Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
Vildtf proletárjai, egy átüljetek! SZOLNOK __________________ . *_____________________ I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ara 50 fillér UEfJ! XVIR évfolyam, 148, szám. 1966. június 24., péntek. A harmadik ötéves népgazdasági terv az országgyűlés előtt Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az ország- gyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fork Jenő, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass' Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke benyújtotta a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot, amelyet — előzetes tárgyalásra — megkaptak az országgyűlés állandó bizottságai, s szétosztották az országgyűlés tagjai között. Kézhez kapták a képviselők az Elnöki Tanács jelentését is, amely az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletekről számol be. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Vass Istvánná ezután bejelentette, hogy az ipari bizottság megvizsgálta Klujber László képviselő interpellációját — amely az 1965. novemberi ülésszakon hangzott el a bauxitbányászat ügyében — továbbá az interpellációra adott miniszteri választ. Ez utóbbit, mint ismeretes, az országgyűlés nem fogadta el. Az ipari bizottság vizsgálatának eredményéről az ülésszak során jelentést terjeszt az országgyűlés elé. Az elnök indítványára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. A népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat ; 2. Az ipari bizottság jelentése Klujber László interpellációja és az arra adott miniszteri válasz tárgyában; 3. A legfőbb ügyész beszámolója; 4. Interpelláció. Ezután napirend szerint dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette a harmadik ötéves tervről szóló törvényjavaslatot. Ajtai Miklós beszéde A kormány az ország- gyűlés elé terjeszti az 1966— 70 évekre vonatkozó harmadik ötéves tervről szóló törvényjavaslatot. A tervjavaslat figyelembe veszi gazdaságfejlesztésünk eddigi tat pasztalatait, támaszkodik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1964. decemberi határozatában foglalt, hosszú időre alapul szolgáló irányelvekre, szem előtt tartja a társadalmi, gazdasági építésünk legközelebbi feladatait. A törvényjavaslat alapjául szolgáló irányelveket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1966 májusi ülésén megvitatta és jóváhagyta — mondotta bevezetőben Ajtai Miklós. A harmadik ötéves népgazdasági terv szerves folytatása a párt és a kormány eddig folytatott gazdaságpolitikájának, amelynek eredményei tükröződnek az előző ötéves terv teljesítésében. A szocialista ipar termelése az előző öt év alatt 47 százalékkal emelkedett és a kitűzött céloknak megfelelően változott az ipari termelés szerkezete is. Leggyorsabban ugyanis a vegyipar és a gépipar termelése nőtt. Sikerült megfelelő módon biztosítani a lakosság iparcikk ellátását, lé- nvegében realizáltuk beruházási céljainkat és egyidejűleg 67 százalékkal emelkedett az ipari termékek (élelmiszer nélkül) kivitele. Ipari termelésünk anyagellátása, elsősorban a KGST országokkal létesített megállapodások alapján. lényegében zavartalan volt és lehetővé tette az éves tervek rendszeres túlteljesítését is. Az elmúlt tervidőszakban sikeresen befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Mezőgazdaságunk teljesítette az átszervezés idején célul kitűzött kettős feladatot; a mezőgazdaság termelése az elmúlt öt év átlagában mintegy 10 százalékkal volt több, mint az azt megelőző öt évben. A szocialista nagyüzemek létrehozása, megalapozása időszakában is nőtt tehát a mezőgazda- sági termelés és árutermelés is, bár tervünk túlzottnak bizonyult s így a kitűzött célokat nem értük el. A mezőgazdaság — ha nem is minden tekintetben zökkenő mentesen — biztosította a lakosság élelmiszer- ellátását és a külkereskedelemben képviselt jelentős hányadával hozzájárult népgazdaságunk egész fei- lődéséhez. A termelő ágazatok beruházásai a további fejlődés alapjai A nemzeti jövedelem ösz- szesen öt év alatt 25 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem 22 százalékát fordítottuk felhalmozásra. Ezen belül — a harmadik- ötéves terv készítésénél alapul vett árakon és konstrukcióban számítva — ke reken 200 milliárd forintot fordítottunk beruházásra a népgazdaság szocialista szektoraiban, ami körülbelül 15—20 milliárd forinttal haladta meg a tervelőirányzatot. A beruházások több mint háromnegyede a termelő ágazatok fejlesztését és csaknem egynegyede a kulturális, egészségügyi, szociális és kommunális ellátás, valamint a lakás- helyzet javítását célozta. A termelő ágazatok beruházásai megalapozták az elért eredményeket, előkészítették a további fejlődést a harmadik ötéves terv idő szakában és lényegesen javították a lakosság szociális-kulturális ellátottságát 282 000 lakás építésével \Hiegkezdtük 15 , éves lakásfejlesztési tervünk végrehajtását. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reál- jövedelme öt év alatt a tervezettnél valamivel nagyobb mértékben több mint 18 százalékkal növekedett: lényegében ugyanilyen mértékben nőtt a parasztság egy főre jutó fogyasz- iásának reálértéke is. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére öt év alatt 9 százalékkal emelkedett. Tizenhárom százalékkal nőtt a munkások és alkalmazottak száma. A társadalmi juttatások 1965-ben körülbelül egy- harmaddal haladták meg az 1960. évi szintet. Mindezek alapján az egész lakosság fogyasztása öt év alatt 21 százalékkal emelkedett. A mezőgazda- sági népesség átáramlása más ágazatokba és a mezőgazdaság szocialista átszervezése növekvő igényeket támasztott a központi árualapok iránt, ezeknek az igényeknek a belkereskedelem lényegében megfelelt. Az élelmiszereladás öt év alatt 36 százalékkal emelkedett, miközben a lakosság élelmiszerfogvasztá- sa körülbelül 12 százalékkal nőtt. Jelentősen. 23 százalékkal nőtt a kiskereskedelem iparcikk eladása és ezen belül csaknem másfélszeresére emelkedett a tartós fogyasztási cikkek forgalombahozása. Népünk odaadó munkája, alkotó tevékenysége alapján népgazdaságunk tovább erősödött, az elért eredmények szilárd alapot adnak az új terv céljainak megvalósításához — mondotta, majd arról beszélt, hogy az előttünk álló időszakban mind nagyobb mértékben kell az intenzív fejlődés módszereit alkalmaznunk. Míg korábban nagyobb mértékben lehetett mozgósítani a népgazdaság munkaerőtartalékait — a mezőgazda- sági munka szervezése egy ideig lehetővé, sőt szükségessé tette a munkaerő egv részének átirányítását más termelő ágazatokba —. addig ma már ilyen lehetőségekkel nem. vagy csak korlátozott mértékben rendelkezünk. Ezért abbóT indultunk ki, hogy a tervidőszakban növekedni fog a rendelkezésre álló eszközök felhasználásának hatékonysága. Az ipari termelés emelkedésének a korábbinál nagvobb hányada származik majd a munkatermelékenység növekedéséből. rendszeresen csökkennek a faüasos termelési költségek. Szükséges. hopv az ipari termelés az eddiginél rugalmalmasebkon nlkalmokodíék a belföldi és a külföldi piacok igénveihez és ezáltal a termelés mennyisége éq választéka az eddiginél jobb összhangban legyen a kereslettel. A nemzeti iővedelem növelése A gazdaságfejlesztés említett jellegzetességei szükségessé teszik, hogy az iparban és a népgazdaság egyéb ágaiban gyorsítsuk a műszaki haladás ütemét, az életszínvonal-politikában növeljük a bérek ösztönző szerepét, a mezőgazdaságban rejlő lehetőségek jobb kihasználásával gyorsítsuk a mezőgazdasági termelés növekedési ütemét az elmúlt időszakhoz képest Mindezzel elérhetjük, hogy népgazdaságunk fejlődésének üteme az előző évekhez hasonló lesz. miközben a fejlődés minőségi jellemzői kedvezőbben alakulnak és eavidműleg biztosítsuk a gazdaság szilárd egyensúlyát. A nemzeti jövedelem emelkedése a terv szerint évi átlagban mintegy 4 százalék lesz. A nemzeti jövedelem emelkedésének ütemét lényegében a termelés két fő ágában, az iparban és a mezőgazdaságban előirányzott fejlődés alapozza meg. Az ipari termelés lehetséges emelkedését sok mennyiségi és hatékonysági tényező befolyásolja. A mennyiségi tényezők közül kiemelem az ipar energia- hordozókkal és nyersanyagokkal való ellátottságát. Ennek megtervezését ás- vánvvagvonunk és bányászati lehetőségeink korábbinál pontosabb ismeretére valamint a baráti országokkal. elsősorban a Szovjetunióval megkötött hosz- szúleiáratú Importszállításokra alapozhattuk, ami nagyban hozzájárult az iparfejlesztés reális ütemének kialakításához. A terv keretei lehetőséget biztosítanak arra. hogy az ipari fejlődés üteme meghaladja a tervezettet, ha az ipar exportképessége a terv megvalósítása során a számításba vettnél kedvezőbben alakul, s ha az ipari üzemek a termelésben kedvezőbb hatékonyságot érnek el. így az ipar hozzájárulhat az egész népgazdaság fejlődési ütemének gyorsításához. Ez a terv túlteljesítésének kívánatos, lehetséges iránya. Ami a mezőgazdaság terhét illeti, fő törekvésünk az, hogy a fejlődést meny- nyiségi és minőségi szempontból az összes számításba vehető tényező gondos figyelembevételével, az időjárási viszonyok öt év alatti kiegyenlítettségét feltételezve — a reálisnak vélhető színvonalon irányozzuk elő, A külkereskedelem jelentősége Az ismert körülmények miatt a magyar népgazdaságban rendkívül nagy jelentősége van a külkereskedelemnek, ezért a népgazdaság egészséges fejlődésének egyik alapfeltétele, hogy a versenyképes áruk exportjának növelése révén — egyéb lehetőségeket is kiaknázva — fokozódjék az ország devizaszerző képessége, erősödjék és sokoldalúvá váljék gazdasági együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, szélesedjenek gazdasági kapcsolataink azokkal a nem szocialista országokkal is, amelyek a kölcsönös előnyök alapján készek az együttműködésre. A nemzeti jövedelem elosztása során biztosítjuk, hogy rendszeresen tovább növekedjék a lakosság anyagi fogyasztása. A tervidőszakban a nemzeti jövedelem felhasználásának fő arányai, vagyis a fogyasztás és a felhalmozás aránya az előző öt évhez képest változatlan (78:22) marad. Ilymódon hangolható össze az adott időszakban a tervezett fejlődési ütem mellett az életszínvonal folyamatos emelése és a népgazdaság jövőbeni fejlődése. A kormány a szocialista szektorban 5 év alatt végrehajtható beruházások összegét 250—260 milliárd forintban javasolja meghatározni. Számolva azzal, hogy a felhalmozáson belül az állóalapok növekedése gyorsabb, a forgóeszközök állományának növekedése pedig lassúbb lesz a korábbinál. A beruházási .érvünkét azonban nemcsak a nemzeti jövedelem arányai alapján határozzuk meg, figyelembe vesszük a beruházások kivitelezéséhez szükséges kapacitásokat is. Egyidejűleg szociális-kulturális létesítményekre és lakásépítésre körülbelül <17 milliárd forintot fordítunk, többet mint a második ötéves tervben. Az ipar fejlesztése, beruházásai Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a népgazdaság összes beruházásainak 46—50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk. Az ipari üzemeknek. beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, programjaikat összeállítaniok és végrehajtaniok, hogy maximális legyen a termelés. a termelékenységet és a műszaki fejlődést közvetlenül szolgáló korszerű géni beruházások aránya, és viszonylagosan csökkenjen a sok esetben improduktív, költséges építkezések aránya Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben pz^rt a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nngymáeíAi^ á növelését és az építőipar nagyarányú gépesítését irányozzuk elő. A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelvezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnek az egyes országrészek fejlesztési adottságai, és tovább csökkenhet az egves területek között ma még fennálló lényeges gazdasági különbség. E törekvésünk nyomán egyes iparilag gyengén feilett körzetekben, mindenekelőtt az Alföld és a Dunántúl egyes területein jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fontosabb elgondolásairól ezeket mondotta: 1. Fűtőanyagszükségletünk fedezésében tovább kell növelnünk a szénhidrogén, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag felhasználáson belül 1970- ben az 1960. évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közeledünk a fejlett országok energiafogyasztási arányaihoz. Mindez nem változtat azon. hogy ebben az időszakban is szénbányászatunk fedezi energiaszükségletünk többségét. A fűtőanyaggazdaságunk fejlesztését a terv megfelelő beruházásokkal, műszaki fejlesztéssel és import útján valósítja meg. A kitűzött cél az. hogy tüzelőanyagbázisunk kalóriában mintegy 19 százalékkal bővüljön: villamosenergia iparunkban pedig mintegy 1000 mw új kapacitást létesítünk. Ez a feladat az ipari beruházások körülbelül an százalékát veszi igénybe. (Folytatás a 3. oldaloiu
