Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

2 SZÓLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. május 22. £GV HÉT a világpolitikában íilágméretű érdeklődés fogadta a szovjet állás­pontot a német kérdésben :::: Megerősödött a szovjet— egyiptomi együttműködés § Amire Washington nem számított: Új front Dél• Vietnamban A szovjet kormány válasza arra a bonni jegyzékre, amelyben a nyugatnemet kormány javaslatokat tesz a német kérdés rendezésére és amelyet annak idején a nyugatnémet sajtó igyeke­zett úgy beállítani, mint Bonn „békekezdeményezé­sét” a világsajtó érdeklő­désének középpontjába ke­rült, mégpedig több okból is. A nyugati lapok is meg­állapítják, hogy abban a megélénkült diplomáciai tevékenységben, amely De Gaulle moszkvai útját megelőzi, nagy jelentőséget kell tulajdonítani a német kérdésben elhangzott szov­jet állásfoglalásnak. Nagy­részben arról van szó, hogy a szovjet jegyzék megvilá­gítja mindazokat a lehető­ségeket, amelyek nyitva állnak a német kérdés ren­dezése előtt, sőt ennél to- vábbmenően;, kijelölik azt az egyetlen járható utat, amely kivezet a német kérdéssel kapcsolatos zsák­utcából. A bonni kormány márciusi jegyzékében ugyanis, miközben béke­szólamokat hangoztat, to­vábbra is igyekszik meg­erősíteni azokat a hideg­háborús pozíciókat, ame­lyek mindezideig — több mint húsz évvel a máso­dik világháború után — akadályozzák a német kér­dés megoldásának megkö­zelítését. A bonni kormány érve­ket próbál felsorakoztatni amellett, hogy a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és Nyu- gat-Németország nukleáris felfegvverzése között nincs ellentét. Ezt a logikai buk­fencet persze nem sikerül a bonni kormánynak vég­rehajtani és teljesen vilá­gosan megítélhető a jegy­zékből, hogy Nvugat-Né- metország célul tűzte ki az atomfegyverek megszerzé­sét. A második abszurdum az említett bonni jegyzék­ben az, hogy a nyugatné­met kormány változatlanul ragaszkodik ahhoz a köz­jogi fikcióhoz, hogy a né­met népnek csak „egyetlen állami képviselete” lehet és ez a Német Szövetségi Köztársaság. A szovjet vá­lasz rámutat ezekre az alapvető ellentmondásokra, elutasítja a nyugatnémet kormány állásnontját ezek­ben a kérdésekben és kije­lenti, hogy a hangoztatott békeszándékkal nehéz ösz­miniszterelnök látogatása az Egyesült Arab Köztár­saságban, illetőleg azok a megállapodások, amelyek Koszigin és Nasszer tár­gyalásai közben jöttek lét­re, s amelyeknek a jelen­tősége nemcsak abban van, hogy megerősítik a szov­jet—egyiptomi együttmű­ködést, hanem abban is, hogy kifejezik a két ország szolidaritását több nemzet­közi kérdésben. A világ­sajtó élénk figyelemmel fordult az utóbbi időben a Közel-Kelet felé, ahol az imperialisták újabb kísér­letbe kezdtek, hogy ellen­téteket támasszanak az arab országok között. Fi­gyelmet érdemel ebből a szempontból Fej szál király, Szaud-Arábia királyának úgynevezett izlám-koncep- ciója, amelynek éle az Egyesült Arab Köztársa­ság, és személy szerint Naszer elnök ellen irányul. A szovjet miniszterelnök egyiptomi látogatásának puszta ténye konszolidációs tényezőként hat ebben a térségben — állapítják meg nyugati sajtómegfigyelők, köztük a Le Monde mun­katársa. Segítséget jelent a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal való ba­rátság elmélyülése az EAK gazdaságfejlesztési prog­ramjának végrehajtásában is, s ezen keresztül az Egyesült