Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

19«. Június 19.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Szamárfülek kiállítása

Olyan sokféle kiállítás volt már, de szamárfülek kiállítását még nem jegyezte fel a krónika. Hol lehet itt a hiba? Elsősorban ott, hogy még aligha rendezték meg a szamárfülek kiállítását. De ha netán mégis volt ilyen, nagy hiba, hogy nem írtak róla. Mindenféle új könyv kiállításról írtak már és ez helyes is, amennyiben azoknak nemcsak külcsíne, (Je belbecse is nagyértékű. Az is volt már, hogy egyes könyvtárak vagy más intézmények üvegszekrényben tették közszemlére, hogy lám micsoda nagyszerű könyveik vannak nekik. Ilyenkor csak elszomorodik az ember szíve a sok szép, vadonatúj könyv láttán.

Egészen más a helyzet a szolnoki úttörőház néptánc szakkörének most kiál lított könyveinél. Itt van szamárfül bőven. Ezeket a könyveket olvassák kérem, tetszik érteni? Ezeket nem azért vették államunk pénzén, hogy elmondhassák, hogy ennyit meg ennyit költöttünk könyvtárfejlesztésre és tessék megnézni, milyen szép színes borítólapjaink vannak/ Ezeket előkapták, kinyitották, fellapozták izgatottan, félredobták. elő egy másikat, talán emebben lesz az, ami most kéne... Ezek a könyvek munkaeszközök.

Szamárfülek integetnek a ragyogó vitrinekből, a vadonatúj állapotban tartott pályadíjak, elismerő oklevelek közül. Érdemes ezen elgondolkozni.

(H)

Londonban hordják a legrövidebb szoknyákat

Júniusban ritka verőfényes az időjárás az angol fővárosban, amit az ottani hölgyek azzal jeleznek, hogy a világon a legrövidebb szoknyákat hordják. A külföldi turisták meghökkenéssel állapítják meg, hogy sehol sem láthatók olyan miniatűr szok- nyácskák, mint a londoni nőkön. Nem is viselnek hozzá csak harisnyanadrágot, mert mindenfajta harisnyakötő kilátszana a szoknya alól.

k A* rr* >f

„Mi a női oltozo legfontosabb kelléke

— Négyes.

— öt alá.

— Négyes.

— Négyes.

— Négyes osztályzatot kap — mondta ki a végső szentenciát Fűtő József a vizsgabizottság elnöke. A cipőfelsőrész, amit Székács Erzsébet állított elő és tűzött össze majdnem kifogástalan. Csupán a körül- tűzésben talált hibát a vizsgabizottság. Sajnos ez a munkafolyamat — igaz, a legnehezebb — majdnem minden leendő szakmunkásnőnek gyenge oldala.

Negyvenöt lány és húsz fiú tette a bizottság elé vizsgamunkáját és felelt a vizsgakérdésekre csütörtökön és pénteken a Tisza

Tej a romok alatt

Valamikor Üj szászon a gazdák tejszövetkezetet alapítottak, negyven esztendeje rendezkedtek be abban az épületben, amelyben ma a Szabadság Termelőszövetkezet a bérlőgazda. Ott gyűjtik be a tejet, naponta ezerkétszáz litert.

A gazda változott, az épület azonban maradt olyan, amilyen négy évtizede volt. Azaz olyan sem, hiszen lassacskán romba- dől. Minthogy a raktár, az ámyékszék már be is omlott. Ügy tűnik, a szövetkezet rossz gazda módjára bánik a javaival?

Ügy. de nem ez az igazság. Ugyanis, amikor a Szabadság átvette bérlőként a begyűjtőt a megyei tejipari vállalattól, írásba kapta: a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat hozatja rendbe az épületeket Azóta több mint egy esztendő telt el, s tíz is. amikor az egykori gazdák tejbegyűjtőjéhez utoljára kőműves nyúlt

Űjszászon a helyzet ugyanolyan fenyegető, mint Mezőtúron. Az ottani begyűjtő állaga sem különb, alighanem becsukatja a

KÖJÁL — legalábbis ez a veszély fennáll, mint mondták a szolnoki központban.

Egyelőre mindkét tejbegyűjtő épületeinek további

sorsa ismeretlen. Az eddig történtek alapján joggal feltételezhetjük, hogy alig hanem akkor látnak hozzá a felújításukhoz, amikorra

végképp használhatatlanná válnak.

Akkor aztán kiírhatják a tejbegyűjtő bejáratára: „Átvétel nincs. Bontástég- ía eladó.” De hova viszik majd akkor a tejet? Ügy látszik, erre szintén senki sem gondol!

— t — p

Romokban az újszászi tejbegyűjtő

Cipőgyárban. A vizsgamunkák elbírálása után megkérdeztem Fűtő József vizsgabizottsági elnököt, a Könnyűipari Minisztérium oktatási osztályának főelőadóját, mivel magyarázza a lányok jobb osztályzatait?

— A cipőgyártásban fontos szerepe van a szép, ízléses kidolgozásnak. Ebben a lányok szépérzéke jobban érvényesül. Különben elégedettek vagyunk a vizsga- munkákkal, mert tudjuk azt. hogy a teljesítményeket bizonyos fokig rontotta a vizsgaláz. a tűzések is az izgalom okozta kézremegéstől egyenetlenek néha.

A szóbeli vizsga azonban az igazi próbatétel. Ahol a tanuló közvetlenül is találkozik a vizsgabizottsággal és felelnie kelj a kihúzott kérdésekre. Az első hét kislány is elfogódottan húzta • ki á tételeket és izzadságtól gyöngyöző homlokkal kezdett a kidolgozásukhoz.

Az első felelet után azonban oldódott a hangulat, fesztelenebbek lettek a feleletek. Hogyisne, amikor látták, hogy a vizsgabizottság elnöke mindenáron azon igyekszik, hogy nyu- godtabbá, magabiztosabbá tegye a felelőket

Fózsa Katalin is erősen remegő hangon magyarázta a Zibin egyenlet alkalmazását a szár szélességi méreteinek megállapításánál és az optimális manipulációs százalék kiszámítását. A következő pont az általános egészségügyi berendezésekről, öltözőkről stb. szólt. Mielőtt belekezdett volna, megszólalt az elnök:

— Mondja kislányom, mi a női öltöző legfontosabb kelléke?

A kislány erősen koncentrált, majd sorolni kezdte.

— Jó, jó, ez mind igaz, de a legfontosabbat nem mondta. Nos?

Rózsika hallgatott.

— A tükör kislányom. Az a legfontosabb, hogy csinosítani tudják magukat.

Mindenki mosolygott és Rózsika, aki már szakmunkásként hagyta el a termet, megnyugtatta a többieket, hogy nem kell izgulni, nagyon rendes ember az elnök;

így folyt a vizsga, s az ügyes, talpraesett és jó fel- készültségről tanúskodó feleletek után a Tisza Cipőgyárban szombattól hatvanöt fiatal szakmunkással megint több van. Az ipari tanulókkal együtt több mint negyven felnőtt, betanított munkás is szakmunkás vizsgát tett.

☆

A vizsga egyik rövid szünetében élénk vita folyt Gallyas János' iskolaigazgató irodájában. A szakmunkásképzésről fejtette ki véleményét Lovas István, a gyár főmérnöke. Fodor Sándor szb-titkár. Fűtő József és az iskola vezetői.

Kiderült, hogy a cipőgyár vezetői nem elégedettek a kapott szakmunkások munkaintenzitásával, gyorsaságával. Vitatható a másod- és harmadévesek gyakorlati oktatásának tematikája. Feltétlenül növelni kell a tanműhely napi termelését. Előfordult, hogy a tanulók naponta másfél pár cipőt készítettek. Ez kevés és nem biztosít olyan gyakorlatot, hogy a fiatal szakmunkások a rendes műhelyekbe kerülve a termelés mennyiségi követelményeinek megfeleljenek;

Ezzel szemben viszont el kell fogadni az iskola vezetőinek észrevételeit, többek között azt, hogy a tanműhely anyagellátása időnként rossz volt és az ott készült cipők értékesítése még ma sem véglegesem megoldott. Lovas István főmérnök ígéretet tett, a jövőben magasabb mércét állítanak az iskola által képzett szakmunkások elé, de nagyobb gondot is fordítanak az ehhez szükséges feltételek megteremtésére.

— bognár —

Feri bácsi,

a tábornok

— Nekem megváltás volt a front.

Gyér haját régen belephette már a dér. Mozgása azonban még ruganyos. — Határozottság és vidámság vegyül jellemében.

— A szegedi 9. gyalogezrednek voltam a parancsnoka. Horthy háziezrede volt az. 1944-ben hirtelen felrendelték az egységet Budapestre. A kormányzónál kellett jelentkeznem. Azt mondta: csak neki vagyok alárendelve. A vezérkar főnöke — a katonai vezetés erősen jobbra tolódott már akkor — azt közölte velem: csak az ő jóváhagyásával hajthatom végre Horthy parancsait.

— No, gondoltam magamban, ahogy alakulnak az események, vagy ez lövet főbe, vagy amaz. Ezért volt megváltás számomra a front.

Száz Ferenc ezredes harctéri szolgálata mindössze néhány hétig tartott. Egyik éjjel a műszakiak parancsnoka lopva, hogy a német összekötő tiszt észre ne vegye, két tisztet vezetett hozzá, ö a WC-ben állt. azok kívül, az ablak alatt. így beszélgettek.

A tiszteket a szovjetek küldték. Hatan indultak útnak, de négyen ottvesztek az aknazáron. A két

tiszt azt kérte, juttassa el a hadosztályparancsnokhoz. „Letartóztattam őket” — közölte néhány nap múlva a hadosztályparancsnok Száz Ferenc ezredessel.

— Kassa főterén egy csomó katona lógott „hazaárulásért”. így hát csendben maradtam, — emlékszik Feri bácsi. — Gondoltam, nekünk kell cselekedni.

Az Ungvárra vivő utat két ezred zárta le. — Az egyiknek Száz Ferenc volt a parancsnoka, a másiknak a szerb származású Szávics ezredes.

— Gondoltam, szót értek vele, hiszen ő Is szláv, akárcsak az oroszok. Megegyeztünk, paralamentere- ket küldtem a szovjetekhez.

— Nem ment könnyen, önmagámmal is meg kellett küzdenem. Mikor a parlamenterek átmentek, akkor sem aludtam, gondolkoztam, helyesen csele- kedek-e?

A tisztek közül nem ment mindenki vele. Az utolsó pillanatban Szávics ezredes is meggondolta magát. Az ő ezredét is Száz Ferenc vitte át. Sőt, Szávics any- nyira igvekezett jóvátenni a „bűnét”, hogy négy évet kapott nesvevenöt után. A debreceni börtönbe került,

Száz Ferenc meg ott lett a katonai kerület parancsnoka.

— Szávics megijedt. Pedig válságos helyzetekben határozottan kell cselekedni, az élet rizikóját is vállalni.

Sztari-Szamborban ezer- hétszáz fős magyar légiót szervezett a németek ellen. Annak élén tért haza. — Harcra már nem került sor. Mikor először kérték ki véleményét a párttagságról, így felelt Rákosinak:

— Az a régi tiszt, aki minden gondolkodás nélkül kéri felvételét a pártba, az vagy karrierista, vagy nyilas múltját takargatja.

Igazat adtak neki. s nem sürgették. Mégis 1945-ben kérte felvételét.

