Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-12 / 111. szám
lírt«, ütá/ua 12. S20UM»& MEGYEI NÉPLAP 3 LBBAPÁSZTOROK Boldogságos Nagykörű — boldogságos cseresznye Nagykörű — nagy csoda. A Szolnok fölötti kegyetlen szik — Palotás, Besenyszög, Keserűpuszta, Kőtelek után egy valóságos mindentter- mő homoksziget. Ügy is hívja a szegényes környék: boldogságos Nagykörű. A falut a cseresznye tette boldogságossá... Legalábbis tehetné... Annyit tudnának eladni belőle külföldön, ameny- nyi terem. Ez az óriás, 25— 30 milliméter nagyságot is elérő, ropogós cseresznye különlegesség, csemege az Ausztriában, Svédországban, Nyugat-Németország- ban, Csehszlovákiában, — egyáltalán a világpiacon. Van Nagykörűben egy kertészmérnök: Szilvás Ernő. Merészen álmodozó ember, a cseresznye megszállottja. Diplomamunkájában megírta a cseresznye történetét. A múlt A gyümölcs úgy került ide, hogy a haladó szellemű egykori nemes, Petro- vay György főlevéltárnok, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1880 körül cseresznyeszemeket hozatott Hollandiából és Belgiumból. Faiskolát teremtett, majd később pompázó cseresznyést Nagykörűben. Az iránta szóló tiszteletből nyolc holdas cseresznyéskert a kastéllyal máig is e család tulajdona. A milleneumi kiállításon már arany-díjat nyert a honosító. A hagyomány szerint ott fedeztette fel gyümölcsét Európával. — Nemsokára ró természetes gyógyszerként árulták Bées- ben. A Petrovayak árjegyzékei bejárták az országot, Európát. A falubeli kisemberek is áttértek a cseresznyetermesztésre. Elsősorban a facsemete-export dívott előbb, aztán a termésé. Nagykörűben községi faiskola és szakiskola működött. A gazdaképző iskolán három éves turnusban képzett szaktanárok, köztük a ma is Nagykörűben tanító Petrovav Béláné oktatták az ifjúságot. Megtanultak fát oltani, szem zeni. ültetni, gyümölcsöt szedni, művelni, ápolni. — Megszerettették velük a cseresznyét, a földet. 4 jelen A falu alatti nagy teret ma is cseresznyepiacnak mondják A fölött van a Homok. Ez a legnagyobb cseresznyéskertje a községnek. Itt 418 cseresznyés- parcella hatezernyi cseresznyefáját háromszázki- lencvennyolcan birtokolják. Egy-egy embernek 4—500 négyszögölje van. Kevésnek valamivel nagyobb. A Haladás Tsz 27 holdja is 23 parcellából áll, ahogy Szilvási Ernő kiszámolta. A Homokon kívül a Kenderföldön, az Öregszöllő- ben, a Legdombján és az Újtelepen van még cseresznyés. Nagyüzemi művelésre alkalmatlan kicsi kertek ezek. Legtöbbjén 40—50 esztendős termő fák. De nyilván tartanak 87 éves fát is. Lassan kiöregednek. Újításra, rekonstrukcióra vár a nagykörűi cseresznyés. De a faiskolát korábban megszün- tettették velük. Szilvási Ernő szerint a legjobban termő fákat nyilván kellene tartani, törzskönyvezni és azokat szaporítani. Ám a Földművelésügyi Minisztérium és a megyei ta- ács mezőgazdasági osztálya ellenzi a faiskola visszaállításának gondolatát. A földművesszövetkezet — az export érdekében szorgalmazta és megszervezte a repülőgépes permetezést a 200 holdas cseresznyésen. 1961-ben permeteztek először repülőgépről a cseresznyelégy ellen. Ennek köszönhetően odáig jutottak, hogy tavaly már az átvevőhelyen eladott 11 vagon termésből 10 vagon ment külföldre. De a repülőgépes növény- védelem még némi „kegyes csalással” történt. Ugyanis a növényvédő szolgálat csak nagyüzemeket szolgál ki repülőgéppel. Ezért is született meg a hegyközség Nagykörűben. De ennél sokkal többről van szó: a nagykörűi cseresznyés kultúra újjá- teremtéséről. A hegyközség gondolata nehezen ért meg. Akadtak ellenzői. — Egyrészt maradibb emberek, másrészt azok. akik a konkurrenciát féltették. Közrejátszott