Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-26 / 123. szám

L9ML május 2t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pillanatkép a tiszaföldvári IV. sz. óvodából ÚJ NVÁR, ÚJ FÜRDŐ­RUHA Divatos színekben és mo­dellekben kapható 85.— Ft-tói 296.— Ft-ig. Előnyös, hasznos Libára, kacsára, pulykára kössön szerződést a földmű vesszüvetke zettel. Liba után darabonként 15 kg, pulyka után 5 kg takarmányjuttatás, előleg. házilag : mosható, .feszítés nélkül nem kell vasalni! MQDERN MINTÁK ! Keli-e Szolnoknak kisplasztikái biennale ? jk cím kérdés és a vár íasz rá: kell, mert a lehetőségek adottak és fel­tétlenül nagy hasznára vol­na a város kulturális éleié­nek egy országos jellegű képzőművészeti seregszemle. Szolnok szerepe a ma­gyar festészet történetében elvitathatatlan. A művész- telepen jelenleg dolgozó festőművészeink is méltó letéteményesei e jelentős történelmi, művészettörté­neti tradíciónak és hisszük, hogy a modem magyar pik- turában betöltött szerepük az elkövetkezendő időben csak növekedni fog. 1956 óta azonban három tehet­séges szobrász is dolgozik a művésztelepen. Úgy gon­doljuk, hogy bemutatásuk már szükségtelen, minden­esetre Szolnok az ország egyetlen olyan művésztele­pe, amelynek állandó tag­jai között számuknál, te­hetségüknél fogva is ilyen jelentős plasztikai munkás­ságot kifejtő szobrászok él­nének. 11 itathatatlan, hogy a " szolnoki telep hagyo­mányai a festészethez kö­tődnek (bár már a felszaba­dulás előtt is dolgoztak itt szobrászok, például Bor- bereki Kovács Zoltán), de a jövőben mindkét képző- művészeti műfajban egy­formán jelentőssé válhat. Ha a szolnoki szobrászok megfelelő fórumot kapnak, és e fórumot miért ne te­remthetné meg éppen Szol­nok, az itt dolgozó festő­művészek számára is elő­nyös lenne, hiszen az or­szágos figyelmet Szolnokra irányítaná. Ha azt akarjuk, hogy megismerjen bennünket a világ, nekünk is ki kell tárni a kapukat a világ előtt, tevőlegesen be kell kapcsolódnunk az ország képzőművészeti életébe, vállalnunk kell az ország képzőművészete egészével való összevetés minden kö­vetkezményét. A# em kell félnünk ettől az összevetéstől, még olyan áron sem, ha a kis­plasztikái biannále szolnoki díjait esetlegesen „idegen” művészek nyernék is meg, ha látszólag ebből az itt dolgozó művészeknek nem is származna anyagi hasz­na. — Az erkölcsi haszon semmiképpen sem lenne je­lentéktelen. A megyei tanács tudomá­sunk szerint komolyan foglalkozik a gondolat meg­valósításával és a megfelelő anyagi feltételek biztosítá­sával. A biennale megren­dezése nem a képvásárlásra fordítható, meghatározott évenkénti összeget emész­tené fel, hiszen ez másra nem használható. A jövőben pedig az anya­giakon kívül egyéb tárgyi feltételek — kiállítóhelyi­ség — is rendelkezésre all. hiszen már folynak a szol­noki ,,műcsarnok” tervezé­si munkái és legkésőbb 1968-ra e minden igényt ki­elégítő kiállítóterem is el­készülhet. A kisplasztikái biennale megrendezése tehát csak az első évben okozna jelentős, de áthidalható, elhelyezési problémát, ha már jövőre, a II. Szolnoki Kulturális Napok keretében meghir­detnék. Rideg Gábor padok. Az ablakokon füg­göny. Az ablakpárkányo­kon tintásüvegek. A fala­kon képek, Petőfi Sándor, Petőfi Sándor Bem apóval és térképek. Táblák, szek­rények. Az egyik szekrény tetején a glóbusz. Balogh István, Papp Károlyné és Herczeg Imréék behordják a vetítéshez szükséges kel­lékeket. Bekapcsolják a gé­pet. Már jönnek is a köze­li tanyákból a gyerekek. — Papp Károlyné árusítja a jegyeket. Egységes ár 2,50 forint. A cukorkát, csokolá­dét is kínálja. Kint sötéte­dik. Egyre többen jönnek. Kezdődik a film. A pa­dokban már idősebbek, férfiak, asszonyok is ül­nek. Összesen hatvannyol­cán jöttek el a vetítésre. A Scsorsz című film pereg a nézők előtt. Szünetekben az asszo­nyok cukorkát vesznek a gyerekeknek. A férfiak ki­mennek, s dohányoznak. Pereg a film. Jóval el­múlik kilenc óra, amikor vége a vetítésnek. — Szeretünk moziba jár­ni. Más szórakozásunk úgy sincs. Meg sokat is tanu­lunk — sorolja Herczeg Imréné. Percek alatt kiürül a te­rem. A filmesek összesze­dik a kellékeket, hordják ki az autóra. A tanyai is­kola tanárnénije kezébe ve­szi a seprűt, hogy az el­dobált papírokat összesö­pörje. Ismét robog az autó. Kikerüli a műúton hazafe­lé ballagókat. A kisebb gyerekek felkéreözkednek apjuk ölébe. Késő este van. L. I. Dolgos vasárnap Este hat órakor megáll a karcagi művelődési ház előtt a zöldszínű autó. — Kovács Lajos, Balogh Ist­ván, Papp Károlyné és Pa­si Miklósné kihordja a művelődési házból a vetí­téshez szükséges gépeket, filmeket és cukorkát, va­lamint csokoládét. Helyet- foglalnak az ülésen. Az autó már indul is a tanya­világba. Magyarka. Az első meg­állóhely. Az állami birtok ebédlőjében szoktak heten­ként vetíteni. Kovács La­jos és Fási Miklósné lesze­di a csomagokat, egy-két gyerek rögtön segít is. Az autó tovább indul. A kö­vetkező állomás Karcag- puszta. Tanyai iskola. Robog az autó. Félúton Herczeg Imréék megállít­ják a „filmeseket”. — Mindig így van. Vala­hányszor erre jövünk, itt állnak az út mellett. — A vasúti őrházban, ahol lak­nak se villany, se televízió. Jönnek az iskolába filmet nézni. Mi meg el visszük őket — mondja Balogh István, aki egyben gépko­csivezető is. Tanyai iskola. Belül kis Vietnami napot tartottak vasárnap a karcagi Május 1 Tsz-ben. Ennek kereté­ben 72 kh lucernaszénat raktak kazalba, 50 kh nap­raforgót kapáltak meg, t05 kh-on talajelőkészítést vé­geztek és 75 holdon vetet­tek. A kertészet dolgozói teljes létszámmal növény­ápolása munkát végeztek. A termelőszövetkezet tagjai az említett nap munkadíjérté- két — 18 870 forintot — a vietnami nép megsegítésé­re ajánlották fel. * Fw és a klsöcsém, a kispadon Színhely: a színészbejárat melletti kispad, ahová ilyen szép, nyárias tavaszi idő­ben olyan jólesik két próba között egy szusszanásnyi és egy szippantásnyi szünetre leülni. A kispadot általá­ban a színház tagjai hasz­nálják. no meg Bobi, a színház kutyája, aki az égó nap heve elől be-betér alá- jg hűsölni. Mostanában azonban gya­korta pihen meg itt egy vendég is, Csomós Mária, a (Tudósítónktól) Nem új dolog napjaink­ban a különböző nevek alatt meghirdetett előadás- sorozat. A megyénk északi csücskével — Tiszafü­reddel — határos porosz­lói művelődési házban (mely Heves megye egyik legkorszerűbb és legszebb kulturális intézménye) ren­dezték meg május 15—22-ig a Tiszai Napokat. Ez az egyhetes program nemcsak Poroszló apraja- nagyját mozgatta meg, ha­nem mindazokat, akik idő­ben és térben innen emel­kedtek ki. Büszkén emlé­keztek áz 