Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-10 / 109. szám

IBM. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ITT KEZDŐDIK... Nyolcszázötven forint nem kis pénz. Különösen nem az, ha egy hatcsaládos apának kell előteremteni. Kállai Sándor, a KPM szolnoki autóközlekedési tanin­tézet mostani hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamá­nak egyik résztvevője is úgy számolt, hogy nem rövi­dítheti meg ennyivel a családját. Meg is mondta az oktatójának, Lackó Jánosnak, hogy csak a tehergépkocsi jogosítványig tanul, — a személygépkocsi-vezetői igazolvány nem fér bele a költségvetésébe, sehogy sem tudja előteremteni a 850 forint oktatási díjat. A tanfolyam többi hallgatója, leendő gépkocsive­zető társai nem hagyták annyiba a dolgot. Már csak azért sem, mert Kállai jófejű, a műszaki ismeretek iránt is fogékony embernek mutatkozott. Zsidai Sándor, a tanfolyam bizalmija engedélyt kért, hogy végrehajthassa a kollektíva határozatát: Adják össze a hiányzó pénzt. Megindult a gyűjtés, ki-ki erejéhez mérten egy húszassal, ötvenessel se­gített. Sőt, nemcsak a tanfolyamtársak, hanem az oktatószemélyzet, az intézet igazgatója és a szakokta­tó is „beszállt”. Végül is összejött, ami hiányzott még a teljes ér­tékű jogosítványhoz. Kállai nemsokára személy- és te­hergépkocsit vezethet... Valahol itt kezdődik a gép­kocsivezetők összetartása, ami aztán az országúton folytatódik. Pedig ez nem külön tantárgy a taninté­zetben. A na<j\fcsa!ád gondoskodása Sok csalódás után — jó reménnyel indultak Tiszab urán A kunszentmártoni Bú­zakalász Tsz-ben a gazdák nemcsak addig érzik ma­gukat a közösség tagjának, amíg dolgozni tudnak. — Gondoskodik róluk a nagycsalád akkor is, ha betegség következtében egyidőre, vagy a magas életkor miatt véglegesen kiesik a kezükből a szer­szám. A szövektezeti kö­zösség jelenleg huszonhat nyugdíjas, negyvenhat já­radékos és hat munkakép­telen ember megélhetősé- gét segíti. Részükre 800 négyszögöl háztáji földet mérnek, s ennek megmun­kálását, csakúgy mint az SZTK járulék fizetését Téglaházi t«T1/#soS Ki tudja, miért nevezik Szolnokon a papírgyár és Tisza közé szorított, több­nyire vályogból épített la­kásokkal tűzdelt utcasoro­kat Téglaháznak? Van, aki azt mondja: a papír­gyári emeletes épületekről kapta nevét a telep, mások szerint — erre utalnak ta­lán a környék gödrei is — itt égettek először téglát Szolnokon. Egyben azonban egysé­ges a vélemény: szinte ki­zárólag fatelepi munkások éltek itt. A Tiszáról egy toronyból húzták fel a gát­ra a fatörzseket, onnan csillével szállították a rönk- térre. Fotós kollégámmal ezt a tornyot keressük. Emlék­szem, a papírgyár melletti utcán lehet kimenni a gátra, ott a torony. Ponto­sabban szólva: ott volt. — Gj kerítés, vaskapu zárja az utat, terjeszkedett a vágóhíd. A tornyot, mint felesleges, ócska holmit, lebontották. A vízben, ahol valami­kor tutajok százai vetettek horgonyt, most csak egy árva halászladik ring. Az sem sokáig. Gazdája meg­unva az eredménytelen há­lóvetést, továbbáll. Lehet, hogy messzibb készül, mert kerékpárját a ladikba teszi ☆ Kihalt lesz a part, az életnek semmi jele. Csali teljes egészében a szociá­lis alapból biztosítják. A huszonhat szövetkezeti gazdának 500 forintra egé­szítik ki a nyugdíját. Betegség esetén — ameny- nyiben előző évben a köte­lező munkaegységet telje­sítette a tag — három hónapig naponta 0,75 mun­kaegységet írnak jóvá, ezentúl pedig havonta szociális segély címén 200 forintot és 30 kilogramm gabonát juttatnak tagjaik­nak. Tavaly a közös gazda­ságban 192 358 forintot használtak fel szociális cél­ra, az említettekre és a különböző segélyekre. a túloldali nyárfaerdő zúg. Üjonnan szerzett ismerő­sünk, idősebb Szép And­rás a folyó felé néz. — Valamikor de népes volt itt a part. Az én gyer­mekkoromban még hét fa­telep volt a környéken. A Tiszán érkezett számukra a fa. S nemcsak ide, hanem Szálloda a lisza-parton Üj otthonába költözött Tiszazugon hónapokkal ez­előtt a Tiszagyöngye Ter­melőszövetkezet. Kapva ka­pott az alkalmon a Tiszá­kért és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet veze­tősége, akikhez ez a község ellátása is tartozik és ké­relemmel fordultak a me­gyei tanácshoz. Adják ne­kik tartós, ingyenes hasz­nálatra a tsz volt székhá­zát. A megyei tanács hoz­zájárult ehhez és ezzel kez­detét vette egy szálloda, étterem létesítése Tisza- ugon. A földművesszövetkezet majd egymillió forintot for­dít az épület átalakítására. A ház földszintjén modem étterem lesz, melegkonyha, s egyéb, az étteremhez szükséges kiszolgáló helyi­ségek. Az emeleten pedig nyolc egy-két ágyas szállo­dai szoba. A melegvíz el­látást villanyboylerrel biz­tosítják. Az építési munkákat a kunszentmártoni építőipari ktsz végzi, s előrelátható­lag az épületet június kö­zepén átadják a rendelteté­sének. Az étteremhez már meg­vásárolták a berendezése­ket, a hűtőpultot, a presszó­gépet, a söntéspultot. Meg­érkeztek a kerti bútorok is, mivel az étteremnek szép kerthelyisége is lesz. A szálloda berendezésére 50 ezer forintot terveztek. Reméljük, az építőik a vállalt határidőre befejezik az építkezést, s az idei nyáron már a Tiszaugon nyaralók kellemes környe­zetben tölthetik szabadide­jüket Szentesre a Székelyéknek, Csongrádra a Hungáriának, Szegedre a Winklereknek, Lippainak, Lővinek. Nem kell neki sok bizta­tás, hogy fiatalkoráról be­széljen, a tutajosok életét elevenítse fel. — Attól függött: milyen az idő, milyen a víz. Volt Essiendők óta min­den tavaszon azzal indul­nak a tiszaburai paraszt- emberek: háitha most már jobb lesz. De eddig még évről évre csak a csalódá­sok jöttek. A legutóbbi zárszámadás néhány adata: terveztek 19 forintot mun­kaegységenként, de csak 12 forint lett. A munkaegysé­get szerző szövetkezeti ta­gok évi jövedelme pedig átlagosan öt és fél ezer fo­rint! A mostani esztendőt is azzal kezdték: egymillió fo­rint állaimi dotációt vettek fel. S ez a pénz csupán arra elég, hogy a munka utáni járandóságot fizetni tudják valameddig. Mi az oka? Ennyire rossz föl­dek lennének a burai ha­tárban? Vagy az itteni emberek nem szeretnek dolgozni? Se egyik, se má­sik. A tiszaburai földek jók is, rosszak is. Több esz­tendős gyatra „gazdálko­dás” után természetesen kimerültek és már évről évre zuhan a termésátlag. A tanácselnök adatai sze­rint: búzából nyolc mázsát kukoricából ennél is keve­sebbet termeltek átlagosan tavaly. A tengeri földeket az árvíz tette tönkre. De az árvíz nem járta földek se adtak tisztességes hoza­mot. Kifárasztott, erőtlen a talaj. A faluban öt szövet­kezet alakult. Most egy van. A föld — 6800 hold — ugyan nem olyan sok még így egy tagban sem. Csakhogy nem forrt még igazi közösséggé ez a szö­vetkezet. A közösséggé ala­kulásnak gátlója a jövede­lemelosztási hierarchia is. Összeszámoltuk: a szövet­kezetben huszonötféle ja­vadalmazási forma járja. Van benne a készpénzes és munkaegységes kombináció. Vannak alkalmazottak és tagok. Mások órabérre dol­goznak. ismét mások fixe­sek és még ki tudja, mik. Ebben a csöppet sem vi­lágos javadalmazási rend­úgy, hogy éjjel-nappal ha­ladva egy hónapig tartott, mire levittük a tutajt Zá­honyból Szegedre. Négyen- öten dolgoztunk együtt, — attól függően, hogy meny­nyi volt a fa. Száz köbmé­terre fogodtak egy em­bert. — A koszt milyen volt? — Olyan magunkfőzte, egyhangú étel. Kiálltunk egy-egy falura, vettünk húst, pörköltet készítet­tünk. Máskor meg leb­bencslevest, paprikás­krumplit, mikor hogy... — Nem volt megszabva, hol lehet megállni? Az öreg huncutul ba- zsalyog az orra alatt. szerben lehetséges, hogy az elnök irányítása alá tarto­zó főagronómusnak jóval nagyobb fizetése van, mint az elnöknek. így tört'’’•'be­tett meg év végén, hogy közgyűlési határozat nci- kül, néhány embernek ki­egészítették a jövedelmét a többiek rovására. Régi igaz­ság: a rendszertelenség a visszaélés alapja lehet. Az is igaz, a szegénység kényszeríti erre a közöst. Csak a munkaegységért egy keresztül szalmát se tenné­nek arrébb az emberek. Érthető. A munkaegységér­ték csupán hivatalos szó- használat Tiszaburán. Va­lójában se értéke, se becsü­lete a faluban. Jó törekvés tehát, hogy a munkaegység mellé más ösztönzőket is variálnak. A munkaegysé­get 5,60 forintjával előle­gezik. Ám aki 15 napot dol­gozik havonta, annak 4 fo­rinttal kiegészítik az előle­get. Aki meg 20 napot tölt a közösben munkával, az 6 forint „felárat” kap még rá. I Mert végülis nem annyi­ra az az érdekes, hogyan volt, hanem, hogyan van, és hogyan lesz? Mit mutat az idei tavasz? Ügy kezdő­dött, mint minden eddigi. Vagyis azzal a tiszaburai szokással: szakember garni­túrát cseréltek az idén is, mint minden évben szok­tak. Az új szakvezetők — egyetemet végzett emberek — lendülettel indultak. Er­re tettekkel válaszoltak a buraiak. Mint mondják, egy tavaszon se dolgoztak még ennyien. Más jelei is vannak a szerencsésebb indulásnak. A gabona levéltrágyázásái nagyrészt elvégezték. Any- nyi trágyát kihordtak a fa­luból, amennyit tíz eszten­deje sem. Végre olyan gaz­dálkodási terv készült, ami figyelembe veszi a falu sa­játosságait Több kalászost vetettek. Náluk — ahol 56 esztendő az átlagos életkor! — olyan növényeket ter­meszthetnek, amelyek ke­— Hát, a csongorádi sző­lők alatt ingencsak meg­álltunk. Igen jó hely volt az a magunkfajta embe­reknek... Közben előkerül a hites társa, előtte nem forszí­rozzuk, hogy mi az az igen jó hely a vándorló férfi­népnek, — az olvasó fan­táziájára bízzuk ezt. — Volt úgy, hogy a vi­har szétszakította a tutajt, alig tudtuk ismét össze­kapcsolni. Sokszor nagyon megdolgoztunk, a nyelvünk is lógott... A kormányzás sem gyerekjáték. Nyolcmé­teres kormánylapát van a tutajon... Néha azért éne­kelgettek, citeráztak az em­berek. Sokan maguk készí­tették citerájukat is. — S a Téglaház környé­ke milyen volt gyermek­korában? — Zsindelyes, meg zsupp- fedeles házak voltak itt. Nem csoda, hogy mikor kigyúlladt a mostani pa­pírgyár helyén álló malom, könnyen tüzet fogott a kör­nyék. ötvenegy lakás égett le, a Téglaház fele. Még a tutajok száraz ré­sze is égett a Tiszán... ☆ De nemcsak a házak, az emberi lélek is könnyen lobbant a Téglaháznál. — Kevés olyan negyed volt Szolnokon, amely — lét­számához mérten — any- nyi gondot okozott Bögre Sándornak, meg a többi horthysta detektívnek. Akinek nem jutott hely sem az úszó rönkökön, sem a gyártelepeken, vagy nem tudott belenyugodni a ful­vés munkával járnak. Nagy mennyiségű lucernát tele­pítenek most, s rátérnek a magfogásra. Csakhát az idei tavaszi indulásnak is vannak szep- lőfoltjai. A tavaszi vető­magvak sincsenek még a földben. Semminek a veté­sét nem fejezték még be. A késés oka a talajvíz is, de szervezetlenséggel páro­sulva. Bár — csodálni való ugyan — dolgoznak tisz­tességesen a tiszaburaiak. Az állattenyésztésben, ahogy dr. Vidra József ál­latorvos is bizonyítja rend van. Sokéves, három lite­res fejési átlagot most tiz- re nyomták fel. Szalóczi Dániel. Blahö András és mások kitartó szolgalma szép példa. Valahogy a ter­mészet törvényeit követve indult ez a tavasz a falu­ban. Ahogy a föld fái, fü­vei is kihajtanak minden tavasszal, a föld művelői, a burai emberek is minden tavasszal megújult remény­nyel indulnak dolgozni. Na­gyon megérdemelnék már, hogy beváltódjanak szándé­kaik. Ijjy is less. Csakhát egy esztendő alatt nem sikerülhet. A tavalyi bal­siker előző esztendők fel­gyülemlett bajainak lecsa­pódása. Mindez most rob­bant. Mert ezt leszámítva, történt előrelépés már ta­valy. Kialakultak például* munkaszervezeti formák. A buraiak bíznak benne, az idén folytatódik a lassú talpraállás. Hosszú, gyöt- relmes lesz még a felemel­kedés. A szocialista állam segítsége nélkül, csak a maguk erejéből nem is len- nénéfc rá képesek soha. Ez, a tiszaburaiak megfe- szülésével párosulva siker­re vezet majd. Ügy tűnik, az idei tava­szi indulás is ezt igazolja; Borzák Lajos A Tiszán érkezett szá­mukra a fa... lasztó, tutajlassú életbe, az előbb-utóbb megtalálta az utat a párthoz. Ezen a környéken a rendőri fel­ügyelet alá helyezés gya­koribb volt az ünnepeknél. Volt, volt... Egyre ke­vesebben emlékeznek már a régi életre. Az öreg tu­tajosok közül is alig-alig élnek már. Csak három év­vel korábban jöttek volna, — mondják a helybeliek, mikor az öregek után ér­deklődünk — akkor még éltek néhányan. Fiaik ma már csak ha­lászni, fürdeni mennek a Tiszára. A munkát hely­ben találják, egyrészük a most üzembelépő, négyes számú papírgépnél. És bizonyára sosem gondolnak arra, hogy Wink- lernek, meg a többieknek vigyék heteken át tartó, éjjel-nappali munkával s fát, a hasznot.., Simon Valamikor tutajok százai vetettek itt horgonyt...

Next

/
Thumbnails
Contents