Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
Irodalom Orvostudomány iLd‘ Sport-tudomány — Ismertetem az általam feltalált perpétum mobile működését Balatoni interjú ember. Csak kétszáz munkást foglalkoztató gyáracs- kája van Zürich közelében. Egy egész héten át élére rakta megtakarított pénzecskéjét, így tudott most nyaralni jönni a Balaton mellé. A mai verőfényes napon éppen déli tizenegy óra 51 perckor végzett a fürdéssel. Mielőtt kijött a tőből, svájci alapossággal megbugy- gyantotta mégegyszer alsófelét a vízben. — A parton már felajzott fényképezőgéppel várta őt egy magyar újságíró. Ezen a napon az ötödik. A riporter nem szerette az obiigát kérdéseket, azért ezzel az eredeti témával kezdte a faggatózást. — Beszéljen valamit ura- ságod _ a mi országunkról, melyről odakint nem egy ferde nézet kering. — Nem... no, nem is olyan reménytelen ország ez a maguké. Nekem elhiheti. Az az udvariasság teteje, amivel lépten-nyo- mon találkozik a magamfajta szerény idegen. Csak egy példát említek. Míg belegázolok a vízbe, a szállodaigazgató frakkban, mezítláb követ engem, egészen, míg feltűrt nadrágjáig nem ér a víz. Azalatt folyton Fly Tox pumpával permetezi fejem körül a levegőt. Véd a szúnyogoktól és közben exkuzálja magát, hogy sajnos, a mezőgazdaságtudomány önöknél még csak kísérletezik a szívóka nélküli hibrid- szúnyogdk kitenyésztésével — külföldiek számára. — Talán népünkről is ejtene pár szót, uram — vetette fel a riporter. — Helyes, szívesen... Itt, a Balatonnál mindig gondot okoz. ha magyarokat akarok találni. Ezért ruccantam fel Pestre, s egy egész éjszakát töltöttem a Kolibri Bárban. Ott találkoztam kedves, bájos nőnemű magyarokkal. Olyan aranyosak voltak, hogy az nem is igaz. Hárman is körülfogtak, simogatták az arcomat. Folyton gügyögték, dünnyögték: „Külföldi... Külföldi”. Megírhatja, uram. Egy svájci kisgyáros is tanúsítja, hogy ezek a cukor dámák már levetkőzték magukról a vasfüggönyt. — Egy kifogást is szabadna tennem? — Bátran. Mi élürik-ha- lunk az alulról, felülről és kívülről jövő kritikáért. — Helytelenítjük, mi külföldi nyaralóik, hogy a magyar filmeket nem idegen nyelvű feliratokkal készítik. így nem értjük azokat... Ezt is megtehetnék a kedvünkért... Meg aztán a regényeket, verseket is idegen nyelven írják az írók, költők, hogy olvasni is tudjunk ha már idejöttünk... — Meglesz, Herr Hose, meglesz!... Fel is jegyzem magamnak. A svájci gyáros ebben a pillanatban a homlokára bökött. — Uram, önök, újságírók befolyásos emberek... Nézze, nem lennék szűkmarkú, ha elintézné. — De... H-h-h-Herr Hose, a Balaton nem eladó... Nekünk is kell. — Nem ön jelentette ki az előbb, hogy mindent megtesznek a külföldiek kedvéért?... És most ismerje el, — megteheti magunk közt vagyunk — kell maguknak a Balaton? Ha mi külföldiek nem fedezzük fel önöknek, hol lennének még azok a gyönyörű új szállodák?... Különben is, maguknál demokrácia van, ahol a többség dönt. Márpedig — tekintsen körül, — kik vannak itt többen, szállodákban. campingekben; mikül- külföldiek. vagy magyarok? Mi, hogy ez azért túlzás? Tóth István Kü <<óJd< kocsiimádó Túlzott zeneismereti igényolt az általános iskolában — Elnézést, hogy Mendelshon É-dur hegedin er* senyét kissé melankolikusan játszotta, de közepes! kapott énekből Itt kezdődik Törökszentmiklóson találkoztunk a képen látható „kisüzemmel” — azaz a vándor köszörűssel. Műhelyének egy részét az iroda foglalja el — egy-egy vevő kiszolgálása után leadminisztrálja az üzleti eseményt — félévenként mérleget készít és zár, elkészíti a termelési költségvetést, Bőven el tudna látni munkával egy adminisztrátort. Két okból mégsem teszi: 1. Kerékpárra nem lehet oldalkocsit szerelni. 2. Nem szövetkezeti, sem nem »állalati dolgozó, tehát nincs, aki fizesse.
