Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-24 / 121. szám

1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. május 24. Súlyos amerikai provokáció Onantanamón A Singapore! miniszterelnök vezetésével hazánkban tartózkodó kormánykül­döttséggel a Kállai Gyula vezette magyar kormány küldöttség hivatalos tárgyalá­sokat folytat. A képen: a tárgyalások egy pillanata. I INDENFELÖL | Kuba délkeleti részén fekvő guantanamói ameri­kai támaszpont katonái va­sárnap este hétikor meg­gyilkoltak egy kubai őrt. A havannai televízió mű­sorát megszakítva sugároz­ta a fegyveres erők mi­nisztériumának ezzel kap­csolatos bejelentését. A határőrezred harcosa, Luis Ramirez Lopez az egyik őrbódéban tartózko­dott három kilométernyire a támaszpont főkapujától és 150 méternyire a bázist övező drótkerítéstől, ami­kor egy elhaladó amerikai gépkocsiról tüzet nyitottak rá és megölték. Ezzel egy- időben, három kilométer­jobboldali indonéz diá­kok hétfőn megrohanták a djakartai parlament épü­letét. A tüntető fiatalok — nyugati hírügynökségi be­számolók szerint — teher­autókon, katonai személy- gépkocsikon, motorkerék­párokon érkeztek a parla­menthez és körülbelül öt­ezren lehettek. A Reuter azt írja, hogy az indonéz politikai élet­ben mostanában nagy sze­repet játszó diákok azért sereglettek össze, hogy meghallgassák Hemengku Buwono djogdjakartai szul­tán, gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök­helyettes parlamenti be­szédét. Az AP viszont az­zal magyarázza a történ­teket, hogy a diákok petí­ciót kívántak átnyújtani, amelyben kérik az ideig­lenes népi tanácskozó gyű­lésnek, a legmagasabb szin­Khartoumi politikai és diplomáciai megfigyelők válsággal terhesnek ítélik a szudáni belpolitikai hely­zetet. Különösen alátá­masztja ezt a véleményt az uralmon lévő kormány belső válsága. Az UMMA és az egységpárt kormány­koalíciója a jelek szerint nyíre a halálosvégű lövöl­dözés színhelyétől, az amerikaiak egy másik őr­bódéra is tüzeltek. 1964. júliusa óta most először történt fegyveres incidens a guantanamói támaszpontot övező sávon. A kubai fegyveres erők minisztériumának közlemé­nye megállapítja, hogy a történtek bizonyítják: a megszállók továbbra is folytatják Kuba-ellenes provokációikat. Megfigyel­ték — fűzi hozzá a kubai nyilatkozat —, hogy a két fegyveres incidens időpont­jában az amerikaiak meg­erősítették saját őrségüket tű törvényhozó testületnek összehívását, amire a par­lamentnek van joga. A gyűlést egyszer már május 12-re összehívták, de aztán megint elhalasztották. A parlamenti épületet kétszáz tengerészgyalogos és rendőr vette körül. — Szemlátomást utasításuk volt a tüntetők eltávolítá­sára, a tehergépkocsikról leugráló diákok azonban hamarosan kiszorították őket. A katonaság ezután fegyverét használta. Vagy tíz percen át hallatszott a levegőbe lövöldöző kato­nák és rendőrök fegyverei­nek ropogása. Sebesülés is történt. Végül péncélkocsik dübörögtek a helyszínre és megakadályozták a parla­ment elözönlését, de mi­közben tovább tartott az ülés, a diákok odakint har­sányan énekeltek és poli­tikai jelszavakat skandál­tak. összeomlóban van. Megfi­gyelők szerint a válság döntő oka, hogy a jelen­legi kormánynak nem si­került megoldania az or­szág lakosságát foglalkoz­tató egyetlen fontosabb politikai, gazdasági és tár­sadalmi problémát sem. Francia jegyzék Bonnhoz Vasárnap a francia és a nyugatnémet fővárosban egyidejűleg nyilvánosságra hozták az NSZK kormá­nyának május 3-i emlék­iratára küldött francia vá- laszjegyzéket. A május 18-i keltezésű jegyzékben Fran­ciaország közli, hogy nem hajlandó tárgyalni a né­met földön állomásozó francia csapatok jövőjéről, ha csak a nyugatnémet kormány hivatalosan ki nem jelenti: ragaszkodik a csapatok maradásához. Ellenkező esetben Fran­ciaország 1967. július 1-re kivonja csapatait az NSZK területéről. Mint az AP megjegyzi, a franciák két hadosztályt és két légikö- teléket (összesen 72 000 főt) tartanak Délnyugat-Nómet- országban. A francia jegyzék indít­ványozza, hogy a két kor­mány közvetlenül tárgyal­jon a francia csapatok jö­vőjéről, a francia és a szö­vetséges katonai parancs­nokság pedig tárgyaljon arról, hogy egységeik mi­ként működjenek együtt háború esetében. Az utóbbi tanácskozás eredményeként „együttműködési megálla­podást” kellene kötni, amelyet majd a NATO tag­államok kormányai hagy­nának jóvá. Habsburg Ottó visszatér Ausztriába ? „Miután az új osztrák kormány a jogállam szem­szögéből kiindulva ítéli meg a kérdést, immár csak technikai kérdés, hogy ő és családja megkapja oszt­rák útlevelét" — jelentette ki Habsburg Ottó a bécsi Kurier jelentése szerint Passauban. Ottó hozzátet­te, hogy útlevele birtoká­ban „természetesen ismét meglátogatja majd hazáját, amelynek földjére 1945 óta nem léphetett”. (Ottó a háború után rövid ideig Tirolban tartózkodott, szé­leskörű tiltakozásra azután a szövetségesek eltávolítot­ták. A Habsburg-család feje szerint nem kell attól tartani, hogy visszatérése belpolitikai nyugtalanságot, vagy külpolitikai bonyodal­makat váltana ki. NAIROBI A kenyai kormány hiva­talosan regisztrálta Oginga Odinga volt alelnök párt­ját, a Kenyai Népi Uniót, amely ily módon indulhat a júniusi részleges parlamen­ti választásokon. Ez alka­lommal 29 parlamenti hely sorsáról döntenek. A ke­nyai kormány döntése azt is jelenti, hogy újra van ellenzék Kenyában. PÁRIZS A párizsiak vasárnap megemlékeztek a kommiin 95. évfordulójáról. A kom- munárok-falánál, ahol 1871. május 27-én a néphatalom utolsó kétezer védelmezőjét lőtték agyon, több ezer fő­nyi tömeg vonult el. Az ün­nepségen részt vettek az FKP Politikai Bizottságá­nak tagja, Waldeck Rochet főtitkárral az élen, vala­mint a francia kommunis­ta ifjúság meghívására Pá­rizsban tartózkidó dél-viet­nami ifjúsági vezetők. HANOI A Vietnami Dolgozók Pártjának taglétszáma je­lenleg 766 ezer fő. 1945- ben a pártnak mindössze 5 ezer tagja volt LIMA Vasárnap Limában véget ért Chile, Peru, Ecuador és Kulombia 14 atomtudósa- nak titkos ülése. Az érte­kezletről csupán annyit kö­zölték, hogy a szakértők ta­nulmányozták a francia atomrobbantást. Az ecuado­ri küldöttség vezetője új­ságíróknak kijelentette, hogy a résztvevők gondosan megvizsgálták az atomrob­bantás hatását és a végső következtetésben a vélemé­nyek megoszlottak. WOOMERA A dél-ausztráliai Woome- rában technikai okok mi­att elhalasztották az Euró­pa—1 rakéta hétfőre terve­zett fellövését. RÓMA Az ALITALIA állami tu­lajdonban levő légiforgalmi vállalat repülőtéri személy­zetének egységes sztrájkja következtében szünetel a légiforgalom Európa és a Földközi-tengeri országok irányában, sőt jelentős mértékben csökkenték a lé­gijáratok Amerika és más kontinensek felé is. A szom­baton este megkezdődött sztrájk szerdán este fejező­dik be. A totó hivatalos nyereményjegyzéke A totó május 22-i, 21. sz. fogadási hetére beérkezett 1 169 745 szelvény. A nye­reményalap 1 894 992 forint 50 fillér. Halmazait juta­lomalap, amely a 22. sz. fogadási héten 13 plusz 1 találatot elért pályázók kö­zött kerül felosztásra 612 372.— forint. A nyereményalap felosz­tása: 1. Nyerőosztályra: 568 497 forint 75 fillér, 2. nyerősztályra: 378 998 forint 50 fillér, 3. nyerősztályra: 378 998 forint 50 fillér, 4. nyerőosztályra 568 497 forint 75 fillér. , 13 találatot egy pályázó ért el, nyereménye a nye­reményilleték levonása után 475 798— forint. 13 plusz I találatos szel­vény nem akadt, s így a jutalomalapot a 22. sz. fo­gadási hétre tették át. 12 találatot 53 pályázó ért el, nyereményük szel­vényenként a nyeremény­illeték levonása után 5721 forint. 11 találatos szelvények száma 861 darab, nyeremé­nyük szelvényenként a nyereményilleték levonása után 352.— forint. 10 találatos szelvények száma 7758 darab, nyere­ményük a nyereményille­ték levonása után 59.— fo­rint. A djakartai parlament ostroma Válságjelek a szudáni belpolitikában Gennagyij Sxav iesev: T engeralattjár ó val A VILÁG KURIJL VL A hír, hogy a szovjet automata űrállomás simán leszállt a Holdra, nagyon megörvendeztette a legény­séget. A TASZSZ közlemé­nyét tartalmazó röplap kéz­ről kézre járt. Valameny- nyien élénken tárgyalták a Szovjetunió újabb kozmi­kus győzelmét. Igaz, a köz­leményben az állt, hogy a lapok a Hold felületének képeit is közölték, mi pe­dig ezeket a képeket nem láthattuk. — Nem baj — mondták a tengerészek —, majd jtt- hon megnézzük. Este a társalgóban va­lahogyan a világűrre, az atomtengei-alattjárókra te­relődött a beszélgetés. — Mindenki egyetértett ab­ban, hogy az űrhajósok és a tens’eralRttlárósok életé­ben sok a közös. Erre hív­ta: fel a figyelmet egy al­kommal Jurij Gagarin. — Valóban, az űrhajósok is és a tengeralattjárósok is olyan emberek, akik vé­gigmennek a légkamra- próbán; ezeknek is, ama­zoknak is tökéletesen ha­sonló probléma a légzés, mivel a kozmikus és a ten­geralatti hajók egyformán elszigeteltek a külvilágtól. Nem érzékelik hajóik moz­gását, belül pedig közös konstruktív elv uralkodik: harc a területért, törekvés, hogy a lehető legkisebb helyen minél több műszer, aggregét és berendezés fér­jen eL A fantasztikus re­gényírók próbálják elkép­zelni, milyen is lesz az élet a sokszemélyes bolygóközi hajókon, milyen lesz az emberek kölcsönös vi­szonya, életfeltétele. Álmo­dozni, fantáziálni termé­szetesen lehet. Érdemes azonban arra is gondolni, amit az emberi kéz már megalkotott. Elég, ha az ember másfél hónapot tölt atomtengeralattjárón, hogy meglehetős képet kapjon a jövő sokszemélyes űr­hajóin való utazásról. — Mennyi problémát kellett megoldani, hogy a legény­ség úgy érezze magát a víz alatt, mint a felszínen, sőt néha még jobban! Utunk egyik napján éj­félig üldögéltünk Szorokin ellentengernaggyal és az atomtengeralattjárókról be­szélgettünk. — Számomra első „atom- utam” maradt a legemléke­zetesebb — kezdte az el­lentengernagy. — Kifutot­tunk a támaszpontról. — Nyomban meglepődtünk: egyenletes menet, nincs vibráció, nincs csattogás, amit már úgy megszoktunk a Diesel-tengeralattjárókon. Amikor először alámerül­tünk, a mélységmérő muta­tója kúszik és kúszik, már túlhalad minden elképzel­hető és elképzelhetetlen normát. De ez még semmi! A hajó hatalmas mélység­ben, akkori fogalmaink szerint kolosszális sebes­séggel száguldott. És tud­ja — folytatta Szorokin —, nem volt sem taps, sem hurrázás, Tökéletes megin- dultsáeban. némán néztünk egymásra. Ekkor értettük meg, hogy a szovjet konst­ruktőrök micsoda fegyvert adtak kezünkbe. — Igen, a rakátahordo- zó atomtengeralattjáró a magasabb osztályú fegyve­reket képviseli. Birtokba vételükhöz, a velük való bánáshoz komoly elméleti és gyakorlati képzettség szükséges. Persze, ez egyál­talán nem jelenti azt, hogy ezeket a bonyolult gépeket csupán atom-korifeusok irányíthatják. Azon a ha­jón, amelyen először utaz­tam, az atomreaktort egé­szen fiatal tisztek irányí­tották. Ax atomreaktor irányítása nem egyszerű dolog. Az embernek pilla­natok alatt tudnia kell ele­mezni, kiértékelni, a szám­talan műszer állását, és optimálisan a lehető leg­jobban dönteni. Láttam, hogyan teszik ezt a fiatal tisztek. Első látszatra egy­szerűnek és könnyűnek tűnt. De addig, amíg vala­ki a vezérlőasztalhoz ül, sokmindent meg kell ta­nulnia, sokat kell gyako­rolnia. A könnyedség ki­tartó munka eredménye. — Amikor először men­tem az őrhelyre, ahol az operátorok teljesítenek szol­gálatot, elkápráztatott a számtalan műszer. Olyan érzésem volt, mintha egy egészen más időbe, a jö­vő századba csöppentem volna. Később rájöttem, hogy ezt az érzést azok a rajzok keltették bennem, amelyekkel általában a tu­dományos-fantasztikus re­gényeket szokták illusztrál­ni. Az operátor körül any- nyi skála, gomb, kapcsoló tarkállott, hogy szinte ámu­latba estem! Hogyan lehet ezeken eligazodni. — A mi hajónkon sok gondot fordítanak arra, hogy minden ember töké­letesen ismerje szakmáját, a rábízott gépezeteket. — Már mondtam valahol, hogy az egész úton rend­szeresen folytak a gyakor­latok és a foglalkozások. Maga a parancsnok állan­dóan oktatta a tiszteket,. És ezt nem csupán a fog­lalkozásokra szánt időben tette. A hajóparancsnok a központi őrségen váltásról váltásra gyakoroltatta a tiszteket, tanította őket helyzetértékelésre és he­lyes döntésre. Egyszer ép­pen tanúja voltam, ho­gyan gyokoroltatta az egyik tiszttel a függőleges fel- emelkedést a rianásban. — Türelmesen, szívósan. Ez még a déltengeri r*”" előtt volt. — Az út tulajdonképpen a legénység minden tagjá­tól bizonyos koncentrációt követelt. A parancsnoknál ez a követelmény termé­szetesen háromszoroson ér­vényes volt. Percről perei­re figyelemmel kísértem, miből állt a napja, és meg­győződtem, hogy a parancs­nok egy-egy munkanapja rendkívül feszített. S ez így ment nem egy, nem két napon át, hanem az egész akció alatt. Foglalkozott, gyakorolt a tisztekkel, elő­adásokat tartott, beszélge­tett a matrózokkal, altisz­tekkel. Természetesen a pa­rancsnokon kívül más tisz­tek is beszélgettek a le­génységgel, de a parancs­noki szót különösen érté­kelték a tengerészek. Nem egysxer láttam a parancsnokot én is mun­ka köz.ben, láttam, milyen határozottan, milyen eré­lyesen intézkedett, milyen nyugodtan és magabiztosan járt el bizonyos szituációk­ban. S ez a nyugalom nem az önmagában való biza­lomból, hanem a helyzet pontos ismeretéből, abból adódott, hogy pillanatok alatt fel tudta mérni a helyzetet, tökéletesen is­merte az atomtengeralatt­járó minden porcikáját. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents