Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
1966. május 22. SZOLNOK NÉGYEI NÉPLAP 11 Támadás a Mars ellen A Mars az űrkutatás szempontjából elérhető távolságon belül van. A „háború bolygójának” alapos felderítése nyújthatná az első igazi nyomot annak a problémának a megközelítéséhez, hogy a Naprendszer keletkezésénél valamennyi bolygó azonos módon alakult-e ki. De még fontosabb ennél: a legvalószínűbben a Marsról tételezhető fel, hogy azon élet van. Több szempontból tehát a Mars a Naprendszer legérdekesebb földöntúli égiteste, fele rejtélyekkel, amelyek századokon keresztül felcsigázták az emberek kíváncsiságát. Ősidők óta a Marsról csak annyit tudtak, hogy vörösen ragyogó mozgó csillag, amely az égbolt látszólag mozdulatlan csillagai között szabálytalanul kóborol. Amikor az első teleszkópok a Mars felé irányultak, láthatóvá vált vöröses-sárga teste, amely nem hasonlított az égő csillagokéhoz és amely fényét a Nap visszatükröződéséből nyeri. Az a feltevés, hogy a Marson élet lehetséges a Földhöz való számos hasonlóság észlelésén alapszik. Az egyetlen bolygó ugyanis, amely valamennyire hasonlít a Földhöz. Napjai csak kb. 40 perccel hosszabbak, mint a Föld napjai, bár évei, a nagyobb és szabálytalanabb pályája miatt majdnem kétszer akkora tartalmúak, 687 naposak. — Ugyanúgy négy évszaka van, mint a Földnek, de azok hosszabbak. Felszínének legjellemzőbb sajátossága, hogy időszakos változásokat mutat. Mindkét pólusán fagyos fehér jégsapka van, amely visszahúzódik és majdnem eltűnik a marsi tavasz és nyár idején. A bolygó túlsúlyban lévő rézvörös felületén nagy szürkés, kékes-zöld szabálytalanul elszórt területek láthatók, amelyek aszerint sötétülnek és változtatják színüket, ahogy a jégsapkák visszahúzódnak. A közelmúltban szovjet tudósok kimerítő laboratóriumi kísérleteket folytattak — a Mars környezetét utánzó körülmények között — az élet lehetőségeinek vizsgálatára. Ezek a kísérletek megmutatták példul azt, hogy néhány mikroorganizmus életben marad az olyan zárt helyiségekben, amelyeknek hideg, száraz, majdnem oxigén nélküli a levegője, tehát megközelíti a Mars feltételezett légkörét. Többen arra a megállapításra jutottak, hogy a zord és negatív feltételek ellenére, az élet határtalan alkalmazkodóképessége teljesen valószínűvé teszi, hogy a Marsot élő szervezetek lakják és hogy az élet ott a Földtől függetlenül jött létre. Sőt, azt is feltételezik, hogy a Mars körül keringő két hold értelmes élőlények alkotásai. A közelmúltban sikerült fényképfelvételeket készíteni a Mars felületéről; egy-egy kép továbbítása körülbelül nyolc órát vett igénybe. A képek minősége olyan, mint amikor a Holdat a Földről egy kisteljesítményű teleszkópon keresztül szemlélik — de így is összehasonlíthatatlanul jobbak, mint ahogy eddig a Marsot látni lehetett A Marsra való leszállás vagy mellette való elrepülési kísérletek időpontjait a szakemberek A járművet indítása előtt magas hőfokon azért nem lehet sterilizálni, mert ez az elektromos áramköröknél és egyéb anyagoknál működés közben bosszulná meg magát A sterilitás első főtétele a jármű „szupertiszta” feltételek közötti elkészítése lenne. Az élet jelenlétének vizsgálatához az űrállomást televíziós kamerákkal is felszerelik, amelyek bepillanthatnak majd a Mars különös térségeibe. Az űrállomás legtökéletesebb automatikus berendezései a legjobb esetben is csak egy nagyon általános és töredékes képet adhatnak a marsi életről, amennyiben egyáltalában létezik a földihez hasonló élet a Marson. Ha az élet rejtett, vagy észrevehetően eltér a miénktől, akkor sem a mérőműszerek tömege, sem a televízió kamerái nem tudják az feltárni. Számos biológusnak ezért az a véleménye, hogy az élet kérdése mindaddig nem lesz eldönthető, míg emberi felderítők nem mennek a Marsra! Marco Pólónak huszonnégy évre volt szüksége keleti útjához, Magellán járműve pedig három évet töltött a Földgolyó körülhajózásával a tengeren. A csillagászat mérnökei számára a Marsba történő hosszú utazás „már” csak két éves időtartamot jelent... Akik testvérháborút akarnak A Stern című nyugatnémet képes hetilap egy különlegesen undorító „hadgyakorlat” eseményeiről telt közzé fényképekkel illusztrált riportot. A riport főcíme: „Emberkínzás a nyugatnémet hadseregnél?” és az alcím: „Az NSZK hadügyminisztériuma letiltotta a hadijátékokról készült fényképek közlését, aminek következtében vad hírek keringenek’'. A Stem hasábjairól átvett képünk total-plan ban ábrázol egy jelenetet. A kép eredeti aláírása: „A gyakorlaton minden résztvevő örömmel vett részt. Nyugatnémet kínzók a keletnémet néphadsereg egyenruhájában, a szövetségi hadsereg elfogott pilótáival”. Nyilvánvaló, hogy ezeket a felvételeket., mint valódiakat, sorra bemuatták a Bundeswehr harcosainak, hogy meggyűlöltessék velük keletnémet testvéreiket. Sőt, a hazug képek megjelentek egyes nyugatnémet szerkesztőségekben is. Kitört a pánik: „Egyes újságírók azonnal a Bonn-i hadügyminisztérium sajtó- osztályához fordultak, mert hihetetlennek tartották, hogy a szövetségi hadsereg a valóságban ilyen ízléstelen gyakorlatot tarthat” — írta a Stern riportere. A hadügyminisztérium megrémült, a képekre gyorsan ráütötte a „szigorúan bizalmas” pecsétet. De a képek azóta titokban tovább keringenek. Az illetékesek mentege- tődzni kezdtek. Azzal védekeztek, hogy ilyen „túlélő-gyakorlatokat” az egész világon tartanak. USA-ka- tonák, például, — mondották — az ilyen gyakorlatok során gyakran napokig gyökereken és férgeken élnek. Mindenféle mosakodás és magyarázkodás után Viebig ezredes, mint illetékes kijelentette: „Vad gyakorlat volt... Hasonló gyakorlatok megtartását letiltottuk...” A krónikás pedig felkiált: Mindehhez nem kell kommentár! Azt a „szellemet” kellene örökre betiltani, amely testvérháborúra uszít és hasonló „gyakorlatokat” egyáltalán kiagyal! (-) r f A BEKE KOLTOJE Johannes R. Becher születésének 75, évfordulójára ÍRTA t ALICE HELLMUTH évtizedünk végére tervezik. Igen fontos lehet az 1971- és 1973-as esztendő, amikor a Mars ismét a legjobban megközelíti a Földet. A tervezett Mars Kutató űrállomás valószínűleg olyan „jármű” lesz, amely képes arra, hogy a Marson leszálljon és értékes adatokat nagymennyiségben küldjön visz- sza a Földre. Az eddigi szerkezeteknél nagyobb kell, hogy legyen, miután fantasztikus mennyiségű után- pótló hajtóenergiát és egy nagyenergiájú rádió adót kell magával vinnie. Az egyik fő, és még meg nem oldott probléma a jármű sterilizálása, amely azért A Renmin Ribao .Solohov, az igazi áruló arculata” címnél és „Az Emeli sors — az Írótálam és a művészet revizionizmusá- nak fekete zászlaja” alcímmel cikket közöl, amelyben a legdurvábban rágalmazza