Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

I Só*. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megnyílt a Növi Sad-i nemzetközi áruminta vásár Kiküldött munkatársunk tudósítása Ezekben a napokban je- lentős eseménysorozatok zajlanak Növi Sad-on. Tíz napon keresztül a Szterija Játékok előadásainak tap­solhatott a Növi Sad-i és Jugoszlávia más tartomá­nyaiból, városaiból érkezeti közönség a számos külföldi vendéggel együtt. Vendég bőven van a Duna-parti vá­rosban most. A színikriti­kusokat, a színházi szakem­bereket a Szterija Játékok vonzották a Vajdaság fővá­rosába. Néhány szót ezek­ről a játékokról: Hagyomány, hogy meg­rendezik a jugoszláv szín­házak fesztiválját, — ame­lyet Szterija Popovicsról, a jugoszláv drámairodalom jelentős realistájáról nevez­tek el — ezzel is segítve a jugoszláv drámairodalom fejlődését. Az idei feszti­válon 11 együttes mutatta be legjobb produkcióját Legnagyob sikert a két fia­tal drámaíró, a belgrádi Alexander Popovics és a szarajevói Mono Kapor művej aratták. A legjobb előadás címet a ljubjanai szlovén nemzeti színház ér­demélte kd „Szent Flórián völgyi kísérteti árás” pro­dukciójával. Egy másik nagy esemény, amelynek különös jelentő­séget adott az a tény, hogy azon részt vett Joszip Broz Tito köztársasági elnök is a szombaton délelőtt 11 óra­kor megnyílt Növi Sad-i nemzetközi áruminta vásár. A köztársasági elnök vágta el a színes selyem szalagot, mely a megnyitását jelen­tette. Józsa Ingolics, a szö­vetségi mezőgazdasági és erdészeti titkár mondott ünnepi beszédet. Már a megnyitón óriási tömeg vett részt. Autóbuszok, sze­mélygépkocsik szállították az érdeklődőket a kiállítás területére. Joszip Broz Tito a meg­nyitó után megteíkintette a kiállítást, melyen húsz or­szág mutatja be mezőgaz­daságának, tudományos ku­tatásainak a gépesítésben és élelmiszeriparban elért eredményeit. A kiállítók között van többek között a Szovjetunió. USA, Kanada. Belgium, Dánia, Francia- ország, NSZK, NDK, Izrael Hollandia, Bulgária. Olasz­ország, Csehszlovákia és természetesen Magyaror­szág. összesen 1327 kiállító vesz részt az idei Növi Sad-i áruminta vásáron. A Vajdaságban nagy ha­gyományai vannak a vá­sároknak. Növi Sad-on 1930 óta rendeznek rendszeresen áruminta vásárt, illetve Jugoszlávia felszabadulása óta fejlődött igazán vásár­rá a Növi Sad-i árubemu­tató. A kiállítás jelenlegi területe 360 ezer négyzet- méter, ebből 25 ezer négy­zetméter fedettcsarnok. A bemutatókon évente átlagosan több mint fél millió látogató vesz részt. A vendégek között nem­csak érdeklődők vannak, számos kül- és belföldi üz letember is eljött a vásár­rá, s itt vannak az egyes országok gazdasági küldött­ségei. valamint a különböző országokból összesereglett újságírók, akiknek kérdé­seire alig győznek válaszol­ni szíves vendéglátóink, a kiállító cégek képviselői; A Növi Sad-i vásár áru­forgalmi szempontból köz­vetítő szerepet tölt be Dél- és Kelet-Európa között, ugyanakkor azáltal, hogy bemutatják a korszerű ag­rotechnikai eljárásokat, se­gítik a mezőgazdasági ter­melést. Mint jugoszláv kol­legáim mondották, ez a ki­állítás híven tanúsítja, bi­zonyítja a nagyüzemi me­zőgazdaság fölényét a kis­paraszti gazdaságokkal szemben. A köztársasági elnök szombat délután a kül- és belföldi újságírókkal be szélgetett, elmondta véle­ményét a látottakról és vá­laszolt az újságírók kérdé­sedre Varga Viktória Sok hűhó semmiért... Tekintélyes paksamétát tesz ki az a levelezés, ame­lyet a Rékasi út közlekedésével