Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
IS» május 15, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KÖZÉPPONTBAN A BÉKE VÉDELME A% SZKP XXIII. kongre»8*u*a a nemxetköai helyseiről A Szovjetunió Kommunista Pártjának; XXIII. kongresszusán elhangzottak, a kongresszus határozatai egy hónap elteltével is joggal foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt. Érthető ez, hiszen a kongresszus az idei esztendő edtugi legfontosabb nemzetközi eseménye volt. A világ első szocialista államának nagy pártja világosan és határozottan állást foglalt mindazokban a kérdésekben, amelyek a legjobban érdeklik, nem egyszer aggasztják Is az emberiséget. A kongresszus a nemzetközi helyzetet elemezve megállapította, hogy 02 elmúlt évek sorún tovább növekedett a Szovjetunió és a szocialista világrendszer országainak befolyása a nemzetközi küzdőtéren. Kiemelte azokat a sikereket, amelyeket a gyarmati iga ellen, a függetlenségükért, a szabadságukért és a haladásért harcoló népek értek el. Erősödött a kapitalizmus országaiban élő munkások harca a monopóliumokkal, és a monpoltőkés érdekeket védő államokkal szemben. E harcban napjainkban mind több biztató eredmény születik. A felsorolt sikerekkel egyidőben, mindjobban elmélyült a kapitalista rendszer általános, mindenoldalú válsága. Jelentős tényező a világpolitikában a vezető imperialista hatalmak egymásközötti ellentéteinek kiéleződése. A háború és a béke kérdésében újra leszögezte a szovjet kommunisták hatalmas pártja a maga álláspontját. Leonyid Brezs- aye.v beszédében és a kongresszus határozatában megerősítették azt a tételt, hogy a mai történelmi viszonyok között a háború nem elkerülhetetlen. J elentős e korábbi tétel megerősítése éppen napjainkban, amikor az imperialisták, különösen az Egyesült Államok agresszív körei a nemzetközi helyzet kiélezésére törekednek. Eszközeikben nem válogatnak. A korrupció, az összeesküvés, a gazdasági zsarolás, a diplomáciai ügyeskedés és a nyílt katonai beavatkozás egyaránt megtalálható fegyvertárukban. Az imperialista agresszió elsősorban Vietnamban, de időnként földünk más pontjain iá: hol Kongóban, hol Domirúkában világ- háborús fenyegetéssel okoz jogos aggodalmakat a békevágyó embermillióknak. Rendkívül megnyugtató ezért; mindenki számára az a tudat, hogy a Szovjetunió hatalmas pártja elméletileg vallja és gyakorlati tetteiben bizonyítja: a világháború megakadályozható, A szovjet pártkongresszus bőségesen szolgált ideológiai érvekkel ahhoz a tézishez, hogy a kommunizmus győzelméhez nincs szükség háborúra! Sőt, kimondotta újra, hogy a kommunizmus építésének elsőrendű feltétele a béke. A XXIII. kongresszus megerősítette a XX. és a XXII. kongresszus fő irányvonalát, azaz: míg a hatalmas szovjet országon belül tovább építik a kommunista társadalom anyagi és műszaki alapjait, addig nemzetközi síkon egyszerre dolgozik és küzd a szocialista országok, a nemzetköz l kommunista mozgalom egységéért, a haladó erők tömörítéséért, az imperialista agressziók megfékezéséért. a világháború veszélyének elhárításáért, a béke fenntartásáért. E célok közül a béke fenntartása politikai, gazdasági és katonai feladat is. A politikai akció szükségessége nyilvánvaló, a gazdasági teendők abban állnak, hogy a szocialista nagyhatalomnak meg kellett teremtenie és szakadatlanul tovább kell fejlesztenie azt a katonai potenciáit., amely el tudja rettenteni az imperialista agresszorU M alinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere legutóbbi magyar- országi látogatása alkalmából mondta: „Az utóbbi években több intézkedést hoztunk, melyek lehetővé tették a különböző rendeltetésű nukleáris fegyverzet készleteinek növelését és a fegyveres erők valamennyi fegyvernemének felszerelését megfelelő célbajut- tató eszközökkel. Egész sereg elvileg új rakéta fegy- oerfajta jött létre... új, nagyhatású légelháritó rakétarendszereket és elfogó vadász komplexumokat dolgoztunk ki és vezettünk be. Légvédelmi eszközeink megbízhatóan biztosítják az ellenség bármely repülőgépének és rakétáinak a megsemmisítését... Mindezek után azt mondhatom, hogy a szovjet fegyveres erők a testvéri hadseregekkel együtt képesek teljesíteni feladataikat a béke biztosításában, hazám, valamint az egész szocialista közösség határainak védelmében”. Mindez nem történhetett meg az anyagi, technikai, tudományos erőforrások mozgósítása nélkül. Kézenfekvő az is, hogy a szovjet népgazdasági tervek sikeres végrehajtása a jövőben is kihat a nemzetközi erőviszonyok alakulására, a ^szocializmus, a béke erőinek javára módosítja a helyzetet. A gazdasági kérdések sem egyszerűen a Szovjetunió belügyeként, mint egy új ötéves terv irányelvei szerepeltek csupán a kongresszuson. „A kommunizmus építése a Szovjetunióban, a szovjet szocialista társadalom tökéletesítése minden vonatkozásban — ez az SZKP-nak, az egész szovjet népnek a legfőbb hozzájárulása a világméretű harchoz, amelyet a népek az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívnak” — hangsúlyozta a kongresszus határozata, rámutatva ezzel a Szovjetunióban folyó kommunista építés nagy nemzetközi jelentőségét. szovjet külpolitika irányelveit a moszkvai kongresszus az alábbiakban szabta meg: 1. A szocializmus és a kommunizmus építéséhez a kedvező nemzetközi feltételeket a többi szocialista országgal együtt meg kell teremteni; 2. A szocialista tábor egységét, népeink testvériségét, barátságát meg kell erősíteni; 3. Segíteni kell a világban az elnyomott népek nemzeti felszabadító mozgalmát és ami ennek folytatása: fejleszteni kell az együttműködést az úgynevezett „harmadik világgal”, a nemrég felszabadult, fejlődő országokkal: i. Érvényre kell juttatni a békés egymás mellett élés elvét, ezzel egyidőben azonban elszántan vissza kell verni az imperializmus agresszív próbálkozásait, el kell hárítani az emberiség feje felől egy újabb világháború fenyegetését. Különös várakozással tekintett Moszkvára a kongresszus napjaiban ama bizonyos „harmadik világ”, hiszen közismert, hogy az imperializmus az utóbbi időben megsokszorozta támadásait, fokozta aknamunkáját az újonnan felszabadult országok ellen, s nem egy államcsíny s más imperialista, neokolonia- lista beavatkozási kísérlet tanúskodik erről. Nos, a moszkvai kongresszus egyáltalán nem hirdetett meg valamiféle visszakozást, hanem erőteljesen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió internacionalista kötelességének tekinti a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatását. G romiko külügyminiszter felszólalásában joggal hivatkozhatott arra, hogy ha a volt gyarmati népek szét tudták tömi láncaikat, akkor ebben nagy része volt a Szovjetunió segítségének. Az SZKP a népek szuverén jogainak védelmét, igazságos harcuk támogatását a proletárnemzetköziségből fakadó szent kötelességének tartja ezután is. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselője, az angolai küldött felszólalása bizonyította — többek között —, hogy ez így is van, hogy ez gyakorlati tettekben igazolódik nap mint nap. Brezsnyev referátumában beszédes számokat idézett a fejlődő országoknak adott szovjet támogatásról: 600 gyárat és más hasonló létesítményt építettek a „harmadik világban” szovjet segítséggel, több mint 100 főiskolát létesítettek, igen sok ázsiai, afrikai, latin-amerikai fiatal tanulhat a Szovjetunióban, szovjet tanítók, tanárok, oktatók és orvosok, mérnökök dolgoznak az újonnan felszabadult országokban. A pártkongresszus külön nyilatkozatban ítélte el az USA vietnami agresszióját, kiemelve, hogy az amerikai imperializmus tulajdonképpen Délkelet-Ázsia minden nemzeti felszabadító mozgalmának megsemmisítésére törekszik. Ugyanúgy megbélyegezte az SZKP a nyugatnémet revansizmust, amely minden követ megmozgat, hogy atom- és rakétafegyvereket állíthasson agresszív céljai szolgálatába. Az ilyen imperialista csoportoknak erélyesen visszavág a Szovjetunió és tovább fáradozik az antiimperialista, háborúellenes erők összefogására. A nemzetközi helyzetben tapasztalható feszülség éleződésekor pedig az SZKP azon van, hogy szorosabbá váljék a szocialista országok katonai együttműködése, egyre tökéletesedjék a Varsói Szerződés mechanizmusa, növekedjék katonai ereje. A béke védelmére — s ez megnyugtató lehet nemcsak a szocialista tábor népei számára, de a világ minden békevágyó embere számára is — páratlan fejlettséggel sorakoznak fel a győzhetetlen szoviet fegyveres erők, s a békét szolgálják a szovjet haditechnika lélegzetelállító eredményei. uion Az Ütőn című Rozov dráma két főszereplője: Gyöngyösi Katalin és Kozák András. 4 Szigligeti Saínháa bemutatója A fiatalok természetes joga, hogy a maguk választotta úton járva éljék végig az életet. A íelnőttex aikkor tévednek, s válnak nem egyszer nevetségessé, amikor kétségbe vonják az ifjúság e jogát, és egv regi, már biztonságosan kitaposott útra akarják terelni életüket. Egyetlen egy generáció sem ’ haladhat nyomról nyomra pontosan követve az előző nemzedék élet-ösvényén. Nem vehetik át közvetlenül a felnőttek tapasztalatait, hogy fiatalságukkal átitatott világukba ötvözzék. A fiataloknak közvetlen benyomásokra, élményekre van szükségük. Meggyőző véleményt csak azokból az ismeretekből, tapasztalatokból formálhatnak, amelyeket saját küzdelmük és ha kell kudarcuk árán szereztek meg. Rozov Űton című darabja ennek az útkeresésnek, küzdelemnek a drámája. Főhőse egy üzentei lene éves fiú, aki az igazságot, a szépséget keresve az éleiben nekivág az „útnak”, s vándorlása végén eljut ahhoz az igazsághoz, hogy a társadalom épületében mindenkinek a helyére kell il lesztenie a maga apró kis tégláját. Üt közben emberekkel találkozik, kik tanítják, megint mások vonzzák a cél felé. A főhős hihetetlen aktivitással küzd mindenféle nevelési kísérlet ellen. Miért van ez a merev ellenállás, talán Rozov valamiféle „új iskola” híveként tagadja a nevelhetőséget és a céltudatos nevelés szükségességét? Szó sincs róla. Egy nyilatkozatában így vall erről: Szeretem az ifjúságot. Meg kell nekik magyarázni az életet, de nem primitív formában. agyonmagyarázva. brosúrákban. hanem barátként kell nyílt szívvel elébük állni.” Ellenzi a frázisokat, a2 üresen puffogó prédikációkat. Néha azonban a drámában, bár szándéka szerint mellőzni igyekszik, maga sem tudja kikerülni bizonyos alapigazságok tételes, frázisszerű megfogalmazó sát. A fiú cinizmusának, vagy pontosabban, meggondolatlan ellenvetéseinek egyik lényeges oka, hogy az ilyen lakkozott örökigazságokat, ködös erkölcsi ismérveket és normákat puffogtató nevelés nem tudta hatásosan felkészíteni az életre, s az első váratlan esemény, amely ellentmondott ismereteinek, mint kártyavárat, úgy döntötte romba a féligazságokon és a túlságosan is sűrített igazságokon alapuló építményt. . Rozov főhőse a helyét kutatja az életben, ha úgy tetszik, rendeltetését s köz ben felfedezi önmaga és környezete értékeit is. A drámaíró szakított a konvencionális formákkal. A darab lényegébem címének megfelelően egyetlen egy mozgalmas vándorlás. Dinamikáját a képek pergő ritmusával, fürnszerú snitteléssel fejezi ki. híven ábrázolva e felfokozott tempóval az ifjúság érzelmi és gondolati világának változásait is. A szolnoki előadás ezeket az írói szándékokat maradéktalanul juttatja érvényre Berényi Gábor, a darab rendezője lényegében az író szerzőtái-sáv- lépett elő, hiszen a mű szellemében tevékenyen és hatásosan átdolgozta a drámát, nemcsak bizonyos szövegmódosítások, hanem néhol alapvető dramaturgiai változtatások árán is. A több mint ötven képből álló darabot így sikerült egy nagyszerű ritmusú, fiatalosan pergő két és fél órás előadássá összefognia. Rendezői koncepciójának érvényesítésében most is kitűnő segítőtársa Fehér Miklós díszlettervező, aki bravúros színpadképeivel, helyesebben egy forgóra szerelt, variálható, modem és szellemes díszletmegoJ- dásával lehetővé tette, hogy a képek pergőn, meghatározott ritmus szerint váltsák egymást. Az előadás tér és Idő megoldásai szinte már túlnőnek a színpadi műfaj korlátáin, ugyanakkor mindvégig a dráma gondolatiságának és érzelmi telítettségének a kibontakozását szolgálják, Berényi Gábor kitűnő arányérzékkel határozta meg a színpadi játék és színpadi technika közötti összefüggéseket. A technikai megoldások (színpadkép, kísérőzene, hangkulisz- sza) egy percre sem feledtetik. hogy a legfontosabb a színészi játékon keresztül érvényesülő írói szándék. A főszereplő Kozák András játéka valóban kiérdemli a maradéktalan figyelmet. A fiatal színész végre azt nyújtotta, amire képességei már régóta predesztinálták. Különösen játékának könnyedsége, magától érthetősége jelent kellemes meglepetést. Ha kell szertelen kamasz, va- gabund, szájhős, szigorú kritikus és megszeppent kisfiú. Egyszóval sokszínű és árnyalt, olyan amilyennek elképzeljük ezt a kamasz lázadót. A lány, aki az úton a fiú után szalad Gyön- gyössy Katalin játssza, nagyon szimpatikusán. Tulajdonképpen az alkalom sem mérhető Kozák András feladatához. Szerepének önálló élete nincs, csupán a fiúval való kapcsolatában rajzolódik ki a lány alakja. Gyöngyössy Katalin kitűnően használja ki a figura adta lehetőségeket. Alakítása kedvesen simul Kozákéhoz, új színekkel lányos melegséggel egészítve ki azt. Szimája hamvason megformált, reményeiben növekvő, apró kudarcaitól csendesen szipogó, emberi tartásában és csendes áldozatvállalásában hallatlanul rokonszenves emberke. Különösen a második részben tetszett. A darabban a két főhősön kívül a többi szerepet nyolc színész játssza. Egy merész és sikeres rendezői elképzelés nyomán egy-egy művész öt-hat villanásnyi epizód figurát alakít. — Ahány jelmez és maszk, annyi figura. Berényi Gábor ezzel a megoldással elérte azt is, hogy a darab problematikája egy kicsit egyetemesebb emberi ügy- gyé szélesedik ki, és nemcsak a fiú közvetlen környezetét érinti. Hegedűs Agnes, Szekeres Ilona, Tóth Gabriella, Gera Zoltán. Kertész Péter, Halász László, Horváth Sándor és Hollósi Frigyes egy-egy epizódfigurája néhány vonással is kitűnően megrajzolt, karakterisztikus alak.Az epizódszereplőknek ez a pontos és összehangolt együttes munkája nem kis részben járult hozzá a darab sikeréhez. Szeretnénk külön Is elismeréssel szólni Dobos Ferenc maszkmester munkájáról, hiszen a gyors változások, átöltözések nagyon megnehezítették feladatát. Maszkjai kifejezők és karakteresek. Közismert, hogy a színház műszaki felszerelése nem a legjobb. Ilyen technikai felkészültséggel vállalkozni egy műszakilag igényes előadás megtartására, nem minden kockázat nélkül való. A premier után elmondhatjuk, hogy a színház műszaki gárdája hiba nélkül állt helvt. Munkájuk pontos és Valóban áldozatkész, amiért minden dicséretet megérdemelnek.
