Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-27 / 98. szám
ÍÍSg. április .27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A IX. kongresszus tiszteletére Több fát ültetnek — géppel tisztítják a telepítéseket A tiszafüredi erdészet dolgozói már az év elején munkaversenyt indítottak az idei gazdasági feladatok teljesítésének sikeréért. Eddig nyolc brigád érte el náluk a szocialista címet és most újabb emberek csatlakoztak a versenyhez. Nyolc erdészkerület, négy traktoros és öt fogatos indult versenybe a szocialista cím megszerzéséért. A IX. kongresszus tiszteletére az év elején tett vállalásaikat is megtoldot- ták. Az erdészet dolgozói közül a magtermesztéssel foglalkozók az összes tervezett magféleség kifogástalan minőségű begyűjtését biztosítják. A csemete termesztésben dolgozók a megengedett költségek tíz százalékkal való csökkentését vállalták, amely pénzben tízezer forint megtakarítást jelent. A csemetékből összesen 340 ezerrel többet hasznosítanak a tervezettnél. Ennek az értéke 83 ezer forint. A telepítés és felújítás dolgozói év végére öt hektárral megnövelik a telepített és felújított területet, elsősorban az ártereken. Tizenhat hektárral növelik az első osztályúan tisztított területek nagyságát is. A tisztítást főleg géppel végzik, ami hektáronként 280 forint megtakarítást jelent. Az erdészet dolgozói — a termeléssel erdőfelújítással és telepítéssel, fásítással és fafelhasználással — összesen 549 ezer forint megtakarítást vállalta^ a kongresszus tiszteletére. Közel 40 millió forintot használtak fel béremelésre Hárman szólnak — a felelősségről Mindennap iskola A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének kedden délelőtt megtartott ülésén Szilágyi Sándor főtitkár ismertette az elnökség beszámolóját. A Nehézipari Minisztérium vegyipari ágazat ez évben 37,8 millió forintot használ fel béremelésre. A munkások 40 százaléka részesült 4—10 százalékos bér javításban. Sikerült úgy végrehajtani a rendezést, hogy azoknak a dolgozóknak a bérét emelték, nagyobb mértékben, akik többet és jobban termelnek. Ismertette ezután a beszámoló a munkásvédelem és ellátás további javítására vonatkozó terveket. — Megemlítette többek között, hogy a balatonszemesi szakszervezeti gyermeküdülő bővítése folyamatban van. A harmadik ötéves terv időszakában kibővítik a soproni üdülőt, a Dunakanyarban pedig hétvégi vízitelepet rendeznek be. Kamarás Mihályné titkár arról számolt be, — hogy a vegyipar első negyedévi termelési tervét, ezenbelül exporttervét túlteljesítette. Nagy része van ebben a szocialista munljaversenynek, amely a kongresszusi versenyben most újabb lendületet kapott. A központi vezetőség a beszámolókat megvitatta és az azokban előterjesztett javaslatokat elfogadta. — Hiszek az emberek jóindulatában, még akkor is, ha van aki rászed. Van például egy fiatalunk. Amíg tanult, a szakiskolából ki akarták csapni. Kértem, ne tegyék. Teljesen árva, legyünk rá tekintettel. Most mór itt van nálunk. Sajnos, bekövetkezett, amitől tartottam. Mindenkivel tiszteletlen, a munkában felületes. Azt hiszem, túl bőkezűek voltunk vele szemben a megértéssel, a jóindulattal. Ez a személyzetis beosztás mindennapos iskola. Mégse mindig tudom, hogy mi legyen a végső szavam Sokfélék az emberek. Van, aki magyarázat nélkül elmegy a gyárból. Sokszor megérzem, ki lesz az, aki még visszajön. Csak néha csalódok. De akit visszaremélek, azt a kapun kívül is éveken át számontartom. Ritkán fordul elő, hogy én kezdeményezem: váljunk meg valakitől. Nekem az a legfájóbb. Én is géplakatos, vasesztergályos vagyok eredetileg. Tudom, hogy mindenki munkából, keresetből él. Munkát, kenyerét — ha csak átmenetileg is —: kivenni ' valald keaéből, nekem még akkor is fáj, ha ő kényszerít erre. Harminc fiatallal kötöttem a gyár nevében 1960 óta ösztöndíjas szerződést. Abban a reményben, hogy tovább fejlődik a gyár. Hatvan-hetven szakmunkásunk is szabadul az idén. Sajnos könnyen lehet, hogy egy részüktől meg kell válni, mert az üzem fejlesztése nem olyan gyorsütemű, ahogyan reméltem. Az emberekért más a felelősség, mint bármilyen anyagért. Ezt mondogatom mostanában nagyon sokat, mivel a vezetők most készítik a minősítéseket. Látom, vannak, akik nem merik megmondani kereken az illető kisebb-nagyobb hibáit. Ne kelljen vitatkozni és csorba ne essen a népszerűségükön. Nem mondják, de biztos ezért teszik. A beosztottak pedig nem kívánják ezt, Sőt nem is szeretik. Ugyanúgy megvetik a kétarcúságot, mint a gorombaságot. Ezt tartom én a „szakmám” legnagyobb felelősségének. Mindenkivel őszintén, egyenesen beszélni. Ha már vesetőnek »sántítok ... Hogyne avatkoznék be közvetlenül is, ha elkerülhetetlen? — ha más nem intézkedik. Ha már vezetőnek számítok az emberek nem úgy keresgélnek, hogy na a Füg-edi János elvileg irányít, ahhoz csak tanácsért mehetünk. Aki intézkedést vár, megy és keres valakit, aki segít neki. Ma is bejött hozzám Vágó László traktoros. Mondja, hogy két hete áll a DT-vél, mert a gépjavító állomásról még meg se nézték. A déli harangszó előtt pár perccel beszéltem a gépállomásiakkal. Megígérték, hogy ebédelnek és már pakolnak is a műhelykocsiba, megnézik azt a gépet. Ha nem vállalnám ezt a beavatkozást, olyan felelőtlen lennék, mint az a valaki, aki két héten át nem törődött azzal a DT-vel. Embere válogatja egyébként. Százat is tudnék mondani a szövetkezetből, aki — ha ott vagyunk, ha nem — egyforma felelősséggel dolgozik. Urbán Fá] és Nagy M. János a csátési hodályban 270 anyától 370 bárányt nevel most 's Nemcsak a nyájért, egy-egy apró állatért is felelősséget éreznek. Itt kezdődik ez szerintem. Ha elvállalom és ha nem ... — Olyan kevés kell az embernek, hogy elnagyoljon valamit, hogy feladja a felelősséget. Nálunk meg sokszor a körülmények is erre csábítanak. Nincs megfelelő felszerelés, nincs egy komoly villanyhegesztőnk. Nemcsak ennek a részlegnek, az egész ktsz-nek nincs. Modern dolgokat készítünk —' például műanyagból autóbusz-várókat —, de hajdani, elavult eszközökkel. Én vagyok itt a részleg vezető. Ha elhoznak hozzánk mondjuk egy lábast és egy órányi komplikáltabb munkát igényei a javítás, 40 forintot is elkérhetünk érte. Ennyiért pedig már egy újat is vehetnek. Ha elvállalom, szerintem az is felelőtlenség. Ha nem, az is. Hisz ki javítsa meg? S ez így van akkor is, na nagyobb érték forog szóban. Ilyen esetekben ne it haragudjon, de nem tudom, hogy értsem a felelősséget, ■fr Hárman — Csanádi István, a jászberényi Apritó- gépgyár személyzeti osztályának vezetője, Fügedi János, a jászapáti Alkotmány Tsz párttitkára és Nagy Imre, a Já&zfény- szarui Vegyesipari Ktsz pusztamonostori lakatos részlegének a vezetője ,— mondták el, mit tartanak a mindennapok felelősségéről. A mások és önmaguk felelősségéről, B. E, Véletlenül tanácselnök Gaál Zsiga bácsi arra lakik, ahol már a Tisza is megfáradtabban cipeli magát. A faluvégen. A meszelt falú ház kertjének vége a folyóra néz. Kicsi ház. Mint amilyen egy valamikori napszámos emberé lehetett. Gaál Zsiga bácsi most ugyan tanácselnök, Tiszabura vezetője. Az elnöki fizetés nem nagy, abból görbe házat nem építtetett még senki. Különösen három gyerek mellett Ez a kis ház küldte gyönyörű életútra Zsiga bácsit. A tanácselnöki székbe is? — Á. csak véletlenül lettem én tanácselnök. Egy bizonyos, párezer tanácselnök dolgozhat a mi hazánkban. Kiből így, kiből meg úgy lett elnök. Még ugyanúgy senki, ahogy Gaál Zsigmond. Tíz éve, éppen tíz esztendeje lesz pár hónap híján. Akkor a szövetkezetben dolgozott. Még a legelején belépett, ötvenkettőben, öt hold hegyesháti földdel. Kutya gyenge föld, csupa tocsogó a Hegyeshát. Nem ő kapta, a felesége. Gaál Zsigmond a frontot járta, mire hazaérkezett, várta a föld. — Olyan, amilyen az utójának jutott — Kukoricadarát ettünk mellette reggelire. Nagyon megviselt bennünket. A kubik, a napszám járta továbbra is. A szövetkezet másabb volt. Ott elnökhelyettessé választották Gaál Zsigmondot. Zavaros idők jártak, mikor a szövetkezet építkezett éppen. Megjött a sok építőanyag. Tégla, fa, deszka, mindé;.. Átiküldte, rakják le a tanácsháza udvarán. Gondolta, ott biztonságban lesz. A tanácselnök is más falubeli ember volt, az is hazaszaladt 1956, őszén. A tanácsháza ott maradt vezető nélkül. — A faberakásért én felelek. Addig is a községi tanács tagja volt Gaál Zsigmond. De a fát őrizni kellett. Ki őrizze? Gaál Zsigmond ott maradt, vigyázott rá. Jöttek, mentek a falubeliek üg^es-bajos dolguk után futó emberek. Keresték, hol az elnök. Sehol. Gaál Zsigmond ott volt, ismert is mindenkit, őt is ismerte mindenki. Valakinek irányítani kellett a falut; Később Nagy István, a járási tanács akkori elnöke kijött Tiszaburára. Meghallotta a történetet, nevetett. — Akkor maradj már addig Gaál elvtárs, amíg az elnök visszajön. December 9-én kellett volna jelentkeznie a tényleges tanácselnöknek. Bizonytalankodott, Gaál Zsigmond ra pedig rátelefonáltak a járási tanácstól. — Gaál elvtárs, maradj már az új választásokig. — Komám, énnékem ehhez semmi tapasztalatom nincs. Más volt a szövetkezet, más a tanács. A termelőszövetkezet akkor még kicsi volt, kevesebb bajjal. — Jöttek is aztán a meleg napok. Jött • a kollektivizálás. Agitátorok érkeztek segíteni más falvakból, ipari üzemekből. Néhány burai parasztember megkötötte magát. Az agitátorok között volt, aki türelmetlenkedett. Zsiga bácsi nyugodt maradt. Csak a neveket kérte. Utcát, házszámot tudta kívülről. Ment. Előtte kinyílt minden kapu, neki mindig otthon volt a gazda. — Értsétek meg komám, nem akarunk mi rosszat nektek. A legtöbb ember tavasz- szal lépett be, de őszi munkakezdésre. Nyáron tarta- lékföidet, kaszálót adott a tanács az új szövetkezeteknek. Arra, hogy legyen a közösnek takarmánya. De nem kaszálták meg, felé se mentek. Zsiga bácsi nyakába vette megint a falut. Járta az utcákat. — Ne gyérekeskedjetek, emberek. A jószágnak, amit az ősszel összeadtok majd, enni kell a télen. Mentek. Nem is annyira a közösért még, mint csak azért, ne járkáltassák már Zsiga bácsit annyiszor maguk után. Ősszel megkezdődött a munka az öt szövetkezetben. Nem is rosz- szul. Most megy a legrosz- szabban, pedig már egy szövetkezetben az egész falu. — Ez esz engem meg. Az, hogy nem tudnak ötről, a hatra menni. Sőt, még csak a négynél tartanak. Zsiga bácsi tanácsülésre készül, a mezőgazdasággal foglalkoznak. — Mit mondjak majd?• Hát mit tudok mondani a szövetkezetről? ötvenöt éves, Sokkal többnek látszik. — Amilyen gyermekkorom, meg életsorsom nekem volt... Jogi könyvek, folyóiratok az asztalán. Kell a tanácsmunkában. A tanfolyamok, a továbbképzések, meg az évtizedes gyakorlat után is. Irodájának nincs előszobája. A folyosóról jönnek be hozzá az emberek. — Zsiga bácsi, hogy is van az a mi kertünk ügye? — Zsiga bácsi, telefonáljon már át Roffra, a vízügyre. Egyre többen bácsizzák; Hát bizony, a gyerekek férjhez mentek, megnősültek. Kicsi falu az övék. Szép falu a Tisza gátoldaléban meghúzódva. Szép a gát teteje, jó sétálni rajta. Zsiga bácsi sétál a gát tetején. Köszöntget a kertek alá. — Jő emberek laknak Ti- szaburán. Szerelik a munkát, egymást. És szeretik a tanácsolna« küket... Nem véletlenül, Borzák latot TISZA-PARTI CSENDÉLET
