Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-02 / 78. szám
I #66. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A virág nevű utcák kertésze A tiszaföldvári Állami-díjasok Egyszerű, kihegyezett vékony akácfa-rudacska. A balta foka biztos csapással üti egyre beljebb a földbe. S amikor már csak a jelzőkaró feje látszik, a mokány, bajúszos idősebb férfi megtörli a homlokát és végignéz a leendő fasor helyén. A város peremén vagyunk. Nem messze Török- szentmiklós jelenlegi határán túl modern gyárépületek sorakoznak. A város szélén vadonatúj beton vilEnnek a környéknek, a saépyirág-nevű utcáknak az írás bevezetőjében említett szívós bajúszos ember a „kertésze”. Természetesen — átvitt értelemben. Czégény elvtárs, Czégény úr, Czégény szaki — kinek hogy, a vasútnál töltött több évtizede® szolgálat után legfőbb öröme, hogy szépül a környék, az a környék, ahol tizennyolc évvel ezelőtt még csak három ház állott, az övé és két öreg szomszédjáé. — Már akkor tudtam — van fantázia ebben a köoritt árok lesz. Az utca másik oldalától mérték ki a pontos távolságot, a tanács műszaki megbízottja meg 6. Mert úgy vette észre, az akinek a háza előtt a kialakítandó járda és árok nyomvonala húzódna, nem szívesen egyezik bele az (1966. március 31. E napon rendelt utoljára Jászberényben dr. Holló Kálmán, a bőrés nemi beteggondozó főorvosa.) Nem volt ünnepi beszéd, virágot sem kapott. — Az asszisztensnőjén kívül alig néhányan tudták, hogy ez az utolsó nap, amikor felveszi fehér köpenyét, gyógyít, tanácsot ad, s a rendelés néhány percnyi szünetedben letelepszik arra a fehér hokedlira, amit ő főorvosi fotelnek nevez, s pihen, erőt gyűjt. Erő kell ám ahhoz, hogy valaki hetvenkilenc esztendős korában még naponta hat órán át ötven-hatvan beteget eliáson. S még nagyobb erő kell majd a tétlen napokhoz, amit más nyugdíjnak nevez. Most egy fiatalasszony arcát kvarcolják éppen. — Míg a gép halkan zümmög, benyúl az íróasztalfiókba az orvosságos üvegéért. Gyógyszer nélkül már nem bírja. Bizony nem így volt ez valamikor. Micsoda energiával, vitalitással dolgozott, nem nézve éjszakát vagy nappalt, hétköznapot vagy ünnepet. Diákkorában hallotta a mondást, amely életcélja lett: „A beteg üdve a legfontosabb törvény’-. B 1911 óta — akkor kapta kézhez orvosi diplomáját — ötvenöt éven keresztül e mondás — a munkája adott értelmet életének. Pedig nem volt könnyű ez az élet. Ifjú orvos volt, s mégsem gyógyított. Valahol a harctéren ötven kemény hónapon keresztül csapatszolgálatot teljesített. Akkor félre kellett tennie a diplomáját. Aztán hazajött szülővárosába, s akkoriban így szólt a mondás Jászberényben: „Nálunk Holló hozza a kisbabát, nem a gólya”. Lévén Holló az 6 neve. s foglalkozása szülészorvos. Évek múltán másodszor Is félretetették véle a diplomát. Azoknak az éveknek emlékét egy karjára tetovált szám. s a számhoz fűződő sok sok szenvedés idézi. A szám: 5965. Ez volt az ő neve. az auswitzi haláltáborban. Ti lanyoszlopsor: Ide, a Kun Béla utcába is eljutott nemrég a villanyfény. A városnak ezen a peremén munkásemiberek laknak. Régi házat alig lá- . tűnik, kopottat, roskadtat meg éppen csak egyet. A Bajcsy-Zsilinszky úton, a Szegfű, a Rezeda utcában új házak sora és gyerek, sok gyerek mindenütt. Szanaszét a kis kertekben asz- szonyok kapával, gereblyé- veü, ültetői ával. nyékben. Most már, ha akad egy üres telek itt, a mezőtúri út mentén, közelharcot vívnak érte — mondja. A nyugdíjas vasutas — utcabizalmi, öt választotta erre a tisztségre a 30-as körzet és igyekszik ennek a feladatnak eleget is tenni. Száznyolcvan ember él körzetében, ő mindegyiket ismeri, számontartja gond- jaikat-bajaikat is. Amerre elmegy, szíves szóval köszöntik. általa ajánlott megoldásba. Beballagott hát délelőtt a tanácsba — nem kis távolság, magunk is tapasztaltuk —, és megkérte az illetékeseket, jönnének ki lemérni a járda helyét, így biztosan belenyugszik az aggályoskodó telektulajdonos is. zenöt éves fia is csak egy szám volt a többi halálraítélt között, ott Auswitz- ban. Esti sorakozónál szeme mindig a gyereket kereste: Megvagy még, fiam? S ilyenkor a másikra is gondolt. Ki tudja, azzal mi van, s a feleségével... Végétért a háború, de idehaza újabb megpróbáltatások várták. Öröm, hogy két fiával találkozott, s bánat, hogy csak hárman tértek vissza. A munkában keresett akkor vígasztaláét. A legkülönbözőbb nemibetegségek pusztítottak akkor a városban, természetes következményeként a kilátástalan éveknek Ö akkor megszervezte a ne- mibeteggondozót. Azóta itt dolgozott. „Hollónak holló a fia” — mondja. — A? 5 két fia is orvos lett. A fiai úgy könyörögnek neki: Apa, jöjjön hozzánk! Ne éljen, egyedül. A kisebbik kíilönszobát rendezett be számára, de 6 makacsul tartotta magát: „nem, nem, Van egy régi orosz Döl- cseség: aki egy gyermeket felnevel, egy fát elültet, annak az élete már nem múlik el nyomtalanul. Nos, az utcabizalmi, akit tavaly ősszel választottak meg, az' utcabeliekkel együtt _ elültetett százötven suhángot. Azok előtt a telkek előtt, amelyeknek még nincs gazdájuk vagy nem kezdték el rajtuk az építkezést, fiával együtt maguk ültettek. Az előkelő 30-os körzet — Csak nem nézhetem, hogy az isikolásgyerekek nyakig sárban gázoljanak — így az utcabizalmi, amikor megkérdezzük a selejt cementlapok eredetét S hogy a gyermekek se hibádzzanak, négy gyermeket nevelt fel a nyugdíjas vasutas, műszaki ellenőr, ács., és kőműves mester. A városi tanács községfejlesztési osztályán karto- ndkon, nyilvántartási lapokon nevek, számok, adatok. Faültetés, járdaszegély készítés, padkaigazí- tás, árokásás. Háromszáz forint, ezeregyszáztíz forint, hatszáztíz forint. Egy egész város szorgalma, lakóinak váro&szeretete tükröződik ezeken a lapokon.. S a kimutatásokban előkeld helyet foglal el a 30-as körzet Czégény bácsi körzete, száznyolcvan ember szorgalma — gondja, öröme. — ht — még bírom”. És most mégis ő mondta ki a nenéz szót: „Kihagy a motor, nem megy tovább. Jöjjön egy fiatal helyettem”. Furcsa szimbólum, az élet produkálta. Jászberényben napok kérdése, és átadják rendeltetésének az új gondozót. A rendelő ajtajára azonban már nem kerül fel az aranydiplomás dr. Holló Kálmán névtáblája. „Azt a rendelőt már nem én rendezem be — mondja, — majd az új orvos. Ö tudja, hogy szereti”. A kvarckezelés végétért. A fiatalasszony udvariasan köszönt, s az ajtó halkan csukódott be utána. Az öreg orvos letette a szemüvegét. Talán azért, mert fáradt lett, vagy azért, hogy egy villanásnyi mozdulattal kitöröljön onnét egy könnycseppet? Ez volt az utolsó beteg, akit gyógyított. Mi következik ezután? Varga Viktória Nagy megtiszteltetés érte a tiszaföldvári gazdákat. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az Állami Díj II. fokozatával tüntette ki a tiszaföldvári Lenin Tsz elnökét Bódi Imrét, főagronómusát Szabó Bélát és párttitkárát Tóth Györgyöt. Nagyjából öt esztendős szövetkezeti küszködésnek az elismerése ez. A díjat odaítélő bizottság nem sorolhatta fel ezt az öt esztendőt teljességgel. Még egy bővebben szóló újságpublikáció sem teheti meg. De néhány epizódját, küzdelmes pillanatát felelevenítheti. ☆ Bódi Imre a csatornaásóktól érkezik. Csatornázzák a nagy majort. Mikor hozzákezdtek, elébe állt néhány ember: ebben a munkában nem lehet egy egységet se szerezni naponta. Bódi Imre elnök Bódi Imre kubikos volt Besanyszögön. Tudta mit lehet keresni a csatornaásással. Elmondhatta volna ő is. És van is szavának hitele. Mégsem ezt az utat választotta. Azt mondta Losonczinak, a tsz egy tagjának, dolgozzanak egy napot. Losonczi, a fia, meg a szomszédja nekiálltak. Hárman tizenkét munkaegységet szereztek. Az első napon. Hetven ember dolgozik azóta a csatornázáson, átlagosan két mun- kaegvséges napi keresettel. Ezzel a dolog megv a maga útján. Az elnök jó érvekkel nyerte meg a csatát. A vezetőnek ezt a csatát mindennan újra meg kel] nvemie. Nem egvedül PcrveHíil se megy. árt mondia Bódi Imre: — A mi szövetkezetünkben a pártszervezet és a •rpl'tnrns brigád a kovász, rt támasz. Hetvenkét traktorosunk •ran. Annvi. mint egv gén- 'l.lomásnak. Kiváló gárda. — Mi azzal nyertünk, 'elismertük, b^ny a gépesítésre építsünk. A tiszaföldvári traktorosokkal akár a heB,ret a’ íet mozdítani, úgy mondják. Nem azért, hogv tel- "esen tökéletes emberek. Emberek. A napokban a lucernaföldet kapálták. Fe- lodékenvségből a 60 centi- méteres szélességet nem váltották 40 centire a génen a traktorosok. Mikorra észrevették „elintéztek” már nébánv sort. Arra ment a főagronómus. Meglátta. meg is nézte. De nem szólt semmit És énpen ebből lett a nyugtalanság. A traktorosok maguk kaparták ki a lucernatöveket, s vizsgálták. miiven kár esett Na er on várták, hogv qeölion valaki. Este Kovács Sándor traktoros bement az irodába. — Tudom, hogy büntetés jár... — Amit az igazság megártván megkaptátok. Többet nem, kevesebbet se. Dolgozzatok nyugodtan tovább. A Lenin Tsz-ben alapelv: a büntetés is olyan legyen, hogy mindenkit megnyugtasson. Azt is, aki kapja és a közösség tetszésével is találkozzon. A közösség a legnagyobb erő. A Lenin Tsz-ben hozzászoktak a pontos munkakezdéshez. Van egy ember, aki sohase tartotta magát hozzá. Odajutott, a munkacsapatok nem fogadták be. Akkor szaladt kétség- beesetten a vezetőkhöz. Bódi Imréék próbáltak beszélni a brigádokkal. — Közénk ne jöjjön! Bennünket ne égessen le mindig. Mit volt mit tenni, külön munkával bízták meg. A kenyerét így is megkeresi, de keserű leckével. Tiszaföldvárom igyekeznek munkával mérni minden embert. Nem tudom van-e még szövetkezet a megyében, ahol annyi — majdnem két millió forint — pénzt osztottak ki jutalmul tavaly. Kevés híján négyszáz nyugdíjasuk van. Bizottság — a KISZ, a nőbizottság a szövetkezet vezetői — látogatta meg az öregeket, tájékozódott sorsukról. Javaslatukra a közgyűlés a legrászorultabb harminc öregnek 500 forintig menő nyugdíjkiegészítést szavazott meg. A többiekre is ráférne, csakhát a szövetkezet nem bírja még egyelőre. Gazdag szövetkezet pedig a tiszaföldvári Lenin. A hajdani „virágzó Lenin Tsz”. Az ötvenes években így emlegette a falu. Bódi Imre tanácselnök volt itt akkor. Tanácsülésen propagálták a nagyüzemi gazdálkodást. Felálltak az emberek. — Nézzék meg az öcsö- di út mentén, mit csinál a Lenin Tsz. A tanácsapparátus járt ki kapálni. A tanácselnök sokat szidta a szövetkezet tehetetlen vezetőit. Behívatták a megyei pártbizottságra, 1960-ban történt ez. Huszonhetüket kérte a párt, segítsenek a paraszti- embereknek rendet teremteni. Bódi Imre megijedt. Szabó Béla főagronómus — De elvtársak, én tíz éve a tanácsnál dolgozom. És én lennék az ötödik elnök ebben az évben. A megyei párttitkár — tréfásan öntött lelket bele. — Kossuth-díjas tanácselnökünk még nincsen. Azt a tsz-ben osztogatják. igazgatósága felvételt hirdet az 1966—67-es tanévre, színészi szakra Érettségizett, vagy az idei oktatásban érettségiző 18—22 éves fiatalok 1966. április 15-ig írásban jelentkezhetnek felvételre. Mellékelni kell a felvételi kérelmet, az iskolai végzettséget Igazoló Mind a huszonheten jót nevettek ezen. Senki nem gondolta komolyan. Nem is gondolhatták. Azzal kezdték: — Emberek, nincsen pénz, de még lehet. Tóth György párttitkár Szabó Bélát Besenyszög- ről ismerte Bódi. Az ottani gépállomáson volt főagronómus a fiatalember. Onnan Bánhalmára, majd a Hortobágyi Állami Gazdaságba került. Nem nagyon akart a szövetkezetbe jönni. Azt mondja most: — A szövetkezetből se mennék el. Hűséggel akarom megszolgálni a kitüntetést is. Innen szól a disz- szertációm témája is, Ti- szaföldvárról. A búzatermesztésről írta. A búza! Hihetetlen, de 24.10 mázsát termeltek tavaly kétezer hold átlagában. Sok kiemelkedő mutatószám jellemzi a tavalyi esztendőt. Szándékosan a legutolján beszélgettünk erről. A tiszaföldváriak ugvanis azt tartják: első az ember. Ha az emberekkel minden rendben van, ha az emberek elégedettek, derűsek, jól beszélnek, akkor a gazdálkodással se lehet baj. Az ifjúság különösen a szemük fénye. A pártszervezet a fiatalok „védnöke”. Tóth György, a párttitkár most Debrecenben tanul. Helyettese, Kovács István sorolja: — Kétszázhatvan fiatal dolgozik nálunk. Száztagú a KISZ szervezetünk is. A termelőszövetkezeti tagok átlagos életkora ötvenegy év az országban. Tiszaföldváron negyvenhárom. A dolgozó tagok átlagos életkora pedig harmincnyolc év. Ilven szövetkezet ez. Jól fizető (22 500 forint az átlagos évi jövedelem), jó hangulatú, kiforróban lévő közösség. Három szocialista brigádjuk van. Ezt nagyon nagy dolognak tartják a szövetkezetben. Szép út a tiszaföldvári Lenin Tsz-é. Szép álmaik vannak a jövőről. Közöttük olvanok, hogv autóbuszt vásárolnak, üdülőt építenek. A tiszaföldvári Lenin Tsz vezetői mindig a szövetkezeti emberek javát nézik. Azit mondják: — Hiszen nekik köszönhetjük mind a hárman á nagy kitüntetést. Borzák Lajos bizonyítványt, életrajzot, orvosi bizonyítványt, továbbá az iskolabizottság, illetve a munkahely ajánlását. Az iratokat a jelentkezők a Színház- és Filmművészeti Főiskola címére (Budapest, VIII. Vas utca 2/e> küldjék meg. Három ház karrierje A karó a tőidbe került. Az orvos búcsúja A Színház és Filmművészeti Főiskola Festik a gyalogos átkelőhelyeket Szolnok központjában
