Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
19ÍÍ. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kazlazzák a lucernát a tis zainokai Szabadság Tsz-ben SMINK Vezetőik. Sok esztendő*- vei ezelőtti beszámolót böngészgetnek. Nem győznek csodálkozni, mekkorát léptek azóta előre munkaterületükön. — Az ember ilyenkor lepődik meg igazán. Ismeri a munkáját, évek során nap mint nap benne van a folyamatokban, küszködik az eredményekért. Közben azonban nem nagyon jut idő visszatekintésekre. — Nézzétek a gépek számának emelkedését! Ma községünkben van annyi, mint akkor az egész megyében. — Hát még a termésátlagok! — Azért van itt egy-két ellentmondás is. A gyenge tsz-elk száma például egynegyedével kevesebb a jelentésben, mint a mérleghiányosaké. Ez hogy lehetett? — Pedig volt egyben- másban egy kis s m,i n k, szépítés is. — Milyen jó, hogy jópár éve rájöttünk már: semmi értelme a sminknek, önmagunkat csapjuk be vele. így emlékeztek az elvtársak. Eszükbe jutott egykét olyan társterület, ahol most buknak ki a sminkelés hátrányos következményei. Későn ébredtek rá, hogy önmagukra üt vissza, ha a valóságot megmásítjuk, nem a reális helyzetnek megfelelően politizálunk. Smink a jelentésben, a szépítgetés láncolatának kialakulásához vezet. Egy vagy két esetben „használ” a szépítés, de csak szubjektív, egyéni cél van így is mögötte: „Ne legyen már olyan rossz kép a munkánkról...” Mikor azonban a tényék, eredmények mind differenciálitabb számbavétele, elemzése, azaz a tudományos módszerek időszaka jött el gazdálkodásban, vezetésben, a smink leleplezte magát. Azoknak sem könnyítette, hanem nehezítette a dolgát, akik hittek a szépítések „problémákat megoldó” hatásában. Igazságtalanok lennénk, azonban, ha csak emberi gyarlóságokból eredőnek tekintenénk utólag is ezt az elmúlt, idejétmúlt jelenséget. Az irányítás régebbi mechanizmusának hibái is lehetőséget adtak arra —, hogy csak a gazdasági életet vegyük példának — ami a lakkozást, a valóság tetszetősebbé tételének tendenciáit is szülte. Hogy csak többet ne mondjunk: a központi tervek sematikus lebontása, melynél nem voltak tekintettel a helyi adottságokra. — Termelni kellett, a nagyszámú tervmutatót „teljesíteni” kellett, de mivel a területi lehetőségek — mezőgazdaságban a munkaerőhelyzet, talaj- viszonyok, technikai ellátottság stb. — mégis csak a maguk realitásaiban hatottak, sok minden a tervtől, rendelkezéstől eltérően alakult. A valóság kényszerítése, a lehetőségek erőltetése a sémához, szüntelen feszültséget okozott, akár a vezetés, akár a hitel, beruházás, akár alulról jövő javaslatok, észrevételek — régióit tekintjük. Nagy szellemi energiát vont el nem egy esetben a valóságnak az elképzelésekhez való igazítása. A terv: törvény — mondottuk, s hogy a mutatók tekintélye csorbát ne szenvedjen, néhol sminkeltek. Igaza volt a cikk elején idézett egyik elvtársnak. „Egy-egy régi beszámoló nemcsak történelmi dokumentum, hanem tankönyv a dialektikus szemléletre, az összefüggések vizsgálatára. ” Tóth István Június 29: írásbeli felvételi vizsga matematikából és fizikából Az idén június 29-én kerül sor az írásbeli felvételi vizsgára matematikából és fizikából. Azok a fiatalok, akik az egyetemek és főiskolák olyan szakaira jelentkeztek, ahol a vizsga tárgya matematika és fizika, az idén egyazon napon, ugyanabban az időben, központilag megadott írásbeli feladatot készítenek a két tantárgyból. Ezekben a napokban mintegy 11000 pályázó kapja kézhez az értesítést, amelyben külön megjelölik az írásbeli vizsga helyét. Az idén ugyanis az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők lakóhelyükön, illetve annak közelében lévő — erre a célra kijelölt tanintézetben járulhatnak Írásbeli vizsgára. A megszokott környezettől — különösen a vidéki fiataloknál — a vizsgadrukk enyhülését várják az illetékesek. A kidolgozott példák elbírálása azonban már a pályázott egyetemen, illetve főiskolán történik. A felvételi vizsgán a fiataloknak hat matematika és négy fizika példát kell megoldaniuk. A pályázók a kidolgozott példákat név nélkül, csupán számmal megjelölt borítékban adják le az írásbeli befejeztével. A kidolgozott példák egységes elbírálása érdekében a pedagógusok az egyes feladatokat azok nehézségi fokának megfelelően, központilag előre meghatározott pontszámmal értékelik, s ugyanez vonatkozik az egyes, példákon belül a részfeladatok megoldására is. (MTI.) Äs iposr szálláscsinálói Szászberekén, az egykori gépállomás, később a termelőszövetkezet birtokába átment telepen ma gyár áll. A megyei Vasipari Vállalat akkumulátor üzeAz épületek — melyeknek átalakítására, s az ólomőrlő malom építésére, a berendezésekre mintegy három millió forintot költöttek — tágas otthont adnak a jól felszerelt műhelyeknek. Bakó László üzemvezető viszont azt is elmondta, hogy egy ilyen költözködés azért nem sima ügy. — A Szászberekén dolgozó tizenöt begyakorlott munkáson kívül a többiek ugyanis új emberek. Szakképzetlenek, soha nem dolgoztak az iparban. Részükre ősszel kezdődnek meg a szakmunkásképző tanfolyamok. Sétára indultunk. Először a golyóöntőbe látogattunk, ahol Nagy Lehellel ismerkedtünk meg. — Március óta dolgozom itt. Előzőleg termelőszövetkezetben voltam. — S miért jött el? — Mert jobban lehet keresni. Csak hat órás a műszak, mivel ólommal dolgozom. Munka után meg megyek a szövetkezetbe kapálni. Vállaltunk néhány holdat részibe. Az üzemben megkeresek ezernégyet, a részesmunkával közi négr Jóslta — Menjünk a bontóba. Van ott nekem öt cigányom... — jutott eszébe Bakó Lászlónak. — Beváltak? — Űgvahogy. Négy közülük Kanalas József volt. Ráadásul egy családból, így neveztük el tréfából egyiket Jakabnak, a másikat Tóninak... Utóbb vezetéknevet változtattak — méghozzá hivatalosan. A műhelyben Bakó megszólította egyiket. — Gyere csak ide Jakab, beszédünk van veled. Hol voltál szombaton? — Üzentem a Gabival, hogy beteg a feleségem anyósa. — Hiszen a Gabi se jött be dolgozni. — Pedig megígérte... — Szóval a feleséged anyósa volt beteg. Az a te me Szolnokról költözködött ki ide, alig négy hónapja. Az egészségtelen, zsúfolt műhelyekből kellemes környezetbe kerültek a munkások. — Még mindig csak akkumulátor felújítást vállalnak? — Nem. Gyártással is foglalkozunk, kész lemezeket értékesítünk kiutalásra. — Sok helyütt panaszkodnak, hogy nehezen jutnak hozzá akkumulátorhoz. Miért? — A gépállomásokat kértük, hogy küldjék el márciusban az akkumulátoraikat. Ennek ellenére májusban jelentkeztek. Két hét az átfutási idő nálunk. Ezt bárki ellenőrizheti. — Nem mi tehetünk róla... A tsz-eket pedig még nem tudjuk maradéktalanul kiszolgálni. rülbelül ugyanannyit. A rácsöntő előtt Bíró József művezetőnek éppen kapóra jött az üzemvezető. — Laci — szólította meg Bakót —, mi lesz már a védőruhákkal ? Hetek óta ígérgetik a központban, hogy