Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

lírt«, ütá/ua 12. S20UM»& MEGYEI NÉPLAP 3 LBBAPÁSZTOROK Boldogságos Nagykörű — boldogságos cseresznye Nagykörű — nagy csoda. A Szolnok fölötti kegyetlen szik — Palotás, Besenyszög, Keserűpuszta, Kőtelek után egy valóságos mindentter- mő homoksziget. Ügy is hívja a szegényes környék: boldogságos Nagykörű. A falut a cseresznye tette boldogságossá... Legalább­is tehetné... Annyit tudnának eladni belőle külföldön, ameny- nyi terem. Ez az óriás, 25— 30 milliméter nagyságot is elérő, ropogós cseresznye különlegesség, csemege az Ausztriában, Svédország­ban, Nyugat-Németország- ban, Csehszlovákiában, — egyáltalán a világpiacon. Van Nagykörűben egy kertészmérnök: Szilvás Er­nő. Merészen álmodozó ember, a cseresznye meg­szállottja. Diplomamunká­jában megírta a cseresznye történetét. A múlt A gyümölcs úgy került ide, hogy a haladó szelle­mű egykori nemes, Petro- vay György főlevéltárnok, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1880 körül cseresznyesze­meket hozatott Hollandiá­ból és Belgiumból. Fais­kolát teremtett, majd ké­sőbb pompázó cseresznyést Nagykörűben. Az iránta szóló tiszteletből nyolc hol­das cseresznyéskert a kas­téllyal máig is e család tu­lajdona. A milleneumi kiállításon már arany-díjat nyert a honosító. A hagyomány szerint ott fedeztette fel gyümölcsét Európával. — Nemsokára ró természetes gyógyszerként árulták Bées- ben. A Petrovayak árjegy­zékei bejárták az országot, Európát. A falubeli kisem­berek is áttértek a cse­resznyetermesztésre. Első­sorban a facsemete-export dívott előbb, aztán a ter­mésé. Nagykörűben községi fa­iskola és szakiskola műkö­dött. A gazdaképző isko­lán három éves turnusban képzett szaktanárok, köz­tük a ma is Nagykörűben tanító Petrovav Béláné ok­tatták az ifjúságot. Meg­tanultak fát oltani, szem zeni. ültetni, gyümölcsöt szedni, művelni, ápolni. — Megszerettették velük a cseresznyét, a földet. 4 jelen A falu alatti nagy teret ma is cseresznyepiacnak mondják A fölött van a Homok. Ez a legnagyobb cseresznyéskertje a köz­ségnek. Itt 418 cseresznyés- parcella hatezernyi cse­resznyefáját háromszázki- lencvennyolcan birtokol­ják. Egy-egy embernek 4—500 négyszögölje van. Kevésnek valamivel na­gyobb. A Haladás Tsz 27 holdja is 23 parcellából áll, ahogy Szilvási Ernő kiszámolta. A Homokon kívül a Ken­derföldön, az Öregszöllő- ben, a Legdombján és az Újtelepen van még cse­resznyés. Nagyüzemi mű­velésre alkalmatlan kicsi kertek ezek. Legtöbbjén 40—50 esztendős termő fák. De nyilván tartanak 87 éves fát is. Lassan ki­öregednek. Újításra, re­konstrukcióra vár a nagy­körűi cseresznyés. De a fa­iskolát korábban megszün- tettették velük. Szilvási Ernő szerint a legjobban termő fákat nyilván kelle­ne tartani, törzskönyvezni és azokat szaporítani. Ám a Földművelésügyi Minisz­térium és a megyei ta- ács mezőgazdasági osztálya el­lenzi a faiskola visszaállí­tásának gondolatát. A földművesszövetkezet — az export érdekében szorgalmazta és megszer­vezte a repülőgépes per­metezést a 200 holdas cse­resznyésen. 1961-ben per­meteztek először repülő­gépről a cseresznyelégy el­len. Ennek köszönhetően odáig jutottak, hogy tavaly már az átvevőhelyen el­adott 11 vagon termésből 10 vagon ment külföldre. De a repülőgépes növény- védelem még némi „ke­gyes csalással” történt. Ugyanis a növényvédő szolgálat csak nagyüzeme­ket szolgál ki repülőgép­pel. Ezért is született meg a hegyközség Nagykörű­ben. De ennél sokkal több­ről van szó: a nagykörűi cseresznyés kultúra újjá- teremtéséről. A hegyköz­ség gondolata nehezen ért meg. Akadtak ellenzői. — Egyrészt maradibb embe­rek, másrészt azok. akik a konkurrenciát féltették. Köz­rejátszott a szervező, a földművesszövetkezet kez­detben csak a gyors sikert néző módszere. Végülis megalakult, s ottiárbmk- kor 73 tagot számlált. Ma­guk választotta vezérkar­ral. önigazgatással. Jő vő Nagyon okos, haladó do­log a hegyközségi összefo­gás. Terveikben szerepel a faiskola megteremtése is. Együttesen olcsóbban szer­zik be a vegyszereket, a termésfelesleget minőségi felárral értékesítik. Közö­sen fogadnak hegyőrt: ker­ti traktorokat, kisgépeket bérelnek, üzemeltetnek. A hegyközség a nagykö­rűi cseresznyés rekonstruk­ciójának egyik feltétele. A korszerűvé tett háztáji gazdálkodás. A másik le­hetőség a termelőszövetke­zet. A Haladás Tsz-nekvan is már egy 10 holdas ter­mő, nagyüzemi cseresznyé­se. Szép, gyönyörű. Csak­hogy egy kilogramm nem sok, annyi sem jutott még belőle külföldre Több ok­ból. Azért is, mert a ter­melőszövetkezetnek stand­jai vannak s ott árusítja ezt is. Másrészt a cseresznyénél a gyorsaságon múlik min­den. A ma leszedett gyü­mölcsnek hűtőkocsikban, repülőgépen holnap reggel már a bécsi, a stockholmi piacon kell lennie. Éréskor minden óra sokat számít. A háztájis gazdák — ért­hetően — akár felesben is szedetik a gyümölcsöt sze­zon elején. S van hozzá szüreti hangulat. Hazahív­ják a rég nem látott roko­nokat, ismerősöket. Birkát vágnak, vacsorák, lakomák kísérik a cseresznyeszedést Olyan ünnep ez itt, mint máshol a szőlőszüret. Volt rá eset. hogy a cseresz- nyeszedő munkás napi ke­resete elért több száz fo­rintot is. Mégis megéri a cseresz­nyéseknek. De a termelő- szövetkezetben nincs ilyes­mi. Mire az ő cseresznyé­jük lekerül, már nem is exportképes. Náluk is van ugyan készpénz és munka­egység variálása szedéskor. De nincs ünnepi hangulat. Pedig miből tartana mond­juk egy birkát levágni, ha ez a szokás? A nagykörűi homok liszt­szerű, aprószemcsés. — Ahogy a nép mondja, olyan parányi szemcsékből áll. hogy kiszúrja a filoxéra szemét is. Valóban immu­nis homok, nem fogja a filoxéra sem. Eredetére nézve vita van azon, hosy szél hordta-e, vagy a Ti­sza ülepítette. Van. és ara­nyat ér. Vegyük jobban észre. A termelőszövetkezet újabb 30 hold telepítésébe kezd jövőre a Forráspar- ton. A hegvközség kis tu­lajdonosai kapnak terme­lési hitelt. Ez jő. De még nagyon kell valami, — Az oktatás visszaállítása. Akár általános iskola felsőbb osztályaiban oktassák Nagykörűben a cseresznye­termesztést. akár az ;skola elvégzése után. Jó lenne, ha a termelőszövetkezet és a hegyközség közelebb kerülne egymáshoz. Most még eléggé ..idegenen” mé­regetik egymást. Pedig egymásra utaltsá­guk nyilvánvaló. Az érdek is egv. Merész számítás­sal másfél évtizeden belül 100 vaeonnvi minőségi cse­resznyét lehetne termelni a faluban. Óriási nénz. ron- nant mennviséeű deviza, ttalöban boldogsá°os Nagy­körű A cseresznve által. Borzák Lalos Pártmegbíxatásuh t a néphatalom Beszélgetés Papp Árpád elvtárssal, a munkásőrség országos parancsnokával Ezzel az esztendővel mű­ködésének tizedik évébe lépett a munkásőrség. A jubileumi esztendő kezde­tén felkerestük Papp Ár­pád elvtársat, a munkásőr­ség országos parancsnokát, s válaszát, tájékoztatását kértük néhány kér­désünkre. A munkásőr­ség egész tevékenysége a nyilvánosság előtt zajlik, részleteit mindenki láthat­ja, figyelemmel kísérheti Éppen ezért jogos az igény a munkásőrségről alkotott teljesebb, átfogóbb képre. Első kérdésünkben tehát arra kértük Papp Árpád elvtársat: foglalja össze az altéit időszak legfontosabb eredményeit, tapasztalatait. — A munkásőrség — hangzott a válasz — rend­kívüli helyzetben, bonyolult társadalmi-politikai viszo­nyok között született. Nem egyszerűen egy határozat hívta életre. A párthatáro­zat voltaképpen arra a sok­féle, de végső fokon azo­nos célú akaratra épült, amely akkor — 1956 végén. 1957 elején — a dolgozó munkás- és paraszttöme­Szak vezetők szakképzettség nélkül A szolnoki Ruházati Vál­lalatnál gyakran problémát okozott a férfi konfekció­részleg munkája, K. K.- val, ä részleg csoportveze­tőjével sem voltak elége­dettek. Elsősorban azért, mert a termelés akadozott, az anyaggal való helyes, takarékos gazdálkodást sem sikerült megvalósítani — egyszóval vezetői erényei nem sok jóval biztattak. A szakmai kérdésekben sem tűnt valami járatosnak, pe­dig már hosszú ideje ve­zette a rábízott embere­ket. Hogy hogy nem, nem­régiben furcsa dolgok de­rültek ki K. K.-ról. Alkal­masint megnézték a mun­kakönyvét, s keresték mi bizonyítja képzettségét. — Ezt a rublikát az ő saját bemondása alapján töltöt­ték ki, miszerint szakmun­kás. Az igazgató és a me­gyei tanács ipari osztályá­nak vezetője kérte, hogy igazolja képesítését. Ez az, ami nem sikerült K K,- nak. Ugyanis egyrészt nem is szakmunkás, — másrészt és természetesen — mes­tervizsgát sem tett. Aztán rövidesen elment a válla­lattól, vele már nincs gond. Ellenben a munkaköny­vek átvizsgálásakor még egy csoportvezetőre akad­tak, aki egyáltalán a szak­mát sem tanulta „hivata­losan”. Nem véletlen, hogy ő sem a legjobb vezetők közül való a vállalatnál. Csak azt nem értjük, a Ruházati Vállalatnál mifé­le személyzeti munka volt eddig, hogyan történhetett meg. hogy csoportvezetés­sel bíztak meg olyanokat, -kik az adott szakmában semmiféle képesítéssel nem rendelkeztek? Hozzá kell tenni, hogy mindkét dolgozót, nem a jelenlegi igazgató és mű­szaki vezető tette meg eso- oortvezetőnek. hanem előd- leik. A felelősség tehát eb­ben nem őket terheli — mármint a kinevezésük­ben. De amikor átvették a vállalat irányítását köte­lességük lett volna a veze­tő beosztású dolgozókat éppolv körültekintéssel át­venni”. mint a vállaiat va­gyonáról számotadó leltá­rokat. pénzügyi elszámelá sokat. F. P. gekben országszerte jelent­kezett: leküzdve tengernyi nehézséget, gazdasági és po­litikai zűrzavart, megvéde­ni a népi hatalmat, vissza­állítani az élet természetes rendjét, folytatni a szocia­lizmus építését, de a ko­rábbi hibák nélkül. A tár­sadalom legjobb erőinek jogos követelése volt, hogy ebben a helyzetben életre keljen egy olyan önkéntes fegyveres testület is, amely egyesítve magában a dolgo­zók minden rétegét, kész a párt útmutatásainak megfe­lelően a néphatalom hűsé­ges szolgálatára, védelmére. — Hogyan érté­keli parancsnok elvtárs a megtett utat? — Az elmúlt évek alatt — bár a legjobb utak és módszerek felkutatása, ki­munkálása nem volt köny- nyű és egyszerű feladat — a munkásőrség a párt irá­nyításával fontos, egész tár­sadalmi életünkben jelentős politikai fegyveres testület­té kovácsolódott. Az ered­mények elérésében megtisz­telő, felelősségteljes feladat hárult a munkásőrség pa­rancsnoki állományára- Csak az elismerés hangján szólhatok róluk, hiszen vol­taiképpen rájuk hárul a munkásőrök, az alegységek közvetlen, operatív vezeté­se. a munkásőrök nevelése, kiképzése, szervezése. Az elismerés még nagyobb hangsúlyt kap, ha azt is hozzáteszem, hogy nagy többségük a munkásőrség megalakulásától kezdve tel­jesíti becsülettel megbíza­tását. A munkásőrség tár­sadalmi fegyveres testület, a soraiba lépők, a kötelé­kébe tartozók önként, napi munkájuk után, térítés nél­kül látják el nehéz szolgá­latukat, végzik gyakran megerőltető, fárasztó gya­korlataikat. — Közvélemé­nyünket érdekli a? is, hogy a munkás­őrség, mint fegyve­res testület, milyen eredményeket éri el szakmai vonat­kozásban. Kérjük parancsnok elvtár­sat, erről is adjon rövid áttekintést. — Ezt a tevékenységet a tíz esztendő alatt lépésről lépésre kidolgozott, formáit, a munkásőrség sajátossá­gaihoz igazított kiképzési terv szabályozza. Elmond­hatjuk, hogy munkásőreink jól megtanultak bánni fegy­vereikkel. Megtanulták a testületnek megfelelő har­cászat elméleti ismereteit, s azokat képesek a gyakorlat­ban is végrehajtani. Az ar­ra kijelölt munkásőrök megfelelően . bánnak a ren­delkezésükre álló korszerű híradástechnikai eszközök­kel. Jelentős azoknak az egységeknek a száma, ame­lyeket minden szakmai jel­legű feladatot az igen ma­gas követelményeket állító kiváló színvonalon oldanak meg. — Milyen új vo­násokkal gazdago­dott a legutóbbi években a munkás­őrség? — Azt hiszem elég, ha csak néhányat említek, eb­ből is kitűnik az a fejlő­dés, amely tíz esztendőnket jellemzi. Az egyik leglé­nyegesebb — egyben legbo­nyolultabb is — az új mun­kásőrök igen nagy számá­nak megjelenése, ugyanak­kor sok idős elvtársunk tartalékállományba vonu­lása, illetve leszerelése. Róluk csak a legteljesebb elismeréssel szólhatok, ök voltak az elsők, az alapí­tók, ők azok, akik ma is önzetlenül és habozás nél­kül vállalják a szolgálat minden nehézségét. De az évek elmúltak felettük, s elérkezett az idő, amikor a munkát és a felelősséget meg kellett osztaniok a fia­talokkal. Az elmúlt két év­ben csaknem 14 ezer új munkásőr lépett testüle­tünkbe, ugyanakkor mint­egy nyolcezer, főleg idősebb elvtárs került tartalékállo­mányba, vagy leszerelt. Űj vonás, hogy a fiatalokkal igen sok pártonkívüli ke­rült a munkásőrség kötelé­kébe, s új, megtisztelő tár­sadalmi kötelezettségünk, hogy belőlük itt, a szocia­lista rend, a néphatalom leghűségesebb munkálói: kommunisták váljanak. S felkészülünk rá, hogy év­ről évre rendszeresen fo­gadjuk a testületünkbe lép­ni kívánókat. Még annyit, hogy új munkásőreink mintegy 80 százaléka, köz­vetlenül a termelő munká­ban dolgozó ember: fizikai munkás, tsz-tag. — Fontos jellemzője a mai munkásőr-életnek az az őszinte, elvtársi fegyver­barátság, amely bennünket a Népköztársaság többi fegyveres testületéhez fűz. A Néphadsereggel szorosan együttműködünk a fiatalok nevelésében, tisztikarától sok segítséget kápunk ki­képzési munkánkhoz. Rend­szeresen résztveszünk egy­más rendezvényein. Egészsé­ges kapcsolatunk eredmé­nye, hogy évről évre mind több leszerelt katona kéri felvételét a munkásőrségbe. A kapcsolatok más, gyakori megnyilvánulási módja az a szolgálat, amelyet a munkásőrök látnak el kö­zösen a közbiztonsági, az ifjúságvédelmi és a határ­őrizeti szervekkel. Nem azért szükségesek ezek a szolgálatok, mert elvégzé­sükre a munkásőrség nél­kül a többi testületek nem volnának képesek, vagy mert — például — rossz lenne nálunk a közbizton­ság. Szó sincs erről. De arról feltétlenül igen, hogy a közbiztonság további ja­vítása, az ifjúságvédelem a mi rendszerünkben nem­csak rendőri, hanem társa­dalmi feladat, s éppen ezért egy olyan önkéntes testületnek, mint a mun­kásőrségnek, e területeken mind fontosabb, átfogóbb feladata van. — Miben látja parancsnok elvtárs a legközelebbi jövő feladatait? — Legfontosabb felada­tunk: szüntelenül gondos­kodni róla, hogy a munkás­őrök mindig és minden kér­désben jól értsék pártunk politikáját, határozatainak lényegét, céljait, s e célok­nak bátran kiálló, odaadó hirdetői, megvalósítói le­gyenek. Osztozzanak a munkásőrök, mint eddig tették, jóban-rosszban egész dolgozó népünkkel. Példa­mutató munka, szocialista rendünk további, hűséges szolgálata: ez a két, szoro­san összefüggő feladat, amely most előttünk áll, s amelynek teljesítésével méltó módon köszöntheti minden munkásőr pártunk közelgő kilencedik kong­resszusát, valamint testü­letünk tizedik esztendejét — fejezte be nyilatkozatát Papp Árpád elvtárs, a munkásőrség országos pa­rancsnoka.

Next

/
Thumbnails
Contents