Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-21 / 119. szám
UM«, május 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság kunmadaras! 7. sz. erdészkerületében kapálják a 2 éves telepítésű tölgyeket TitkórheZyettes túl a Körösön Az egykori cselédek, új gazdák törpe csapata új életet kezdett 1949-ben a mezőtúri tanyavilágban. Mindössze tizennyolcán voltak, összeadták pár hold régi és juttatott földjüket, s megalakították a Saltai Termelőszövetkezetet Kevés volt a föld, a felszerelés, de annál több a gond, a nehézség. Bíztak a pártban, amely ösztönözte őket, s egyengette göröngyös útjukat. Majd mindannyian kommunisták voltak, veterán öreg harcosok. Velük tartott az akikor 25 éves. pártonkívüli fiatalember, Szabó Sándor is. A szövetkezet azóta 4500 holdas gazdasággá duzzadt Sohasem volt a legjobbak között, de a közepesek között megállja helyét A tagok száma is sokszorozó- dott Az alapítók közül csak négyen vannak a szövetkezetben. A többiek már nyugdíjba mentek. Szabó Sándor, a párt neveltje végig kitartott. 1950-ben párttag, majd pártvezetőségi tag lett Immár 12 éve egyfolytában. — Kezdetben a szövetkezet szervezését bízták rám — emlékszik vissza. — Takács Sanyi bácsival az élen a csergettyűi részen a középparasztokat látogattuk, agitáltuk. Idegenkedtek a közöstől, de aztán sokan beléptek. Mennyi gondunk volt velük... Este hazavitték a behozott lovat, nem akarták másra bízni. Csak ők dolgoztak vele. Rengeteg vita volt amiatt is, amikor össze akartuk szántani a kisparcellákat. „Mi lesz a 100 négyszögöl lucernámmal? ín telepítettem!” Kötötte őket az évszázados múlt Nem szerették a régit, az új még ismeretlen volt előttük. Féltek tőle. A mindennapos munkában helyt állnak a szövetkezet kommunistái. Minden munkaterületen dolgoznak közülük. A pártcsoportok fogják össze és irányítják tevékenységüket. — Kállai Imre főállattenyésztő javaslatára bevezettük a törzskönyvezést. Az 50 legjobb tehenet külön választottuk. Az istállóátlag 12—13 liter naponta. A sertéstenyésztésben megszűnt az elhullás. Itt önetetőket alkalmazunk. Csak hallaná egyszer a Juliska nénit, a tejkezelőnket, hogy veszekszik a takarmánypo- csékolás miatt. Ugyanúgy, a sertéstelepen se hunynak szemet a rendellenességeknek. Nekik is köszönhetjük, hogy kijöttünk a szűkös takarmányból. Szabó Sándor brigádvezető is a szövetkezetben. A „Túl a Körösön” — ahogy itt hívják — a szarvasi arborétummal szemben 75 növénytermelő és állattenyésztő munkáját irányítja. A táj ismerős, megszokott. Innen indult el 17 évvel ezelőtt a Sallai Tsz. A földek rosszak, szikesek, de gazdálkodni kell rajtuk. — A tengernyi víz öl bennünket. A kompon át, a túlsó parton még most is vizes a területünk. Pedig nem fejeztük be a kukorica, a napraforgó és a rizs vetését. Nekünk jobb a száraz, kissé aszályos év, meri tudunk öntözni. Ilyenkor 33 mázsás csövesikukoricát termelünk. A múlt év és az idei is vizes esztendő Van olyan táblánk, amit négyszerre tudunk csak bevetni. Megbántam, hogy Szabó elvtársat a családi és magánéletéről kérdezgettem. Három év óta özvegyember. A szeretett feleség egy 14 éves fiút, egy 12 éves kislányt és két iker kislányt hagyott hátra. A felszakadt sebek azóta sem gyógyultak be. A három kislányt a nagyszülők nevelik. A fiú az apával van. Amit tud, segít otthon, megeteti a jószágokat. — Sajnos nem segíthettek rajta. Pedig fiatal volt. Budapesten az Onkológiai Intézetben halt meg. A családnak mindene megvan, de hiányzik az otthon melege. A Sallai Tsz párt-titkára egyéves pártiskolán tanul Debrecenben. Szabó elv- társnak sok gondja, baja van. Mégsem tudott nemet mondani, amikor a titkár helyettesítésével bízták meg. Hajnalban kel, s késő este vetődik haza. Dolgozik a pántért, a szövetkezeti közösségért. Máthé László Á holnap emberei NÉHÁNY GONDOLAT AZ ÜZEMSZERVEZÉSRŐL A közelmúlt években a szakmai közvélemény reflektorfényébe került az üzemszervezés, ami — egyebek között — azzal járt, hogy kialakultak a működéséhez minimálisan szükséges szervezeti keretek. Egyrészt: létrejöttek az iparági szervezési intézetek, amelyek többé-kevés- bé a szervezés alkotóműhelyeivé, elvi és gyakorlati módszereinek első számú „támaszpontjaivá” fejlődtek. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy a termeléshez, a hétköznapi munkához életközeiben, — sorra tevékenykedni kezdtek a vállalatok szervezési osztályai, csoportjai. Megközelítően pontos számítások szerint az öt ipari minisztérium kereteiben mintegy ezer üzemszervező dolgozik. Tevékenységük szakmai-társadalmi elismerésének, s általában: az üzemszervezés további fejlesztésének fontos állomása volt a Gazdasági Bizottság tavalyi, 10 162 számú határozata, amely részletes irányelvekben is rögzítette a minisztériumok, vállalatok ezzel összefüggő teendőit. Mindez rendkívül fontos, de — csupán első, kezdeti lépés! Különösképp kitűnik ez abból, ha hozzátesszük, hogy — legalábbis a vállalati keretekben — még a mai, aránylag csekély számú üzemszervező munkája sincs teljes egészében kihasználva. — Természetesen nem a nyolc órás munkaidejük kihasználásáról van itt szó, hanem a legfontosabbról: szervezési javaslataik, tanulmányaik vezetéséről, egészében a vállalat életében betöltött szerepükről. Találóan jellemzi ezt az a tény, hogy jelenleg e „szerepkörnek” még az intézményes, szervezeti keretei is tisztázatlanok; a vállalati üzemszervezők egyhe- lyütt közvetlenül az igazgató irányításával dolgoznak, másutt azonban különböző vállalati osztályok mellékes jellegű „elágazásaiként”. S jóllehet, aligha lenne célravezető ezeket a szervezeti-irányítási kereteket rendeletileg — tehát általános sémára húzva — kialakítani, annyi bizonyos: a vállalat egész tevékenységét, jelenét s jövőjét oly jelentősen befolyásoló szervezési intézkedések megvalósítása nehezen képzelhető el a felső vezetéshez kapcsolódó, közvetlen „érpályák” nélkül. Éppen csak vázlatosan jeleztük mindezzel a jelen gondjait, amelyek viszont sokszorossá összegeződnek ha a jövőre utalunk. Nem puszta feltételezés, hanem a mai helyzet konkrét holnapi meghosszabbítása az az állítás, hogy hovatovább egyik elsőszámú népgazdasági problémává nő majd az üzemszervezés (és a szervezők) viszonylagos hiánya. Gondoljuk meg: vajon mi lehet az oka annak, hogy — bár a vállalati szervezők egész sor előnyös, nagy megtakarítást ígérő javaslatot dolgoznak ki —, ezek megva, Befejeződött az országos honismereti tanácskozás Szolnokon A kétnapos tanácskozás résztvevői tegnap, május 20-án az első napi színesés változatos program után a helytörténeti krónikaírás módszereiről tarrtott tapasztalatcsere jellegű értekezlettel folytatták munkájukat Dr. Borús József tartott körülbelül háromnegyed- órás előadást a délelőtti vita előtt. Előadásában a krónikaírás módszertani problémáival és a módszerek felszabadulásunk 25. évfordulójára való felkészülésiben történő felhasználásával foglalkoztak. A vitaindító előadását követő felszólalásokban az értekezlet résztvevői jobbára hasznos tapasztalataikat mondták eL így végülis nagyon örvendetes módon a tanácskozás a tapasztalatok kicserélésének fóruma lett. A vita lezárása után Pallói Sándorné, a Hazafias Népfront Szolnok megyei titkára búcsúztatta el a kétnapos tanácskozás résztvevőit, akik ebéd után utaztak el városunkból. A honismereti mozgalom Szolnok megyei vezetői számára azonban ezzel még nem ért véget a szolnoki tanácskozás programja. Délután kettőkor ugyancsak dr. Borús József tartott számukra eligazító előadást. Az előadást vita Követte. lósítása előtt nem mindig nyílik elég gyorsan „zöld út”? Nos, az ok nem más, mint hogy a gazdaságirányítás mai rendszerében a vállalatok még megvannak enélkül is, nem létkérdés számukra a szervezés nyújtotta információk, illetve az ebből eredő értékelések felhasználása Csakhogy a gazdasági mechanizmus átalakításának már az előzetes körvonalaiból is kiderül, hogy ez a helyzet alapjaiban, gyökeresen megváltozik! — Bármilyen végleges alakot ölt is majd az új irányítási rendszer, kétségtelen, hogy a vállalatok számára széles gazdasági „mozgástér” alakul ki, amelyben különböző változatok között maguknak kell válasz- tárnok és dönteniök. Ez a — nagy általánosságban — megfogalmazott változás, azt a nagyon is konkrét követelményt rejti magában, hogy irányítani lehetetlen lesz a döntési alternatívákhoz „anyagot” szolgáltató, tudományosan megalapozott üzemszervezés nélkül. Természetes, hogy az üzemszervezés mai, gyakorlati feladatainak megoldása mellett, nem kevésbé fontos e holnapi — és teljes bizonysággal elkövetkező — következményekre való felkészülés. Ebben sok teendő hárul mindenekelőtt a vállalatokra, a már működő üzemszervezői osztályokra, részlegekre, illetve: az őket irányitó üzemi vezetőkre. Ám ez önmagában még nem elegendő; intézményesebb, szervezettebb felkészülésre is szükség lenne. Mindenekelőtt a holnap üzemszervezőinek képzését kellene tervszerűbben megoldani. Mégis, úgy tűnik, nem gondolunk erre még eléggé; a szervezők képzése — jobbára az iparági intézetek keretei között, illetve különböző tanfolyamokon — helyileg változó színvonalú, nem elég rendezett, tervszerű. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a képzés jobbára a mai igényekhez, a mai vállalati „kereslethez” igazodik, s nem a holnap követelményeihez. Pedig fontos lenne már most gondolni arra, hogy az új mechanizmus nemcsak, s talán nem is elsősorban új jogszabályokban, rendeletekben ölt majd elsősorban testet, hanem — túlzás nélkül mondhatjuk — az irányítás változó stílusában. Tábori András A közélet iskolája Miképpen válhat valaki közéleti személyiséggé. — Olyan emberré, aki többet tesz a közösségért az átlagnál. akinek tekintélye van, tanácsát meggfogad- ják az emberek, véleményét kérik. Bálint Ferenc 24 esztendős volt, amikor az első tanácsválasztáskor megyei tanácstagnak választották. Ennek most 15 esztendeje. — Mi volt az első tanácstagi ténykedése? — Fogadóórákat kellett tartanom. Dobolta is a kis- biró a faluban. Tudja, hogy hívtak akkor néhá- nyan a faluban? Scheftsik Pista. — Miért? — Az volt valamikor a szolgabíró. Persze, ezt csak tréfából tették. — És hogy sikerült az első fogadóóra? — Ha jól emlékszem. nyolcan-Küencen jöttek különböző panaszokkal Három embert mutatunk be, akikre ráillik a jelző: közéleti személyiség. Mindhárman tanácstagok, s mindhárman egyaránt Rá- kóczifalvát vallhatják szű- kebb hazájuknak. hozzám. Bajban voltam, mert azt sem tudtam, hogy kell felvenni egy jegyzőkönyvet. Ha most előkerülnének ezek a papírok, lehet, hogy mosolyognék rajtuk. Aztán jártam be a megyéhez. Kértem, segítsenek, tanítsanak. Később megjelent a tanácstagok kézikönyve, s akkor úgy tanultam belőle, mint egy Húsz éve vöröskeresztes titkár és tizenöt éve tanácstag a faluban. Vöröskeresztes titkár akkor lett, amikor a háború után állandó vendég volt a csakisdiák. Évek alatt belejöttem a munkába és 15 év nagy idő. Ma már nem várják meg a választóim, hogy fogadóórát tartsak. Ha találkozunk az utcán, elmondják ott, mi bántja őket, vagy milyen javaslatuk van. Tudja, hol tartom én legtöbbször a beszámolómat? — A kultúrházban? — Dehogy. Az árokparton. Már, amikor kitavaszodik. Leülünk beszélgetni az emberekkel. Jó körzetem van. Az ottani lakosok szívesen segítenek, bármit kérek tőlük. Építettünk ml már társadalmi munkában utat, járdát, segítettünk a villanyhálózat bővítésében. ládoknál a koplalás. Legalább a gyerekeknek jusson ennivaló, és vigyázzanak rájuk, míg a szülők dolgoznak, ők néhánvan. a maguk erejéből, a maguk Beszámoló az árokparton Jubileumok esztendeié emberségéből napközi otthont létesítettek a faluban. Százhatvan gyermeket láttak él naponta. így kezdődött Némethné vöröskeresztes tevékenysége. És a tanácstagi? — Behívattak akkor ide a községházára, s megkérdezték, elvállalom-e, hogy tanácstag legyek a községben? Nem tudtam, mit mondjak. Az elvtársak biztattak, fog ez menni, Némethné. Az első kisgyűlésen, mert akkor azokat kellett tartani, vagy harmincán összejöttek. Nekem meg beszélni kellett arról, hogy mi a tanács programja, milyen feladatok várnak ránk. Még most is beleizzadok, ha rágondolok. — Mindez már a múlté... — Igen, tizenöt év nagy idő. Ma tanácstagi beszámolómat mindig a lakásomon tartom. De azért most is izgulok egy kicsit, ha arra kerül sor. A férjemmel ketten élünk, nincs családunk. így a nagy családot fogadom szívesen. héz iskola. Az embernek mindenről tudni kell. Sokat forgatom én a tanácstagok kézikönyvét, rendszeresen olvasom a tanácsok lapját, abból tanulok. És napról napra rájövök, milyen sok tennivalóm van. Most az ivóvíz társulatot szervezem a községben, hogy végre megoldódjon Rákóczifalva vízellátása. Nem jó a kenyér minősége sem. Sokat kell ám ez ügyben is szaladgálni. — És a járda, a villany, amit az első jelölőgyűlésen kértek az emberek, meglett? Akitől sokat vártak Mezei Imre vadőr a Rákóczi Termelőszövetkezetben. Eddig két ciklusra választották meg tanácstagnak, de az első jelölésére máig is visszaérni éez volt az én útravalóm. — A közélet iskolája ne— Meg bizony. Társadalmi munkával épült meg községfejlesztésből. , . . hogy vaóban közéleti ember legyen keztk. — A körzetem minden tagja ott volt a jelölőgyűlésen. Aztán az egyik asz- szony Cseténé felállt és azt mondta: Magától többet várunk, mint az előző tanácstagunktól. Legyen szószólónk bajunkban. Segítsen, hogy legyen itt is jár da, viHanv. Ha kell, mindenben segítünk. Hát Mit kell tennie ahhoz az embernek? A tanácstagok így válaszoltak erre a kérdésre: Bálint Ferenc: — Tisztelni és szeretni kell az embereket. Ki kell érdemelni a bizalmukat. Éppen ezért szoros, elvtársi, baráti kapcsolatot kell létesítenünk velük Németh Béláné: — Szívvel-lélekkel a párt politikáját, a kormány intézkedéseit kell támogatni. S amivel a választók megbíznak, azt a feladatot végre kell hajtani. Mezei Imre: — Személyes életünkkel is példát kell mutatnunk és szívesen, kedvvel végeznünk munkánkat V. V.
