Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
1966. április 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megszűntetik a szolnoki autótemetőt. — Szakaszosan javítják az utat a József Attila úttól a kórházig. Nyílt levél ßßif főmérnöknek K edves főmérnök ELVTÁRSI Mégiscsak úgy döntöttem, név és hely megjelölése nélkül írok arról, hogy abban a kis üzemben, ahol ön a vezető, nem becsülik kellőképpen a műszaki értelmiséget. Pontosabban fogalmazva, a lebecsülés vádja elsősorban Önt illeti meg. Emlékezzen csak vissza, körülbelül egy éve, fiatal mérnökházaspár került üzemükbe. Diplomájukon két éve száradt meg a tinta, s ők egy nagy gyárban eltöltött év után, az Önök isten háta mögötti kis gyárába jöttek dolgozni. Nem azért írom, hogy ezért az önként« „száműzetésért” bárki is csodálja őket és elismerően bólogasson. Elhatározásukban elsősorban is az vezette e két mérnököt, hogy ebben. a szinte kísérleti üzemként kezelt gyáregységben. az egész ioarágban nagy szaktekintélynek örvendő ember, a i,tanár úr” nem is olyan régen még érdekes kutatómunkát végzett. Gondolták — ha valahol, ott biztosan sokat tanulhatnak, mert a tanár úr kísérleteit valaki biztosan tovább folytatja A Z UTÓBBI valóban ” így van. A nyugdíjba ment főmérnöktől néhány évvel ezelőtt ön vette át a „stafétabotot”. Főmérnök Elvtárs. Elődje nagy tudása mellett azon- zan arról volt közismert, hogy tudását, ismereteit féltékenyen őrizte, ön csak nagy szorgalmával, kitartásával volt képes arrá, hogy egy kicsit a közelébe, a bizalmába férkőzzön. Sajnos a tudásért vívott elkeseredett harcban elődjének néhány rossz ulaj- donsága észrevétlenül, talán akarata ellenére magára ragadt. De térjünk vissza a házaspár érkezésére. Az asz- szonyt a laboratórium, a férjét pedig a TMK vezetésével bízták meg. Egy technikus azt mondta, a fiatal mérnök lelkesedéssel telve így tervezgetett: öregem, mi mindent fosunk mi itt csinálni?! Elmondta, hogy kénytelen volt kissé lehiggasztani, — mert ő korábban érkezett a gyárba. A technikusnak ugyanis Ön elég tapintatosan tudomására hozta, hogy ebben a gyárban csak egy valaki gondolkozhat. C AJNOS a technikus ^ szavai beigazolódtak. A házaspár tudásvágyának és fiatalos lendületének megtörése, s az ezt szolgáló eszközök és módszerek kiválogatása talán a vártnál is jobban sikerült önnek. A laboratórium vezetője a műszaki konferencián felvetett néhány problémát, amit szerinte meg lehetne oldani. Letorkolás. A célprémium feladatot késői megoldás miatt — annak ellenére, hogy szóban megállapodtak és ön elismerte, hogy a késés elkerülhetetlen volt — durván visz- sza dobta. Aztán egy feladatot adott a TMK vezetőnek, amit 5 megoldott ugyan, de kissé eltérően az ön elképzelésétől. Ezt ő meg is indokolta volna, sajnos erre nem kerülhetett sor, mert kora reggel Ön két kezével zúzta szét mérnök társának előző napi munkáját. Ugye. ha valamelyik más üzemben történne ilyen. Ön elítélné ezt az éggé el nem ítélhető cselekedetet. Nem is folytatom tovább. Több technikussal, művezetővel beszéltem és 6k egységesen hangoztatják. nem illő ez Önhöz. Az üzem működésének sikerét sem segíti elő az ilyen !ég- kör. Mennyivel jobb volna, ha nem lenne féltékeny a tudására, és kollegáinak is kikérné a véleményét. Ezzé) nem csökkenne, ellenkezőleg, nőne a tekintélye. kJ EM MINDENBEN hibáztatom csak önt. A mérnökházaspár is követett el hibákat. Ám ezek sokkal kisebbek és köny- nyen helyrehozhatók. Az Ön hibái sem helyrehozha- tatlanok. Kérem, fogadjon meg egy tanácsot: Bízzon az emberekben! Cserébe bizalmat fog érte kapni. Bognár János Két hét múlva teljesen készen Kézfogás várja vendégeit a szolnoki camping Számos mesterember dől. gozik a szolnoki cam- pingben, befejezéshez közeledik az úgynevezett alpesi ház építése, itt már a belső szerelési munkákon dolgoznak. Lebetonozták a járdát a harmadik házsor előtt. Felszerelték a vil- lanyboylereket, és a telefonkábelek is helyükre kerülnek. A rég kért telefonösszeköttetés a camping és a külvilág között ezzel megvolósul. Az első csoport május negyedikére jelentkezett. Egy nagykanizsai általános iskola nyolcadikosai tekintik meg Szolnok nevezetességeit. Május 10—12 között a Nemzetközi Újságíró Szervezet sportújságíróinak egy csoportja üdül majd itt, illetve Szenttamáson. Július 13-ra egy tizenkilenc személyes angol diákcsoport jelentkezett a cam- pingbe. A jövő hét végén kezdik a tereprendezést, virágágyakat építenek és füvesítik a camping területét. A traktoros, Szilágyi Sándor pontosan fél ötkor ott várt a dűlőút végén. Innen már ő visz be a tanyába. A tanya messzi is van, megközelíthetetlen is. A törökszentmiklósi Rákóczi Termelőszövetkezet szolgálati lakóháza ez. Traktoros lakik abban is. Füri Mátyás. Fiatalember egészen, de viseltesebb arcú. A nehéz munka tette olyanná. Tíz évet a Héki Állami Gazdaságban „húzott le”. Rakodómunkásként, zsákolóként. — Volt, hogy hét órakor a vállamra tettem a zsákot. A cimboráim jnár a bálba készülődtek, en még ott izzadtam, görnyedtem a teher alatt. Két emelet magasra cipekedtünk a gabonával. Azt mondja, jólesik ha beszélgetni betér erre valaki a tanyára. Beszélgetni, mesélgetni nagyon szeret. De a két porontyot az még nem köti le. A fiú, a nagyobbik, az is csupán páréves még, a pici — lánynak nézem — pólyáskorú. — Amúgy a dologtól nem félek, akármiféle. Mezőhé- ken ökröt hajtottam. Na, de én azt a két ökröt olyan jól tartottam mindig, hogy a sőrenyirók hízottmarháA nagyrévi Béke és Barátság Termelőszövetkezet gépesítési dolgozód bekapcsolódtak a szocialista brigádmozgalomba. A brigád most vállalásának azt a pontját teljesíti, miszerint nak vélték. Másnap reggel keres az udvaron Gyémánt Gyula bácsi, ő föagronómus volt nálunk: — Matyi, az apád min- denit, te leveles vagy nekem. — Miért lennék, Gyula bácsi? — A marhanyirók lármáznak, hogy kevesebb pénzt kaptak két söre nyírásának az árával. Megszámolták a hízott jószágot az istállóban. Csak hatvan, nem hatvankettő. De Matyi akikor már kint dolgozott az udvaron, a tévedésből szépen rendbe tett igavonókkal. Szerette a fogatolást. Csak a rakodás az nem volt jó munka. Fázott nagyon az autó tetején. Pestre fel, meg vissza. De hányszor, és de hány helyre. Egy öröm volt ezekben az utazásokban: odaülhetett Péter bácsi mellé. Az öreg vezető jó szívvel megmu- togatott mindent a gépen. Mutogatta, tanítgatta a közlekedési regulákat. — Tizennyolcunkat válogattak össze. Oláh János volt akkor az igazgató. Azt mondta: jó traktoros lenne belőlünk. Gyűrtük. Egész télen tanultunk. De rászóltunk ám arra, aki rendet teremt munkahelyén. Megkezdték a tavaszi nagytakarítást. Rendbetc- szik az udvart, kifestik majd a falakat. A munkában valamennyi gépesítési dolgozó ré&ztvesz. Tavaszi nagytakarítást tart a szocialista brigád ötven levelező hallgató államvizsgázott április 5-én a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum öntözéses növény- termesztési szakán. Ez az első levelező évfolyam, amely a szarvasi technikumban szerezte meg képesítését. Többen közülük megyénk tsz-einek, állami gazdaságainak, illetve a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak dolgozói. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a szaktechnikusi oklevelek átadására szombaton került sor. A Ilonka János, az alsózsol- cai tjj Élet Tsz főagronó- musa növénytermesztésből vizsgázik. Tóth Imre, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozója, G. Szabó Zoltán, a gádoros! tsz főkönyvelője és Tomasovszki János, a szolnoki AGROKER öntözéses szaktanácsadója a vizsga előtti percekben. < lazított: pajtás, menj üt a másik terembe, de itt ne gyerelceslcedj! Volt, aki meg is bukott. Így lett Füri Matyiből, az ökörhajtó, zsákoló fiúból traktoros. Az apja cselédember volt, juhásako- dott. Aztán az állami gazdaságba került. Ott nevelt fel hét gyerekét, ott ment nyugdíjba is. Az állami birtokon jó volt. Matyi nagyon megszerette IViezőhé- ket. — Mondtam a traktoros cimboráknak a múltkor mikor apámékat pakoltuk a bátyámékhoz. No. úgy nézzetek szét ezen a szép tájon, itt gyerekeskedtetn, itt nőttem fel. A bátyja most is ott cl, ott gépész. A gazdaságba sokfélől verődtek össze az emberek. A Nyírségből is járnak ide. Az a magas, vékony lány is onnan került Hékre. Az egész családja itt dolgozik a lánynak is. Jóravaló, szorgos kezű emberek. — Esküvő után kezdődött a vita. Nekünk ígértek egy lakást, de aztán elébünk nyomtak egy asz- szonyt. Ezen felberzenked- tom. Tíz éves dolgozója voltam én a gazdaságnak... A kicsi szoba szép bútorral van tele. Most, hogy vendégek is jöttek, be se fér mindenki. Sokat bajlódtak, mire lakássá tették ezt a tanyát. Szívesen adta a szövetkezet és nagy készséggel volt mindenben a fiatalok iránt Hamarosan egyenesbe jöttek a dolgok. Füri Mátyás a sokat dolgozók, a jól keresők közé tartozik. — Meg is gürcölünk érte, tessék elhinni. Télbe, nyárba a traktoros úton tan, mindig a gépen. De én nem bánom, a mindenem a gép. Ezt a gépet úgy szeretem. Ez szabadított meg a nehéz zsákolástól. Az ökröket is jó volt hajtani, szófogadó jószágok voltak. A gépre rá se kell szólni, egy kanyarítás és arra megy, amerre a gazdája akarja. „Kezes állat a gép...” Füri Mátyás nem ismeri ezt a költői sorr.. Azt tudja, ahogyan az ő élete alakult a géppel, nagyon érdekes, nagyon szép. — A traktort javítottam a műhelyben. Egyedül voltam vele. Elgondolkoztam a nagy csendben. Végig- gondoltam az életemet... Aztán kimentem a műhely elé. Voltak ott egy páran. Mondom nekik: vigyázzatok már a gépre, én most elszaladok egy percre. A szövetkezeti pártirodára ment. — Ott volt éppen az akkori párttitkár, Csikós elvtárs, meg a mostani, Vízkeleti bácsi. Rögtön előhozakodom: arra gondoltam, belépnék a pártba. A Csikós elvtárs mindjárt jó véleményt adott. Biztattak. A taggyűlésen Sz. Kiss Gyula ajánlotta. Sz. Kiss Gyula üzemanyagraktáros, a gépes emberek jó ismerője. Csendes, rendes, szorgalmas ember ez a Matyi. A pártba való. Jól járunk vele, ha közénk áll ... Sz. Kiss Gyula se régi párttag. Öt éve. Van egy kis irodája a szövetkezeti benzinkúttól nem messze. Oda szoktak bejárni melegedni. beszélgetni a traktorosok. Füri Mátyással is sok szót váltottak. Egyszer azt mondta utána Füri Mátyás. — Ennek az embernek igazsága van. Sz. Kiss Gyulát tisztelik, szeretik a traktorosok, Füri Mátyás is. Ö meg • a fiatalokat. Matyit is „ké- zenfogta”. Az öregebb. a tapasztalt ember az ifjab- bat. Az „idősebb” párttag a párt tagielöltjét. Szép ez így. Borzák Lajos
