Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-31 / 127. szám
IMI. május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 van. Van 49 tanácsi és MEDOSZ-kezelésű klub, illetve művelődési terem is. Ezek egy részében, ahol villany van, tv is működik. Többségének felszerelése azonban szegényes, a helyiségek kulturáltsága alacsony, s egyiknek-másik- nak a tervszerűtlen telepítés következtében lakókörzete sincs. A meglevő intézményére jelentős részében sokszyr senki, vagy nem alkalmas személy foglalkozik a kulturális neveléssel. Hiányzik a pénz fűtőanyagra, világításra. agregátorra és azok működtetésére. Idetartozik a megszűnt 46 tanyai iskola sorsa is. Ezek többségének ma már nincs lakókörzete. elhanyagolt, rossz állapotban vannak, s már nem alkalmasak népművelési célokra. A települések pontos ismeretében keli megvizsgálni mégis, melyeket érdemes — ha átmeneti időre is —. népművelés' központtá fejleszteni. Ez — a megfelelő tervezés mellett — anyagi áldozatvállalással iár. Pénz azonban nem várható ..felülről". össze kell fogni az érdekelteknek. Például csak a termelőszövetkezetek kulturális alapja mintegy nyolcmillió forint évente. Jelentős összeg az állami gazdaságoké, s — községfejlesztésből — segíthetnek a községi, városi tanácsok is. Ezeknek az összegeknek bizonyos hányadát egyrészt a meglevő fejlesztésre kijelölt intézmények felszerelésének pótlására, másrészt építkezésekre, átalakításokra kellene fordítani. Az ilyen beruházások nagyobb községek művelődését fogják szolgálni évtizedekig. Néhány szót a tanvai művelődési autókról. Karcagnak és Jászberénynek saját művelődési autója van. A többi járásoknak, városoknak nincs. Szolnokról három művelődési autó jár ki a megyébe. Hasznosak. mindenki örül nekik, de lényegében a kövesút- tal — és sokszor villannyal is rendelkező tanyavilágot látják el filmmel, könyvvel. ismeretterjesztő előadással. s néha kiállítással Közismert azonban, hogy vannak a tanyavilágban kövesét, s villany nélküli helyek is, $ ez a több. Ide is el kellene juttatni a kultúrát. Ezért olyan művelődési autók is kellenének amelyek a földutakat is járják. Meg kellene vizsgálni. hogy indokolt-e a művelődési autók szolnoki állomáshelye? Rossz hagyomány, hogy ezek az autók szombaton és vasárnap — amikor a tanyai lakosság is jobban ráér — nem működnek. A tanyai népművelés célját, tartalmát is az országos és megyei művelődési irányelvek határozzák meg. Ez azonban nem jelentheti a sokrétűen differenciált munkastílus mellőzését, a szocialista nevelés irányába tudatosan ható népművelés helyett az alacsony színvonalat. A differenciált tartalmú és módszerű népművelés kialakítása szűk ségessé teszi, hogy a jövőben a községi és városi népművelési irT- tézmények is tervszerűen foglalkozzanak a tany-osi népműveléssel, az ott élők kulturális igényeinek kielégítésével. A Hazafias Népfront megyei bizottsága által 16 ezer tanyasi lakosra kiterjedő felmérés értékes anyag. Sok következtetést lehet belőle máris levonni • Hiányzik a felmérésekből azonban a szubjektív oldal. Alig tudunk valamit a tanyasi emberek politikai társadalmi, gazdasági, kulturális kérdésekben vallott nézeteiről, életfelfogásukról. közéleti tevékenységükről. művelődési igényeikről stb. Ennek részletes tanulmányozása — alapos tudatszint vizsgálat — bonyolult munka, de néhány fő kérdésben még a közeljövőben tájékozódni kell. (Megfontolandó azonban egy egyszerre tudományos és szépirodalmi igényű szociográfia összeállítása is. öt-hat tagú kollektívára lehetne ezt rábízni. . A tanyai munka lehetőségeinek kutatói legyenek a községi, városi tanácsok (tevékenységüket