1631—32-es felső­tiszai parasztfelkelés po­roszlói származású Szőts György kapitányra (akiről Vincze Imre tiszafüredi gimnáziumi tanár tartott előadást május 16-án), szí­vesen hallgatták meg a Poroszlóról elkerült orszá­gos hírű karnagy. Vass Lajos zenei előadását a rPi«7iavldé'lri msevar nén­veszprémi Petőfi Színház tagja, akit a szolnoki kö­zönség a legközelebbi be­mutató női főszerepében is­merhet majd meg. E fentebb említett kis­pad most következő beszél­getésünk helyszíne. Szereplők: Én és a kis­öcsém, valamint az újság­író, ám az -egy percig sem lehet kétséges, hogy a fő­szerep ezúttal is a művész­nőié. Újságíró (kérdez): Hogy érái ihagát Szolnokon ? dalok”-ról, majd megnéz­ték az innen származott Eölvedy Gachal József pla­kett kiállítását. A környék­beli községekből is igen sok emb;rt vonzott Dóra Tibor vízépítő főmérnök­nek a Tisza II. vízlépcső tervezése és gazdasági je­lentősége című tájékozta­tója. A 19-én megtartott gyer­mekklub napba már be­vonták Eger, Füzesabony és Tiszafüred könyvtá­rainak néhány ifjú ol­vasóját is. Az előzetesen számukra meghirdetett ..Tisza a magyar irodalom­ban” c. pályázatot ekkor értékelték és díjazták. Az egész napos találkozó szá­mukra, túlzás nélkül, fe­lejthetetlen élményt jelen­tett. Hírek szerint jövőre Ti­szafüred kulturális intéz- ménvei is szeretnének cse- remösorokka! bekapcsolód­ni a Tiszai Napokba. v««rv Tino« DamiBZST.T. Művésznő (válaszol): Ki­tűnően. Tetszik a szerep és boldog vagyok, hogy el­vállaltam, bár Veszprém­ben sem volt valami na­gyon könnyű évadom. Ot szerepben kétszáz előadást játszottam, de a feladat iz­gatott. Szeretem, hogy éne­kelhetek benne és ami egy fiatal színésznő számára mindig nagyon izgalmas le­het, szeretem, hogy „nadrá- gos” szerep. — Bár messziről jött, azt hiszem, nagyon sok isme­rőssel találkozott Szolno­kon. — Igen. Együtt végeztük a főiskolát Drahota And­reával, Tóth Gabival, Ko­zák Andrással és Kertész Péterrel, aki a darabban a partnerem lesz. De rajtuk kívül is sok fiatal színészt ismerek még a főiskoláról. — Tehát az első évadot töltötte most színháznál. — Igen. Persze főiskolás koromban már játszottam színházban, egy-két film­ben, de főleg szinkronizál­tam, és voltam néhány film női főszereplőjének magyar hangja. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a beszélgetés közben is feltűnt, hogy a művész­nőnek a beszédhangja na­gyon kellemes, persze ez nem lehet véletlen.) — Ügy tudom, hogy nem­csak színpadon énekel szí­vesen. — Imádok énekelni. El­sősorban sanzonokat, Edith Piai, Yves Montand szá­mait. — Ezek szerint kedvenc énekesnője Piai? — Csodálom Piaf-ot, de nem a példaképem, hozzá nem lehet hasonlítani. — Kedvenc színésznője? — Talán Giulietta Mas- sina. — Kedvenc szerepe? — Minden eljátszott sze­repemet szeretem. — Van valami szerep-ál­ma? — Igen van, és ne cso­dálkozzon, prózai szerep: a Szent Johanna. — És mit vár a jelenlegi szerepétől? — Sokat. Lehet, hogy ez­zel most egy kicsit felelőt­lenül felbiztatom a közön­séget, de majd meglátjuk. Remélem, ők sem csalód­nak. — Láthatjuk-e máskor is majd Szolnokon? — Szeptemberben újra visszajövök, és ugyancsak az Én és a kisöcsém-be» játszom, — rides «■ Híradás a poroszlói Tiszai Napokról Mozi az autón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents