Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-28 / 99. szám
i«ee. április 28« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ideges szülők — ideges gyermekek A középső iskoláskor kezdetén (V. osztály) új szakasz kezdődik a gyermek életében. Megkezdi a tudományok alapjainak az elsajátítását, kezd n-indig mélyebbre és mélyebbre hatolni a valóság jelenségeibe, problémáiba, s kialakulnak azok a szokásai, amelyek végigkísérik fel- nőttéválása korszakáig. Ez a nagy változás és fejlődés nem egyszerű. Arra kell törekednünk, hogy minél több segítséget nyújtsunk gyermekeinknek az adódó nehézségek leküzdésében; egyre tökéletesítsük nevelési eljárásainkat. Gyakran rajtakaphatjuk magunkat, hogy idegesek, türelmetlenek vagyunk gvermékeinkkel szemben. Ilyenkor ők is idegesebbek, türelmetlenebbek, fáradékonyabbak lesznek, s nehezebben boldogulnak a tanulással is. 17 fejlődési kor kezde- tén, egy ingerlékany- ségi szakaszt figyelhetünk meg náluk, s ilyenkor még türelmesebben kell velük bánni. A gyermek nem találja helyét, nem tudja hogyan fogjon a reá bízott feladatok megoldásához. Lassúbb a tevékenységi folyamatok lezajlása is. — Mennyit bosszankodunk a reggeli öltözködéskor, az esti lefekvéskor, amikor másnapra bekészíti a felszereléseit, amikor a tanuláskor mindig mást csinálna. A testvérek gyakrabban civakodnak, kicsinységeken összevesznek, stb. Tudomásul , kell vennünk, hogy ez az íngerlé- kenységi fázis a fejlődés belső és külső tényezőinek eredménye. A gyermeknek sok régi szokását el kell hagynia, újakat kell kialakítania. s ezek rendszerint lelki konfliktusokkal járnak; A szülők sokszor türelmetlenek, azonnal azt az új magatartásformát várják a gyerekektől, amit az új élethelyzet követel. Ha nem sikerül azonnal, hibátlanul megoldania a házi feladatot, ha a gyermek lassú a munkában vagy nem hajtja azonnal végre a kapott utasítást — melynek elvégzése összetettebb, bonyolultabb tevékenységet kíván, mint az, amit korábban követeltek tőle —, a szülő ideges lesz vele szemben. „Szedd össze magad, már 10 éves vagy, ezt tudnod kell! Miért lustálkodsz, egy 10 éves gyermeknek már gyorsabban kell dolgozni!” A fejlődési fázisban jelentkező ingerlékenységi szakasz tudomásul vétele, nem jelentheti azonban, hogy a gyermekkel szemben végnélkül elnézőek legyünk. ¥ egtöbb gyermekkel előfordul, hogy egy- egy rosszabb osztályzatot kap a feleletére vagy dolgozatára. A rossz osztályzat oka, legyen megbeszélés tárgya a családban, de ne csináljunk belőle „ügyet”. Serkentsük a gyermeket alaposabb felkészülésre, jobb szereplésre, de ne zaklassuk folyton a jeles osztályzat elérésére, különösen ha egy ideig nem is képes arra. Ez az állandó lelki feszültség sem a szülőknek, sem a gyermekeknek nem tesz jót. Viszont, a tanulási eredménnyel szembeni közömbösség sem helyes. A szülő közömbösségét látva, a gyermek is közömbössé válhat. Ebben a korban a gyermek újra kezd kérdezősködni, de már nem elégíti ki az egyszerű válasz. Ne vegyük ezt a gyermektől zaklatásnak, s adjunk a kérdéseire olyan feleletet, hogy az ok — okozati ösz- szefüggésekre is választ kapjon. Azt is bátran bevallhatjuk, ha valamit nem tudunk, de közösen nézzünk utána a tankönyvekben, a lexikonokban, a Kultúra Világában, stb. így a gyermek azt is megtanulja, hogyan kereshet önmaga is választ kérdéseire. Az V. osztályos gyermekek kritikai érzéke is nagyon fejlődik. Ez azzal is jár, hogy a szavak értelmezésében „szőrszál-haso- gatók” lesznek, „bizonyos kifejezéseken nyargalnak”, nagyon figyelik mit mondanak a felnőttek, mit követelünk tőlük, s hogyan élünk mi. A pszichológusok a kö- zépső iskoláskort nevezik az „igazi gyermekkornak”. Valóban az is, mert a gyermek egyre fogékonyabb, tanulékonyabb. Ez a kor még szebb lesz, ha mi is szebbé, kellemesebbé kívánjuk tenni, s ennek elsődleges feltétele: a harmonikus családi élet. Gledura Lajos Az általános iskolákban janin* 6-án, a középiskolákban 8-án ér véget a tanítás A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az 1965—1966-os oktatási év utolsó tanítási napja az általános iskolákban június 6-a, hétfő, a középiskolákban június 8-a. szerda. A tanévzáró ünnepélyt — az iskolaigazgató döntésétől függően — június 18-án, szombaton, vagy 19-én, vasárnap tartják. Ekkor kapják meg a diákok a bizonyítványt is. Az új elsőosztályosok beíratásá- nak időpontja mind az általános, mind a középiskolákban június 20-a és 21-e. Előzetes számítások szerint az alsó- és középfokú tanintézetekben ősszel nappali tagozaton több mint 200 000 diák kezdi meg az első osztályokban tanulmányait. Az új általános iskolások száma előreláthatólag meghaladja a 135 000- et, a többiek a különböző típusú középiskolák első évfolyamaiban tanulnak majd. 4.4 millió hektoliter sört gyárt az idén a söripar A Magyar Országos Söripari Vállalat Maglód! úti központjában szerdán sajtótájékoztatón ismertette Varga Pál vezérigazgató a söripar idei feladatait, nyári felkészülését. A söripar az idén terv szerint 4,4 millió hektoliter sört gyárt. Ez azonban a nyári Igényeket tekintve nem lesz elegendő, mivel a meleg hónapokban csupán a tavalyival azonos 2 780 000 hektoliter sört tudnak adni az üzemek. Annak ellenére, hogy az első negyedévben 127 000 hektoliter sörrel többet adott az iparág, a keresletet azonban eddig sem tudták kielégíteni. A harmadik ötéves terv időszakában megkezdődik a miskolci sörgyár építése. Üzembeállása után évi 500 000 hektoliterrel növeli a söripar kapacitást. A fél világ a szekrény fiókban A gentlemanek nem is olyan gentlemanek Az „utolsó paradicsomból" is jelentkeztek Az ötletet egy kolleganőjétől kapta Gonzales Bélá- né, a jászjákóhalmi általános iskola földrajz-biológia szakos tanárnője. És hogy mennyire bevált, azt a szekrények alját megtöltő papírtekercsek és a kisebb- nagyobb fényképek, prospektusok igazolják. — A földrajzi szertárunk meglehetősen hiányos felszerelésű — mondja a tanárnő. — Sajnáltam a gyerekeket, hogy megfelelő szemléltető eszköz hiányában csak szavakban ismerhetik meg a világ szebbnél szebb tájait. Ekkor sietett segítségemre égjük jászapáti kolleganőm. Ö adta a tippet: írjak az idegenforgalmi hivataloknak, hátha küldenek színes prospektusokat és plakátokat. A felkelő nap országa kitett magáért A tanárnő hónapokon keresztül egy-egy angol nyelvű szöveget csúsztatott a különböző országok fővárosaiba címzett borítékokba. Amíg az első küldemények meg nem érkeztek, egy kicsit izgult, ugyanis az idegenforgalmi hivatalok pontos címét nem tudta, csak az illetékes országok postásaira bízta a keresést. — Szerencsére a levelek háromnegyed részére válaszoltak és ami a legfőbb, plakátokat és színes fényképeket is küldtek. Nem hiába híresek a japánok udvariasságukról; nézze csak meg ezt a küldeményt! Egymás után simítjuk ki a több mint egy méteres papírlapokat és máris a távoli szigetország meseszép tájait látjuk: a Tokió fölé magasodó Fudzsijamát, a híres japán kerteket, a szépségük és öltözékük miatt sokszor megcsodált gésákat. A mexikóiak ajándékából egy szenyorita mosolyog ránk, a kanadaiak a Niagara-vízesésről küldtek részletes prospektust. Az egzotikus országok idegenforgalmi hivatalai sem dobták papírkosárba a távoli levelet. A thaiföldiek a Buddha-papokrói és a templomokról küldtek színes képeket, de Malaysia és Tanzánia is jelentkezett. A közel-keleti utazási Irodák a sivatagot varázsolták küldeményeikkel a Széchenyi utcai házba. — Afrikában még csak egy-két országgal tudtam kapcsolatot teremteni, mert egy részükkel hivatalosan csak francia nyelven lehet levelezni, és nekem egyelőre csak angol szövegem van. A legtöbb és a legszebb plakátokat a japánok küldték, de a svájciak és az osztrákok is gyönyörű prospektusokat ajándékoztak. őszintén szólva csalódtam az angolokban és az amerikaiakban, mert tőlük nem kaptam választ. A dél-amerikai államokból azonban Argentína „kárpótolt” és a Skandináv államok sem feledkeztek meg rólunk, sőt a Csendesóceáni szigetekről is kaptunk plakátot. A nyári szünetben a tanárnő újabb leveleket küld szét a nagyvilágba, és lehet, hogy a szeptemberi iskolakezdés után ismét még nem látott tájakban gyönyörködhetnek a jákő- halmi nebulók. — tóth — Qűcsű búcsú a hangverseny évadt Az Országos Filharmónia bérleti hangversenysorozatának utolsó eseménye a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar műsora volt 26-án, kedden este a szolnoki Szigligeti Színházban. A hangverseny első részében mai magyar szerzők — Kodály Zoltán, Dávid Gyula — egy-egy alkotását mutatták be, majd Csajkovszkij VI. h- moll szimfóniájával búcsúztatták az idei hangversenyévadot. Kodály Galántai táncok című zenekari műve népzenei elemekből táplálkozik, az úgynevezett népi verbunkos világát idézi, a szerző eredeti gyűjtése alapján. Kodály nagyszerű stílusbiztonsággal, gazdag alkotó fantáziával bontja ki az alapmotívumokból a zenei történést, s teremt nyersanyagából művészi kompozíciót. Az est karmestere, Németh Gyula már az első pillanatokban megmutatva dinamikus egyéniségét, olyan izzó hőfokú Galántait vezényelt, amilyent már régen hallottunk. A hallottak, illetve látottak alapján ítélve nem tartozik azon karmesterek közé, akik „hagyják menni” a zenekart, ő mindenütt „ott van”, mindent „kivezényel”, s a mérleg nyelve ezen az estén valóban az ő javára billent, mert mindent kihozott zenekarából, amire ez az együttes képes. A zenekarból ki kell emelnünk az ezúttal jelentősebb szerepet betöltő fúvósokat gondosan megformált, szép hangon, tisztán előadott szólórészeikért. Dávid Gyula Brácsaversenyét Lukács Pál Kos- suth-díjas brácsaművészünk mutatta be. A hangversenyéletben járatosak előtt nem titok, hogy a mélyhegedűnek, ennek az intim hangú ismeretlen ismerősnek éppen Lukács Pál teremtette meg hazai re- naissance-szát, s bizonyította be ismételten a hangszer szólóképességeit. Ez alkalommal a bizonyítás nem volt nehéz, kitűnő anyag állt rendelkezésre. Dávid Brácsaversenye a modern magyar muzsika egyik rangos képviselője, azzá teszik erényei: az ötletes témakitalálás, a dallamosság (ami nem lebecsülendő erény a modern zenében), a színes hang- szerelés, a szólóhangszer ügyes technikai kihasználása stb. Lukács Pál élt a mű adta lehetőségekkel, hangszerén gyönyörűen szólaltak meg a lírai gyön- gédségű dallamok, a mély fekvés bársonyos tónusú hangjai, s fölényes, biztos technikával oldotta meg a harmadik tétel virtuózabb jellegű meneteit is. — A közönség meleg tapsa ezúttal nemcsak a kiváló produkciót jutalmazta, hanem a szerzőt is köszöntötte, aki személyesen is megjelent a hangversenyen. A műsor utolsó száma Csajkovszkij VI., „Pa- tetikus” szimfóniája volt. Ezt a szimfóniát úgy tartja számon a zenetörténet, mint a nagy orosz zeneszerző „hattyúdalát”. Csajkovszkij utolsó alkotása ez a mű méreteit, kidolgozottságát, mondanivalóját tekintve az eltávozás előtti utolsó nagy összegezés, tartalmilag és technikailag egyaránt. Harmadik tételének fináléja mintha egyenesen Csajkovszkij ragyogó sikereinek, művészetének megkoronázása volna. Be is lehetne itt fejezni — hiányérzet nélkül. Ám a negyedik tétel, mint egy sóhajszerű epilógus, még- egyszer a szerzőt, az élettől búcsúzó embert idézi, szívbemarkoló őszinteséggel, az elmúlásba való keserű beletörődéssel. oldotta meg feladatát, — egyénenként és együttesen színvonalas, megbízható játékot nyújtott. Németh Gyula vezénylését mély intenzitás, erős szuggesztivitás, lobogó temperamentum jellemezte, Csajkovszkij szimfóniájának lendületes, stílushű tolmácsolása méltó befejezése volt a jólsikerült zenekari hangversenynek. Nagy Pál Szófiai levél A gabrovói humorról Viccet, — pontosabban: jó viccet! — csak Pesten lehet hallani. Ezt az igazságot magam is vallottam eddig hazámfiaivai. Hiszem, hogy sokadmagammal nem járok távol az igazságtól, mikor a pesti storyt, viccet, vagy anekdotát helyezem a győzelmi lobogó legfelső fókára. Illetve... Ma már a tények ismeretében azt is vallom, hogy jó vicc Bulgáriában is terem. Persze, nem mindenütt, de Gabrovóban. ebben a szép, hegyektől koszorúzott közép-bulgáriai városban föltéti en. A gabrovói honpolgár — az anekdoták szerint — igen spórolós s ez a tény a viccek területén skót „kartársai” mellé helyezi a derék gabrovói atyafit. S hogy ez a spórolós (majd’ azt írtam — fukar!) hírük honnan származik, ma már nehezen lehetne kideríteni. A sok magyarázat közül talán az alábbit lehetne megfejtésként elfogadni: történelmi tény, hogy a bolgár nehézipar, természetesen ezzel együtt a bolgár kapitalizmus is Gabrovóban izmosodott meg legelőször. A kapitalista pedig — tudnivaló, — nem nagyon dobálózik a pénzével, jól megnézi, mibe fekteti azt be. Nos, lehet, hogy a derék gabrovóiaknaic megtetszett ez a takarékos életforma, s ma már az isten se mossa le róluk a „fukar” jelzőt. Űton-útfélen azt beszélik, hogy Gabrovóban: ...levágják a macskák farkát, hogy amikor az ki, vagy bekéredzkedik, csak feleannyi ideig kelljen nyitvatartani az ajtót, hogy ennyivel is kevesebb meleg menjen ki. ...éjszakára megállítják az órákat, minek kopjon? Ügyse nézi senki. ...zöld szemüveget adnak a lovakra, hogy a szerencsétlen pára a jászolba tett faforgácsot is szénának lássa. ...ha vendég jön a házhoz, nagy kendővel letakarják a tükröt, nehogy a vendég belenézzen és azzal is kopjon a tükör ezüstö- zése. Mivel azonban „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett”, álljon itt mutatóban néhány, csavaros észjárásra (néha fukarságra is) valló gabrovói anekdota: Az egyik gabrovói így szól a szomszédjához: — Hallja, szomszéd! A maga kutyája az éjjel megette eqy tyúkomat. — Éppen jókor, — feleli a szomszéd, — legalább ma már nem kell neki enni adni. ☆ Egy gabrovói cserepező a tetőt javította és munkaközben megcsúszott. Esés közben — mikor lakásának ablakához ért, — beszólt a feleségének: — Te asszony! Ma egy emberrel kevesebbnek főzz! ☆ — Donka, milyen meleg van a szobában? — Tizenöt fok. — Hát kint? — öt fok. — Akkor nyisd csak lei az ablakot, hadd jöjjön be még az az öt fok is. * Egy gabrovói sült gesztenyét árult a bank bejára• tánál. A bolt jól ment, s az árus rövid idő alatt tisztes haszonra tett szert. Megtudta ezt egy barátja és odasomfordált hozzá, hogy egy kis kölcsönt kérjen. — Nincs jogom konkurálni a bankkal — felelte neki a gabrovói. — Ugyanis van egy megállapodásit nk a bankkal: az nem árul sültgesztenyét, én pedig nem foglalkozom pénzkölcsönzéssel. ☆ A gabrovói kitüntette magát a harcban. A tábornok megkérdi tóle: — Rendjelet kérsz-e, vagy inkább ezer levét? — Mennyibe kerül egy rendjel? — Száz levába. — Akkor kérek egy rendjelet, meg kilencszáz levát. * — Apukám, vegyél nekem egy új bundát. Ez már teljesen kopott. s — Hogy-hogy kopott, hiszen alig egy éve hordod TI — Az igaz. De ki tudja, hogy hány évig hordta a róka?! ☆ Egy gabrovói fia istentelenül bömböl az utcán. — Miért sírsz? — kérdi tőle egy járókelő. — Anyukám adott egy levát, de elvesztettem. — Na nesze, fogd ezt a levát. Ne sírj... A fiú elvette az egy levát és újfent éktelen sírásra fakadt. — Na, most azt mond meg, hogy miért sírsz? — Azért, mert ha nem veszítettem volna el anyám leváját, mostmár kettő lenne... S hogy ezekhez az anekdotákhoz, gyakran oktalanul gyanúsítgató viccekhez mit szólnak az illetékesek, maguk a gabrovóiak? Nem kell őket félteni. Azt vallják ugyanis, hogy anekdotát csak híres emberekről szokás mesélni. Ebben aztán tökéletesen igazuk van... A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar éretten, precíz kivitelezéssel Gabrovói üdvözlettel: Molnár Sándor
