hakredenc lába... fene egye meg, most már nem húzom ki, legyen kredenc, olyan mindegy. ...Utó­végre ez a levél nem irodal­mi mű. Leragasztom a borítékot. Cím. Feladó. A bélyeg a helyén. Hol­nap feladom. Csak el ne felejt­sem. Bár annyi dolgom van... A héten egészein bizonyosan elkül­döm.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents