Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
Zmovij Ribak t A jubil Az igazgató magához hívatta a főkönyvelőt, a szakszervezetist, a személyzeti osztály vezetőjét és a titkárnőt. Mindenki a maga érdekei szerint értékelte ezt a hívást: a főkönyvelő szeretett volna szolid előleget kiharcolni elszámolásra (melyik igazgató nem juttat előlegeket?), a szakszervezetis minden eshetőségre számítva magával vitte a tagdíjfizetések kimutatását (hátha az igazgató törli a hátralékokat), a személyzeti osztály vezetője pedig felkészült rá, hogy bebizonyítsa annak a kérésének tökéletes törvényességét, miszerint az 5 három unokáját meleg helyeken kellene elhelyezni. A titkárnő állandóan nyitva tartotta a szemét és sohasem találgatta miért hívják, mivel tudta, hogy baj van, ha nem hívják... Amikor mindnyájan az irodában voltak, az igazgató megkérte a titkárnőt, hogy zárja kulcsra az ajtót, majd cinkosan hunyorítva ilyen beszédbe kezdett: — A bérelszámoló pénztárosunk, Jegor Ivanovics Sztaralkin most tölti be ötvenedik életévét s egyben a mi intézményünkben folytatott munkásságának harmincadik évét. (Megkönnyebbült sóhaj.) Tisztelni kell az embereket. — Illő keretek közt kell meg ünnepelnünk ezt a dátumot. Én a következő kis tervet eszeltem ki: holnapután, munkavégeztével (de erről egy kukkot sem senkinek. hadd legyen kellemes meglepetés a jubiláns számára!! behívom Sztaral- kint az irodámba. Itt egy kis ünnepséget rendezünk, adunk neki egy ébresztőórát, miegymás. Persze, rendesen elő kell készíteni a dolgot: be kell hívni Sztaralkint a szakszervezethez, elbeszélgetni vele, mire volna szüksége. Kellene beszélgetni vele a személyzeti osztályon is, azután megírni az én beszédemhez a slágvorotokat. A jubileum napján a főkönyvelő elengedi Sztaralkint a munkából, tvadd sétáljon ötven év alatt egyszer a városban, nőügye. Magát pedig. Eliz titkárnő, arra 'kérem, látogassa meg a jubilánst a lakásán, szerezzen nekem a beszédemhez lirai motívumokat: — mennyire hű férj és gondos családapa ésígytovább. Van valami kérdés? — fejezte be az igazgató és elengedte az összeh ivottakat. Másnap megkezdődött a Illa j tóvadászat Sztaralkin Után. Az első csapdát a ■nkszervezeti irodában át- fel. Beli ívták. Jegor Ivanovics zavartan mondta: — Én, kérem szépen, rendeztem a tagsági díjamat... — Nem erről van szó, Sztaralkin elvtárs — vágott a szavába az elnök —, én szeretnék magával elbeszélgetni. Azért hívattam. Hogyan él? — Nincs semmi baj. — Nem érez szükséget valamiben? Van néhány csomag csecsemő kelengyém. — Ugyan, kérem! Mi már nem számítunk ilyen családi eseményre. — És mi van a sportkörökkel? Teszem a könnyű atlétikával vagy a koreográfiái munkával? — Hát... én... tzé... hogy is mondjam... — Értettem. Akkor elmehet, Jegor Ivanovics, szabadságra. Tudunk szerezni magának beutalót valamelyik üdülőbe. — Éppen most jöttem vissza szabadságról! — Akkor mit kezdj ele magával? No, rendben van, ha valami panasz merülne fel a közétkeztetéssel vagy a biliárdszobával kapcsolatban, ne feszélyezze magát, jöjjön egyenesen hozzám! Alig lépett ki Sztaralkin a szakszervezeti irodából, máris elfogta őt a személyzeti osztály küldönce. — Kérem szépen, fáradjon be hozzánk. — Megyek — felelte Jegor Ivanovics alázatosan. A személyzeti osztály vezetője udvariasan megkérte Sztaralkint, hogy foglaljon helyet. Mereven a szemébe nézett, majd a kérdezéshez látott s közben belepislogott a kérdőívbe. — Születési éve? — 1909. — Mióta szakszervezeti tag? — 1929 óta. — A vezetéknevét nem változtatta meg? — Nem volt rá szükség. — Az édesapját Ivánnak hívták? — Hát persze... A személyzeti osztály vezetője gondolatokba mélyed!. Sztaralkin sápadta a ült, széttárta a karjait, mint a futballkapus, amikor a tizenegyes büntetőrúgást várja. — Melyik évben kapott szigorú megrovást figyelmeztetéssel? — Isten őrizz, nem kaptam én soha egyebet, csak hálát... Jegor Ivanovics leverten, feldúltan ért haza. Az előszobában, amint levetette a kabátját, meghallotta az igazgató titkárnőjének ismerős hangját. Szívhezszó- lóan beszélgetett a feleségével. — Szereti magát? — De mennyire! Hális- tennek már huszonhét éve élünk együtt a legnagyobb megértésben — válaszolta az asszony, büszkén kihangsúlyozva a „huszonhetet’’. — És sohasem ütötte magát? — kérdezte a titkárnő., Jegor Ivanovicsnak elsötétült a szeme. Krákogott, hogy észrevétesse a jelenlétét, mire az asszonyok suttogásra tértek át. Reggel a bérelszámolót udvariasan beinvitálták a főkönyvelőhöz. — Hogy vagy, öregem? — kérdezte a főkönyvelő. — Nincs okom dicsekvésre — válaszolta Sztaralkin bágyadtan. — Ide figyelj, mylord (így hívta a főkönyvelő a beosztottjait), menj csak sétálj egyet a városban, szívd tele a tüdődet friss levegővel, mozogj, szórakozz egy kicsit. — Talán végleg elbocsátanak? — adta fel a kérdést a megdöbbent pénztáros. — Ugyan miért? Ügy ötóra tájban gyere be. hívat az igazgató. ...Amikor Jegor Tvano- vics kinyitotta az igazgató irodájának ajtaját, meglát- ,9 a főkönyvelő, a szak- szervezeti elnök, a személyzeti osztály vezetője és a titkárnő titokzatos mosolyát. Itt már nem volt sem idő, sem ok a gondolkozásra. Sztaralkin gyors Iér>- tekkel ment az igazgató felé, és letett az asztalra egy teleírt ívet. Az igazgató csodálkozva nézett Szta- ralkinra. Jegor Ivanovics egy szuszra kipakolt: — Kérem az elbocsátásomat saját kívánságomra!... És hanyatt-homlok sietett kifelé. Az iroda bamba csendjét az asztalon álló, frissen vásárolt ébresztőóra vidám ketyegése töltötte meg. Ezt vásárolták ajándékul a jubilánsnak. Oroszhó 1 fordította: Pogonyi Antal Stílszerű madárijesztő FEL ANGUAR Néhány figyelemre mél nyilatkozat a J. K. Kakas közvéleménykutatásaiból. — Lesz-e Rímet Kupa vagy nem lesz-e? Cseles Kenéz a Futball- pszichológiai és Módszertani Főközpont osztályvezetője. „... a világbajnokság elvileg megnyerhető”. A Főközpont alapos elméleti vizsgálatai alapján ehhez a következő tárgyi feltételeket kellene biztosítani: a) 1 darab 10x10 méteres kapu (az ellenfél oldalán hordozható, félidőben áthelyezhető). b) 1 darab 0-3x0-3 méteres kapu (a mi oldalunkon, mint fent), c) 1 darab 2x45 percig tartó 50 m/sec légáramlat (a mi hátunkba félidőben 180°- os irányváltással), d) 1 darab I. o- fertőzőké- pas tetanusz baktérium tenyészet (az ellenfél részére előzőleg mélyen az izomba juttatni). e) 11 darab elfogadható labdarúgó (a jelenlegi tizenegy helyére). Mráz Hugó modern fiatal: A világbajnokság nem nyerhető meg, mert még nincs profi csapatunk. Konyec Mór adventista lelkész; A VB nem nyerhető meg, mart már nincs amatőr csapatunkMarunyálc Vázsony sportköri pénztáros: Az előttem szólók szemlélete metafizikus- A mi labdarúgóink ugyanis a pályán amatőrök, de a pénztárnál profik. Habany Ladány pesszimista: A sorsolás katasztrofális. A brazilok erősek, Manchesterben kerek a pálya, Liverpoolban pedig ötszögű. Gáz Mór labdarúgó szakvezető:' A sorsolás nagyon kedvező- A brazilok agonizálnak, a portugálok el vannak foglalva. Angliában és Manchesterben fele annyiért kapom a gyapjúszövetet, mint LondonbanAba Csaba nyúl tenyésztő: Nincs megfelelő emberünk Pele tartására. Rém Ede 35 éve nős: Szerencsénkre Pele most nősült. A VB-t nem fogja megérni. Jász-Kun Kakas (összefoglalva a vitát): A világbajnokságot megnyerjük, illetve nem nyerjük megKefe ÚJ GAZDASÁGI MODELL — Gondolja meg! — Ha az exportszállítással szer« zttnk százhúszezer dollárt, kiküldhetjük turnézni a gyári csapatot Rio de Janeiroba! Fodrásznál Ülök a fodrásznál és várok. Várok türelmesen, hiszen megszoktam, hogy a fodrásznál várni kell — különösen, ha valaki olyan válogatós, hogy nem ül akárki keze alá, hanem kizárólag, csak „a” Gézától hagyja nyiszálni a haját. Ülök tehát és várok, mert Géza mesteri keze alatt jelenleg egy roppant ellenszenves alak terpeszkedik. Állandóan a saját képét bámulja a tükörben és folyvást beszél, meg ide- oda forog, kényeskedik, mint valami kisasszony, mutat, magyaráz Gézának, mintha ő nem tudná magától megstuccolni a színe- hagyott sörbéjét. Egyre csak: „Gézám, így! Gézám, úgy!” Csupa Géza. Igaz, én is így szólítom ót a keresztnevén már vagy tizenöt éve. De legalább én érzek valami, sőt olykor igen jelentős lelkiismeretfurda- lást. mert Géza idősebb nálam vagy nyolc-tíz évvel és épp olyan ember, mint én és ő uraz engem, én pedig... Én legalább az utcán k,visszavágok” azzal, hogy messziről köszönök előre, de — lefogadom — ez a püffedt óriás csecsemő, aki Sólyom László: egyre csak gőgicsél a keze alatt épp hogy biccent neki nagy kegyesen. No mindegy! Nem nézek oda, majd csak kivárom a végét. Sőt nem is hallgatok oda. Mit érdekel engem, hogy tapasztalatcserét folytatnak gyermekeikről, sóhajtva emlékeznek fiatalságukra és ócska viccekkel szórakoztatják egymást. Hej, Géza, Géza, nem értem. Hát nem látja, hogy tűkön ülök? Ügy nevet, hogy abbahagyja a nyírást. Csak áll a „pofa” mellett és vihog, az meg a tükörből visszanyerít rá. Na de, hál’ Isten, újra nekilát Géza és egy-kettőre kész a frizura. Felsóhajtok. De az uraság most hajmosást parancsol, aztán be- dörzsölést. Szerencsére van Legatin nálam, lenyelek három szemet. így viszonylag türelmesen ásítva hallgatom végig amint Géza lassan habozva a „pofa" arcocskáját, kiselőadást tart a Dózsa támadój átékáról. Már megszűnt a Legatin hatása, amikor aprólékos, lassított mozdulatokkal húzza-vonja borotváját kedves borbélyom, aztán tapogatja a késhagyta szigeteket, majd visszájára végighúzkodja, kölnizi, púderoz- za, aztán.., aztán mégiscsak, végre fölmozdul az illető a karosszékből. Odaroskadok a helyére a megfordított párnára. Elterülök, hogy jól „oda- passzoljak” Géza keze alá, Megnézem magam a tükörben, s hagyom, hadd nyírják fürtjeimet a mesteri kezek. Ej, Géza, Géza — hiába nyír tizenöt éve, azért mindig újra meg újra magyaráznom kefl, hogy oldalt magasabban és elöl ne ritkítson és hátul jól szedje föl és... És erdekel, hogy van a kisfia meg a nagy lánya. Azután olyan jó vicceket tud ez a Géza, meg pletykákat. És külön élvezet az előadásmódja. Nem értem, mit vág arcokat a kedves vendég itt mögöttem. Elvégre emberek vagyunk, nem fabábok. Beszélgetünk. hadd múljon jobban az idő. És mégsem csattoghat az olló, amikor nevet Géza, még kicakkozná a fülemet. A pletykákat pedig súgni kelL És azt igazán nem veheti rossz néven, hogy hajat mosatok, s hogy meg U száríttatom. Nem fogok as ő kedvéért agyhártyagyulladást kapni. Ha idege9 a tisztelt vendég úr. üljön más keze alá^ vagy vegyen be Legafintj én az ő kedvéért nem fogok otthon kínlódni a borotválkozással és azt ve szívelem, ha öt-hat pere habozás után mindjárt ne- kemesik Géza. Mert akármilyen finom keze van, azért a szőrt jól meg kell puhítani és előbb föntről lefelé, majd lentről fölfelé, aztán utánaszedni a szigeteket, aztán jöhet a 1 .ölni, a púder, egy kis eszmecsere az MTE véd elméről, két vicc és pletyka-apropó. — Parancsoljon uram. ön következik, üres a s*ék!
