Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

I #66. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A virág nevű utcák kertésze A tiszaföldvári Állami-díjasok Egyszerű, kihegyezett vé­kony akácfa-rudacska. A balta foka biztos csapással üti egyre beljebb a föld­be. S amikor már csak a jelzőkaró feje látszik, a mokány, bajúszos idősebb férfi megtörli a homlokát és végignéz a leendő fasor helyén. A város peremén va­gyunk. Nem messze Török- szentmiklós jelenlegi hatá­rán túl modern gyárépüle­tek sorakoznak. A város szélén vadonatúj beton vil­Ennek a környéknek, a saépyirág-nevű utcáknak az írás bevezetőjében em­lített szívós bajúszos ember a „kertésze”. Természete­sen — átvitt értelemben. Czégény elvtárs, Czégény úr, Czégény szaki — kinek hogy, a vasútnál töltött több évtizede® szolgálat után legfőbb öröme, hogy szépül a környék, az a kör­nyék, ahol tizennyolc évvel ezelőtt még csak három ház állott, az övé és két öreg szomszédjáé. — Már akkor tudtam — van fantázia ebben a köor­itt árok lesz. Az utca má­sik oldalától mérték ki a pontos távolságot, a tanács műszaki megbízottja meg 6. Mert úgy vette észre, az akinek a háza előtt a ki­alakítandó járda és árok nyomvonala húzódna, nem szívesen egyezik bele az (1966. március 31. E napon rendelt utoljá­ra Jászberényben dr. Holló Kálmán, a bőr­és nemi beteggondozó főorvosa.) Nem volt ünnepi beszéd, virágot sem kapott. — Az asszisztensnőjén kívül alig néhányan tudták, hogy ez az utolsó nap, amikor fel­veszi fehér köpenyét, gyó­gyít, tanácsot ad, s a ren­delés néhány percnyi szü­netedben letelepszik arra a fehér hokedlira, amit ő főorvosi fotelnek nevez, s pihen, erőt gyűjt. Erő kell ám ahhoz, hogy valaki hetvenkilenc esz­tendős korában még naponta hat órán át ötven-hatvan beteget eliáson. S még na­gyobb erő kell majd a tétlen napokhoz, amit más nyugdíjnak nevez. Most egy fiatalasszony arcát kvarcolják éppen. — Míg a gép halkan zümmög, benyúl az íróasztalfiókba az orvosságos üvegéért. Gyógyszer nélkül már nem bírja. Bizony nem így volt ez valamikor. Micsoda energiával, vitalitással dol­gozott, nem nézve éjszakát vagy nappalt, hétköznapot vagy ünnepet. Diákkorában hallotta a mondást, amely életcélja lett: „A beteg üd­ve a legfontosabb törvény’-. B 1911 óta — akkor kapta kézhez orvosi diplomáját — ötvenöt éven keresztül e mondás — a munkája adott értelmet életének. Pedig nem volt könnyű ez az élet. Ifjú orvos volt, s mégsem gyógyított. Vala­hol a harctéren ötven ke­mény hónapon keresztül csapatszolgálatot teljesített. Akkor félre kellett tennie a diplomáját. Aztán haza­jött szülővárosába, s akko­riban így szólt a mondás Jászberényben: „Nálunk Holló hozza a kisbabát, nem a gólya”. Lévén Hol­ló az 6 neve. s foglalkozá­sa szülészorvos. Évek múltán másodszor Is félretetették véle a diplomát. Azoknak az éveknek emlékét egy kar­jára tetovált szám. s a számhoz fűződő sok sok szenvedés idézi. A szám: 5965. Ez volt az ő neve. az auswitzi haláltáborban. Ti lanyoszlopsor: Ide, a Kun Béla utcába is eljutott nemrég a villanyfény. A városnak ezen a pere­mén munkásemiberek lak­nak. Régi házat alig lá- . tűnik, kopottat, roskadtat meg éppen csak egyet. A Bajcsy-Zsilinszky úton, a Szegfű, a Rezeda utcában új házak sora és gyerek, sok gyerek mindenütt. Sza­naszét a kis kertekben asz- szonyok kapával, gereblyé- veü, ültetői