kapcsolatban az érde­kelt vállalatok Írtak az AKÖV-nek, a Néplapnak, a Szol­nok városi tanácsnak. Különösen kiéleződött a vita, ami­kor a január 10-i menetrend-módosítással kapcsolatban elvették a Rékasi úti sorompón túli öt vállalat reggeli ß.35-ös járatát. Heves csatározás indult meg, amelynek értelmében az érdekeltek kijelentették: a Szabadság térről reggel 7.10-kor induló és a sorompóig közlekedő járat nem megoldás, és erélyesen követelték a 6.35-kor induló járni visszaállítását. A polémia közben még azzal is megvá­dolták az AKÖV-öt, hogy helytelenül tájékoztatta a saj­tót. E levélhez hasonlót lapunk is kapott. A levelek be­küldői: a Textil-, a Cipő Nagykereskedelmi Vállalat, az ÉM 5. sz. Főépitésvezetősége, a MÉK szakszervezeti bi­zottságai bélyegzővel, aláírással. Az AKÖV a vitatott járatot április 12-én az új autó­buszok beállításával egyidejűleg megindította. A továb­biakban a hivatalos utasszámlálólapból szúrópróbaszerű­en idézünk: a 40 férőhelyes buszon április 22-én hét, 25- én öt, 30-án nyolc, május 2-án négy utas foglalt helyet. E vállalatok által alkalmatlannak minősített időpovtbm indított 7.10-es busz utasforgalma ugyanezeken a naio- kon: 52, 35, 37 és 31 fő. A 11. irodaházhoz az összekötő úton járatott kocsik pedig annyira beváltak, hogy regge­lenként úgynevezett rásegítő kocsit kell ezen a vonalon indítani. Eddig a történet. Most már csak azt nem értjük miért kellett ebben az ügyben egész sor szervet foglal­koztatni és erélyes hangú levelekkel ostromolni őket? Az AKÖV döntése egyébként az: amennyiben a járat to­vábbra is ilyen kihasználatlan marad, kénytelen lesz azt gazdaságossági szempontok miatt megszüntetni. Ami a »vámok ismeretében teljesen érthető.- W ­Dupla a putriban Sxaltágónként ajánló bibliográfia Diák könyvtárosok Élénk élet a karcagi könyvtárban — EGY OBSITOS A LAKTANYÁBAN Éppen negyedévszázada annak, hogy a katonai szol­gálatra bevonulok között egy középtermetű, kerek arcú esztergályos zöld ka­tonaládával kezében belé­pett a tüzérlaktanya ud­varára. Légvédelmi tüzér lett s kisebb-nagyobb meg­szakításokkal négy évig hordta az egyenruhát. f Az engedélyt megadják s néhány perc múlva már hárman beszélgetnek. Spi- sák Mihály hadnagy, Pász­tor József tizedes és Sza­bó Ferenc. Mindhárman légvédelmi tüzérek, sőt mindhárman kiváló kato­nák. Azaz Szabó Ferenc csak volt, hiszen lassan már megkapja az obsitot. Valamikor azonban a 40 milliméteres gépágyú ki­váló 4-es számú kezelője­ként , emlegették, ö moz­gatta mélységben és ma­gasságban a csövet. Ezt akkor jól megtanulta. — Könnyű volt, hiszen mást nem kellett tudnom — mentegetődzik. — Igaz egy célkeresztes műszert is kezeltem, az is egyszerű Légi felderítő: a fül A mai haditechnika is­merői el sem tudják kép­zelni, hogy csak minden kétezredik lövés találjon célba. Ma nem egyköny- nyen menekül a tilosban járó repülőgép még akkor sem ha 15—20 ezer méter magasan jár. Példának em­lítik Francis Powers ame­rikai pilóta esetét, akinek U—2-es gépét 20 kilomé­teres magasságban egyet­len lövéssel semmisítették meg a Szovjetunióban. — Igaz, rakétával, de a Azóta még laktanyában sem volt. Most azonban ismét itt áll a Fürst Sán­dor laktanya előtt. Egy fiatal katona az igazolványt kéri. Telefonál és jelenti: Szabó Ferenc esztergályos, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozója kér belépést.- \ voir, /váciig mozgattam a csövet le vagy fel, míg a műszerben látható vörös karikába nem került a cél. A nehézséget csupán az okozta, hogy a csövet víz­szintesen mozgató katona előtti műszer és az én mű­szerem vörös karikáinak fedni kellett egymás. Rit­kán sikerült, mert mindig elrázódtak a lövéstől. — Hiszen akkor nem is tudtak pontosan lőni — szól közbe Pásztor tizedes. — Pontosan? Kétezer lö­vés egy találat meg a vé­letlen. Ez is azonban csak ötezer méteren belül. Ha azon túl volt a repülő — csak néztük mint bombá­zik. mi hagyományos lövegűnk előtt sem sokáig rep .leshet­nének az ellenséges repü­lőgépek — teszi hozzá Spi- sák hadnagy. — Milyen műszerek se­gítségével derítették fel akkor a repülőgépeket — kérdezi ismét Pásztor Jó­zsef? — A fülünk és a sze­münk volt a műszer. Meg­hallottuk. hogy zúg, figyel­tünk, s ha megláttuk lőt­tünk, ha nem... akkor nem tudtunk semmit csinálni. Az ország legjobb úttörő néptánc- együtteseinek bemutatója Szolnokon A Magyar Úttörők Szö­vetsége megalakulásának 20. évfordulója tiszteleté­re, mint ahogyan arról már írtunk is, Szolnokon kerül megrendezésre az Országos Úttörő Néptánc- fesztivál. A Népművelési Inté­zet és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos El­nöksége hét csoportot hí­vott meg a találkozóra. Június 18-án színpadra lép Szolnokon a maros- lellei és a gellénházai. valamint a dunaújvárosi úttörők tánccsoportja. A szolnoki úttörőház táncosai mellett a kalo­csai és a budapesti XIV. kerületi úttörőház lányai és fiai is szerepelnek a fesztiválon. Nagy érdek­lődés előzi meg a KISZ Központi Művészegyüttes úttörő tánccsonort iának műsorát. A díszbemutatóra jú­nius 18-án 19 órakor «se­rül sor Szolnokon a Ság- vári művelődési ház szín­háztermében. A fesztivál alkalmából a vezetők részére mód­szertani tanácskozást ren­deznek. A vitát Vásárhe­lyi László, a Népművelési Intézet művészeti osztá­lyának munkatársa ve­zeti. Harmincezer kötetet számlál a karcagi könyv­tár. Tekintélyes mennyiség ez, ha figyelembe vesszük, hogy a városban minden ezer lakosra 1180 kötet jut Természetesen mitsem érne a bő választék, ha nem ol­vasgatnák a könyveket. — Karcagon ettől nem kell félni. — Évről évre töb­ben iratkoznak be a könyv­tárba. Most a lakosság több mint 17 százaléka a könyv­tár rendszeres olvasója. Elősegítette ezt az is, hogy 300—300 kötettel felsze­relve tizenöt fiókkölcsön­zőt és az idén két fiók­könyvtárat hoztak létre. Most foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a cigány­lakta déli külvárosban is létrehoznak egy fiókkönyv­tárat. Nagy vita és két évig tartó „pórbaidő” előzte meg ezt az elhatározást. Akadt ugyanis olyan em­ber, aki azt vallotta: ci­gány kezébe nem érdemes könyvet adni, mert nem hozza vissza. Két évvel ez­előtt mégis csak vittek ki könyveket. A tapasztalat: mindössze két kötet veszett el, de azok árát is megté­rítették. A többit szépen, tisztán adták vissza a köl­csönzési idő lejártával. A jó tapasztalatoknak örülve elhatározták a könyvtárosok, hogy hétről hétre olvasóköri foglalko­zásokat tartanak a cigá­nyok számára. Az előké­szítő munka során kiláto­gattak közéjük. Örömmel fogadták őket, az egyik putriban még feketét is főztek tiszteletükre. Az el­ső foglalkozásokon — a fo­kozatosság elvét figyelem­be véve — mesefelolvasá­sokat tartottak. Terveik szerint dia és hangos film­vetítéssel élénkítik ezután a foglalkozásokat. Ebhez a munkához a honvédség Is ígért segítséget. Említést érdemel az if­júsági társadalmi brigád is. Tagjai középiskolások és az általános iskola fel­sőtagozatos tanulói. A kö­zépiskolások a felnőttek részére, a kisdiákok pedig társaiknak ajánlják és