Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-19 / 91. szám

JM*. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A hűség forrásai A Tisza-menti Vegyiművekben hat éve háromszáz- egynéhányan dolgoztak, ma ezernél is többem A gyár fiatalnak számít, a törzsgárda is. Azt mondják, hogy aki már legalább két évet lehúzott náluk, az beolvadt a törzsgárdába, el sem menne különös ok nélkül. Vajon miért? Erről be­szélgettem Bende István művezetővel a műtrágya szemcséző üzemben. — Négy éve jöttem a gyárba. Azelőtt vegyipari technikus oklevéllel a zse­bemben bányában dolgoz­tam, csillét toltam, később a vasútnál felsővezeték- szerelő voltam. — Az iskolából miért nem egyenesen ide tartott? — Görbe utat jártam be: egyrészt családi okokból, másrészt az vonzott, ahol többet fizettek. Tudja, hogy van, amíg fiatal az ember az az elsődleges ami a borítékba kerül, a többi mellékes, keveset számít. — Mégis, miért a vegyi- művekben kötött ki? — Azt hittem, kettős a magyarázat: szerettem vol­na . végre a szakmámban elhelyezkedni, s méghozzá olyan gyárban, amelyik nagy jövő előtt áll. Termé­szetes ott többet fejlőd­het, jobban boldogulhat' az, akiben ambíciók vari­nak. Ezenkívül: egy fiatal házas ember ha lakást re­mélhet, máris útnak indul. — Kapott lakást? — Igen, nagyon szép otthonom van. — Boldogul is? — Boldog vagyok. — Ügy érzi, végképp magkapaszkodott itt? — Ragaszkodom a mun­kámhoz. ezért akarok hű­séges maradni a gyárhoz. Az a vágyam, hogy a be­osztottaim azt érezzék, amit én: az enyém az üzem­rész, olyan legyen, ami­lyennek szeretném. Higgye meg. nem tudnám elvisel­ni. hogy el végezetlen fel­adattal a hátam mögött menjek haza. Az „A” savüzem műszer­szobájában Nagy Józseffel beszélgettem. — ötödik éve dolgozom a vegyiművekben. Jól ösz- szeszokott társaság ala­kult ki. — Ha valahol több pénzt Ígérnének, elmenne? — Van, amit két darab százassal nem lehet meg­fizetni. — Mit? — A barátok helyett nem adnak újakat, a két darab százas mellé ez nem jár. Bárány János éppen a tizenharmadik esztendőt tölti le. A Humboldt ke­mencénél dolgozik. — Jól itt fogta a meg­szokás. — Az is. — És még mi más? — Hiszi vagy nem, de ez az igazság: legalább egy havi nyereségrészese­dés lesz. Persze, hogy job­ban ragaszkodik a munkás az ilyen helyhez, mint ah­hoz, ahol ég a rongy. Gyenge üzemben nem le­het valami kellemes dol­gozni. Ott nincs jövő, csak küszködés. Nálunk kell ugyan küszködni, de van jövő Is. Amikor ide jöt­tem ez az égy savüzem ment, és most nézzen kö­rül: hatalmas lett a gyár... • Bajári Pál lakatos. Meg­termett, halkszavú ember. — Tíz évvel ezelőtt let­tem ipari munkás, itt a vegyiművekben. Alaposan megformált az ipar. Hol van az én egykori egy- holdas gondolkodásom — Mióta lakatos? — Nemrég végeztem el a szakmunkástanfoiyamot. Az órabérem is emelke­dett, de lehet még ennél több is. Csak jobb, hogy szakmám van. Az ide kö­tött végleg. A Tiszamenti Vegyimű­vekben az utóbbi három évben százhetvenhárom dolgozó szerzett szakmun­kás bizonyítványt, közü­lük harminchétén vegyipari szakmunkások lettek. * Sétáltam a gyárban, s ta­lálomra megállítottam a műszakból hazaindulókat. Mester János vibrátor- kezelő: „A lelke az én munkám a szem esőzésnek, sok múlik rajtam... Szép ez a gyár, szaporán nö­vekszik.” Gáspár Sándorné a la­borból: „A munkatársaim rendesek, barátságosak. So­kat segítettek nekem, ami­kor egyedül maradtam a gyerekkel. Nemsokára be­fejezem a vegyipari szak­iskolát...” Németh Barna műveze­tő: „Fiatal vagyok, s en­nek ellenére komoly fel­adatot bíztak rám. Sok a fiatal a gyárban, jól meg­értem velük magam.” Még legalább tízüknek a gondolatát lejegyezhetném egy-egy példaként arra, hogy honnan ered a hűség forrása. A gyár iránt érzett hűség, szeretet forrásai ki- apadhatatlanok, ha a vezetők megbecsülik a dolgozók e nemes, szép jellemvonását. Éppen ez a kiapadha­tatlan erő lesz az, amely esetleg a nagy akadályokon is átsegíti a gyárat. Fábián Péter HUSZONNÉGYLAKASOS szövetkezeti hAz ÉPÜL KARCAG FŐTERÉN Híja a pénz... Csortos Mihály ül az asz­tal mellett. Előveszi a dóz- nit és cigarettát csavar. Meggyújtja. — November óta dolgo­zok a szövetkezetben. A Palotást Állami Gazdaság­ból jöttünk haza. Február­ban vettük meg ezt a há­zat. Kis ház a faluban, Ti- szaroffon. Nádtetős. A kert­je nagy. A cukorborsó-so­rok már jól megnőttek. — Azelőtt is voltam én tag az Aranykalászban. 1962-ben. De nem tudtunk semmire se haladni. A gyerekek meg nőttek. Hot ez kellett, hol az. Csortos Mihály fiatalem­ber még. Legénykorában a Középtiszai Állami Gazda­ság garahalmi üzemegysé­gében dolgozott. Bejárt a bálba, Tiszaroffra. Itt is­merkedett meg az asszony- nak-valóval. Megesküdtek. Házra gyűjtöttek volna, de sohase jött össze a pénz. Aztán hatvankettőben be­léptek a szövetkezetbe. — Szeretünk mi itthon lenni. A szövetkezettel is megvagyunk, csakhát nehe­zen, nagyon nehezen ion össze a pénz. De most már sikerült. Megvettük ezt a házat. A közös gazdaság veze­tői elégedettek voltak Csor­tos Mihály munkájával. Mondták is neki: ne men­jen el Palotásra. Ám a szövetkezet nem tudort akkor segíteni a fiatal pá­ron. Egy évig voltak oda. Tavaly novemberben is­mét bekopogtattak az Aranykalász ajtaján. — Összegyűjtöttünk egy kis pénzt. Nem sokat, iga­zán nem sokat. De tanyán laktunk, a nagyobbik gye­rek meg iskolába járt. Da­gasztotta a sarat. Aztán majd a másik is megyen már ősszel tanulni. Minek Mpossák a sarat? Gyalo­goljanak a világba? Inkább hazajöttünk. Földes, kicsi a szoba. A két ágy és a gyerekágy a legkisebbnek, éppenhogy elfér benne. A gerendák meghajolnak a teher alatt. — Jó helyen van. A kert­je is sokat jelent. A ’ge­rendákat majd kicseréljük. Meg cseréptetőt rakunk a házra. De most még a vé­telt nyögjük egy kis ideig. Mert ez se lett vol­na, ha a szövetkezet nem segít. Árendás ház kevés van a faluban. Eladó sok. Csor­tos Mihályék már kétszer kinézték magúknak ezt a kis házat. De hija volt a pénzüknek, négyezer fo­rint. A tulajdonos nem en­gedett az árából. És akkor Csortosék a szövetkezethez fordultak. — Megszavaztunk nekik négyezer forint kölcsönt. Gyenge a mi gazdaságunk, a szociális kulturális alap sem olyan nagy. Kevés em­bernek, nagyon kevésnek tudunk adni lényegesebb Felnőttek sok gyámkodóval A községi tanácsok és végrehajtó bizottságok más­fél évtized alatt „felnőt­tek”, politikai, szakmai érettségük lehetővé teszi, hogy — a lakossággá] egyetértésben — gazdamód- ján irányítsák a falu fejlő­dését, döntsenek az ezzel összefüggő sok-sok kérdés­ben. A községi tanácselnö­köktől napjainkban mégis hallunk ilyen kijelentést: csak hagynának bennünket, nmánőa-n iinlcVí7Tlí Nagyon reális igény ez, mert ahhoz, hogy tényle­gesen irányítói lehessenek a falunak, önállóságra, a döntés jogára is szükségük van. Milyen ma a községi tanácsok önállósága? Mit tudnának tenni, ha a jelen­leginél több dologban a ja­vaslat helyett döntési jo­guk lenne? Sári Béla, a tiszafüredi községi tanács vb elnöke erről a következőiket mond­ta: tunic, ha tervező nincs, könnyen elveszíthetünk egv évet. Önállóság, csak éppen kivihetetlen — Furcsának tartjuk, hogy az egyik dologban ön­állóak vagyunk, a másik­ban pedig lépten-nyomon falba ütközünk. Ahhoz jo­gunk van, mármint a helyi tanácsnak, hogy a község­fejlesztési alap felhaszná­lásáról döntsünk — na­— Az évek során növe­kedett a községi tanácsok önállósága. Ehhez a megyei tanács 1957-ben hozott 5. számú határozata is hozzá­járult, amely bővítette a községi tanácsok hatáskö­rét Személyi ügyekben, pél­dául abban, hogy ki legyen a falu orvosa, az iskola igazgatója, a művelődési — Hogyan segíthet ezen a tanács? — Elsősorban is azzal, hogy igyekszünk lakást biz­tosítani a községünkben le­telepedő nevelőknek, orvo­soknak. Mátyus Imre, a tanács ösztöndíjasaként ta­nul pedagógiai főiskolán, ő majd Kócson fog tanítani. — Visszatérek még az orvoslakásokra, mert ez a példa jól érzéíkelteti, hogy milyen dolgokban érezzük megkötve a kezünket. Az idén hozzáfogunk az új körzeti rendelő megépítésé­hez, a régit pedig lakásokká alakíttatjuk át. Azt tervez­tük, hogy az átalakítást megcsinálja a helyi ktsz. Csakhogy itt a bökkenő. Az épület renoválási, átalakí­tási költsége meghaladja a 100 ezer forintot, vagyis azt az értékhatárt, amelyen belül a ktsz javítási mun­kát vállalhat. így most járkálhatunk másik kivite­lező után. A lakásokra szükség van, különben nem — A tanács nem szólhat bele a helyi ktsz dolgaiba? — Döntési joggal nem. ház vezetője, a községi ta­nács véleményezése a döntő. — Ezzel a jogunkkal nem mindig élhetünk. Ma még az a gyakori, hogy örülünk, ha kapunk or­vost vagy pedagógust. Ná­lunk a két általános iskolai igazgatóságnak jelenleg is az a gondja, hogy nincs elég nevelő. kapunk szakorvosokat az egész járást ellátó rendelő- intézetbe. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. A másik pedig az, hogy a ktsz szakmunkásai a me­gye más községeiben, sőt megyén kívül dolgoznak. Ök is utazgatnak, a család­juktól távol élnék, éppúgy, mint azok az állami vagy tanácsi építőipari munká­sok, akik viszont a mi köz­ségünkben építkeznek. — Még egy példát a fe­lesleges utazgatásra. A ti­szafüredi ktsz kútfúró brigádja a megye legkü­lönbözőbb részén dolgozik, csak éppen itthon nem. Községünkben a kút fúrá­sát, az akna építését a szolnoki Víz- és Csatorna­mű Vállalat végzi. Elége­dettek vagyunk a munká­jukkal, de úgy gondolom, mégis jogosan kérdezzük: ésszerű-e. hogy ők Szol­nokról járnak ide, a köz­ségbeli kútfúrók pedig máshol dolgoznák? utóbbi években nyitott a ktsz fodrászüzletet Tiszaőr- sön, Nagyivánon, Tiszaszöl­lunk most ez az összeg 1 493 000 forint —, de ter­vezőt, kivitelezőt, legfel­jebb a felsőbb szervek se­gítségével kapunk. — Én nem helyeslem azt a kettősséget, ami jelenleg a szociális ügyek intézésé­nél gyakorlat. Az állandó segélyt a községi tanács fizeti ki, de ha valakinek rendkívüli segélyt akarunk adni, akkor a döntés joga a járási tanácsé, vagyis en­nek illetékes osztályáé. A kömyezettanulmányozást, a véleményezést, az összes adminisztrációs munkát ilyen esetben is mi végez­zük és nekünk utalják le a pénzt is. Miért nem kaphat a községi tanács egy meg­határozott összeget rendkí­vüli segélyre, hogy abból gazdálkodjon egész éven át? Sokkol gyorsabb lenne az ügyintézés, nem kellene heteket várni az arra rá­szorulóknak, ha a rendkí­vüli segélyezésről is a községi tanács döntene — sorolta Hoplca Ida, a tisza- szentimrei vb-titkár. — Meddig terjed a köz­ségi tanács jogköre az ipa­ri engedélyek, építési-bon­tási engedélyek kiadásánál? — A döntés joga ebben iS a járási szerveké. A szükséges íratok kiállítását, szerelését mi végezzük, a tanácsülés megvitatja, hogy valóban szükség van-e a jelentkező kisiparos mun­kájára, s ha igen, javasol­ja az engedély kiadásán Az utóbbi években két kő­műves és nyolc fuvaros működését javasoltuk, s ezt a járás jóvá is hagyta — mondta Bozsó Sándor. a kunmadarasi tanács vb el­nöke. Munkás kéz van csak kivitelező nines Centralizmus és akik elszenvedik Javasolhatunk, bírálhatunk, de azt vagy figyelembeve­szik, vagy nem. Mi nem panaszkodunk. Egyre in­kább szót értünk a ktsz vezetőivel abban, hogy a lakosság érdekében elsősor­ban is szolgáltató tevé­kenységüket fokozzák. Az segítséget, alkalom-adtán kölcsönt vagy rendkívüli segélyt. De amit megtehe­tünk, azt sohasem mulaszt­juk el. Talán ezért is az, hogy nálunk a fiatalok jól érzik magukat. Csortos Mi­hályék is hazajöttek az ál­lami gazdaságból. Persze megszavaztuk a hiányzó pénzt. Sőt, a tulajdonost, aki Kőtelken lakik, mi hí­vattuk el, s mondtuk, le­gyen nyugodt, a szövetke­zet kisegíti Csortosékat.. Fiatalok, rendes, munKa- szerető emberek, megér­demlik — így az elnök, Molnár Sándor. A fiatalember a tehené­szetben dolgozik. Felesége kétezer négyszögöl kukori­ca, kilencszáz cukorrépa és négyszáz négyszögöl krump­li területet vállalt megmű­velésre. Lassan majd bol­dogulnak. Eddig a kölcsön felét már visszafizették a közös gazdaságnak. — Jólesett a segítség. Tudja az ember, hogy szá­míthat a közösségre. Nincs egyedül, törődnek vele. Sz. Lukács Imre lősön, Tiszaigaron, s itt a községben a vasút környé­kén lakók számára. A la­kosság kérésére tv, rádió és háztartási gép javítórészle­get is nyitna a ktsz, de a GELKA még most sem ad­ta át a garanciális javí­tást. A Könnyűipari Mi­nisztérium már hónapokkal ezelőtt engedélyezte ezt, de csak húzódik az ügy. — Csakúgy, mint nálunk a törpevízmű és a vízháló­zat tervének elkészítése — mondta Kocsis István, az abádszalóki tanácselnök. — A megyei tervező irodától tavaly társadalmi tervezést kértünk. Még csak nem is válaszoltak. Ekkor határoz­tuk el, hogy pénzért csi­náltatjuk meg a tervet, hi­szen községünkben legége­tőbb feladat a jó ivóvíz biztosítása. A jelenlegj nyolc fúrott kút közül ket­tő elfogadható, a többi csak szükségmegoldás. — öt-hat év alatt meg­oldhatnánk a község víz­ellátását. Ahhoz viszont, hogy jövöre hozzáfoghas­sunk a munkához, 1966. május 1-ig meg kell kérni az építési mutatót. Ehhez viszont szükséges a terv­dokumentáció. Hiába van meg tehát a törpevízműre tartalékolt 1 198 000 forin­— Megvétózhajta-e a községi tanács a tsz köz­gyűlésén hozott határoza­tot? — Olyan formában igen, hogy ha a tsz közgyűlésén törvényellenes vagy a kö­zösség érdekét sértő hatá­rozatot akarnak hozni, az ellen szólunk, felvilágosít­juk a tagságot. A tsz-de- mokrácia erősödését szol­gálja, hogy tanácsülésen is többször tárgyalunk erről a témáról — válaszolt Bozsó elvtárs. Érdemes megemlíteni, hogy a községi tanácsoknak — amelyek felelősek az állat- és növényegészség­ügyi, a földvédelmi felada­tok ellátásáért — ahhoz, nincs joguk, hogy a tsz- közgyűlésén hozott jogsza­bályellenes határozat vég­rehajtását felfüggesszék. Pedig ez á jog azt biztosí­taná, hogy hatékonyabban ellenőrizhessék a termelő­szövetkezetek törvényes működését, az alapszabály betartását, segítsék a tsz- demokrácia mind teljesebb érvényesülését. Nem a teljesség igényé­vel szóltunk arról, milyen most . a községi tanácsok ön­állósága, mit csinálhatnának jobban, ha nemcsak véle­ményezésre. javaslatra len­ne joguk. De talán arra megfelelő ez az írás, hogy gondolatokat ébresszen, fi­gyelmeztessen : lehet és szükséges is növelni a köz­ségi tanácsok önállóságát, jogkörét Nagy Ratall« „Véleményünk“, ha van kiről

Next

/
Thumbnails
Contents