Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

19#«, AprttU 21.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Tisza- parti

április

Délutánra kisütött a nap. Az iskola ablakát kinyitották. A gyerekek kórusban mondták a szorzótáblat. A sarkon megállt néhány asz- szony. A gyerekek hangja elért odáig. Megérkezett a templom elé az iskolásokat szállító busz is. A kis téren többen járkáltak. Hideg volt még a föld és sáros. Tegnap esett. Most sok gyerek mezítláb kocogott végig a poros betonon.

Gulyás József férfi és női fodrászüzletében senki nem várakozott. A „fodrász kislány” fehér kötényben kijött a virágoskertbe és kiszakított pár szál gyomot. A büfé előtt a ke- rékpármegőrző-asszony hiába álldogált. Nem jött senki. Nem hoztak kerékpárt. Cigarettára gyújtott.

A töltésen fiatalemberek s lányok sétáltak. A Tisza sebesen folyt. A hajókikötőnél kis hullámok csapódtak össze. Az ártéren kecskék « birkák legeltek. Négy nagyobb gyerek halászott.

Kis cigánygyerek futott az iskola mellett. Lehúzta fejét az ablakok alatt. Az udvaron beszaladt a WC- be, már futott is vissza a tanterembe. A tanítás akkorra véget ért.

Két cigányasszony kenyeret vitt a hóna alatt. A büfével szemben megálltak. A kenyeret letették a földre. Rágyújtottak.

Még erősen sütött a nap. A kertekben fehér ruhát húztak magukra a fák. Néha egy-két szirom megindult, halkan hullott a földre.

A határban kint nem já-, - tak a gépek. Tegnapelőtt kukoricát vetették. A jókedvű lányok a cukorborsót kapálták. Tegnapelőtt Erzsi néni is Urálit a kapuba. Levette a fekete kendőjét és nekidőlt a léckerítésnek. Meleg, napos idő volt. Süttette arcát. Az árokparton kislibák legeltek.

— Kell már a jó idő — álltak meg az emberek egy percre, — hadd nójjön a növény.

De az április csalóka. Levettette a tavaszi kabátot, kigomböltatta velünk az inget. Másnap esőt, hideg időt küldött a nyakunkba.

Erzsi néni ma felvette a fekete kendőjét. Kiment az ártérre. Libái nem jöttek meg reggel óta. Az öregasszony igyekezett. Megkerültek a libuskák is. Terelgette maga előtt. Mire hazaértek, a falu utcáin végigszalad a konda, beállítottak a kecskék. Ügyesen futottak a malacok, kikerülték a sarat. Hozták az estét.

(L. I.)

A PÁRTÉLET FÓRUMA

Egyre több munkát bízunk

a pártcsoportokra

A közelmúltban értékeltük a pártcsoportok munkáját. Legnagyobb eredményüknek tartottuk, hogy jól mozgósítottak az 1964. decemberi párthatározat végrehajtására. Tavalyi tervét vállalatunk 101.34 százalékra teljesítette. A további eredmények érdekében közős tanácskozáson azt határoztuk, hogy pártcsoportérte- kezletekre ezután rendszeresen meghívjuk a termelésben élenjáró dolgozókat, véleményt és javaslatokat kérünk tőlük arra, hogyan lehetne még eredményesebben dolgozni abban a műhelyben, üzemrészben. Ugyanígy tartják a pártcsoportok a kapcsolatot az ifjúsági brigádokkal is.

Elismerés illeti a pártcsoportok működését azért is, hogy tavaly negyvenegy tagjelöltet és huszonnégy tagot javasoltak felvételre. Ebben különösen a KISZ-szervezetek segítettek sokat. A negyvenegy közül huszonhat tagjelölt egyik ajánlója a KISZ illetékes alapszervezete volt. Ezekről az eredményekről taggyűléseken is szóltunk elsősorban azért, hogy a párttagok mindannyian tudják, mit végeznek a párt- csoportok. Ott hangzott el az a javaslat is, hogy a szakszervezetekben szorgalmasan dolgozók közül is vonjunk be a pártmunkába olyanokat, akiket később tagjelöltnek javasolunk.

A pártcsoportok egyre többször hívnak meg tanácskozásukra leszerelt fiatalokat is. Üdvözlik őket, meghallgatják élményeiket és segítenek nekik „visszatalálni” eredeti munkájukba.

őszintén beszéltünk arról is, hogy milyen pártfegyelmi vétségek fordulnak elő az alapszervezetekben. Megállapítottuk, hogy aránylag sok volt a felületesség. öt esetben kellett fegyelmi büntetést kiszabni például bélyegelvesztés, tagkönyv elhagyás miatt. A pártcsoportok segítségét kértük a pártoktatás javításához is. Sajnos itt sok munka vár ránk, mert az őszi aránylag biztató kezdet után most csak ötven százaléka tanul a párttagoknak.

Ugyanígy nem lehetünk elégedettek azzal sem, ahogyan a propagandaanyagokat egyes alapszervezetekben kezelik. Sok könyvet, kiadványt „elfektetnek”, nem juttatják el időben az olvasókhoz.

Most a IX. kongresszus előkészítésének időszakában újból elővesszük a szervezeti szabályzatot. Különösen a tagjelöltekkel foglalkozunk, hogy minél pontosabban megismerjék a párt írott törvényeit. Őket az üzemi vb hívja össze, ott együtt beszélünk velük a párttagok kötelességeiről, jogairól és arról, hogyan teljesítik pártmegbízatásukat.

Tóth János Ernő

a szolnoki járműjavító

üzemi pártbizottságának titkára

Filléres kiadásokkal holdanként mázsás terméstöbblet érhető el

Napjainkban egyik legfontosabb tennivaló a talajelőkészítés a vetés mellett, a vegyszeres gyomirtás. Az időjárás igen kedvező a gabonák és gyomok fejlődésére. A gyomok ezt jól kihasználták, megnövekedtek és ha nem védekeznek ellenük, lényegesen csökkentik majd az őszi kalászosok termésátlagát.

Érdemes lenne kettős műszakot szervezni, amikor nincs harmat vagy erősebb lehűlés, nyugodtan dolgozhatnának a növényvédőgépek éjszaka is. Ma már vitathatatlan, hogy a vegyszeres gyomirtásra fordított összeg tetemesen megtérül, ugyanis holdanként két-három mázsa terméssel többet takaríthatnak be a gyommentes táblákról.

Tervek szerint ezen a tavaszon a megye termelő- szövetkezeteiben 160 ezer hold kalászos területet részesítenek vegyszeres gyomirtásban. Annál is inkább, mivel az ősziek nem teleltek a legjobban. Márpedig minél szegényebb, silányabb a búza. annál jobban úrrá lesz rajta a gyom. Néhány éve eredményesen alkalmazzák a vegyszeres gyomirtással egybekapcsolt kar- bamidos levéltrágyázást is. Lényegében filléres kiadásokkal 90—100 kiló terméstöbbletet érthetnek el holdanként. hiszen a nitrogén tartalmú karbamid nagy segítséget ad a növények fejlődéséhez.

A közös gazdaságokban nem késlekedhetnek ezzel a munkával. Ezidáig mindössze 15 ezer holdon történi meg a vegyszeres gye pirtás. Csupán Mezőtúron, a jászberényi valamint a kunszentmártoni járásban halad megfelelő ütemben. A kenderesi Vörös Csepel Tsz is dicséretet érdemel, hiszen két Rapidtox gépe már második hete üzemel.

Egyre több szövetkezetben állítják munkába a kukorica vetőgépeket. Sajnos az esős időjárás akadályozta a vetést, s a 119 400 hold tervezett területből alig pár ezer holdon került földbe a mag idáig. A növényápolást már most meg kell kezdeni, mégpedig azzal, hogy kultiváto- rozás nélkül ne kerüljön kukorica a földbe.

A tavaszból arra következtethetünk hogy esős nyár lesz. Éppen ezért a vegyszeres gyomirtás nagyon kifizetődő. A felázott talajt nem tudják kézikapákkal megművelni, viszont a Dikonirtos védekezés 4—6 hétig is megvédi az elgyomosodástól a kukoricatáblákat. Esős időjárás mellett a Hungazin is kitűnő eredményt ad.

A kukoricatermés fele a kapában van — tartja az egyik mondás. Ez vonatkozik a többi kapás növényekre is. Hiszen a gyomok sok nedvességet és tápanyagot rabolnak el a kultúrnövényektől. De ha tenyész- időben a talajt gyommentesen. porhanyósan tartják, akkor a várt eredmény nem marad el. A gondos növényápolás kukoricánál 30—40 százalékkal magasabb termést eredményez.

A közös gazdaságokban már kapálják sokfelé a cukorrépát és a mákot. De a növénvápolási munkák zöme még hátra van.

L. L

SZ. LUKACS lit RE I

NAPSZÁMBAN,

TOMAJON...

Akkoriban késett a tavasz. Pedig nehéz volt kitelelni. Árendás házak lakói, kubikostaligájú emberek jaj, de várták. Egyszer aztán megjött. A kéményekre is ráfészkeltek a gólyák. Az emberek megálltak az utcán, zöldellő árokpartokra ültek, süttették arcukat, örültek az időnek.

Anyám szomorúan jött haza. Nem szólt semmit. Levette kendőjét, végigsimított kontyba kötött haján. — Sóhajtott. Majd felgyűrte karján a ruháját, előkereste a mosóteknőt és mosott. Mindig mosott.

— Kisfiam, szaladj el Tamasiék- hoz. Mára ígérték a mosnivalót.

Szép nagy házuk volt, mindjárt a sarkon. Komoran, lehúzott redőnyökkel bámultak az utcára az ablakok. Esténként féltem, ha arra jártam. Az ajtóban hangosan köszöntem, s vártam. Tamasiné jött ki.

— Te vagy az. gyerek? Hozom mindjárt a ruhákat.

Egy elhasznált bőröndben hordtuk hetenként egyszer a szennyest tőlük. Néha engem küldött érte anyám, de csak ritkán, kímélte a karomat.

— Itt van, vigyed. Nehéz?

— Nem. Nem nehéz — feleltem gyorsan. De két házzal odább mái letettem. Másik kezembe vettem Egészen félre dőltem menés közben és lábam szárát horzsolta a bőrönd

— Nehéz volt? — kérdezte anyám

— Nem. Egyáltalán nem Bírom én, akár pénzt is kereshetek.

— Hol. te buta? Hiszen nekünk is nehéz. Nagyon nehéz.

— Napszámban. A többiek is mennek az uradalomba, tisztít;iá válogatják a krumplit a vetéshez.

Anyám abbahagyta a mosást. Kezével a teknő, szélének támaszkodott. Szomorú volt, mindig szomorú

— Napszámba? — emelte rám szemét. — Hiszen még gyerek vagy.

így kerültem azon a tavaszon napszámba. Virradáskor fogtam az apám tarisznyáját, meleg, béléses kucsmáját és neki a határnak. A vasút után, a Vénkert mellett már egyre többen igyekeztek az uradalomba. Hallgatásban lépkedtünk a kis kápolna felé. Mezítelen lábamra rá-ráhajoltak az útszéli vándorfüvek. Szerettek engem. Fiatalságommal, apám kucsmájával, a bokáig érő tarisznyával, amelyben ott lapult egy darab kenyér, kis üveg tej.

Ismertek engem a nagyapám járta utak. Tudták, hogy gróf Nemes János birtokára megyek. A birtokra, amely elnyúlik egészen a dombos Tomajig.

Ahogy kiértünk, mindjárt kezdődött a munka. A pallér káromkodva magyarázta, melyik krumplihegyet kell csírázni, hová dobáljuk a tisztított rakást. Nekifogtunk. A lányok nevetgéltek viháncoltak. Néha-néha megesett, hogy valamelyik fehér, szálas krumpli a tisztákhoz gurult, de elvegyült hamarosan a többivel.

Azon járt az eszem, estére pénzt kapok, holnap is, azután is, amig csak az iskolából kimaradhatok. Finom süteményt vesz majd anyám és a zsebemet is telerakhatom. A lányok meg csak folyvást vihogtak Nem vettük észre, hogy hátunk mögött megállt a pallér. Nézegette a lányokat. Véletlenül akkor esett tisztításán krumpli a többihez. F*-1- mordult

— Ki lökte bele?

Csend lett. Csak a kezünk járt szaporán. Lesütöttük szemünket és megijedtünk. Nagy úr a pallér. Mée talán az uraságnál is nagvobb. A lányok sem nevetgéltek. Senki se

szólt. Lehet, nem is tudta közülünk senki, ki ügyetlenkedte el a munkát. A bűnösnek pedig lakolnia kellett. Haragudott a pallér.

— Na, ki vót?

Bakos Esztihez lépett. Tenyerébe fogta a lány állát, kicsit felemelte és hosszan nézett szemébe.

— Te voltál?

— Nem. Nem én voltam.

— Hazudsz, kis rüfke — és egy gyors mozdulattal megmarkolta mellét. Pillanatig tartott az egész.

— Nem én voltam — remegett meg az Eszti hangja, ahogy odább húzódott. Arca piros lett, mint a rózsa, pedig halovány volt máskülönben.

A pallér Kasza Erzsihez lépett, akivel egy utcában laktunk.

— Vagy te? — kérdezte ismét.

— Nem. Én sem.

— Hazudsz te is? — tenyerével rácsapott Erzsi farára. Nem nagyot ütött, inkább játékosnak tetszett, mint haragosnak. Kicsit megpihentette kezét és lassan húzta el onnan.

Moccani se mertünk. Bakos Eszti és Kasza Erzsi arca lángolt. Az Erzsi szeme csillogott is, s néha odakapott a kezével. Sajnáltam.

— Én voltam — léptem a pallér elébe.

— Ne hazudj!

Felém fordult. Nagy, magas ember volt. Húsos, erős keze a combia mellett csüngött.

— Biztos, hogy te voltál?

— Biztos.

Közelebb lépett és zsuppsz! Messzire repült a kucsma.

— Haza takarodj innét!

Gyerekes daccal, szomorúan kerestem meg apám kucsmáját. Fogtam a tarisznyát, vállamra akasztottam. Elindultam hazafelé.

A nap már magasan nyargalt. A tarisznyában összeütődött az üveg anyám utolsó sütetnyi kenyerének utolsó darabkájával. Az útszéli füvek ágai tikkadtan lekonyultak. Lábam alól apró porpamacsok puffantak széjjel, s megindultak reménytelenül.

Ahogy otthon benyitottam, valahogy nagyon elfogott a bánat. Mégi- sírás, pityergés nélkül mondtam;

— Kitelt a napszám, édesanya