a neves Nobel-díjas szovjet írót. Solohovot a forradalom árulójának nevezi és ajzal vádolja, hogy kezet emelt az októberi forradalomra, Leninre, Sztálinra és hazájára. Egyik fő érvként az újság azt hozza fel. hogy Solohov elnyerte a Nobel- irodalmi díjat. A kínai hivatalos pártlap azt írja, hogy Solohov „Hruscsov és követőinek hűséges szószólója" volt és ezért tagja az SZKP-nak, emiatt tüntették ki Sztálin- díjjal és lett képviselője a Legfelsőbb Szovjetnek. A Renmin Ribao azt Mondja, hogy Solohov szükséges, hogy ne szeny- nyezze be a bolygó felületét; ez olyan követelmény, amelynek teljesítéséhez minden biológus ragaszkodik. A hőmérsékleti és sugárzási szintek, amelyekkel útközben találkozik a jármű, nem alkalmasak arra, hogy valamennyi baktériumot, spórát vagy egyéb földi organizmust, amellyel „együtt utazik”, elpusztítson. Valóban, az ismételt kísérletek megmutatták, hogy az űrben található igen erős vákuum és alacsony hőmérséklet nem zárja ki az ilyen kultúrák életben maradásé* a burzsoá humanizmus, a testvériség, szabadság, egység és pacifizmus ideológiájának terjesztője. Egyik legnagyobb bűnének rója fel a világ íróihoz intézett felhívását, hogy ítéljenek el minden háborút. A Csendes Donról a kínai pártlap azt írja, hogv alapjában véve az októberi szocialista forradalom súlyos rágalmazása. Az Emberi sorsot a Renmin Ribao azért támadja, mert szerinte Solohov ebben a művében egy ember sorsát azonosította az egész világ sorsával, és így felemelte szavát a háború ellen, márpedig Mao Ce- tung elnök tanítása szerint a nagy célokat csak forradalmi háborúkkal lehet elérni. Solohov jelenleg a szov iet írók egy csoportjával Japánban tartózkodik, és nem kizárt dolog, hogy a Renmin Ribao támadása kapcsolatban van látogatásával. (A Magyar Szó nyomán) „Szocializmus, Németország és a költészet — olyan egység volt számára, amelyet szeretett, s amelyért élt. Egész életművét az egységes, szocialista Németország iránti vágy hatja át. Költeményeiben egész Németország jelen van, múltjával és jövőjével, embereivel és tájaival. A háború elleni gyűlöletet énekelte meg, Németország megosztottsága feletti fájdalmát és a boldogságot afelett, hogy német földön, a mi köztársaságunkban megkezdődött a szocializmus felépítése. Életműve ezeket a gondolatokat hagyta ránk örökül”. Nem kisebb személyiség, mint Anno Seghers írta ezeket a szavakat 1958 október 11-én, amikor a költőszív megszűnt dobogni. Becher útja nehéz és ellentmondásos volt, mégis következetes. 1891. május 22-én született Münchenben, dr. Heinrich Bechter bíró — később a legfőbb bíróság elnöke — fiaként Az ifjú már korán vonzódott az egyszerű emberekhez. Apjának nem tetszett ez a magatartás és ezért fiát „megjavulni” az öttin- geni nevelőintézetbe küldte. A fiatal Becher a sport- mozgalomba való bekapcsolódásával próbálta ellenzéki érzelmeit levezetni. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után Berlinben, Münchenben és Jénában orvostudományt és bölcsészetet tanult. Ebben az időben kezdődtek költői próbálkozásai is: az expresszionista irodalmi áramlatnak volt a szószólója. Az 1914-ben megjelent ..összeomlás és diadal” című verskötete nemcsak a polgári világfájdai- mat tükrözte, de megjövendölte az imperialista háborút is. És amikor a háború valóban bekövetkezett, Becher azon kisszámú németek közé tartozott, akiket nem kapott el a mámor: elhatározása, hogy Kínai lap Sotohovról nem jelentkezik önként katonai szolgálatra, szakításra vezetett a szülői házzal. Életében a döntő változást az októberi forrada- hom hozta. Becher tagja lett a Spartacus Szövetségnek és a Német Kommunista Pártnak. Ettől kezdve politikai és költői tevékenysége eggyéfonódott. Irodalmi témái: a háború szörnyűségei, a háborús gyújtogatók leleplezése, a békemozgalom népszerűsítése. A „Hulla a trónon” 1925-ben megjelent verskötetéért és az 1926-ban megjelent ..Levisite, avagy az egyedül igazságos háború” című regénykisérleAusztria, Svájc, Csehszlovákia és Franciaország voltak emigrációjának állomásai, míg végül is 1935- től 1945-ig a Szovjetunióban talált ideiglenes hazát. Itt mint a „Nemzetközi irodalom” és „Német lapok” című folyóirat főszerkesztője dolgozott. A honvágy, a hazája iránti szeretet több versgyűjtemény megírására ihlette, mint „A boldogságkeresö és a két teher”, „A győzelem bizonyossága és kilátás nagy napokra" és „Németország hív”. Alkotásaiban egyre inkább a szonett kötött formái felé fordul. 1945-ben, a Hitler-fasiz- mus szétzúzása után, Becher az elsők között tér vissza Németországba. Tevékenyen részt vett a 'demokratikus és szocialista kultúra felépítésében, több hivatalt töltött be. 1945- től művelődésügyi minisztéért letartóztatták és hazaárulás címén vádat emeltek ellene. A nemzetközi tiltakozás, amelyben olyan személyiségek is résztvet- tek, mint Maxim Gorkij, Romain Rolland, Thomas Mann és Bertolt Brecht, a per beszüntetésére kényszerítette a lipcsei birodalmi bíróságot. Becher pedig tovább írta háborúellenes költeményeit és újabb nép- gyilkolás előkészítésével vádolta az uralkodó osztályokat. A kényelmetlenül vádló és humanista Bechert a fasiszták a haza elhagyására kényszerítették és megfosztották német állampolgárságától. Becher mégis így írt: tér. Tevékenységéért számos kitüntetésben részeVisszapillantva A megtett útra Még látunk romokat, Sírok végtelen sorát — Két világháború Tanúit — Pillantást vetve a múltra Fölmérjük a mát És latolgatjuk Az új borzalomra Készülő erőket, Meg azokat, amelyek A békét akarják — Az igazit. Egyszer s mindenkorra. sült. Az 1949-ben írt „Az NDK nemzeti himnusza”, az 1952-ben megjelent „Német szonettek” és a további, új, igaz, emberi, hősi pátosszal teli költeményei a német nép reprezentatív szocialista költőjévé emelték. Minden művét felsorolni^ alkotómunkájának minden áranyalatát feltárni és elemezni lehetetlen lenne. Költeményei, mint az „Ének a tanulásról”, „Békés népek” bizonyítják* hogy amiért Johannes R. Becher és honfitársainak legjobbjai harcoltak, egy új, jobb Németország megszületése, a megvalósulás útjára lépett. Miként Becher írta: „Tettekkel váltjuk valóra az álmot. Formáljuk az új szocialista embert. Tanulni akarunk és példakép lenni”. (Fordította: Gáti István) Visszatekintve Es mérlegelve a Ment, Szemünk A holnapra Nyílik, S meglátjuk A szabad embert, Nemes egyszerűségében. Derűs szépségében Megtestesítve Évszázadok álmát.. Boldog Balázs fordíts«* ..Német vagyok, ha bolondját járja is a polgárjog. Tudom, hogy azt azért el nem veszítem. Es ha egy jövő nemzedéktől majd egyszer megkérdik, ki szerette a népet, ...Egy szabad német nép dönti majd el, lei tett többet a német névért?’. Johanne» R. Bechert HOLNAP