ával. nyékben. Most már, ha akad egy üres telek itt, a mezőtúri út mentén, kö­zelharcot vívnak érte — mondja. A nyugdíjas vasutas — utcabizalmi, öt választotta erre a tisztségre a 30-as körzet és igyekszik ennek a feladatnak eleget is ten­ni. Száznyolcvan ember él körzetében, ő mindegyiket ismeri, számontartja gond- jaikat-bajaikat is. Amerre elmegy, szíves szóval kö­szöntik. általa ajánlott megoldásba. Beballagott hát délelőtt a tanácsba — nem kis távol­ság, magunk is tapasztal­tuk —, és megkérte az il­letékeseket, jönnének ki lemérni a járda he­lyét, így biztosan belenyugszik az aggályos­kodó telektulajdonos is. zenöt éves fia is csak egy szám volt a többi halálra­ítélt között, ott Auswitz- ban. Esti sorakozónál sze­me mindig a gyereket ke­reste: Megvagy még, fiam? S ilyenkor a másikra is gondolt. Ki tudja, azzal mi van, s a feleségével... Végétért a háború, de idehaza újabb megpróbál­tatások várták. Öröm, hogy két fiával találkozott, s bánat, hogy csak hárman tértek vissza. A munkában keresett akkor vígasztaláét. A legkülönbözőbb ne­mibetegségek pusztítottak akkor a városban, termé­szetes következményeként a kilátástalan éveknek Ö akkor megszervezte a ne- mibeteggondozót. Azóta itt dolgozott. „Hollónak holló a fia” — mondja. — A? 5 két fia is orvos lett. A fiai úgy könyörögnek neki: Apa, jöjjön hozzánk! Ne éljen, egyedül. A kiseb­bik kíilönszobát rendezett be számára, de 6 makacsul tartotta magát: „nem, nem, Van egy régi orosz Döl- cseség: aki egy gyermeket felnevel, egy fát elültet, annak az élete már nem múlik el nyomtalanul. Nos, az utcabizalmi, akit tavaly ősszel választottak meg, az' utcabeliekkel együtt _ elül­tetett százötven suhángot. Azok előtt a telkek előtt, amelyeknek még nincs gazdájuk vagy nem kezd­ték el rajtuk az építkezést, fiával együtt maguk ültet­tek. Az előkelő 30-os körzet — Csak nem nézhetem, hogy az isikolásgyerekek nyakig sárban gázoljanak — így az utcabizalmi, ami­kor megkérdezzük a selejt cementlapok eredetét S hogy a gyermekek se hibádzzanak, négy gyerme­ket nevelt fel a nyugdíjas vasutas, műszaki ellenőr, ács., és kőműves mester. A városi tanács község­fejlesztési osztályán karto- ndkon, nyilvántartási lapo­kon nevek, számok, ada­tok. Faültetés, járdasze­gély készítés, padkaigazí- tás, árokásás. Háromszáz forint, ezeregyszáztíz fo­rint, hatszáztíz forint. Egy egész város szorgalma, la­kóinak váro&szeretete tük­röződik ezeken a lapokon.. S a kimutatásokban előkeld helyet foglal el a 30-as körzet Czégény bácsi kör­zete, száznyolcvan ember szorgalma — gondja, örö­me. — ht — még bírom”. És most még­is ő mondta ki a nenéz szót: „Kihagy a motor, nem megy tovább. Jöjjön egy fiatal helyettem”. Furcsa szimbólum, az élet produkálta. Jászbe­rényben napok kérdése, és átadják rendeltetésének az új gondozót. A rendelő aj­tajára azonban már nem kerül fel az aranydiplo­más dr. Holló Kálmán névtáblája. „Azt a rende­lőt már nem én rendezem be — mondja, — majd az új orvos. Ö tudja, hogy szereti”. A kvarckezelés végét­ért. A fiatalasszony udva­riasan köszönt, s az ajtó halkan csukódott be utána. Az öreg orvos letette a szemüvegét. Talán azért, mert fáradt lett, vagy azért, hogy egy villanásnyi mozdulattal kitöröljön on­nét egy könnycseppet? Ez volt az utolsó beteg, akit gyógyított. Mi következik ezután? Varga Viktória Nagy megtiszteltetés ér­te a tiszaföldvári gazdá­kat. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az Állami Díj II. fokoza­tával tüntette ki a tisza­földvári Lenin Tsz elnökét Bódi Imrét, főagronómusát Szabó Bélát és párttitkárát Tóth Györgyöt. Nagyjából öt esztendős szövetkezeti küszködésnek az elismeré­se ez. A díjat odaítélő bi­zottság nem sorolhatta fel ezt az öt esztendőt teljes­séggel. Még egy bővebben szóló újságpublikáció sem teheti meg. De néhány epi­zódját, küzdelmes pillana­tát felelevenítheti. ☆ Bódi Imre a csatorna­ásóktól érkezik. Csatornáz­zák a nagy majort. Mikor hozzákezdtek, elébe állt néhány ember: ebben a munkában nem lehet egy egységet se szerezni na­ponta. Bódi Imre elnök Bódi Imre kubikos volt Besanyszögön. Tudta mit lehet keresni a csatorna­ásással. Elmondhatta vol­na ő is. És van is szavá­nak hitele. Mégsem ezt az utat választotta. Azt mond­ta Losonczinak, a tsz egy tagjának, dolgozzanak egy napot. Losonczi, a fia, meg a szomszédja nekiálltak. Hárman tizenkét munka­egységet szereztek. Az el­ső napon. Hetven ember dolgozik azóta a csatorná­záson, átlagosan két mun- kaegvséges napi keresettel. Ezzel a dolog megv a maga útján. Az elnök jó érvekkel nyerte meg a csa­tát. A vezetőnek ezt a csa­tát mindennan újra meg kel] nvemie. Nem egvedül PcrveHíil se megy. árt mondia Bódi Imre: — A mi szövetkezetünk­ben a pártszervezet és a •rpl'tnrns brigád a kovász, rt támasz. Hetvenkét traktorosunk •ran. Annvi. mint egv gén- 'l.lomásnak. Kiváló gárda. — Mi azzal nyertünk, 'elismertük, b^ny a gépe­sítésre építsünk. A tiszaföldvári traktoro­sokkal akár a heB,ret a’ íet mozdítani, úgy mond­ják. Nem azért, hogv tel- "esen tökéletes emberek. Emberek. A napokban a lucernaföldet kapálták. Fe- lodékenvségből a 60 centi- méteres szélességet nem váltották 40 centire a gé­nen a traktorosok. Mikor­ra észrevették „elintéztek” már nébánv sort. Arra ment a főagronómus. Meg­látta. meg is nézte. De nem szólt semmit És énpen eb­ből lett a nyugtalanság. A traktorosok maguk kapar­ták ki a lucernatöveket, s vizsgálták. miiven kár esett Na er on várták, hogv qeölion valaki. Este Kovács Sándor traktoros bement az iro­dába. — Tudom, hogy büntetés jár... — Amit az igazság meg­ártván megkaptátok. Töb­bet nem, kevesebbet se. Dolgozzatok nyugodtan to­vább. A Lenin Tsz-ben alap­elv: a büntetés is olyan le­gyen, hogy mindenkit meg­nyugtasson. Azt is, aki kapja és a közösség tetszé­sével is találkozzon. A kö­zösség a legnagyobb erő. A Lenin Tsz-ben hozzá­szoktak a pontos munka­kezdéshez. Van egy ember, aki sohase tartotta magát hozzá. Odajutott, a mun­kacsapatok nem fogadták be. Akkor szaladt kétség- beesetten a vezetőkhöz. Bódi Imréék próbáltak beszélni a brigádokkal. — Közénk ne jöjjön! Bennünket ne égessen le mindig. Mit volt mit tenni, külön munkával bízták meg. A kenyerét így is megkeresi, de keserű leckével. Tiszaföldvárom igyekez­nek munkával mérni min­den embert. Nem tudom van-e még szövetkezet a megyében, ahol annyi — majdnem két millió forint — pénzt osztottak ki ju­talmul tavaly. Kevés hí­ján négyszáz nyugdíjasuk van. Bizottság — a KISZ, a nőbizottság a szövetkezet vezetői — látogatta meg az öregeket, tájékozódott sorsukról. Javaslatukra a közgyűlés a legrászorultabb harminc öregnek 500 forin­tig menő nyugdíjkiegészí­tést szavazott meg. A töb­biekre is ráférne, csakhát a szövetkezet nem bírja még egyelőre. Gazdag szövetkezet pe­dig a tiszaföldvári Lenin. A hajdani „virágzó Lenin Tsz”. Az ötvenes években így emlegette a falu. Bódi Imre tanácselnök volt itt akkor. Tanácsülésen pro­pagálták a nagyüzemi gaz­dálkodást. Felálltak az em­berek. — Nézzék meg az öcsö- di út mentén, mit csinál a Lenin Tsz. A tanácsapparátus járt ki kapálni. A tanácselnök sokat szidta a szövetkezet tehetetlen vezetőit. Behí­vatták a megyei pártbi­zottságra, 1960-ban történt ez. Huszonhetüket kérte a párt, segítsenek a paraszti- embereknek rendet terem­teni. Bódi Imre megijedt. Szabó Béla főagronómus — De elvtársak, én tíz éve a tanácsnál dolgozom. És én lennék az ötödik el­nök ebben az évben. A megyei párttitkár — tréfásan öntött lelket bele. — Kossuth-díjas tanács­elnökünk még nincsen. Azt a tsz-ben osztogatják. igazgatósága felvételt hir­det az 1966—67-es tanévre, színészi szakra Érettségi­zett, vagy az idei oktatás­ban érettségiző 18—22 éves fiatalok 1966. április 15-ig írásban jelentkezhetnek felvételre. Mellékelni kell a felvételi kérelmet, az is­kolai végzettséget Igazoló Mind a huszonheten jót nevettek ezen. Senki nem gondolta komolyan. Nem is gondolhatták. Azzal kezdték: — Emberek, nincsen pénz, de még lehet. Tóth György párttitkár Szabó Bélát Besenyszög- ről ismerte Bódi. Az otta­ni gépállomáson volt főag­ronómus a fiatalember. Onnan Bánhalmára, majd a Hortobágyi Állami Gaz­daságba került. Nem na­gyon akart a szövetkezet­be jönni. Azt mondja most: — A szövetkezetből se mennék el. Hűséggel aka­rom megszolgálni a kitün­tetést is. Innen szól a disz- szertációm témája is, Ti- szaföldvárról. A búzatermesztésről ír­ta. A búza! Hihetetlen, de 24.10 mázsát termeltek ta­valy kétezer hold átlagá­ban. Sok kiemelkedő mu­tatószám jellemzi a tavalyi esztendőt. Szándékosan a legutolján beszélgettünk erről. A tiszaföldváriak ugvanis azt tartják: első az ember. Ha az emberek­kel minden rendben van, ha az emberek elégedet­tek, derűsek, jól beszélnek, akkor a gazdálkodással se lehet baj. Az ifjúság különösen a szemük fénye. A pártszer­vezet a fiatalok „védnöke”. Tóth György, a párttitkár most Debrecenben tanul. Helyettese, Kovács István sorolja: — Kétszázhatvan fiatal dolgozik nálunk. Száztagú a KISZ szervezetünk is. A termelőszövetkezeti tagok átlagos életkora öt­venegy év az országban. Tiszaföldváron negyvenhá­rom. A dolgozó tagok átla­gos életkora pedig har­mincnyolc év. Ilven szö­vetkezet ez. Jól fizető (22 500 forint az átlagos évi jövedelem), jó hangulatú, kiforróban lévő közösség. Három szocialista brigád­juk van. Ezt nagyon nagy dolognak tartják a szövet­kezetben. Szép út a tiszaföldvári Lenin Tsz-é. Szép álmaik vannak a jövőről. Közöttük olvanok, hogv autóbuszt vásárolnak, üdülőt építe­nek. A tiszaföldvári Lenin Tsz vezetői mindig a szö­vetkezeti emberek javát nézik. Azit mondják: — Hiszen nekik köszön­hetjük mind a hárman á nagy kitüntetést. Borzák Lajos bizonyítványt, életrajzot, orvosi bizonyítványt, to­vábbá az iskolabizottság, illetve a munkahely aján­lását. Az iratokat a jelentke­zők a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola címére (Bu­dapest, VIII. Vas utca 2/e> küldjék meg. Három ház karrierje A karó a tőidbe került. Az orvos búcsúja A Színház és Filmművészeti Főiskola Festik a gyalogos átkelőhelyeket Szolnok központjában

Next

/
Thumbnails
Contents