megkapjuk. Csak akkor térünk észhez, ha baleset lesz! — Megrendeltem, te is tudod, egyik papír ment a másik után... — De azokat nem lehet az embereimre ráadni! — csattant fel a művezető. mamád. Miért nem ezt mondtad? Komáromi József (alias Jakab, alias Kanalas József) megvonta a vállát. — Hát minek hivatkozzon mindig magára az ember? — Régen dolgozik a vállalatnál? — öt éve. Jó kereset, jó munka. Még házat is építettem, fürdőszobával. A Bakó elvtárs volt a kezes a takarékban. — Hány gyereke van? — Hat, most jön a hetedik. Kell a családi pótlék miatt. Csak ezerhúsz forintot kapok. Tí% ásók nénx Tóni is épített házat. — Harmincnégy éves, hét gyerek apja — Mondjad csak Jakab, benne leszel az újságban! — biztatta a társát. — Hát aztán, mit érek vele, el sem tudom olvasni, Egy osztályt jártam csak ki — este. Volt velem négy cigány, de lekoptak. Magnak én sem maradtam. Hanem, ha hoznának tíz zsák pénzt, bizisten meg tudnám olvasni. Aztán felemelte a mutatóujját, jelezvén, komolyra fordítja a szót: „Cigány létemre is a tiszta becsületemből szeretek megélni Bakó felsóhajtott. — Jól van, na. Csak aztán szaporán dolgozzatok! Hozzá is láttak a munkához nyomban. Jakab még utánunk kiáltott. — Bakó elvtárs, van még közülünk jelentkező, ha kellenek, szólhatok nekik.., Fábián Péter /Vem sima ügy a költözködés Munka után, részibe IF IIL Ö IL T Ö Jj felöltőt csináltattam — egérszürke svéd szivacsból —• így a régi felöltőm — egérszürke, magyar cord — feleslegesst vált. Mivel feleslegessé vált, elhatároztam, túladok rajta. Manapság kétféleképp lehet túladni egy régi felöltőn. Vagy jön Rostásáé, a vándor handlés és kiabálja. hogy használt cipőt, használt ruhát korlátlanul, magas áron, vagy elmegy az ember c bizományiba és ott bocsátja áruba. Rostásáé nem jött, s mivel az új felöltőm egérszürke, svéd szivacs — csináltatása anyagilag felette kimerített, elhatároztam, hogy az utóbbi megoldást választom. Régi felöltőmnek — egérszürke, magyar cord — a bizományiba való elszállítása azonban kissé nyugtalanított, mert gátlásos egyén lévén eredendően irtózom minden oly cselekedettel amely a figyelmet a kelleténél jobban irányítja rám. Meg különben is. Mit szólnának az ismerősök ha látnák, hogy ilyen alantas módon teszek szert különjövede- lemre. Elhatároztam, hogy az áruba- bocsátást a lehető legnagyobb intimitás mellett bonyolítom le. Űov döntöttem, hogy a délelőtti órákban keresem fel az említett boltot, mert ilyenkor ismerőseim túlnyomó többsége dolgozik, s a legkisebb a valószínűsége a kellemetlen találkozásoknak. Ezért egyik délelőtt el is kéredz- kedtem egy fél órára munkahelyemről. Utam jól indult. Lépcsőházunk délelőtti csendjét csupán magányos lépteim zaja verte fel. Egészen az első emeletig. Ott ugyanis Piroska néni, Szabados bácsi felesége a zajra kinyitotta lakásuk ajtaját, éppen abban a pillanatban, amikor odaértem. — Nahát — csapta össze kezeit —, csak nem eladni viszi ezt a szép kabátot? Igazán kár lenne érte, hiszen — és itt a szövetet jól megtapogatta — ha kifordítják, ez még legalább öt évig kabát. Ne csináljon butaságot! Ha nincs pénze, szóljon, adok! — A tisztítóba igyekszem — mondtam kissé dadogva, majd gyorsan Szabados bácsi asztmája felől kezdtem érdeklődni. Húsz perc múlva indulhattam tovább. Az utcára kilépve örömmel láttam, hogy az szinte teljesen névtelen. Csupán a túloldali gyógynövénybolt kirakata előtt álit egy magas, kissé