Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. április 4. A CIBAKHÁZ! 7 A NVA VILÁG EZREN A MEGYEI K1LENCVENEZERBŐL Á tanyák elindulnak A cibakházi szántóterületek 90 százaléka a felszabadulást megelőzően nagybirtok volt. A nagybirtok kizárta annak a lehetőségét, hogy a szántóterületen megkapaszkodhassanak a szegényemberek s így kizárta annak lehetőségét is, hogy ott tanyavilág alakuljon ki. A szőlők hanem, a létért vívott emberi harcok következménye és maradványa lett a tanyavilág. Milyen ma ez a tanyavilág? Más, mint az igaza. A „kicsiny, fehér, meszelt szobát” felváltotta a kétszoba összkomfort, a tükörfal s a „falon függő Máriakép” helyett tv- késziülékek előtt „tulipános láda” helyett kényelmes fotelekben ülnek a fiatalok és az idősebbek is. Mély gyökereket eresztett a külterület lakossága ebben a községben, ahol a falu „peremikerületeiben”: Bánom- szőlőben, Ojszőlőben, öregügy tudják, hogy a szőlőben ott kell élni télen, tavasszal, nyáron, ősszel, mert a szőlőben állandóan lehet munkát találni — kinek mennyi kedve és ereje van hozzá, hogy megfogja a termést. Ez a tudat, a szőlőművelés kisüzemi módszere kötötte oda az embert a homokhoz, aki a tőkék szomszédsága ban kőből épített házat magának, ha a homok jól fizetett. A homok pedig fizetett, hiszen az ember benne élt egész éven át. A külterületi utak mentén így alakultak ki valóságos házsorok. A földosztás következtében a legtöbb szőlőtermelő ember szántóföldet is kapott. A szőlőtermelők közössége anyagilag általában jobban élt, mint azok, akiknek csak szántójuk volt. Saját hozzájárulásból épült a felszabadulás után a külterületen 9 kilométer villanyhálózat és a fürdőszobáik száma eléri a százat. Manapság nem épülnek új házak a cibakházi szőlőkben. Ennek részbeni oka az, hogy az új házakat mér' inkább városokban, vagy a községben a belterületen építik, másrészt a távlati elképzelések miatt hatósági úton is határt szabunk a külterületi építkezéseknek. Manapság azonban még nagyon ritka a tanya lebontása,. inkább az adás-vétel a gyakoribb. Az egyénnek, de a közösségnek is felbecsülhetetlen hátrányt és kárt jelentene az 5—15—20 éve épült vagy nemrégiben tatarozott külterületi lakóházak lebontása és belterületen történő felépítése, pedig a külterületi emberek egy része már nem foglalkozik mezőgazdasági munkával, hanem Martfűn, a szolnoki vegyiművekben, a TITÁSZ-nál, mezőgazdasági vállalatoknál, gépjavító állomásokon vállalt munkát A szőlőkben lakó húszévesek többsége nem tudja a homokot kézi erővel, szakszerűen megfordítani, nem tudja, hogy mi a „fel- eresztés”, nem tud szőlőt dönteni, nem ismeri a szőlőfajtákat Ma még a külterületi lakóházaknál visszatartott 400—600 négyszögöl háztáji szőlőkben kifejtett emberi munka mennyisége aránytalanul magas, a gépesítés foka a szőlőtakarásig és a háti permetezőgépig jutott el. Ám ezeken a szőlőterületeken is növelni kell a gépesítést, de a gépesített nagyüzemi szőlőtelepek nem tűrik meg a tanyát, s mellette az udvart sem. "több-utóbb az értékterme- .és növelésének szükséglete nagyüzemi művelését viszont nem ismerte a nagybirtok, s mivel Cibakháza község területén kiterjedt szőlős terület van, így a szegényebb ember olt kényszerült megélhetést keresni : a tőkék tövén, a nagybirtok árnyékában. Cibakházán szőlőben, Kishegyszőlőben, Bálorszőlőben él a lakosság 25,4 százaléka. Csupa szőlő, akárcsak a szomszédos Tiszaföldváron a Kurázsiszőlő, a Kincsemszőlő, az Öszőlő, a Homokiszőiő, ahol szintén sok külterületi ember él. Két kézen meg lehetne számolni azoknak a cibakházi „tanyáknak’' a számát, ahol nincs villany és nehezen lehetne megszámolni, hogy hány televízió, hány fürdőszoba, hány garázs, mennyi háztartási gép, mennyi rádió vagy magnetofon van ezekben a külterületi házakban. magával hozza, hogy a jelenlegi külterületi udvarok és lakások helyén a javak maximális kielégítése érdekében szőlőt termeljünk. Ez azonban csak a távlat. A tudat serkentő formái csak most alakulnák ki a cibakházi szőlőkben is. Sok nehézséget kell még addig leküzdeni, amíg minden ember tisztábban látja a jövőt s sokat kell formálni addig a körülményeken is. Érdeklődés, világnézet, politikai nézetek, kulturáltság nem ismeretlen fogalmak a cibakháza tanyavilágiban. Éppen úgy ismerősek ezek, mint a fröcskölt, húzott vagy kapart kőporos vakolat a házakon. A Bátorszőlőben 1965- ben külterületi művelődési klubot, a Bánomszőlőben pedig 1964-ben külterületi Művelődési klub létesült. A klubokban televízió, rádió és egyéb szórakozási felszerelések vannak és mind a két klub jól felszerelt fiókkönyvtárral rendelkezik. A Bátorszőlőben külön orvosi rendelő van, ahol minden szerdán van rendelés. A közelében új korszerű vegyesbolt látja el az igényeket. A klubokban komoly klubélet folyik. önálló vöröskeresztes szervezet, önálló népfront bizottság, önálló nőtanács tevékenykedik a művelődési otthon segítő és irányító munkája mellett. A téli időszakban TIT-akadémiák és egyes szakelőadások keretében a külterületi lakosság 60 százaléka (a felnőttek) kapcsolódik be a szakirányú művelődésbe. Az ottani emberek tudatának formálása nem áll meg. Bővíteni kell a külterületi klubokban a TIT akadémiák előadásainak Jászfelsőszentgyörgy lakosságának 27 százaléka szétszórt tanyavilágban él. Ha tíz évvel ezelőtti statisztikát néznénk, ez a százalékarány a tanyák javára tolódna el, ugyanis tíz évvel ezelőtt ez a szám még 35—10 százalék volt. Valamikor tanyai embernek lenni nagy előnyt jelentett. A gazda földje ott. terült el a tanya körül. így sokkal .több erőt tudott beleadni a földjébe, mint a falusi ember. Öt nem izgatta a naplemente, hogy sietni kell haza, meg kell etetni az állatokat. Kukorica-kapálás közben csak fel kellett egyenesednie máris látta, hogy a tanya előtti kisgyepen legel-e még a tehén, a koca röfö- géséről, a malac visításáról hallotta, ha éhesek voltak Hosszan sorolhatnánk a további nehézségeket, amelyek megkeserítik a tanyai ember életét. Talán még néhányat; rossz a petróleum, pislog a lámpa; a posta jó, ha hetente egyszer el tud jutni a tanyára. Napilapok járatásáról szó sem lehet. A tanyaiak két hír és kultúrforrása a rádió és a Szabad Föld című hetilap. Mit lehet tenni ? Sokan azt mondják, a tanyai emberek el vannak fásulva, nem érdeklődnek a közélet, a kultúra, a szórakozás iránt Rövidebben kifejezve: igénytelenek. — Szerintem ez nem igazi Fel kell ezekben az emberekben is ébreszteni az érdeklődést a szép és a jó iránt Ezt az érdeklődést a pedagógusoknak, tanácsi vezetőknek, szövetkezeti vezetőknek kél] felébreszteni. Tíz évvel ezelőtt még rendszeresen téli esemény volt, hogy a községi vezetők összehívták egy körzet lakosságát, egy ismert gazda tanyáján, s ott kisgyű- lés formájában elbeszélgettek az emberekkel. Ezt a formát az utóbbi években mellőzték. Csak választásokkor és ritkán tanácstagi beszámolók alkalmával beszélgetnek el így a tanyai emberekkel. Helyes volna ezt a formát ismét felújítani. Sok mindenről lehetne ilyenkor szót ejteni. A legszebb eredmény az lenne, ha az itt élő emberek látnák, hogy vezetőik törődnek velük. Ez a törődés arra serkentené őket, hogy aktívabban bekapcsolódjanak a közösség életébe. A világosság, a villany? Az elmúlt nyáron az NDK- ban jártam. Hazafelé jövet Csehszlovákiában láttam, hogy nagyon sok, még a fővezetékektől távol eső tanyákba is bevezették a villanyt Nálunk a villamosított tanya nagyon ritka s megvalósítása is igen drága. Ügy vélem, ahol nyolc- tiz tanya van a közelben a magasfeszültségű vonalhoz, helyes volna, ha az illetékesek támogatnák az ilyen körzetek villamosítását Ezek után is felvetődik az a kérdés, ha a lehetőségekhez mérten mindent meg is adunk a tanyavilágnak, akkor sem valami áldásos állapot így elszigetelten élni. Hogyan lehetne gyorsítani a községekbe való betelepülését a tanyai lakosságnak? Ismételten a felvilágosító munkáról kell beszélnem. Jehova tanainak hirdetői keresik az utat a tanyavilághoz. És nagyon sokszor termékeny talajra is akadnak. Nekünk meg kell előzni ezeket a butító tanok hirdetőit A külterületen élő ember hetekig nem találkozik senkivel. örül annak, ha valaki. akivel beszélgetni lehet, betér otthonába. Akkor nyerjük meg ezeket az embereket társadalmunknak, ha az első betérők a kultúráltabb élet hírvivői lesznek. A községi könyvtárak nyissanak fiókokat olyan családoknál, akik szeretik a könyvet. — A könyvhónapok alkalmával a falvakban házról házra járnak az árusok. Helyes volna, ha ilyen alkalmakkor a tanyai területeket is összejárnák a bizományos árusok. Itt jegyzem meg, a Jehovisták mellett a zug- fényképészek és a giccsfes- tők is nagyon szívesen mozognak a tanyavilágban, így velük is fel kel] venni a harcot. A propagandista szerepét vállalhatja a postai kézbesítő, mezőőr, tsz- brigádvezető. Néhány mondatban szólni kívánok még a belterületen való építkezés nehézségeiről Ha ezt a kérdést felvetjük a tanyai emberek előtt, a válasz általában a következő szokott lenni: — Könnyű azt mondani, hogy építsek, de miből? — Ha tanyámat lebontom, anyagából a faluban csak egy kunyhót tudok építeni; Ez így is van. Nem igaz az, hogy a parasztember a szalmazsákba rakja a pénzét. A pénz sohasem melegedett meg otthon sokáig. A parasztember mindig arra gyűjtögetett, hogy nad- rágszíjnyi földjéhez még egy nadrágszíj nyit vegyen. Hiszen a múltban nem a szép, tágas ház jelentette a biztonságos lét alapját, hanem a mindig nagyobb darab föld. Az építkezésnél jelentkezik az a probléma, hogy a termelőszövetkezeti tagok nem kapnak OTP- hitelt még építkezésre sem. Az illetékeseknek javasolnám, azoknak a tsz-tagok- nak, akik rendszesen részt- vesznefc a termelő munkában és termelőszövetkezetük stabil, az OTP folyósítson házépítésre hitelt. Ugyan olyan feltételek mellett, mint az ipari munkásoknak. Ez a kedvezmény nagyban meggyorsítaná a tanyavilág felszámolását. Ügy vélem, hamarosan elindulnak a tanyák. Helyesebben mondva, a tanyai emberek hamarosan elindulnak a magányossá? világából a falu felé vezető úton. Jó szándékra én lelkiismeretességre lesz szükség, hogy megtaláljál? helyüket a felszabadnia bb emberi közösségben. Szarvas Gábor J ászfelsőszentgyörgy A szőlőművelő emberek /OOOOOOOCXMOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX>X)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC d < i UMárcius 10-i számunkban Kilencvenezer ember í Iwm a tanVÚn című cikkünkben ismertettük a Ha- 5 * zafias Népfront kezdeményzésére indult felmé- í rés eredményeit. A tanyai emberek életéről, a tanya- í világ problémájáról írt cikkünkhöz sok hozzászólás ér- íj kezett. Ügy döntöttünk, hogy vitát nyitunk lapunk P hasábjain e fontos kérdésről. ^ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc' számát, növelni kell a fiókkönyvtárak könyveinek számát, olvasottságát, a külterületi bolt áruválasztékát, a szaktanfolyamok, a filmvetítések számát, a pártnapok számát és tovább kell javítani az emberekkel való foglalkozás közvetlen kapcsolatait. Ezeknek a külterületi tanyáknak a betelepítéséhez meg kell teremteni az elvi, a gazdasági alapot. Lesz idő, amikor a nagyüzemi szőlőművelésben megtérül az a kár, amely az épületek lebontásával keletkezik, de addigra a belterületen kiépített járdákkal, korszerű vízellátással, kellő villanyhálózattal, megfelelő telkekkel, kellően szakosított kereskedelmi hálózattal, széles körű szolgáltató tevékenységgel, több ember befogadására alkalmas kultúrközponttal, megfelelő közlekedési feltételekkel kell élőlcészülnd a külterületi lakosság fogadására. A belterület ezen a téren már tül jutott a kezdeti lépéseken, így a külterületeken a sor... Horváth Imre vb-titkár, Cibakháza a disznók. Amikor estefele a jószágokat ellátta, még teljesen napnyugtáig tudott kint dolgozni a határban. A mezőgazdaság kollektivizálása a tanyai ember életét felborította Ma már be kell mernie a szövetkezet központjába, vagy üzemegységébe munka eligazításra. Előfordul, hogy a határ legtávolabbi csücskében kap munkát. Ezek az élet diktálta tényék, változtatni rajtuk nem lehet. Talán csak any- nyi előny maradt meg, ha a tanya mellett kukorica- tábla van, akkor abból kapja még háztáji földjét; Tanyai emberrel beszélgetve keserű hiányként elsősorban a villanyt hozzák fel. Az a vélemény, ahol villany van, ott minden van. A tanyákon jelenleg is úgy világítanak, mosnak, vasalnak, mint századokkal ezelőtt. A fehérneműk, az ingek vasalása kínszenvedés. Hiába vigyáz a háziasszony, mindig történik valami baj, a faszénnel hevített vasalóval. Nem ilyen a tanyai ember VITA EGY ROSSZUL SIKERÜLT FILMMEL Csak látszólag nyugodt, valójában hallatlanul izgalmas, bonyolult világba, a szétszórt tanyák birodalmába vezeti el a nézőt az elsőfilmes Novák Márk a Szentjános feje- vételével. Pontosabban szólva ezt hiszik a film tartalmát nagyjából ismerő nézők, mikor beülnek a moziba. Nem az ő hibájuk, hogy rövid idő múltán a tanyavilág helyett jól kimunkált díszletek között érzik magukat, s akarva-akaratlan mesterkélt történet — egyébként kiválóan összefűzött epizódjait — ismerik fel a filmben. Fejtetőre állított világot tükröz ez a film; az ott élő embereket nem ismerők, vagy a csupán néhány szélsőséges életutat tipikusnak feltüntető alkotók naiv elképzeléseinek hű tükre. S mivel csak azt adja, ami a film előkészítőinek fejében él a tanyavilágról, óhatatlanul avultnak érezzük, nem kelt bennünk sem fenkölt gondolatokat, sem dühös kifakadásokat, szárnyaló érzelmeket. Utólag a színészek megkapó alakítása (— Béres Ilona szép játéka, Dayka Margit döbbenetes megjelenítő erővel formált öreg tanítónője. Sztankay István jól sikerült sofőr portréja —) mellett a filmnek csupán egy mondata emlékezetes: „egymillió tanyai emberről van szó”; Egymillió tanyai ember! Egv maroknyit láttunk belőle a filmen. Egyiküknek a felesége és annak húga felváltva szülte a gyereket, a másik hetvenéves korában is szemrebbenés nélkül hazudott, a harmadiknak a gyermeke az iskolapadban rúgott be. A városba került „káder” csak azért megy haza. hogy protekciójáért kétezer forintot kérjen. Ilyen alakok tömkelegé, _s köztük csupán csak egy tisztalelkű, nemesszándékú ember: a városból tanyára kijáró tanítónő. Ez a kép nagyon egyoldalú, s túlságosan hamis. Nem a tanyai emberek • védelmében írom ezeket. Aki ismeri őket, tudja, hogy mennyire vágynak a szebb, kulturáltabb életre. Igaz, egészében tekintve a műveltségi szintjük nem éri el a városit, de ez a kényszerítő körülmények, s nem a jószéndék hiánya miatt van így. Pontosabban szólva az igényesebb városlakók színvonaláról van szó: utóvégre a városra sem csak az jellemző, hogy a gázboyler melegítette zuhany alatt fürdő lányok törölközés után rohannak a színházba, s ott elragadtatással szemlélve a cselekményt, átadják magukat a kultúra élvezetének. A megyeszékhely színházának közönség- szervezői tudnának erről néhány szót mondani. No, de most nem erről, hanem a tanya világról van szó a film adta kiindulópont alapján. Senki sem tagadja, hogy nagy gond, ezernyi problémát okozó gond a tanyavilág. Sok előítélettel, megrögzött szokásokkal, néha embertelen körülményekkel kell megküzdeni azoknak, akik azért munkálkodnak, hogy emberhez méltó életet éljen minden család odakint a pusztán. Szándékosan használtam többesszámot, hiszen ez a munka nemcsak egy szál tanítóra hárul, mint a filmben. S nem túlzók, ha azt mondom: egyre kevesebb szerep hárul; arra, hiszen egymás után bontják a határ magános iskoláit, építik belterületeken a tanyai kollégiumokat. Ilyen dolgok miatt érezzük, hogy nem tartanak lépést a film alkotód az élettel, pedig ezt el lehetne várni tőlük. Jogos kívánság, hogy a mai magyar filmek legalább egy kicsit útbaigazítók legyenek, — gondolatokat ébresszenek, cselekedetre serkentsenek, — egyszóval betöltsék művészi hivatásukat. Ez azonban korántsem érhető el csupán mesteri rendezői fogásokkal, bravúros operatőri produkcióval, — bizonyság erre a Szent János fejevétele is. Napjainkban különböző fórumokon — nem filmművészetünk hatására, hanem életünk nyomasztó gondjaként — gyakran felvetődik a tanyavilág megszüntetésének terve, tanyaközpontok kialakitása, közművesítése, az ott lakók továbbképzése, közlekedési lehetőségek biztosítása, és így tovább. Tízezrek lelkesedése, kisebb-nagyobb kudarca, meghitt öröme ölt testet nap mint nap, kínálva a költői ihletésű témákat. Persze, csak azok számára, akik az egymillió tanyai lakosban nem a megváltásra lassan-lassan megérő avatatlan tömeget, hanem a már régen eszmélő, az újra, a szépre fogékony, kalaplevételt parancsoló tetteket már eddig is végrehajtó emberi embert látják. Simon Béla nem török-átok.