Arab Köztársaság politikai helyzetének meg­erősödésében. Általános vi­lágpolitikai szempontból is fontos, hogy az arab világ legerősebb hatalma egyet­ért a szocialista országok­kal a nemzetközi helvzet megítélésében, különösen ami az utóbbi időben be­következett feszültségek és e feszültségek forrásainak megítélését illeti. Figyel­met érdemel a szovjet­egyiptomi tárgyalásokról kiadott közös közlemé­nyeknek az a részlete, amelv megállapítja: A tár­gyaló feleket aggodalom­mal tölti el, hogy az utób­bi Időben kiéleződött a nemzetközi helyzet, s a más országok belügyeibe beavatkozó imperialista erők élesztik a háborús veszélyt. Az ilyen helyzet­ben parancsolóan szüksé­ges az összes szabadság- és békeszerető országok együttműködése. A vietnami háború ki- terjesztésére irányuló ame­rikai tervekben olyan mó­dosulás közvetkezett be, amelyre Washingtonban valószínűleg nem számí­tottak. Újabb front kelet­kezett Dél-Vietnamban, ez­úttal az amerikaiak ellen­őrzése alatt álló területen. A saigoni kormány és a buddhista ellenzék irányí­tása alatt álló országrészek között nyílt háborús álla­pot keletkezett. Da Nang- ban, ahol az ellenzéki buddhista csoportok köz­pontja van, a saigoni kor­mány fegyveres erőkkel bevonult, de nem sikerült elfojtani az ellenzéki moz­galmat, sőt a helyzet még inkább kiéleződött. Az amerikaiak azt állítják, hogy Ky tábornok, a sai­goni diktátor saját szakál­lára hajtotta végre ezt a kockázatos akciót, ami per­sze nem jelenti, hogy az amerikaiak valóban nem tudtak a saigoni kormány támadásáról. Legfeljebb ar­ról lehet 1 szó, hogy az Egyesült Államok kormá­nya számára jobban meg­felel, ha saigoni szövetsé­gesei befejezett tények elé állítják, mintha részt kel­lene vennie egy rendkívül bonyolult döntés meghoza­talában. A problérha azért bonyolult, mert miközben az amerikai kormány igyek­szik meggyőzni saját köz­véleményét arról,' hogy Dél-Vietnamban „demok­ratikus átalakulást” akar elősegíteni, (ezt a célt szol­gálta néhány hónappal ez­előtt a honolului értekez­let, amelyről nagyhangú nyilatkozatokat adtak ki (a valóságban kénytelen szem­benézni azzal a ténnyel, hogy a z Amerika-barát saigoni kormány csak a legbrutálisabb elnyomó esz­közökkel képes fenntarta­ni magát és csak az ame­rikai fegyverekre támasz­kodhat a dél-vietnami néppel szemben. Paál Ferenc Polgárháború Da Nang-ban Da Nangban szombaton zajlott le „a polgárháború­ban vívott külön polgár- háború” legvéresebb csa­tája: Ky tábornok ejtőer­nyősei variászbombázógé- pek támogatásával négy­órás elkeseredett küzde­lemben elfoglalták a fel­kelők kezén lévő Tan Ninh-pagodát. A város két másik pagodája továbbra is a kormányellenes katona­ság és a buddhisták kezén van. A nyugati hírügynöksé­gek tudósítóinak jelentése szerint a harc szombaton hajnali négy órakor kezdő­dött: ezúttal a kormány­csapatok a géppuskák és a tankok után repülőgépe­ket is bevetettek, amelyek bombázták, rakétával lőt­ték és géppuskázták a buddhisták szent épületét. Ky tábornok pilótái azon­ban egy ízben célt tévesz­tettek és a Da Nang-i ame­rikai parancsnokság egyik épületére szórták pusztító rakományukat — a hajnali órákban még senki sem tartózkodott a parancsnok­ságon. Ugyanakkor a Da Nang-i támaszpontot akna­vetővel lőtték a felkelők, miután az onnan felszállt gépek bombázták állásai­kat. Az amerikai szóvivő közölte, hogy a lövedékek robbanása és a tűzharc el­tévedt golyói összesen 15 amerikait sebesítettek meg. A Tan Ninh-pagoda reg­gel nyolc órakor került a kormánycsapatok kezére: az ejtőernyősöknek egyen­ként kellett ki füstölniük a pagodát védelmező katoná­kat és polgári személyeket védelmi állásaikból. A harcban egy buddhista bonc életét vesztette: a tu­dósítók látták, sárga szaf- ránba burkolt holttestét a pagoda bejáratánál. A buddhista templom köze­pén hatalmas vértócsa sö- tétlik, az épületet számos lövés érte. A boncok kö­zölték, hogy a harcok so­rán még sokan meghaltak: holttestük a pagodában fekszik. Magát az épületet a tengerészgyalogosok szö­gesdróttal kerítették el, s átkutatják az összes helyi­ségeket. A kormánycsapa­tok mintegy hatvan kato­nát és negyven polgári el­lenállót ejtettek foglyul. Franciaország megszakí­totta Algériával folytatott gazdasági tárgyalásait, mert az algériai kormány eluta­sította azt a francia kö­vetelést, hogy Algéria fi­zessen kártérítést a volt francia telepeseknek 1962 Johnson a NATO-ról tanácskozott Johnson amerikai elnök pénteken este a Fehér Ház­ban egyórás megbeszélést tartott legfőbb tanácsadói­val. A tanácskozáson részt vett Rusk külügy- és Mc­Namara hadügyminiszter, ott volt Rostow, az elnök nemzetbiztonsági tanács­adója, George Ball külügy­miniszterhelyettes és Acbe- son volt külügyminiszter. Noha a megbeszélésről hivatalos közleményt nem adtak ki, bizonyos, hogy a tanácskozáson a június 6— 8-ig sorrakerülő brüsszeli NATO miniszteri találkozó esélyeiről volt szó. Az AFP Bochumból kel­tezett hírében Erhard nyu­gatnémet kancellár leg­újabb megnyilatkozását is­merteti. A bonni vezető pénteken este ismét hitet tett a NATO mellett, han­goztatta, hogy az NSZK „teljes integrációja” a NA- TO-han szavatolja az euró­pai biztonságot A nyugatnémet „békekez­deményezésre” adott szov­jet válaszra kitérve Erhard tagadta, hogy az NSZK re- vansista politikát követ, s bizonygatta, hogy tárgyalá­sokra törekszik a Szovjet­unióval. szeegyeztetni azokat a cél­kitűzéseket amelyek csak háború útján valósíthatók meg. Ez az állásfoglalás azonban nem új, a Szovjet­unió több ízben, különbö­ző alkalmakkor leszögezte. A mostani válaszjegyzék új vonása abban van, hogy összefoglalja mindazokat a lehetőségeket, amelyek a jelenlegi helyzetben nyitva állnak az NSZK kormá­nyával való tárgyaláshoz és elvezethetnek a német kér­dés rendezéséhez. A szov­jet jegyzék nyolc pontban foglalja össze azokat a fel­tételeket, amelyeknek tel­jesítése előmozdítaná a német kérdés rendezését és ezzel egyúttal megszün­tetné Európában a legve­szélyesebb feszültség! gó­cot. £ Singapore miniszterelnöke Magyarországon száma 1965-ben meghalad­ta az 1 800 000-et. Lakóinak 76 százaléka kínai, 14 szá­zaléka maláj. 8 százaléka pedig indiai és pakisztáni származású. A várost a Brit-Kélet- Indiai Társaság 1824-ben alapította, miután a szige­tet 4 millió dollárért meg­vásárolta az egyik szultán­tól. A második világháború alatt japán megszállás alá került. Japán kapitulációja után, 1945-ben, angol koro­nagyarmattá nyilvánították, majd 1959-ben Singapore Állam néven önkormány­zatot kapott. 1963. szeptem­berében a Malaysia Állam­szövetség tagja lett, amely­ből azonban gazdasági és nemzetiségi ellentétek mi­att 1965. augusztus 9-én ki­lépett. 1965. december 72- től Singapore független köztársaság. A város Délkelet-Ázsia legnagyobb kikötője, az ón A szovjet diplomácia másik nagvie1ertÄs£gü lé­pése e napokban: Koszigin Li K’uang-ju simgaporei minisz'ereinök látogatása alkalmából egy délkelet­ázsiai városállam kormá­nyának vezetőjét üdvözöl­hetjük hazánkban. Singa­pore 581 km* területen a Maláj-féiszige' déli csücs­kénél terül el, Lakóinak és gumi világkereskedelmé­nek központja. A Malaysia Államszövetség megalak a­Couve De Murville befejezte Lengyelországi látogatását Couve de Murville fran­cia külügyminiszter szom­baton az ősi Krakkó neve­zetességeinek megtekintésé­vel befejezte lengyelországi látogatását. Délelőtt a francia kül­ügyminiszter sajtóértekez­leten találkozott több mint száz lengyel és külföldi új­ságíróval, s összegezte lá­togatásának eredményeit. Couve de Murville Krak­kó megtekintése titán a szombat délutáni órákban különrepül ősépen vissza­utazott Párizsba. Taskent újjáépítésének programja Moszkva, Leningrád és a szövetségi köztársaságok másfél esztendő alatt több mint 33 ezer lakást építe­nek Taskentben, — mon­dotta Ignatyij Novikov, a földrengés következményei­nek felszámolására alakult kormánybizottság elnöke a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában —. Újévre körülbelül kilenc­ezer család költözik be az új lakásokba. Novikov elmondotta, hogy a város központi részét teljesen újjá kell építeni: Hozzáfűzte, hogy tovább fejlesztik Taskentnek mint a fák, virágok városának hagyományát Szovjetunió— Fiat Tolloy olasz külkeres­kedelmi miniszter az Eu- ropeo-nak adott nyilatko­zatában első ízben közöl néhány részletet á Szovjet­unió és a Fiat megállapo­dásáról. A miniszter kö­zölte, hogy a Szovjetunió­ban létesítendő gyár 550 milliárd lírába (közel egy- milliárd dollár) kerül. En­nek több mint egyharma- dát Olaszország fedezi, mégpedig olyan formában, hogy négy éven át évi 50 milliárd lírát folyósít,- ezenkívül Olaszország 30 milliárd lírás, kb. 50 mil­lió dollár hitelt nyújt a Szovjetuniónak olyan be­rendezések beszerzésére, amit Olaszország nem tud szállítani. A Szovjetunió szintén 30 milliárd lírát fordít erre a célra, abból a 350 milliárdból, amit ő ruház be a gyár építésébe. Tolloy hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió technikai és gazdasági okokból válasz­totta partneréül a Fiat gyárat, nem pedig politikai okokból. lásakor kirobbant Malaysia és Indonézia közötti ellen­tét előtt az utóbbi csak­nem teljes ónérc termését itt dolgozták fel. 1964-ben, azonban, amikor Indonézia megszakította gazdasági kapcsolatait Malaysiával, Singapore forgalma jelentő­sen csökkent. Miután Singapore az In­diai és a Csendes-óceánt összekötő tengerszorosnál épült fel, katonai szempont­ból is nagy jelentőséggel bír. Nagy-Britannia ezt már a múlt században fel­ismerte és katonai támasz­ponttá építette ki. Az an­golok jelenleg is flotta és légitámaszpontokat tarta­nak fenn a szigeten, emel­lett a távolkeleti brit fő­parancsnokság székhelye is, ahol mintegy 60 000 kato­na állomásozik. A függet­lenség deklarálása után azonban Li Kuang-ju ki­jelentette, hegy a támasz­pontokat a jövőben csakis védelmi célokra lehet igénybevenni. r* TERRA -*■ óta kisajátított birtokaiért. Francia részről a UPI munkatársának kijelentet­ték, hogy amíg az algé­riaiak nem változtatnak álláspontjukon, addig nincs kilátás a megbeszélések folytatására. Megszakadtak a francia-algériai gazdasági tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents