Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-16 / 63. szám
március 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az ácsodi Szabadság Tsz 10 hold paprikára kötött szerződést a kecskeméti konzervgyárral. Száznegyven ablakalja paprika már kikelt. Az éjjeli lehűléstől nádtakaróval védik a fiatal palántákat. Az idén is versenyeznek az asszonyok Megyénk termelőszövetkezeti asszonyai már több év óta résztvesznek a különböző termelési versenyekben. Tavaly a kunszentmártoni járásban a nőtanács — egyetértésben a versenybizottsággal — kezdeményezte, hogy valamennyi háztáji gazdaságból egy hízottsei-tést és harminc kilogramm baromfit értékesítsenek. Az asszo- .yok vállalták ezt és szarukat be is tartották, év végéig minden háztáji gazdaságból 1,2 sertést,, illetve 34 kilogramm baromfit adtak el. Az idei verseny szervezése is megkezdődött. Cibakházán és Öcsödön még a télen tartottak olyan tanácskozást, ahol több község asszonyai beszélték meg az idei verseny tennivalóit. Több helyen a nőnapi ünnepségeket használták fel arra, hogy az asz- szonyokkal megbeszéljék az idei tervfeladatokat. — Nagykörűben kialakították a munkacsapatokat, s hasonlóan a kisújszállási Ady Tsz-ben is. Az asszonyok jól ismerik szövetkezetük életét, aminek bizonyítéka többek között a jászladányi Petőfi Tsz-ben megszervezett nőnapi Ki mit tud? A vetélkedő kérdései a közös gazdaságra vonatkoztak, vagyoni helyzetükre, termelési adataikra, a termelési költségekre, tartalék- alapra. A helyes. precíz válaszokért többen kaptak könyvjutalmat. Olcsóbb az orkán Február elsejével leszállították az orkánkabátok árát, a rövidesen életbelépő szigorított szabványok pedig arra ügyelnek, hogy a kabátok valóban megfeleljenek céljuknak, s or- kánállóak legyenek. Az új szabvány pontosan előírja, hogy a kabátnak mennyi vizet szabad átengednie, s összehajtáskor az anyag ne tapadjon túlzottan össze. Egy technikus munkát keres A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztályán jelentkezett egy kislány. — Máté Ilonának hívják, Ti- szasason lakik, mezőgazda- sági technikus. Munkát keres, képzettségének megfe lelőt, két esztendeje végezte el a törökszentmiklósi mezőgazdasági technika mot. Gyakorlatra Szelvényre kertitt állami dotációval. Az állami fizetés letelt, a szövetkezet a saját terhére nem vállalta tovább. A kislány január óta munkát keres. Járt Kun- sz-enfmártonban szétnézett a környéken. Nem tudnak neki munkát adni. Pláne leánytechnikus nem kell sehol. Kétségbe van esve. Ez érthető. Másvalami azonban korántsem. Noha szer- ! kesztőségünk nem foglalkozik munkaközvetítéssel, j ezt a dolgot mégis szóvá kell tenni. Mert hát olyan nagyon jól állunk-e mi szakemberek dolgában hogy egy mezőgazdasági technikus (lehet, hogy több isi már el se tud helyezkedni? b. 1. NÁNIKA Honnét kapta a Nánika nevet? Ezt ma már senki sem tudja az intézetben. Tény, hogy így ismerik őt az orvosok a betegek, s ekérat szólítják a most kezdő fiatal ápolónők. Nánika mindig mosolyog. Amikor nyugtatja az Ideges beteget — fogászati rendelésre csupa ideges ember jár és ő ott asszisztens —, mosolyog, ha a kollegáival beszélget, s akkor is mosolygott, amikor egész éjszakai horgolás után (mert kellett a külön kereset Évinek és Műikének ruhára) reggel hétkor munkába állt. Ez a mosoly nála nem az életet köny- nyelműen vevő ember felszínes nevetése. Ez a derű belőle árad, belőle, aki így mondja: kijártam már az élet iskoláit, nemcsak az általánost, az egyetemet is. Életének tizennegyedik karácsonyán például már elmondhatta magáról; gyári munkás, tálca hordó a cukorgyárban. A tizenötödik karácsonyt meg betegen töltötte: tífuszos volt. Ott betegedett meg a gyárban, mert senki nem figyelmeztette, hogy arról a kútról, amelyről mosdanak ne igyon, mert fertőzött a víz. Aztán volt asszisztensnő egy fogorvos mellett, havi 20 pengőért. S mégis úgy mondja, volt szépség is azokban az években. — Még most is emlékszem arra, hogy tizennyolc éves koromban mentem először bálba. Álarcos bál volt. Nekem is volt jelmezem, én voltam a gitáros lány. Színes krepp-papírokból csináltam meg a szoknyámat, s krepp-papír szalagok lógtak a kölcsönkapott gitárról is. — Miért választottam pont a gitáros lány jelmezt? Mindig operaénekesnő szerettem volna lenni. Egyszer, amikor az orvos rendelőjében műszert takarítottam, és énekeltem, meghallotta a váróban ülc hölgy. Kiderült. hogy zenetanárnő volt. Nagy jövőt iósolt nekem. Egy évig ingyen tanított énekelni. De közbejött a háború... Később pedig... Mit szerettem volna énekelni? A Rigolettóból a cigánylány szerepét. Később pedig... Mi történt Nárúkával a későbbi években? Férjhez ment, s alig született meg második kislánya, férje idegbénulást kapott. Tíz évig feküdt mozdulatlanul, magatehetetlenül, s Nánika ápolta. Ö tartotta a családot, két gyermekét. beteg férjét özvegy édesanyját, az akkori 450 forintos asszisztensnői fizetéséből. Ezért horgolt, varrt éjszakánként. S bámulatra méltó, hogy volt ereje ahhoz, munkahelyén csak a mosolyát ismerjék. — Nem. Nem gondoltam a férjhez menésre azóta sem. Ott van a két nagy lányom. Évikém már lassan leteszi a szakvizsgáját, asszisztensnő lesz. És menyasz- szony. Milike most másodikos gimnazista Sokat sportol. ök ketten az én életem boldogságai. Azután meg anyám, aki velünk lakik, már három hónapja fekvőbeteg. öt is gondoznom kell. Nincs nekem időm a férjhez menésre. — Mikor voltam utoljára színházban? Azt hiszem, hogy tavaly láttam a Rozsdatemetőt. Nem, nem járok szórakozni. A szabadidőmben mosni kell, vasalni, varrni a lányok kelengyéjét. És sok munkánk van inézetben is. Most már mind gyakrabban vagyok fáradt estelente. Nagyon fájnak az ízületeim. De nagyon szeretem a munkámat, az intézetet, a betegeket. És alapjában véve boldog vagyok, mert tudom, a gyerekeim már sóikkal könnyebb sort élnek, mint amit én él- ' -m... A szolnoki rendelőintézetben majd száz asszisztensnő dolgozik kora reggeltől késő estig. Nos, e fehérköpenyes lányok, asszonyok egyike özvegy Beleznai Endré- né — akit mindenki csak így ismer: Nánika. Varga Viktória Az építés iparosításáról az 1966. évi feladatokr 1 ód az építőipar tervezett fejlesztéséről nyilatkozik a miniszter Felkerestük dr. Traut- mann Rezső építésügyi minisztert, s néhány kérdésben tájékoztatást kértünk a minisztérium tevékenységéről, terveiről. — Hogyan fejlődött a második ötéves terv éveiben a magyar építőipar? — Az MSZMP Központi Bizottságának 1960. június 29-i határozata a II. ötéves terv időszakára az építés iparosítását tűzte ki célul, s egyben meghatározta a feladat végrehajtásának feltételeit is. Az állami építőipar ezeket a feladatokat csak részben tudta teljesíteni. 1965-ben már eljutottunk odáig, hogy az átadott lakások egynegyedénél a víz-, gáz- és fűtésszereléshez felhasznált vezetékeket szerelésre kész állapotban, az előregyártó műhelyekben készítették el. A betonszerkezetekhez felhasznál* beton több mint egyharma- dát központi betongyárak vagy központosított betonkeverő telepek szolgáltatták. (Utóbbiak komplex gépesítéssel dolgoznak.) Áz építőipari vállalatok gépállománya 1960—65 között megkétszereződött; az építőgépek közül a fontosabb földmunka-' és földtömörítő gépek száma 344-ről 857-re, az önszerelő toronydaruké 9-ről 313-ra, a rakodógépek állománya 142-ről 676- ra. az anyagelőkészítő gépeké 5500-ról 10 500-ra, az anyagmozgatás gépeinek száma pedig 4500-ról 7500- ra nőtt. Az elmúlt évben a földmunkák 55 százalékát. a beton keverés 35 százalékát a habarcskeverés 25 százalékát, az aszfalt-burkolatú útpályakészítés 36 százalékát komplex gépláncok felhasználásával végezték vállalataink. Jól mutatja a fejlődést, hogy mig 1960-ban a falazás 84 százaléka kisméretű téglával történt, 1965-ben ez az arány már 36 százalékra csökkent, a nagyblokkos falszerkezetek aránya pedig 2-ről 25 százalékra nőtt! Az elért eredmények ellenére az állami építőipar elmaradt a II. ötéves terv előirányzatától; a tervezett 63.9 milliárd forint helyett a teljesítés 59.5 milliárd forint értékű volt. — Melyek az állami építőipar előtt álló legfontosabb feladatok 1966ban? — A legfontosabb feladat ez évben is a beruházások határidőre történő megvalósítása. Az idén mintegy 250 értékhatár feletti objektumot kell befejezni, s ebből 18 a kormány által kiemelt munka. A múlt évihez hasonló nagyságrendben építünk lakásokat is. A í^enleg épülőfélben lévő objektumokkal párhuzamosan az idén további 180 értékhatár feletti építkezést kezdünk meg. Ezek közül megemlíteném a miskolci és a győri házépítő kombinátot, a győri hűtőházat, a nagyatádi és a szigetvári konzervgyárat, valamint a lá- batiani papírgyárat. Ügy gondolom, az elmondottakból is jól érzékelhető, hogy az építőipar tevékenysége közvetlenül is befolyásolja a népgazdaság valamennyi főbb ágazatainak fejlődését, a lakosság élet- körülményeinek alakulását. Ez nagy felelősséget ró <iz építőipari munkásokra és vezetőkre egyaránt. — Hopvan készült fel a feladatokra az iparág? — Mindenekelőtt az építőipar iparosítását kell megemlítenem. Az idén már teljes kapacitással termelni fog az első magyar házépítő kombinát. Termékeit a kelenföldi ls^ telepen használjuk íel;'71^ *7 ményt, illetve mi elhatárolható megv szakaszt teljesen nek. Így tehát [ eszközökkel is a mielőbbi befejezi vánjuk ösztönözni telező vállalatoka Részben mér a; intézkedések ha hogy a korábbi é* váhagyott minteg mutatóval szemb már csak 4 t írunk elő a válik. „ mára. Ezek a lefef< feladatokat és a r zésre bocsátott es rögzítik. A tervjó' az építési munka11 nót, a lakását?' lezettségeket, ili, évben átadandó; létesítmények té — továbbá az«: alapot, valamint séget jelöli megj A jóváhagyót-» tók körének é' lényeges csőkké* gessé teszi, bőink zék a váilaB mu nkamóds zere tési szemléié vezetők a tej zott rugalrr iák ki az kások, a a forgah . kalmazcví}e bérezés e5 r,i zel egy új, minden ig «a kielégítő, korszerű >y- L' negyeddel gyarapodik' 5? i városunk. Tovább növeljük az üzemben előregyártott vasbetonszerkezetek fel- használásának volumenét és arányát. Folytatjuk az építőipari vállalatok gépi eszközeinek és technikai felszereléseinek korszerűsítését. Külön megemlítem, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben kívánjuk növelni a mélyépítő ipar kapacitását és műszaki színvonalát A gazdaságirányítási rendszer készülő reformjával összhangban már az idén lépéseket teszünk, hogy a vállalatok közvetlen adminisztratív irányítása helyett egyre inkább előtérbe kerüljenek a közvetett irányítási módszerek, így például az értékhatáron vagy limiten aluli munkák elvégzésére a kivitelező vállalatok tételes kijelölést nem kapnak. A vállalatok maguk döntenek, hogy a részükre tételesen kijelölt — népgazdasági szempontból különösen fontos, értékhatáron felüli — munkákon kívül milyen egyéb építési munkák elvégzésére vállalkoznak. Itt figyelembe vettük, hogy a központi szervek nem mindig tudják helyesen mérlegelni azokat az érdekeket, amelyeket a helyi szervek jobban ismernek. Ugyanakkor a kivitelezők az építőipari kapacitás koncentrált felhasználása érdekében jobban meg tudják határozni, hogy a fennmaradó szabad kapacitásukat hány murkahelyre és milyen térségben használhatják fel a leggazdaságosabban. Az építőipar erőforrásainak koncentrálását és az építési időtartam csökkentését célozza — a korábbi operatív irányítási módszer alkalmazása helvett — a befejezett építmények elszámolásáról ez évben kiadott rendelet is. Eszerint a vállalatok csak akkor jutnak munkájuk ellenértékéhez, ha egy-egy új épftnak elvét íny Vá yza építé alapjún szerkezeti kítása. T tatjuk a sítására tését, a 1 tok létre! neloe éj az egység gazdasági gyártásán sét A több és közepi korábbi t kebb ten a magasbr-v.-; tött é ' A ti épít vast szer. tűni zak tezzi nagj Élők alun nála any; Ientősé. Itssiudi, lunlné— H az I ipái rirszerű túntre t s kell fj sóc vvj s zer ^ emeli. Az éí néhány k. kívül ennek összetett ipa egyéb terület kálikat fejlett sabb színvon hogy minél te gítsük ki az szemben joggá nuló igényeke befejezésül a j 9 T
