Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-23 / 95. szám
Vitáq proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI [A, MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁrc 1 *p>* XVII). évfolyam, 95. szám. Aro SO ifidé? 1965, április 23., szombat. Kétarcú emberek A legnagyobb m számunkra az, hogy a dolgozó né szolgálhatjuk Kommunista tartalékos tisztek aktiva-értekeslete Szolnokon Péntek délelőtt Szolnokon, a Szigligeti Színházban aktíva-értekezletre gyűltek össze a város és a szolnoki járás kommunista tartalékos tisztjei. Mintegy ötszáz tartalékos tiszt előtt Sípos Károly elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Szolnok városi pártbizottság első titkára tartott beszámolót. Az értekezlet elnökségében megjelent Csáki István elvtárs, a párt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Várkonyi László ezredes, az MHS országos elnökének első helyettese. Sipos elvtárs beszámolójában a tartalékos tiszti hivatásról beszélt: — Nekünk az a hivatásunk, hogy ha szólít a haza, fegyveresen, a megfelelő csapatok élén győzelmes harcba vigyük a szocializmus zászlaját, meg- védjtik hazánkat, a Magyar Népköztársaságot. Hivatásunk az is, hogy a mindennapi életben is tisztek legyünk. Tisztek legyünk abban az értelemben,' hogy vezessük a ránk bízott gazdasági, egységeket és úgy Is. hogy oktassuk, neveljük, felvilágosítsuk környezetünket, terjesszük pártunk igazát. Sipos elvtárs a következőkben mélyreható elemzést adott a nemzetközi helyzetről, a XXITI. kongresszusról. Saját építésünk sikerei között megemlítette, hogy városunk is jelentős változásokon ment át a 21 év alatt. A második ötéves terv utolsó évében negyven üzemünk és önálló telephelyünk közül harmincöt fizetett nyereségrészesedést. felsőfokú iskolákat. A tartalékos tisztekre is nagy feladat vár, hiszen adott körülmények között igen gyorsan kell átvenniük egy-egy egység parancsnokságát. Kérte a kommunista tartalékos tiszteket, legyenek aktív harcosai a szocialista. hazafiság, a proletár nemzetköziség eszméjének, vállaljanak feladatot a sorkötelesek előképzésében és a leszereltek utóképzésében. . Az aktívaülésen felszólalt Csáki István elvtárs is. Elmondotta, örül, hogy egy ilyen jellegű értekezletet hívtak össze és annak, hogy a résztvevők rendkívül hasznos és értékes tanácsokkal, javaslatokkal szolgálták a munka további vitelére vonatko— Tudjuk, a harcban nagyon fontos a parancsnok jó helyzetmegítélése, a saját, az ellenséges helyzet, a szomszédos alakulatok tervének ismerete. A pártmunka is hasonló helyzet- megítélést követel. Tudatosítanunk kell az emberekben, hogy ha az imperializmus végez is ellenlökéseket, a főbb tendenciákat nem képes megváltoztatni. Csáki elvtárs kérte, hogy a tartalékos tisztek, mint kommunisták dolgozzanak a nagy nevelő munkában, a honvédelem szellemének erősítésében. Legyenek mindig készen arra, hogy teljesftsék kötelességüket, amelyek párttagságukból, tiszti rendfokozatukból következnek. Az'értekezlet Sípos Károly elvtárs zárszavával ért véget. Kiváló vállalat lett a Szolnok megyei iparcikk kiiker Jó eredményt ért el a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat az elmúlt évben. Áruforgalmi tervét 101,8 százalékra, vállalatgazdálkodási eredménytervét pedig 107 százalékra teljesítette. Az eredmények elérésében sokat jelentett, hogy a dolgozóknak mintegy hetven százaléka résztvett a szocialista brigádmozgalomban. Kollektív, valamint egyéni felajánlásaikkal és azok teljesítésével aktív részesei a tavalyi eredményeknek, amelyek alapján elnyerték a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ elnöksége által adományozott „Kiváló vállalat” címet. A megtisztelő kitüntetést ma este Jászberényben a Lehel Klubban tartandó ünnepségen Márk István, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője adja át a vállalat dolgozóinak. Ezt követően Budai Mihály vállalati igazgató huszonhét szocialista brigádnak nyújtja át az elismerő oklevelet és zászlót, illetve negyven kereskedőnek a „Kiváló dolgozó” kitüntetést. Az oklevelek és jelvények mellett természetesen a pénzjutalom sern marad el. Több mint ötvenezer forintot osztanak ki a legjobbak között. Az ünnepélyes alkalommal adják át a vállalatnál már hagyományos „Kiváló város” serleget, melyet ez alkalommal a jászberénvi kollektíva nyert el, Ifjúsági szocialista nuinkaverseny a gépállomásokon Barátom senkiről nem hajlandó rosszat hinni előzetes feltételezés alapján. Azt vallja, mindaddig bízik és hisz az emberekben, amíg nem csalódik, amíg a tények meg nem győzik őt hitének ellenkezőjéről. Tisztelem őt, mert nagyon nemes jellemvonás ez, de ő sem tagadja, hogy néha bizony csalódik. Elmesélt egy esetet. Sokáig nagyon szolid, szorgalmas és szerény embernek hitte a tisztviselőt, akivel hivatali kapcsolata révén sokszor találkozott. A tisztviselő olyan beosztásban dolgozik, ahol sűrűn fogadnak vendéget. Olykor egy kis ital is előkerül a vendég tiszteletére. De ő soha nem i szili. Csak mosolyogva tölt és szabadkozik: nem kérem, én soha nem szoktam inni. Tudja ezt már róla mindenki, aki ismeri. És most kiderült, hogy a magáról antialkoholista hírt keltő tisztviselő otthon szokott inni. Nem is keveset. Ilyenkor néha eszméletlenre részegesük, s nem egyszer a feleségét is megveri. Ennek az embernek két arca van. Egyik az, amiben mások előtt mutatkozik, a másik, az igazi, amelyet otthon visel. Az ilyen kétarcúak okoznak csalódást az én barátomnak, aki azt tartja, hogy mindig bízni kell az emberekben. Vannak másfajta kétar- eúak is. Ki ne ismémé azt az embertípust, aki otthon, családi, vagy baráti kör- íren teliszájjal fújja a véleményét az ország ügyeiről, bajairól, nem győzi kritizálni, hogy „milyen rosszul csinálnak itt mindent”, hogy „ezek milyen tehetetlenek”, „hol lehetnénk már” — és így tovább. Másnap ugyanő az, aki az értekezleten feláll, hogy elsőként hangsúlyozza teljes egyetértését, még akkor is, ha esetleg ezt nem kéri tőle senki. A főnökei, munkatársai, akik a társadalom nevében megítélik őt, mindig csak az egyik arcát látják. Kialakul a kép róla: lojális, tárgyilagos embernek tartják, olyannak, akire lehet számítani mindig mert egyetért velünk, ügyünket magáénak vallja. Ilyennek tudják őt, mert a másik arcát soha sem látják, Az ilyen ember, aki világnézetében, politikai felfogásában mutatkozik kétarcúnak, nem kevésbé veszélyes, mint amaz, aki szódavizet prédikál, s otthon borközi állapotban veri a feleségét. Egy ismerősömben, akit sokáig igen derék embernek tartottam, magam is nagyot csalódtam. Nem vi- 'olt semmiféle funkciót, a pártnák sem volt tagja, gyerekeit mégsem keresz- teltette meg a templomban. Amikor megkérdeztem, miért, mosolyogva legyintett: ugyan kérem, korszerűtlen dolgok, babonák ezek. KI hisz ma már az Istenben. Tudtam, hogy akkoriban ez az önéletrajzokban jó pontnak számított, de nem véltem soha ilyenfajta számítást felfedezni ismerősöm gondolataiban, mígnem egyszer, öt ven hét táján maga el nem mondta, hogy megvannak azok a gyerekes keresztelve, egy kis faluba utaztak ezügyben, hogy senki meg ne tudja. A tény, hogy valahol egy kis falusi templomban .íét gyermeket titokban megkereszteltek, nem sokat számít. Attól még egészséges, derék emberek lehetnek azok. Nagyobb veszély rájuk az apa kétarcúsága. Hogy fog nekik igazmondásról, egyenességről, őszinteségről beszélni? Milyen tekintélye lesz előttük ennek az apának, ha megtudják keresztel tetősük körülményeit? Ilyenek azok a kétarcúak, akik az én nemesen gondolkodó barátomnak néha keserűséget és csalódást okoznak. Szívem szerint mégis igazat adok neki, mert hisz az emberek túlnyomó többsége nem ilyen. És mind kevésbé lesz ilyen. Mert a jellemző mégiscsak az, hogy a józanság, a tisztesség, az őszinteség, egyenesség, az igaz emberiesség — az egyarcúság világa formálódik nálunk. Az a világ, ahol fenntartás nélkül bízhatunk embertársainkban, úgy, mint magunkban. Az a világ, ahol nem tűnik majd fanatikusnak az én barátom, akire ma még sokszor elmondhatják: a jószíve és a hiszékenysége viszi majd a sírba Alapjában véve mi emberek az egyarcúságra vagyunk hajlamosak. Nem születik velünk a kétarcúság és az alakoskodás. Mindannyian az egyenes utat szeretjük járni, még akkor is, ha olykor rövi- debbnek tűnik a görbe út. Igaza van tehát egy kicsit az én barátomnak, amikor mindaddig elhiszi az emberek általa megismert arcáról, hogy az az igazi arcuk, amíg rá nem jön, hogy van másik is. Igaza van, mert az emberek többségének egy arca van. De nem kellene néha mégis egy kicsit óvatosabbnak lenni? Senki nem kívánja vissza az örök gyanakvás, gyanúsítgatás légkörét — hisz nem kevés embert éppen ezek az idők neveltek kétarcúvá. De azért legyünk egy kir esit éberebbek. Tegyük nehezebbé a kétszínűség érvényesülését. Ma nem származhat senkinek előnye a köpönyegforgatásból, de ezt ha kell, nagyon drasztikusan be kell bizonyítani; A kétarcú ember kapjon az egyik arcára néha pofonokat is, ahogyan megérdemli. Mindjárt kevesebb lesz az alakoskodás és jobban hihetünk azoknak, akik — süssön a nap, fújjon a szél — mindig ugyanazzal a nyílt tekintettel néznek a világba. V. J> A továbbiakban helytállásra szólította fel a tartalékos tiszteket. Elmondotta, hogy a néphadsereg hihetetlenül gyors gépesítése, technikai fejlődése megköveteli, hogy a tartalékos tisztek általános és szakmai műveltségüket minden rendelkezésükre álló eszközzel fejlesszék. — Ezután a szocialista tábor katonai erejéről mondott el néhány érdekes adatot. A pártszervezeteket felhívta, hogy a hozzájuk tartozó kommunista tartalékos tiszteket kísérjék figyelemmel, hogyan fejlesztik magukat politikailag, szakmailag, katonailag. Szükséges, hogy a párt- szervezetek időnként egyénileg is felmérjék a tisztek ilyenirányú fejlődését. Sipos elvtárs beszéde után élénk vita következett. amelyet a kritikai szellem jellemzett. Többen beszéllek a továbbképzés hiányosságairól, a hivatásos és tartalékos tisztek kapcsolatainak szorosabbra fűzéséről és arról, hoev az MHS munkáiéban sok kommunista tartalékos tiszt nem vesz részt. Kaszás Ferenc vezérőrnagy elvtárs üdvözölte ezután a meghívottakat, majd katonapolitika! tájékoztatást adott Beszélt a hadsereg tiszt! ■ állományának minőségi változásáról, arról, bogv igen nagy százalékuk végzett különböző Pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között adták át a Tószegi Gépállomáson a megyei ifjúsági szociálisul munkaverseny díjait. A munka versen vek útján az MSZMP KB 1964 december 10-i határozatában és a KISZ VI. kongresszusának akcióprogramjában megjelölt feladatok megvalósítására irányítot- tálk a falusi fiatalok figyelmét. Tavaly januárban a megyei * versenybizottság egységes irányelveket dolgozott ki az ifjúsági versenyek összehangolására. Ezeket megküldték valamennyi érdekelt KISZ-bizottságnak, állami gazdaságnak és gépállomásnak. A fő cél az volt, hogy a fiatalság mozgósításával a tervek teljesítésére, illetve túlteljesítésére, a termelékenység fokozására, a termelési költségek csökkentésére összpontosítsák az erőfeszítéseket. A szervezés megkönnyítése érdekében plakátokat és röplapokat készítettek, melyeket eljuttattak a mezőgazdasági üzemekbe, örvendetes, hogy 1965-ben a megye egész területén alaposan megerősödött a járási, városi és helyi versenymozgalom. — Ebben az évben még nagyobb lendülettel indultak a versenyek. Évről évre többen vesznek részt a munkaverse- nyekben. 1964-hez képest a létszám félszázza] növekedett, 1965-ben a megyei versenyben 1087, a járási városi versenyben 7071, a helyi versenyeken pedig 6346 fő vett részt, s ezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy eredményesen zárjuk a második ötéves terv utolsó tervévét. Kenyérgabonából 2.2, kukoricából 2,8, cukorrépából 36.1 mázsával magasabb termésátlagot érteik el holdanként a tervezettnél. — Sajnos, az értékeléseket nem tudták az előre kitűzött időben elkészíteni, mivel a kunszentmártoni, szolnoki és jászberényi járások kivételével a megye többi területeiről csak nagy késéssel érkeztek be a jelentések. A helyezéseket elérő fiataloknak a jutalmakat a márciusban megtartott paraszt-ifjúsági tanácskozásokon adták át. 1965-ben megyénkből az alábbi gépállomási fiatalok a helyezettek: IFJír TRAKTOROSOK, KÉT MŰSZAK: 1. 7. Jándi János, Szalai Béla (a Tószegi Gépállomás traktorosai), DT—54-es erőgépükkel 487 műszaknormát teljesítettek, üzemanyag-alkatrész megtakarításuk 52 989 forint, jutalom 1000 forint, 2. Perjési Sándor, Kossik Ferenc (Tószeg), 3. Szűcs Gellért, Cseh József (Szolnoki Gépállomás). IFJÚSÁGI TRAKTOROSBRIGÁDOK: 1. Kövesdi Ferenc 11 fős brigádja (Szolnok), 4316.51 műszaic- norma, az egy gépre eső műszaknorma’ teljesítése 359, jutalom 1600 forint, 2. Blahó, Imre brigádja (Tószeg), 3. Túróczi János brigádja (Szolnok). IFJÚ GABONAKOMBÁJ- NOSOK: 1. Oláh József (Tószeg), SZK—3-as gépével 575 kh-ról 88.5 vagon terményt takarított be. 54 műszaknormát teljesített, üzemanyag-alkatrész megtakarítása 2573 forint, jutalom 900 forint, 2. Brenyó Jenő (Tószeg), 3. ifj. Berkó Imre (Tószeg). Tudőgyógyász szakorvosok találkozója Szolnokon Mint néhány nappal ezelőtt megírtuk, dr. Sebestyén Gyuláról, a neves orvosról körutat neveznek el Szolnokon. A „névadó” ünnepséget április 30-án tartják meg. Ezen ünnepi alkalommal egyidőben a Mellkassebész-, Radiológus- és Tüdőgyógyász Társaságok tudományos rendezvényére is sor kerül. A tudományos rendezvényen többek között szó fesz az operált tüdő röntgenkezeléséről, valamint a mellüregi viszonyok nul- monectómiák utáni változásáról.