a szervező, a földművesszövetkezet kezdetben csak a gyors sikert néző módszere. Végülis megalakult, s ottiárbmk- kor 73 tagot számlált. Maguk választotta vezérkarral. önigazgatással. Jő vő Nagyon okos, haladó dolog a hegyközségi összefogás. Terveikben szerepel a faiskola megteremtése is. Együttesen olcsóbban szerzik be a vegyszereket, a termésfelesleget minőségi felárral értékesítik. Közösen fogadnak hegyőrt: kerti traktorokat, kisgépeket bérelnek, üzemeltetnek. A hegyközség a nagykörűi cseresznyés rekonstrukciójának egyik feltétele. A korszerűvé tett háztáji gazdálkodás. A másik lehetőség a termelőszövetkezet. A Haladás Tsz-nekvan is már egy 10 holdas termő, nagyüzemi cseresznyése. Szép, gyönyörű. Csakhogy egy kilogramm nem sok, annyi sem jutott még belőle külföldre Több okból. Azért is, mert a termelőszövetkezetnek standjai vannak s ott árusítja ezt is. Másrészt a cseresznyénél a gyorsaságon múlik minden. A ma leszedett gyümölcsnek hűtőkocsikban, repülőgépen holnap reggel már a bécsi, a stockholmi piacon kell lennie. Éréskor minden óra sokat számít. A háztájis gazdák — érthetően — akár felesben is szedetik a gyümölcsöt szezon elején. S van hozzá szüreti hangulat. Hazahívják a rég nem látott rokonokat, ismerősöket. Birkát vágnak, vacsorák, lakomák kísérik a cseresznyeszedést Olyan ünnep ez itt, mint máshol a szőlőszüret. Volt rá eset. hogy a cseresz- nyeszedő munkás napi keresete elért több száz forintot is. Mégis megéri a cseresznyéseknek. De a termelő- szövetkezetben nincs ilyesmi. Mire az ő cseresznyéjük lekerül, már nem is exportképes. Náluk is van ugyan készpénz és munkaegység variálása szedéskor. De nincs ünnepi hangulat. Pedig miből tartana mondjuk egy birkát levágni, ha ez a szokás? A nagykörűi homok lisztszerű, aprószemcsés. — Ahogy a nép mondja, olyan parányi szemcsékből áll. hogy kiszúrja a filoxéra szemét is. Valóban immunis homok, nem fogja a filoxéra sem. Eredetére nézve vita van azon, hosy szél hordta-e, vagy a Tisza ülepítette. Van. és aranyat ér. Vegyük jobban észre. A termelőszövetkezet újabb 30 hold telepítésébe kezd jövőre a Forráspar- ton. A hegvközség kis tulajdonosai kapnak termelési hitelt. Ez jő. De még nagyon kell valami, — Az oktatás visszaállítása. Akár általános iskola felsőbb osztályaiban oktassák Nagykörűben a cseresznyetermesztést. akár az ;skola elvégzése után. Jó lenne, ha a termelőszövetkezet és a hegyközség közelebb kerülne egymáshoz. Most még eléggé ..idegenen” méregetik egymást. Pedig egymásra utaltságuk nyilvánvaló. Az érdek is egv. Merész számítással másfél évtizeden belül 100 vaeonnvi minőségi cseresznyét lehetne termelni a faluban. Óriási nénz. ron- nant mennviséeű deviza, ttalöban boldogsá°os Nagykörű A cseresznve által. Borzák Lalos Pártmegbíxatásuh t a néphatalom Beszélgetés Papp Árpád elvtárssal, a munkásőrség országos parancsnokával Ezzel az esztendővel működésének tizedik évébe lépett a munkásőrség. A jubileumi esztendő kezdetén felkerestük Papp Árpád elvtársat, a munkásőrség országos parancsnokát, s válaszát, tájékoztatását kértük néhány kérdésünkre. A munkásőrség egész tevékenysége a nyilvánosság előtt zajlik, részleteit mindenki láthatja, figyelemmel kísérheti Éppen ezért jogos az igény a munkásőrségről alkotott teljesebb, átfogóbb képre. Első kérdésünkben tehát arra kértük Papp Árpád elvtársat: foglalja össze az altéit időszak legfontosabb eredményeit, tapasztalatait. — A munkásőrség — hangzott a válasz — rendkívüli helyzetben, bonyolult társadalmi-politikai viszonyok között született. Nem egyszerűen egy határozat hívta életre. A párthatározat voltaképpen arra a sokféle, de végső fokon azonos célú akaratra épült, amely akkor — 1956 végén. 1957 elején — a dolgozó munkás- és paraszttömeSzak vezetők szakképzettség nélkül A szolnoki Ruházati Vállalatnál gyakran problémát okozott a férfi konfekciórészleg munkája, K. K.- val, ä részleg csoportvezetőjével sem voltak elégedettek. Elsősorban azért, mert a termelés akadozott, az anyaggal való helyes, takarékos gazdálkodást sem sikerült megvalósítani — egyszóval vezetői erényei nem sok jóval biztattak. A szakmai kérdésekben sem tűnt valami járatosnak, pedig már hosszú ideje vezette a rábízott embereket. Hogy hogy nem, nemrégiben furcsa dolgok derültek ki K. K.-ról. Alkalmasint megnézték a munkakönyvét, s keresték mi bizonyítja képzettségét. — Ezt a rublikát az ő saját bemondása alapján töltötték ki, miszerint szakmunkás. Az igazgató és a megyei tanács ipari osztályának vezetője kérte, hogy igazolja képesítését. Ez az, ami nem sikerült K K,- nak. Ugyanis egyrészt nem is szakmunkás, — másrészt és természetesen — mestervizsgát sem tett. Aztán rövidesen elment a vállalattól, vele már nincs gond. Ellenben a munkakönyvek átvizsgálásakor még egy csoportvezetőre akadtak, aki egyáltalán a szakmát sem tanulta „hivatalosan”. Nem véletlen, hogy ő sem a legjobb vezetők közül való a vállalatnál. Csak azt nem értjük, a Ruházati Vállalatnál miféle személyzeti munka volt eddig, hogyan történhetett meg. hogy csoportvezetéssel bíztak meg olyanokat, -kik az adott szakmában semmiféle képesítéssel nem rendelkeztek? Hozzá kell tenni, hogy mindkét dolgozót, nem a jelenlegi igazgató és műszaki vezető tette meg eso- oortvezetőnek. hanem előd- leik. A felelősség tehát ebben nem őket terheli — mármint a kinevezésükben. De amikor átvették a vállalat irányítását kötelességük lett volna a vezető beosztású dolgozókat éppolv körültekintéssel átvenni”. mint a vállaiat vagyonáról számotadó leltárokat. pénzügyi elszámelá sokat. F. P. gekben országszerte jelentkezett: leküzdve tengernyi nehézséget, gazdasági és politikai zűrzavart, megvédeni a népi hatalmat, visszaállítani az élet természetes rendjét, folytatni a szocializmus építését, de a korábbi hibák nélkül. A társadalom legjobb erőinek jogos követelése volt, hogy ebben a helyzetben életre keljen egy olyan önkéntes fegyveres testület is, amely egyesítve magában a dolgozók minden rétegét, kész a párt útmutatásainak megfelelően a néphatalom hűséges szolgálatára, védelmére. — Hogyan értékeli parancsnok elvtárs a megtett utat? — Az elmúlt évek alatt — bár a legjobb utak és módszerek felkutatása, kimunkálása nem volt köny- nyű és egyszerű feladat — a munkásőrség a párt irányításával fontos, egész társadalmi életünkben jelentős politikai fegyveres testületté kovácsolódott. Az eredmények elérésében megtisztelő, felelősségteljes feladat hárult a munkásőrség parancsnoki állományára- Csak az elismerés hangján szólhatok róluk, hiszen voltaiképpen rájuk hárul a munkásőrök, az alegységek közvetlen, operatív vezetése. a munkásőrök nevelése, kiképzése, szervezése. Az elismerés még nagyobb hangsúlyt kap, ha azt is hozzáteszem, hogy nagy többségük a munkásőrség megalakulásától kezdve teljesíti becsülettel megbízatását. A munkásőrség társadalmi fegyveres testület, a soraiba lépők, a kötelékébe tartozók önként, napi munkájuk után, térítés nélkül látják el nehéz szolgálatukat, végzik gyakran megerőltető, fárasztó gyakorlataikat. — Közvéleményünket érdekli a? is, hogy a munkásőrség, mint fegyveres testület, milyen eredményeket éri el szakmai vonatkozásban. Kérjük parancsnok elvtársat, erről is adjon rövid áttekintést. — Ezt a tevékenységet a tíz esztendő alatt lépésről lépésre kidolgozott, formáit, a munkásőrség sajátosságaihoz igazított kiképzési terv szabályozza. Elmondhatjuk, hogy munkásőreink jól megtanultak bánni fegyvereikkel. Megtanulták a testületnek megfelelő harcászat elméleti ismereteit, s azokat képesek a gyakorlatban is végrehajtani. Az arra kijelölt munkásőrök megfelelően . bánnak a rendelkezésükre álló korszerű híradástechnikai eszközökkel. Jelentős azoknak az egységeknek a száma, amelyeket minden szakmai jellegű feladatot az igen magas követelményeket állító kiváló színvonalon oldanak meg. — Milyen új vonásokkal gazdagodott a legutóbbi években a munkásőrség? — Azt hiszem elég, ha csak néhányat említek, ebből is kitűnik az a fejlődés, amely tíz esztendőnket jellemzi. Az egyik leglényegesebb — egyben legbonyolultabb is — az új munkásőrök igen nagy számának megjelenése, ugyanakkor sok idős elvtársunk tartalékállományba vonulása, illetve leszerelése. Róluk csak a legteljesebb elismeréssel szólhatok, ök voltak az elsők, az alapítók, ők azok, akik ma is önzetlenül és habozás nélkül vállalják a szolgálat minden nehézségét. De az évek elmúltak felettük, s elérkezett az idő, amikor a munkát és a felelősséget meg kellett osztaniok a fiatalokkal. Az elmúlt két évben csaknem 14 ezer új munkásőr lépett testületünkbe, ugyanakkor mintegy nyolcezer, főleg idősebb elvtárs került tartalékállományba, vagy leszerelt. Űj vonás, hogy a fiatalokkal igen sok pártonkívüli került a munkásőrség kötelékébe, s új, megtisztelő társadalmi kötelezettségünk, hogy belőlük itt, a szocialista rend, a néphatalom leghűségesebb munkálói: kommunisták váljanak. S felkészülünk rá, hogy évről évre rendszeresen fogadjuk a testületünkbe lépni kívánókat. Még annyit, hogy új munkásőreink mintegy 80 százaléka, közvetlenül a termelő munkában dolgozó ember: fizikai munkás, tsz-tag. — Fontos jellemzője a mai munkásőr-életnek az az őszinte, elvtársi fegyverbarátság, amely bennünket a Népköztársaság többi fegyveres testületéhez fűz. A Néphadsereggel szorosan együttműködünk a fiatalok nevelésében, tisztikarától sok segítséget kápunk kiképzési munkánkhoz. Rendszeresen résztveszünk egymás rendezvényein. Egészséges kapcsolatunk eredménye, hogy évről évre mind több leszerelt katona kéri felvételét a munkásőrségbe. A kapcsolatok más, gyakori megnyilvánulási módja az a szolgálat, amelyet a munkásőrök látnak el közösen a közbiztonsági, az ifjúságvédelmi és a határőrizeti szervekkel. Nem azért szükségesek ezek a szolgálatok, mert elvégzésükre a munkásőrség nélkül a többi testületek nem volnának képesek, vagy mert — például — rossz lenne nálunk a közbiztonság. Szó sincs erről. De arról feltétlenül igen, hogy a közbiztonság további javítása, az ifjúságvédelem a mi rendszerünkben nemcsak rendőri, hanem társadalmi feladat, s éppen ezért egy olyan önkéntes testületnek, mint a munkásőrségnek, e területeken mind fontosabb, átfogóbb feladata van. — Miben látja parancsnok elvtárs a legközelebbi jövő feladatait? — Legfontosabb feladatunk: szüntelenül gondoskodni róla, hogy a munkásőrök mindig és minden kérdésben jól értsék pártunk politikáját, határozatainak lényegét, céljait, s e céloknak bátran kiálló, odaadó hirdetői, megvalósítói legyenek. Osztozzanak a munkásőrök, mint eddig tették, jóban-rosszban egész dolgozó népünkkel. Példamutató munka, szocialista rendünk további, hűséges szolgálata: ez a két, szorosan összefüggő feladat, amely most előttünk áll, s amelynek teljesítésével méltó módon köszöntheti minden munkásőr pártunk közelgő kilencedik kongresszusát, valamint testületünk tizedik esztendejét — fejezte be nyilatkozatát Papp Árpád elvtárs, a munkásőrség országos parancsnoka.