hajlott hátú idősebb férfi. Csak amikor megfordult, akkor fedeztem fel benne Ronyecz bácsit, a nyugdíjas postai kézbesítőt, akivel aktív korában szinte atyai volt a kapcsolatunk, s ez a viszony az utóbbi években sem romlott meg számottevően, — Csak nem eladni, fiatalúr? — mondta az öreg, miután odasietett hozzám. — Csak nem eladni? És ha megtudja a kedves mama? Ejnye, ejnye! Ejnye, ejnye! Megnyugtattam, hogy vasaltatni megyek, majd gyorsan megkérdeztem, hogy Ronyecz bácsi kapja-e már rendesen a nyugdíját. Fél óra múlva ígéretet kellett tennem, hogyha legközelebb Pesten járok, okvetlenül felkeresem a Nyugdíjügyi Hivatalt és közlöm, hogy Ronyecz bácsi már huszonhétben Nagyszénáson is tagja volt az OTI-nak. Amikor a sarokra értem, elha tároztam, hogy átvágok az utca túlsó oldalára, mert így a legrövidebb úton tudom megközelíteni utam célját. A sarkon azonban Seress Maca várt rám, a megyei textilnagykei igazgatójának slusszban karcsú, lejjebb telt titkárnője, akinek éppen tegnap ígértem meg, hogy holnan felhívom. — Most vette? — mutatott a karomon lógó felöltőre, s a tegnap még oly bolondító gordonka- hangja most megvetéssel teli kárörömmel csengett. — Szép! Majd a vasárnapi ötórai teáról kezdett beszélni, ahol újabban Csá- nyi Pipi. az ismert pesti dizőz énekel, — De egy tizes a belépő és tizenhatötven egy fél konyak! — mondta különös hangsúllyal és kézfogás nélkül otthagyott. Átmentem a túloldalra, és sebes léptekkel megindultam a bizományi felé. Legalább tíz métert meg is tettem akadálytalanul, akkor azonban a személyzetisünk felesége lépett elém a T1P-TOP cipő- boltból. — Na — mondta —, csak nem valami rendkívüli kiadás? Valami intim gyorssegély? Elünk, élegetünk? — és ahogy szokta könyökével kedélyesen a gyomromba vágott. — Majd mesélgetek a Pistának! A következő sarkon Sárosi bácsi, az éjszakai portással találtam magam szemközt, és amikor az utolsó pillanatban átvágódtam előle a túlsó oldalra, ott Kende Bélának, vállalatunk rettegett főrevizorának kezéből vertem ki a megyeszerte híres Ősidből kapott krokodil táskát. Már jócskán elmúlt dél. amikor kissé porosán és fáradtan a bizományihoz értem. A bolt ajtajában Muntz néni. egykori háziasszonyom fogadott. — Hát maga is. maga is? — kiabálta már messziről. — Na mutassa csak. hogy be ne csapják! Azzal kikapta hónom alól a felöltőt és ismét kivitte az utcára, mert úgymond a világoson jobban látszik a textília. Mikor végre bejutottam, a becsüs kis szobája előtt hosszú sor állt. Én Surányi Jenci felesége mögé kerültem, aki Jenci vil- lanyborotvájával néhány perccel előttem érkezett. Néhány lépéssel előttünk Dragon Zotyó állt, ő a felesége japán pongyoláját szorongatta. A sor elejéről Acsné. a szép Lujza integetett, az ő szatyrából egy rozsdás expander lógott ki. A kis Csabai Palikát a ruhaszárító kötéllel már csak nehezen ismertem fel. mert azok a fényes karikák, amelyeket egv idő óta láttam, már nemcsak körbe forogtak, de ugrándozni is kezdtek. Arra azonban még volt erőm, hogy lehajtsam a fejem, amikor Fritz Laja egy repedt bronzlovast szorongatva mögém állt. Ám hiába próbáltam elrejtőzni előle, megismert. De jobb is, hogy így történt. Én ugyanis már sehogysem tudtam volna elolvasni azt a cédulát, amit a becsüs szobájának ajtajára akasztottak. miután Surányi Jenci felesége mögött gyorsan elreteszeltek: „Zárva. Áruátvétel holnap délelőtt 10 és délután i között.” Akácz LásaM