— Először „illegális” kommunista voltam. Azt mondták, egy ideig többet használok a pártnak, ha pártonkívülinek tartanak. De aztán munkásmozgalmi múltamat 1944-től, párttagságomat 1945-től elismerték.

Különböző beosztások után a. szombathelyi katonai kerületnek lett a parancsnoka.

— Jöttek haza nyugatról a tisztek, s hogy önmagukat sajnáltassák, ezredesi egyenruhában vállaltak favágást. Kiadtam a parancsot: szedjék le a

distunkciót. Nem feküdtem jól a kisgazda pártnak, ekkor rúgtunk össze először. Lapjukban azt írták: „mégis furcsa, hogy egy kommunista tábornok nézi le a fizikai munkát”. Azt válaszoltam nekik: ha engem leszerelnek, én sem tábornoki ruhában hordom a tsz-ben a trágyát.

Szombathelyről a debreceni katonai kerület élére került. Megérkezésekor a különböző pártok újságírói várták.

— A kommunista párt helyi lapja ezt a címet adta az interjúnak: „Meggyő- ződéses kommunista és oroszbarát vagyok — mondotta Száz Ferenc, az új katonai parancsnok”. — A szocdemek pár sorral elintéztek, a kisgazdák felhördültek. „Mi is ott leszünk. ha a hadsereget bol- sevizálni akarják” — írták lapjukban.

Az újdonsült tábornoknak ettől kezdve a jobboldali újságírókkal is kellett hadakozni. Egyszer Radó, a kommunista párt helyi lapjának főszerkesztője cikket kért tőle a hadseregben folyó nevelőmunkáról.

— írtam, írtam, de a

vége felé dolgom akadt, ezért csak ennyit vetettem papírra: „Bizonyíték az át- nevelés sikerére: mikor

idekerültem, a kerület tisztjei között csak négyöt kommunista volt, mos* meg az •állománv n'-'űcvan százaléka az”. Lett is erre nagy felhördülés. A kisgazdák nem győzték kiabálni, hogy a hadsereg minden párté, nemcsak a kommunistáké. Eltávolításomat követelték.

— A választási küzdelmekben is résztvettünk. 1947-ben például Hajdú- böszörményben voltam kint egy gyűlésen a pártközpont kiküldöttével. A kisgazdák úgy intézték, hogy először ők beszéljenek a tömeghez, azután a többiek. Mire a szocdem szónok szót kapott, alig voltak húszán körülötte. S a kommunista párt szónoka csak azután következett. Először én beszéltem. Nézték a beszélee- tő csoportok, ki ez a csudabogár tábornok. Közelebb jöttek, nagy tömeg gyűlt össze ismét. A pártközpont kiküldötte akkor vette át a szót. Az emberek szívesen végighallgatták okfejtését.

1948-ban a katonai vezetés élén állókkal ellentétbe került, ötven százalékos hadirokkantként nyugdíjazták.

— Sosem voltam beteg, pedig már megijedek a koromtól, hatvankilenc éves vagyok — sóhajt Feri bácsi.

Nyugdíjazását bánta is, meg nem is. Néhány régi tiszttől csömört lehetett kapni.

— Pallavichini őrgróf például, hogy tiszt maradhasson, arra vette rá az anyját; tanúsítsa, hogy ő a parádés kocsis gyereke, nem a grófé. így népi származás. A parádés kocsist lefizették, aki adoptálta az őrgróf csemetét, így lett belőle Pálinkás. Később Mindszenthy kiszabadításában segédkezett. — Meg is lett méltó jutalma: felakasztották — emlékezik Feri bácsi.

Feri bácsi. Csak így hívják az Állami Gazdaságok Szolnok megyei Igazgatóságán. Fáradhatatlanul, dicséretreméltón dolgozik. Megélne a nyugdíjából, hiszen rehabilitálták, nyugalmazott tábornoki nyugdíjat kap.

— De én nem tudok tétlenül ülni. Ezért örülök, hogy dolgozhatom. A muiw ka szerintem: élet.

Simon Bél»