köl­csönzik a könyveket. — Emellett a r ndre is fel­ügyelnek. A szocialista brigádok számára szakágankén aján­ló bibliográfiát készítettek Pintér Imre fiókkönyvtá­ros vezetésével a KISZ if­júsági házban havonta rendszeresen tartanak iro­dalmi vetélkedőket. írókat is gyakran hívnak. Az ün­nepi könyvhét alkalmából több író látogat most is Karcagra. Egyszóval nem holt tőke a gazdag, az idén isméi hetvenhatezer forint érték­ben gazdagodó könyvállo­mány. S. B. Éjjel, ködben és esőben tehetetlenek voltunk. Per­sze ha megláttuk sem tud­tuk megállapítani: saját avagy ellenséges gép e az. Előfordult bizony, hogy a saját repülőgépünket lőt­tük le. — Ilyesmi ma már nem történhet meg — mondja a tizedes és meg is magya­rázza miért nem. — Mi már messziről észleljük a repülőgépet időjárástól es napszaktól függetlenül. Itt az indikátoron egy fényes pont jelzi, hogy valamely irányból repülőgép közele­dik. Az egység szeme ...Működésbe lép a lo­kátor. Antennája mint ha­talmas vaskarok tapogatja az eget. Ameddig elér, mindent észrevesz. A ke­zelőszemélyzet az indikátor képernyőjét figyeli, ame­lyen zöldes fények vibrál­nak. Egyszer egy fényes pont jelenik meg a képer­nyőn... Repülőgép... a tá­volság... a lokátor rááll a célra. A repülőgép már nem menekülhet a rádió­hullámok öleléséből. Hiába manőverez, a lokátor, az egység szeme mindenhova követi. S követik a lövegek csövei is, amelyek automa­tikusan mozdulnak a lo­kátor parancsára. Amikor pedig a repülőgép lőtávol- ságon belül ér, vezényszó nélkül dörrennek 07 ágyúk s a fénylő pont máris eltű­nik az indikátor képernyő­jéről... — Fantasztikus — ejti ki ösztönösen e szót Szabó Ferenc. — Hol van ez a 25 év előtti technikától. Valóban nagyon messze. S ebből természetszerűleg adódik, hogy a mai katona tudása is több mint Szabó Ferenc idejében. Neki még elegendő volt két hónap, hogy oda ülhessen a gép­ágyúhoz és lőjjön az ellen­ségre. Pásztor Józsefnek és társainak már egy évig kell tanulniok. Civilben iőtechiukus — A technikumban nem volt ilyen magas követel­mény, mint itt. Pedig nem lesz belőlem tiszt, hiszen leszerelésem után a szak­mámban szeretnék dol­gozni. Az itt tanultaknak mégis kettős hasznát lá­tom. Az egyik, hogy a hon­védségnél parancsnokaim bíznak bennem, újoncokat taníthatok. A másik, hogy nem estem ki a szakmából, sőt tovább bővíthettem is­mereteimet, amely a *-első­fokú technikumban t izo- nyára nem lesz mellékes. Pásztor József arról már nem beszél, hogy míg má­sok szabadidejükben '•zó- rakoztak, addig ő tanult. S nemcsak ő, hanem sok tár­sa, akire ma nyugodtan rá lehet bízni a bonyolult -fű­szerek kezelését, akikre bármikor számítani lehet, ha a haza védelméről van szó. Már elbúcsúzott a három tüzér, amikor ismét meg­szólal Szabó Ferenc. — Örülök, hogy eljöttem. Jó ismerni hadseregünk erejét. Olyan jóleső nyu- go- ságot, biztonságot érzek most. Kár, hogy csak Iá-, nyom van, ha fiam 1 mne, talán a tiszti pályát java­solnám neki élethivatásul. Miért? Akikkel ma leszél- tem, azok nemcsak egysze­rűen katonák. Többek öttől. Nagy szakmai tudással bí­ró technikusok, sőt főtech­nikusok. Ae egykori légvédelmi tüzér nem túlzott. SMsák Mihály hadnagy a civil életben is megállná helyét, hiszen híradástechnikai fő­technikus. A honvédségnél azonban így rr^-^ják: lég­védelmi tüzértiszt. Majaár Jósati Tóth Erzsébet és őr«i Julianna gimnáziumi tanulók, a társadalmi ifjúsági brigád tagjai „szolgálatbaa”. Kétezer lövés egy találat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents