Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-14 / 113. szám

19M. május 14.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

£CV TANÁCS hatvan bizottság

Védekezik a Tiszazug

A korai meleg és a gondatlanság

okozta______________

a fertőzést

________

A gazdaságirányítás reformja az államhatalmi szervek, a tanácsok munkáját is közelről érinti. A már eddigi eszmecserék, elemzések és javaslatok azt tökrözik, hogy a jövőt illetően fő cél a közéleti demokratizmus még teljesebb kibontakoztatása, a vezetés megjavítása. A gyakorlatban ez mindenekelőtt a tanácsok államhatalmi, államigazgatási tevékenységének fejlesztését jelenti. Közismert, hogy jelenleg háromféle követelmény van a tanácsokkal szemben: államhatalmi, államigazgatási és tömeg- szervezeti feladatok. Az sem titok, hogy épp az utóbbi az, amelyet egyikmásik helyen rosszul értelmeztek, magyaráztak. Voltak és vannak olyanok,

akik a tanács és tömegek kapcsolatának milyenségét azon keresztül mérik, hogy mennyi bizottság, albizottság működik a tanács- apparátus mellett.

Ha ilyen szemszögből vizsgáljuk a jászladányi községi tanács tevékenységét, azt kell mondanunk, hogy itt aztán tökélyre vitték a különböző bizottságok szervezését. Nyikos János vb-elnök tájékoztatása szerint 59 bizottságuk van, mégpedig 7 állandó bizottság, annak 17 albizottsága és 35 utcabizottság. Hatvanadiknak ide sorolhatjuk a népfront elnöke által említett — eredetileg operatív jelleggel alakult — anafabétizmus felszámolását segítő bizottságot is.

Tetszetős gépezet, de minek

Hatvan olyan bizottság létezik tehát Jászladányon, amely — a vb-elnök szavaival élve — arra hívatott, hogy véleményező, javaslattevő és segítő szerve legyen a tanácsnak. Tavaly, amikor a jászladányi tanács munkáját napirendre tűzte a járási tanács a bizottságok szervezését, az utcabizottságok működését példaként állították más községek vezetői elé.

Papíron valóban tetszetős „gépezet” ez a bizottságosdi. Jászladányon nem sajnálják az időt, energiát arra, hogy dokumentálják: miként dolgoznak bizottságaik. Vaskos iratkötegbe gyűjtötték ösz- sze az állandó- és albizottságok ülésein készített feljegyzéseket. Mint kiderült, a feljegyzést az a vb-tag készíti, akihez az adott bizottság tartozik. De másnak is van ezzel dolga, mert legépelik, iktatják, irattárba rakják.

Látszalmunka, mesterséges akadály

Érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a túlzott szervezettség, adminisztrál- gatás hasznos-e vagy ellenkezőleg — minden jószándék és lelkesedés ellenére is — mesterségesen teremtett akadálya a gyors, rugalmas ügyintézésnek. S egyben felesleges energiapocsékolás, látszatmunka. Mert az igaz, hogy a jászladányi bizottságok többsége viszonylag rendszeresen megtartja üléseit, évente egyszer a tanácsnak is számot adnak tevékenységükről, mégis egyikmásik bizottság csak formálisan működik. Ez pedig azért is baj, mert a formalitások elaltatják az igényességet — látszatra mindem jól megy — csökkentik az egyén felelősségérzetét és fékezik az

egyik leglényegesebb társadalmi erőt, az állampolgári aktivitást. A másik figyelmeztető jel, hogy

esetenként a tanácstagok háttérbe szorulnak, illetve tevékenységük beleolvad a bizottságok munkájába.

A jászladányi példánál maradva ez leginkább az utcabizottságokkal kapcsolatban érzékelhető. Ezektől azt várják, hogy a tanács és a lakosság között az összekötő kapocs szerepét töltsék be, szószólói legyenek a tanácsi körzet lakóinak, felmérjék egy-egy utca kommunális ellátottságát, igényeit, a községfejlesztési tervek megvalósításához szervezzék a társadalmi erőket, s így tovább.

Az utcabizottság és asszisztenciája

Mit csinálnak a tanácstagok? Csak asszisztálnak az utcabizottságoknak vagy a hírvivő, közvetítő szerepét töltik be? Az elmondottak alapján, igen.

A sokféle bizottságot nem lehet máról holnapra megszüntetni. S az sem lenne helyes, ha a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntenék, vagyis, ha azokat a bizottságokat is megszüntetnék, amelyek sikeresen, hasznosan tevékenykednek. Azt azonban érdemes fontolóra venni, — s ezen a jászladányi vezetők is gondolkodnak — hogy ésszerű-e ennyi bizottság? Bizonyára többet meg lehet szüntetni anélkül, hogy ez károsan hatna a tömegek közéleti tevéknységére vagy csorbítaná az állampolgári jogokat.

Nagy Katalin

Nyugdíj kiegészítés, a háztáji töld ingyenes megmunkálása

Az idős szövetkezeti gazdák megbecsülését, a rólu'.í való gondoskodást bizonyítja, hogy egyre több szövetkezetben — anyagi erejükhöz mérten — a kötelező járandóságon túl is segítik megélhetőségiiket. A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-ben is személy szerint bírálják el, hogy a százhuszonhét nyugdíjas, illetve

száztizennyolc járadékos közül kinek mérnek 1600, 1200, vagy 800 négyszögöl háztáji területet.

További kedvezmény, hogy az idős tagoknak havonta 415 forintra egészítik ki a nyugdíj összegét, harminchat járadékosnak pedig a háztáji földjét ingyen munkálják meg, valamint az SZTK térítést is a termelő- szövetkezet fizeti.

Tiszakürt

A kunszentmártoni járási tanács mezőgazdasági osztályán nemigen találni senkit. Érthető. A tiszazugi gyümölcsösökben nagyarányú védekezés történik e napokban.

Gugolya Andrást, az osztályvezetőt Tiszakürtön utolérjük, ott mondja el:

— Május 6-án elrendeltük a kötelező védekezést. A járás tizenhárom községéből kilencben még aznap este szakmai utasításokkal láttuk el a szövetkezeti, a tanácsi és a földművesszövetkezeti vezetőket. — Ök ugyanis az általános védekezés irányítói. Lemosó permetezéssel védekezünk mélyhatású vegyszerekkel: nikotinnal, Wofatox-szal, flibollal, parathionnal. A községi tanácsok közhírelés, plakátok útján és sze- mélyreszóló felszólításokkal is közlik a határozatot. Aki május 12-ig nem tesz eleget e kötelezettségének, az ellen szabálysértési eljárást indítunk. A permetezés ugyan megtörténik, de természetesen ennek a költségeivel is megterheljük a mulasztót.

A védekezés általános. A járásban ötezer holdnyi gyümölcsösből 300 hold a fertőzött, de az egész területen védekezünk. A legjobban Szelevény-Haleszen, a csépai Kosa szőlőben, a tiszaugi Bundaszárítón, Ti- szakürt és Cserkeszöllő egy részén tapasztaltunk szil- vapajzstetű fertőzést. — A gyümölcsösökben nagy erő dolgozik. Naponta átlagosan 26 nagyüzemi gép, 80 kisgép, s százötven ember permetez. Növényvédő szakemberek, szakmunkások irányítják e munkát. Tiszakürtön befejeződött, Tiszaugon és Csénán az utója járja az általános védekezésnek. De nem állunk le. Folyamatosan tovább védekezünk.

Tiazaugon

Kovács Pál tanácselnökkel találkoztunk. Éppen „pihenőben”. Ugyanis a termelőszövetkezet már befejezte a pajzstetű elleni permetezést, a háztájin még nem kezdték. Miután a Tisza- gyöngye Termelőszövetkezet végzett a maga 230 holdas gyümölcsösében saját gépeivel, ugyanők dolgoznak a háztájiban is. A falubeli kertekben háti, kis- permetezőkkel történik a védekezés. Mindenkit értesítettek és egy nap alatt túl akarnak lenni az általános védekezésen a tisza- ugiak.

Cibakházán

a szőlőbe mentünk ki. — Ugyanitt járja a határt D. Molnár Mihály tanácselnök. Feltérképezik a legfertőzöttebb gócokat. Eddig a kishegyi szőlőiket lepte meg legjobban a pajzstetű. Háztáji tulajdonosoké ez, valamint a Vörös Csillag Termelőszövetkezeté. Kinn van a szőlőkben Posta János, a földművesszövetkezet növényvédő előadója; Járja a szőlőket, szaktanácsot' ad. Mozog a szőlőhegy. Üjszöllőn, Bátorszöl- lőn beszélgettünk az emberekkel. Kósa Mihályné meséli, már petróleum-keverékkel is próbálták pusztítani a pajzstetűt. Sárai János, a cibakházi földművesszövetkezet osztály- vezetője óvatosságra int: a petróleum éget.

Fazekas István, öze László a negyedszeri permetezésnél tart. Jenei János szőlője tiszta. Nyolc naponként lepermetezi, — most utoljára Wofatox- szal. Mindjárt panaszkodni kezdenek a szőlőbeliek, nem jutnak hozzá Wofa- tox-hoz. A szőlőbeli bolt vezetője, Badeczky Gábor- né elénk teszi a megrendelő lapot. Május 5-én rendelt utoljára. Legalább nyolc mázsát kértek már ebből a növényvédőszerből nem kaptak.

Az AGROKER

Nincs Wofatox. Pedig a leghatásosabb szer lenne. — Benn, Szolnokon az AGROKER Vállalat osztályvezetője, Márton Ernő azt mondja:

— Negyven mázsa jár a megyének erre a negyedévre. Meg is kaptuk. Tíz mázsát csütörtökön, húsz mázsát pénteken. Kiszállítottuk. Tíz mázsát még várunk. Sokkal több kellene. Kértük az AGRO- TRÖSZT-töt, soronkívül adjanak még. Nincs.

A megyei tanács mező- gazdasági osztályán óvatosak a Wofatox-szal. Nagyon erős hatású méreg, szerencsétlenség lehet belőle. Csak kiképzett növényvédő szakmunkások dolgozhatnak vele. Az óvórendszabályok be nem tartása halálesethez vezethet.

Összegezve

Végül minderről Vedrő- dy Gusztáv megyei főag- ronómussal beszélgetünk. Azt kérdezzük tőle, mi okozta ezt a nagymérvű fertőzést a gyümölcsösökben.

— A rendkívüli gyorsasággal beköszöntött meleg, a párás, esős idő. És a gondatlanság. Ezért jelent meg a szokottnál korábban a cseresznyelégy, az alma-, a szilvamoly, az amerikai fehér szövőlepke és már a peronoszpóra is. A Tiszazugban a régi telepítésű szőlőkben nehezítette a növényvédelmet a szórványgyümölcsös. Továbbá egy-két termelő lelkiismeretlensége miatt a takácsatka, pajzstetű, levéltetű és már kártevő tömegesen elszaporodott.

A mostani védekezést si- kerültnek tartom, későbbi megismétlésekkel természetesen. A fő veszély azonban szerintem az eső utáni felmelegedéssel már a pe- ronoszpőra. Tavalyról szomorú tapasztalatok vannak, milliós kárral Jászberényben, Csépán és másutt, amiért nem védekeztek kellően. A peronoszpóra ellen a megelőző védekezés a legolcsóbb. Előnyösnek tartjuk a könnyen kezelhető gombaölőszereket,

— a Zineb és az Orthocid

— a peronoszpóra ellen.

A megyei főagronómus

Gzerint: ésszerűen kell a növényvédő gépeket összpontosítani, szétosztani. Elsősorban a peronoszpóra és párhuzamosan a többi kártevő ellen.

B L,

Bor Ambrus s

Szép jelen

A tévéről ebéd előtt esett szó apá máknál.

Sokadszor említettük, s én ismét azt mondtam, nem Horizontot vennék, inkább Deltát, készpénzért. Ha ott vidéken nem kapnak, felhajtok egyet Pesten. Volt évfolyamtársam mérnök az Orionban. Ennyi szó esett erről a vasárnapi ebéd előtt.

Szeretem azokat az ebédeket. Ritkán vagyunk otthon vala-' mennyien, a húgom, a sógorom, a kisfiúk meg én. Anyám nagy ebédet főz, süti a kacsát, bontja a befőtteket meg a savanyúságot. Engem persze nem az ebéd vonz: az jó, hogy együtt vagyunk. Azt mondanám, derűsen és elégedetten vagyunk együtt. Most már harmadik éve a szüleim házában. Felépítették. Jól élnek benne. A tágas konyhába délelőtt besüt a nap, csillog a fény az új bútoron, edényeken, az asztalon villognak a poharak

Az a konyha jóval nagyobb a réginél, ahol felnőttem, a gyártelepi munkáslakásban. Mi még ott gyerekeskedtünk a húgommal, s ősztől tavaszig a konyhában laktunk. Irtuk a leckét, betűket körmöltünk. Anyám tette a dolgát, apám műszakból iött, műszakba indult, kék munkaruhában. A ruha mindig cementporos volt. Apám negyvenkét évig dolgozott a cementgyárban, harminc évig laktak a munkástelepen. Az új ház konyhája lakókonyhának is beillik, s ha otthon vagyunk és ebédkor körülüljük a nagy asztalt, jól elférünk.

Felhőtlennek érzem ezeket az ’ együttléteket, szeretem. Szüléink is szerethetik: anyám sokat és szívből nevet, apám derűsen szentenciázik, hümmög. Ül a vasárnapi ebédhez terített asztalnál, ugratja az unokáját. A képhez számomra az is hozzátartozik, hogy apám mögött a mosógépet látom a sarokban, am'íy kék és kerek, a tetején meg kicsit megbillenve áll az Unipress. ez valahogy ott lelte meg a helyét. Nekem mindezek miatt jó sz otthoni ebéd, vasárnap, ha hazalátogatunk. Bort én szoktam vinni az ebédhez.

Apám odapiilantott, mikor elővettem a táskámból az üveget, s dugóhúzót kerestem.

— Nohág lesz az — adta a lekicsinylőt. — Innen látom,

— Furmint — mutattam az üveget. Kihúztam a dugót, az üveget az asztalra állítottam. Aztán az előbbi, a tévéről folyt beszélgetést toldtam meg: — Szigmát kellene venni. Az aztán készükéi

— Nyolcezerért — mondta a sógorom.

— Nyolcért? — kérdezte az öreg. — Az is pénz?

Anyám evőkanállal locsolgatta a sülő kacsa hátára a zsírt, s nevetett.

Apámék jól megvannak, mind a ketten nyugdíjban. Ami kell a házban, ház körül, apránként mind megvették. Apám most a vízvezetéket tervezgeti; fárasztó a vlzhordás a kútról. Apám negyvenkét évig nem is gondolt a szívére, és az most rossz. Ha elsétál az öreg a kultúrházba, tévét nézni, viszi a nitromintet, kicsi, fehér, kámfor ízű tablettákat dugdos a nyelve alá. De jól megvannak.

Mikor már a levest kanalaztuk, apám azon kezdett tűnődni, vajon milyen az a bor, amit „testesének hívnak?

— Erős — mondta a sógorom. — Jó erős.

— Jó erős? — Apám elégedetlenül méregette a docens-vőt. — Sok bor jó is, erős is. Melyik ..testes”?

— Nagy gond — nevettem.

— Olvastam valahol ezt a szót.

Jó otthoni közérzetemhez e/ is hozzáad: apám belül a nagy szobába, fotelba ül, olvasgat, riyesmí is tartozik a szép jelenhez. Apám el is alszik néha olvasás közben. De így jó, mert nagyon sokáig nem ült fotelben, nem olvasott, el se aludhatott. A telepi konyhában hencser állt a tűzhely mellett, arra néha ledőlt, cementporosan is, de edény zör- eött. varrógép zúgott, kantáivá

olvastuk a leckét: nem igen álhatóit. Apámék szegények voltak, munkások, a gazdasági válság idején munkanélküliek. Ez elmúlt, nyomtalanul, a szép jelen fotellal, alvással, derűvel jó.

Sógorom a szemüvegét igazgatta.

— Talán a sűrű, olajos bort mondják testesnek. — Később nekem mondta: — Szigmát különben én is vennék, azt mondják. isteni.

— És miért ne legyen? Semmi ok az árán fennakadni.

— Isten ments — hunyorgott felém az apám. — Fenn ne akadjunk az árán. Mikor már csak a tévé hiányzik.

— Kélleni bizony kellene — mondta az anyám. — Itthon ülünk.

Apámék szegények voltak. Minket ki taníttattak, öregségükre lett meg a házhely, aztán a ház. Sokára változott meg az életük, de végre annyira megváltozott, hogy a réginek nyoma sincs Tévét készültek venni akkoriban, részletre. Deltát ajánlottam a Horizont helyett, vagy Szigmát. Az náluk nyolcezernél többe kerül, mert tetőantenna nélkül nincs jó vétel.

Apám a savanyúságért nyúlt, a kacsasült fölött akarta átemelni b csalamádés tálkát. Közben könyökkel meglökte a poharát, a pohár feldőlt, a bor hosszan kanyargó tócsává terült szét a műanyag-térítőn, amivel anyám mindig leborítja az abroszt.

— Keresztelő lesz — néztem a húgomra. A borpatak eleje felé kanyargóit.

Ezzel reagáltam azonnal a kis

balesetre, s ettem volna tovább. Semmiség. Egy deci furmint; Apám visszahúzta a kezét Anyám felnézett a tányérjából, letette a villát. Mozdulatlanul ültek egymás mellett, velünk szemben. A kisfiú felvihogott a húgom mellett.

Aztán apám ráhajolt a műanyag-abroszra, és csücsörített szájjal szívni kezdte a tócsát Anyám is odahajolt gyorsan* hogy segítsen neki. Pedig anyám nem szereti a bort; egy kortyot ha iszik velünk, koccintáskor. A fejük búbját láttam, s apám majdnem kopasz volt. anyám feltűzött haja ősz. Apám koponyája szikkadt csont a száraz bőr alatt anyám hajának a színe, mint a hamué.

Nem tudom, mondtam-e valamit? Hogy van még bor az üvegben, hagyják? A húgom rámeredt az öregekre, sógorom hirtelen a tányérját nézte mereven. Lehet, hogy semmit se mondtam. A nedves foltot anyám feltörölte ronggyal, aztán kínálta a sültet. Lehet hogy semmit sa mondtam.

Ebéd után intettem a sógoromnak. Kimentünk a kertbe.

— ötezrem van — mondtam. — A többit neked kell kiizzadni. Egy hét múlva álljon a szobájukban az a rohadt Szigma.

Fuldokolva támaszkodtam a kútháznak. Apámék nagyon sokáig voltak szegények. Most mindenük megvan. Következő vasárnap kivittük nekik a tévét örültek neki*