Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

I960, május 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

11

300000000000000000000000C000000000005

Akkor is kizöldültek a fák, akkor is virágot bontottak a rügyek, akkor is vörösbe öltözött a város... j 1919-et írtak, a rejnények májusát. „

»OQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOCiOOO

SZOLNOKI MÁJUS

19 19

— Két lehetőség van: vagy újra rabszolgákká al- jasulunk és odadobjuk magunkat, asszonyainkat és gyermekeinket a kapitalizmus kegyelmet nem ismerő karmaiba, vagy felkelünk és egy végső harcban, egy forradalmi megnyilatkozásban kimutatjuk, hogy mit akarunk, amiért küzdöttünk, meg is tudjuk valósítani! — (Szolnoki Munkás, 1919. április 26.)

Van szerencsém Foch tábornagy úr tudomására hozni: a magyar vörös erők nemsokára teljesen át lesznek vetve a Tisza nyugati partjára. E hadművelet befejeztével kénytelenek leszünk erőink nagyobb részét a Dnyeszter mentére

Tartott az ünnepség a Kossuth téren, amikor újabb munkás századok mentek át a hídon. Velük szemben sebesült vöröskatonák vánszorogtak be a városba.

Déltájban a harcoló egységek erősítést kértek. A túlerővel szemben a 68. gyalogezred II. zászlóalja Szajbl és Derzsigát közötti frontvonalon hátrálni kényszerült, az 1. vadászezred V. zászlóalja csaknem megsemmisült, a szondái Epreserdőnél lemaradt századokat pedig bekerítették. Az ünnepi nap délutánján a vöröskatonák a sokszoros túlerővel szemben visszavonultak a Tisza jobb partjára...

Néhány száz vöröskatona — élükön egy alig húszéves parancsnokkal — a Tisza jobbpartján védőállást foglalt, s géppuskatűz alá vette a túlsó partot. Hajnaltájt azonban a város szívéből is fegyverropogás hallatszott, és a fiatal parancsnok kiadta a visszavonulási parancsot: a Vörös Hadsereg csapatai kivonultak Szolnokról. (Szolnok m. 1918—19-ben e. dokumentum gyűjteményből}.

Szolnok visszavétele a fiatal Vörös Hadsereg történelmében örökké fényes lap marad. A román fegyverekkel felszerelt fehérgárdisták ágyú és gépfegyver tüzében bátor vöröskatonáink halálmegvetéssel foglalták vissza Szolnok városát. A Magyar Tanács- köztársaság forradalmi kormányzótanácsa elismerését fejezi ki a baláltmegvető bátorsággal harcoló Első Vörös Ezred, a Bihari Vörös Gárda, a Tengerész Dandár, a HI/3 számú üteg nagyszerű vöröskatonáinak. Külön köszönettel adózik a hetek óta állandóan harcoló katonáinkat lelkesítő Szamuely Tibor elvtársnak

küldeni, ahol feltétlenül és sürgősen szükség van rájuk. Az alföldi magyar városokért nem számítunk véráldozatra. Legközelebbi feladatunknak a középső tiszai hídfőállás birtokba vételét tartjuk, egy Szolnok nevű kisvárosnál, amely fontos átkelőcsomópont... (Presan vezénylő tábornok jelentése.)

Április végén nyilvánvalóvá vált, hogy a vörösök védeni fogják a várost Legalább két gyalogezred- nyi erő mozgatását észleltük a hídfőállásban, páncélvonatok biztosításával. Stromfeld ezredes a Nemzeti Kaszinóból személyesen irányította az ellenállást. A nép közben az utcán nyüzsgött: zászlók, jelszavak, fegyverek, zászlók. Fanatikus tömeg mozgott a belvárosban, pedig a Tiszántúlról már behallatszott a fegyverropogás, de azok csak ünnepeltek... (Vitéz Bordás Lassenberg hadnagy naplójából.)

Legyen a mi első szabad május elsejénk felejthetetlenül szép, még akkor is, ha az ünnepségről egyenesen a frontra kell mennünk. A román urak intervenciója itt van a Tiszánál. Vérbe akarnak bennünket is fojtani, ahogy szovjet testvéreinket. Munkások, álljunk menetszázadokba, védjük meg a Tiszát, a proletárhatalmat. (F. Bede 1919. május 1-1 beszédéből.)

— Ha nem láttam volna, ma sem hinném! Milyen féktelen megszállottság mozgatta őket?... — (M. Vendel atya feljegyzéséből.)

Az antant haderők teljes

megelégedésére átvettük a hatalmat. Akiknek gondolkodása a jelenleg beállott helyzettel nem egyezik, fegyveresen pusztíttatik el a hazafias erők által! (Po- kornyik cs. százados május

2-i proklamációjából.)

A jó hírekre bementem én is a városba. A vár- megyeháza, ahol a fehér városparancsnokság ütötte fel a tanyáját a főispáni helyiségekben, akkor már tele volt kiszolgált tisztekkel, akik engem éljenzéssel fogadtak. Hölgyek is voltak jelen, akik közül Mocsáry Margit a kalapomat azonnal felfehérvirá- gozta. Ügy emlékszem, hogy Appel százados volt jelen, mint katonai város- parancsnok, aki aztán jelentkezésem után utasított, hogy a városházán jelenjek meg, ahol kapok fegyvert is.

Elmentem oda. Egy hadnagy vett jegyzékbe, ez adott jó Mannlicher rövid szárú karabélyt, amelyet a belga fegyver után a legtökéletesebbnek ismerek. (Kele József főhadnagy naplójából.)

Minden vöröst, de még a rózsaszínt is likvidálni kell! Az ezeréves jogállam ítélőszéke felment, de meg is sújthat bennünket: ebben a városban még mindig többezer kommunista éL Túl kell esni kemény, de magasztos történelmi küldetésünkön... (österreisher Sándor cikkéből.)

A Hadak Istene kezünkbe adta sújtó kardját, Werbőczy törvényeit meg kell védenünk! A vörösök agonizálnak... — (Scheftsik György földbirtokos beszédéből.)

„...küzdenünk kell minden erővel a proletáriátus diktatúrájának fenntartásáért. Küzdeni egészen addig, amíg egyetlen lehetőség van arra, hogy egy fegyvert elsüthetünk.” (Kun Béla, 1919. május 2.)

„...két óra, fél három tájt az ágyúzás még igen közel hallatszott. Nemsokkal később a teherpályaudvar üres vagonjainak oldalához lapulva harcrendben jöttek a felfegyverzett munkások. Közöttük asz- szonyok és lányok Mannlicher karabéllyal a kezükben. Az első rajvonal után egy stráfkocsin fiatal gyerkőcök hajtottak be a városba felvöröslobogózva, az internacionálét énekelve.” (Kele főhadnagy naplójából.)

és a szolnoki ütközetet vezető elvtársaknak. (Bőhm Vilmos hadseregparancsa.)

Nem szűntünk meg soha reménykedni, kérve-kérve a Boldog Szűz Anyát, hogy országát vezesse vissza Isten igaz útjára, a történelmi Magyarország rendjéhez, ha kell a francia és a román megszállók segítségével, kikkel ezidőben is contaktust tudtunk találni, áldozatkész hazafiak révén... (M. Vendel atya feljegyzéséből.)

Ártatlan gyermekek, asz- szonyok, civilek lelik borzalmas halálukat, ha azonban az ellenséges gránátlövedékek becsapódásait nézzük, meg kell állapítanunk, hogy az ellenség nem rendszertelenül vezeti

ágyúinak irányítását. Ebben a Tárosban kémek járnak. Kémek, akik pontosan értesítik a túloldalon álló ellenséget, hogy melyik házban vannak a csapatok és mely házak között állnak ütegeink. (Szolnoki Munkás, 1919. július ÍJ

Megvagyunk győződve, hogy a magyar offenzíva már kezdetben össze fog omlani. Már tegnap jelentettem, hogy az összes képzelhető ellenintézkedéseket megtettem, különben a vörös hadsereg hadrendjének másolatát már Komlós ügynök elhozta nekünk. Ezzel teljesen tájékozódva vagyunk a Magyarországon történő eseményekkel. Ha a magyar offenzíva megindul, visszavonulunk a demarkációs vonalig. A vonalra megérkezve fogjuk az ellentámadást megindítani. (Franchet d’Esperay távirata Foch marsallhoz.)

Cegléden május 3-ra virradóra az Arky-csoport parancsnoka távmondatot kapott Stromfeld Auréltól: ,.Minden félreértések elkerülése végett és a forgalomban levő kószahírek ellenére tudatom, hogy az eddig kiadott parancsok érvényesek, és az ellenséggel szemben a legerélyesebb ellenállást kell kifejteni.”

A parancs vétele után azonnal riadóztatták az egységeket. A csapatok nemsokára menetkészen álltak. Elindulásuk előtt Steinbrück Ottó parancsnok beszédet mondott: ,,Elvtársak! Megindulunk, támadni fogunk.

Szükségünk van területeinkre, levegőre, mert csak így tudjuk felépíteni a szocialista Magyarországot. Most megindulunk, fiúk, $ ha megindulunk, még az úristen is vörös lesz.”

A hajnali szürkületben az Arky-csoport egységei a tengerészdandár, a nemzetközi ezred, a budapesti I. vörösezred, a bihari zászlóalj és a vadász zászlóalj elindultak Szolnok felé. (Szolnok m. 1918—19-ben c. dokumentum gyűjteményből.)

Július 20-án hajnalban megkezdődött a tiszai ponton a Vörös Hadsereg támadása. Az I. hadtest támadó alakulatai Szolnoknál megkezdték a folyón való átkelést, melyet a hídfőállás mögött felállított 210 löveg tüze támogatott. Az átkelés — az ártéri híd használhatatlansága miatt — hihetetlenül nehéz körülmények között történt. A csapatok nem rendelkeztek kellő hidászaiii eszközökkel, s a szinte megoldhatatlannak látszó nehézségek ellenére este 9 óráig az egész szolnoki támadó csoport átkelt a Tiszán, s a folyó balpartján hídfőállást foglalt. (Szolnok m. 1918—19-ben c. dokumentum gyűjteményből.)

Július utolsó napjaiban az intervenciós csapatok Szolnoktól délre, illetve északra átkeltek a Tiszán, majd a folyó jobbpartján északról délre haladvp augusztus 1-én hajnalban elérték a Zagyva torkolatát és elfoglalták a várost. A bevonuló csapatokat a burzsoá hazaárulók ünnepélyesen fogadták, sűrűn hangoztatván hálájukat. (Szonok m. 1918—19-ben c. dokumentum gyűjteményből.)

11

Utoljára, mégegyszer utoljára, a zászlóalj Abony- ból megindult az éjszakába. Ügy meneteltek, mint egy békebeli gárdaezred. Ropogott a kövezet lábaik alatt és visszhangzott Abony az Internacionálé hangjaitól. Reggel váratlanul Abonyba érkezett Landler Jenő. Megbeszélte Szolnok visszafoglalásának tervét, majd tovább indult. Az eredeti elgondolás szerint az 53. gyalogezrednek akkor kellett volna támadnia, amikor erősítésre újabb egységek érkeznek. A támadáshoz szükséges egységek azonban késtek. Végre két óra körül két üteg érkezett. — Utánuk egy agyonfáradt 68-as vörös- gyalogzászlóalj, mely összevissza 100 puskát számlált. Négy órakor megnyitottuk a tüzérségi tüzet a Szolnoktól nyugatra fekvő ellenséges állásokra és közvetlenül rá megindult a mindinkább erősbödő tüzérségi, majd géppuska- tűzben a támadás. Az öt- venhármasok feltartóztathatatlanul mentek előre. Olyan pontossággal és biztonsággal mentek, hogy a harctér inkább gyakorlótér benyomását tette volna, ha itt-ott egy-egy srapncll nem ritkította volna meg

az előrenyomuló sorokat. Egy ember sem maradt le. Röviddel a támadás megindítása után hatalmas porfelhőben jött a nagy szürke autó, Landler' elvtársat hozta. Keresztül a tüzérségi tűzön az első támadó vonalig hajtatott. Egy darabig gyalog jött velünk. Átgázoltunk az ellenséges állásokon. (Scidler Ernő feljegyzése.)

Ez nem lehetett igaz! Landler katonái az aréna vadállatainak hősiességével vetették magukat a városra. Jöttek, jöttek, nem volt erő ki, mi, útjukat állta volna... (Jász-Nagykun lapok riportjából.)

Az éjszaka folyamán át kellett kelnünk a Zagyván, az ellenséget hátba kellett kapnunk, mert győzelmünk még nem volt tökéletes. — Hátulról a 38-as vörös gyalogezred beérkeztét ígérték. Segítség nélkül nem bírtunk előbbre vergődni. Egész éjszaka a város és összes állásaink szakdat- lanul szörnyű tűz alatt voltak. Reggelre erősen meg voltunk tizedelve. (Seidler

E. feljegyzése.)

A magyar történelmi osztályokra felemelő feladat vár: kiölni a lázadás csíráit is, megszilárdítani az ezeréves rendet... Ennek persze áldozatai is lesznek! (Főispáni székfoglaló.)

Földig romboltatom ha kell a bűnös várost, hogy felépíthessem a nemzeti Magyarország bástyájának. Minden bűnös megbűnhődik! (Horthy beszéde a szolnoki piactéren.)

Mi a bűn? Milliók akarata lenne, ezrek vesztére» Ez, igazság!

A hősökből mindig marad valami azokra, akik \ mellettük és utánuk élnek...

OOOOOOOOOCXÍOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO&

Összeállította: Tiszai Lajos