segítsék a népfront bizottságok és tömegszervezetek), ők koordinálják az erőket. Ugyanakkor a megyei, járási szervek, intézmények hatáskörükön belül foglalkozzanak a tanyasi feladatokkal. Világosan kell azonban látnunk, hogy nincs minden megoldva városainkban, községeinkben sem. népművelési vonatkozásokban. Tehát a városok, a községek kulturális ellátottságának javítása. az ott folyó tartalmi munka továbbfejlesztése a jövőben is alapvető feladat. De nem feledkezhetünk meg a tanyasi lakosság körében sürgetően jelentkező népművelési feladatainkról sem. Tari Kálmán Szolnok megyei Taná<-s V B. Művelődésügyi Osztálya A jászberényi Hűtőgépgyárban készültek ezek a búvárpalackok, illetve szifonok ☆ Tizenegy napos nyitvatartás után hétfőn este vég»* ért a Budapesti Nemzetközi Vásár. Az öreg traktoros Szolnok megyei kiállítók a BNV-n és a gépe TRAKTOROS: — A nevem Toldi Miklós. Kérdezgetik is, leszármazottja vagyok a hajdani híres Toldi Miklósnak? De erre nem tudok bizonyosat mondani. Apám, nagyapám pásztorember volt világéletében. Igaz, nagyapámnak az apja Heves vármegye hadnagyaként szolgált. Sárga lovon járt. Ennyit tudok a családról. Az unokám kérdezgeti is váltig; nagyapa, te is olyan erős vagy, mint Toldi Miklós? Persze, mondom neki. Felkelni. Van itt a házban könyv, benne Toldi Miklós históriája képekkel. Azt szereti lapozgatni a gyerek. Meg a kis vetítőgépén szokta nézni Toldi Miklós cselekedeteit. — Megfordultam a világban sokfelé. Régen juhász- kodtam, pásztorkodtam, mint apám, nagyapám. De dolgoztam uradalmakban traktorral is. A gépeket szerettem. Gyerekkoromban „tüzes gépnél” voltam fűtő. Akkor még más volt. GÉP: — Nagyapám mesélte, a kormos traktor hogy ismerkedett meg Toldi Miklóssal. Akkor alakult a gépállomás. Pusztamonostoron is szántani kellett. Széjjel volt a föld, s megalakították a szövetkezetei. Öt ekefejjel szántottak a traktorok. Egy ékefejet leszakított a mezsgyekaró. Megállt a traktor. A kezelők mondogatták; most már nem lehet szántani. Akkor Toldi Miklós leszerelte az ötödik ekefejet és felült a traktorra. Megmutatta, hogyan dolgozzanak tovább — Akkor a gépállomás főagronómusa megszólította Toldi Miklóst. Nem jönne a gépállomásra? ö meg bólintott. Üljön fel a traktorra, szántsanak tovább, irányítsa a kezelőket — mondta a főagronómus. — Azóta ismerjük mi, gépek őt. TRAKTOROS: — Nyolc évig jártam egy kormos traktorral. Ha nehéz munka került, felraktam a kerekekre a körmöket, ha könnyebb, akkor meg gumit tettem rá. Jól kijöttünk. Sokan kezdték velem egyidöben a gépállomáson. Senki sem bírta eddig. Már- hogy mindig a traktoron üljön. Engem le se tudtak szállítani. Pedig már rövid időm van a nyugdíjig. Két év. Vagy még annyi se. — Sajnáltam az öreg Hoffert, amikor megváltam tőle. Mondták, járjak Ze- torral. Jártam azzal. Nem vallottam szégyent akkor sem. Mióta traktoros vagyok mindig, az elsők között emlegettek. Kérdezték néhányan, hogyan bírom, hogy csinálom? Sebesen járok? Nem én. Nyugodtan, huzamosan, kitartóan. Ezzel a géppel meg hogy kerültem össze? Elküldött a gépállomás Kenderesre két hétre. Tanuljuk ki az MTZ szokásait. Gyakorolgattuk, Mikorra visszajöttünk a gépállomásra, már sorban álltak a traktorok. Akkor került hozzám ez a gép. Kilenc esztendeje. GÉP: — Szeretem az öregembert. Ismeri a családomat. Járt a nagyapámmal, a kormos traktorral, apámmal, a Zetorral és velem is jár kilenc éve. Itt dolgoztunk a pusztamonostori határban. A Búzakalász Tsz földjén. Tavaly ősszel .bevittek a gépállomásra javításra. Megsajnáltam az öreget. Naponta többször odajött hozzám. Nézegetett, meg-megsimo- gatott. Tudtam, megválik a gépállomástól. Arra gondoltam, jó lenne együtt dolgoznunk. Még néhány esztendeig. ' TRAKTOROS: — Mondták, ne jöjjek el a gépállomástól. Minek? Rövid már az idő a nyugdíjig. Elleszek ott a műhelyben. Maradhattam volna? Nem hiányoztam én a munkából igazolatlanul egyetlen napot, vagy órát sem. Ezután sem szeretnék. Igaz, az idén észrevettem, itt is fáj, ott is fáj. Meg a reuma is hasogat a váltamban. De a gépet nem hagyom. Tavasszal azt mondta az elnök, menjünk be a gépállomásra a traktorokért. Ott állt az én gépem is, ez az MTZ. Rögtön kijelentettem, ehhez más nem nyúlhat. Viszem ki, a szövetkezetbe. GÉP: — Jó volt, hogy újra találkoztunk. Én is megszolgáltam már a magamét, a gazdám is. De még bírjuk magunkat Szeretek vele járni. Amikor bent megyünk a faluban az utcán, a kisunoka mindjárt megismeri a zúgásom. A másik pillanatban már szalad elébünk az utcán. Ügyes gyerek. Mégcsak öt éves, TRAKTOROS: — Felújított motor van az MTZ-ben. Mindegyik darabját megismerem. Jól kijavították. Megteszi már nekem. Az asszony is beletörődött. Az este tizenegykor mentem haza. Mondtam, jó-jó, majdcsak itt lesz már a nyugdíj. Aztán minden megváltozik. El se megyek otthonról egész nap. Akkor se tudod te abbahagyni, válaszolta az asszony. Mindig csak vele törődsz. Alszunk, amikor elmégy reggel, s alszunk, amikorára megjössz. Nem bírsz te már megválni a géptől. — Az a fontos, hogy jó idő legyen. Ne hasogasson a vállam, a derekam, ötvennyolc esztendővel mégse gyerekjáték traktorosnak lenni. Ezt még el sem mondtam az unokámnak. Pedig megértené. Ügyes, nagy gyerek már. Nemsoká iskolába mehet. Pedig ez is egy történet. Tizenhetedik éve egyfolytában a traktoron. Ha kellett, éjjel-nappal. S egyetlen napot, órát sem mulasztani Nem érdekes történet. Sok emberrel megeshet. Nem olyan, mint a könyvben megírt Toldi Miklós története. Lukács Imre Az Aprítógépgyár egyik töri épe A miniszterasszony állta a szavát Annak idején sokat írtak róla az újságok, s mi Szolnok megyeiek szívesen vettük a hírt, hogy a martfűi Tisza Cipőgyár Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigádjának hat tagját — köztük Fekete Piroskát is állami díjjal tüntették ki. Ez 1965. április 4-én volt. Akkor az ünnepségek közepette Nagy Józsefné köny- nyűipari miniszter megígérte a kitüntetett kislánynak; ha férjhez megy, szívesen eljön az esküvőjére. Szombat délután nagy tömeg gvűlt össze a cibak- házi községi tanács épülete előtt. Akkor tartotta esküvőjét Fekete Piroska és Csató Ferenc, aki szintén a Tisza Cipőgyárban dolgozik. Az esküvőn megjelentek a vállalat vezetői, Kiss Lajos vezérigazgató, Márton József, az üzemi párt- bizottság titkára, Fodor Sándor SzB-titkár — és ott volt Nagy Józsefné miniszterasszony is, aki állta a szavát és eljött a lány esküvőjére. Este, amikor vacsorához ültek, igen sok pohárköszöntő hangzott el. A szülők után először a miniszterasszony üdvözölte a fiatalokat, s kívánt további életükhöz sok boldogságot, majd kedves kötelezettségének tett eleget. Felolvasta a megjelenteknek Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának levelét. „Ezúton kívánok önnek és jövendőbelijének házasságukhoz, családi életükhöz szívből sok szerencsét, boldogságot. Az örömszülőket, a lakodalmas népet üdvözlöm, jó mulatóst kívánok midannyiuknak. Még megkérem önt, továbbítsa üdvözletem és jókívánságaimat az állami díjjal kitüntetett Petőfi Sándor brigádjuk minden tagjának, a jó nevű martfűi cipőgyár vezetőinek, minden dolgozójának”. Ezután a miniszterasz- szony átadta a fiatal párnak a párt és a kormány ajándékát. F. M. Három modell a Tisza Cipőgyár kollekciójából
