Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-15 / 62. szám
IW. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Donnaházi esztendők * * * * * * //. Utak a szegénységből Péter Józsefék 1959-ben költöztek a cselédházba. Előbb négyes konyhán laktak. A mostani lakásuk olyan, mint a többi cselédház. De feltűnő a rend, a tisztaság. — Kitartottunk a szövet, kezet mellett. Nem ugráltunk ide-oda. S kitartunk ezután is. Lassan, nagyon lassan gyarapodtunk. Beosztjuk azt a kicsit. Kis ablak nyílik az útra. Előtte heverőfélén fekszik Péter Anna. Hetedik éves. Fekszik mozdulatlanul. Csak szeme mozdul, az is ritkán. Hatodik éve fekszik így. — Van, hogy többen legyünk. Több legyen a bajom. Ahova tesszük, ott marad. Béna, nyomorék, se járni, se beszélni nem tud. Ha a görcs beleáll, egész éjjel ordít. Megkékül egészen. Nem lehet segíteni rajta. Vittük már Pestre intézetbe, de nem kell sehol. Azt írták, évek múlva tudják elhelyezni — így az asszony, Mozdulatlanul fekszik a kislány. Semmit se ért a világból. Gyönyörű kislány. Mint egy szép alvás baba. Élő halott. Az ember nem sokáig tudja nézni. — Sajnálja. Fekete szomorúság az ilyen. — Kilenc hónapig semmi baja sem volt. Már akkor itt laktunk kint. Itt fázhatott meg. Lassan járni kezdett volna, örökre megnyomorította ez 51z élet. Reggel, délben evett, semmi baja sem volt. Délután kettőkor felébredt, megfeketedett. Epilepsziás. Két helyen felvágták a fejét. — Nem tudták meggyógyítani. Se nem jár, se nem beszél, a kezét se tudja kinyújtani. Istenem, legalább csak olyan lehetne, mint a Novákéké. Legalább járni tudna. Az anyának elfogytak már a könnyei. Felitta a cselédház földje. Most már sírni sem tud. Péter Anna már nem tartozik a családba. Amikor eljön az ideje, megetetik, megitatják, néha szólnak is hozzá, hiába. De csak akkor szólnak, ha elfelejtkeznek magukról. Vagy ha éppen kedveskedni akarnak. De minek? — Utána, nagyobb a szomorúság. — Nem hagyhatom magára. Ezért a ház körül dolgozok. Mert még mindig kevés a pénzünk az új házra. Talán őszre sikerül beköltöznünk a faluba. — Biztosan sikerül. Unom már a tanyát. Péter József fejős. A szövetkezet ma már havonta 160° forint keresethez juttatja, öten vannak rá. A hatodik családtag, a negyedik gyerek is útban Mégis egészen más az 6 világuk. Kitörtek a szegénységből. Igaz, gyerek nincs annyi, mint Nová- kéknál és Potomaiéknál, de ők jobban is akarták, s megtalálták az utat, meg- küzdöttek érte. — Olyan jó közepes házat szeretnénk. Amivel el. bírunk. Mária, az iskoláslány a mosógép mellett forgolódik. Aztán almát vesz elő. Harapdálja. Első gyerek a cselédházakban, akinek almát látok a kezében. Nemes Lajos a faluban lakik, Szöllősön. 1964-ben vett ott házat. Itt élt ő is ötvenkilenctől a cseléd soron. — A semmivel kezdtük Szerveztünk egy brigádot, ketten maradtunk belőle Péterivel, itt a gazdaságban. Mindent megcsináltunk. Hajnalban keltünk, éjszaka fejeztük be a munkát. Nyáron sokszor a borsóföldön világosodott ki ránk. Tízen nem tudtunk nyarat csinálni. Gyengén fizetett a közös. Nyertünk egy versenyben nyolcezer forintot. A brigád. De nem adták át nekünk. Elosztották. Kapott az elnök, ag- ronómus... Igazságtalanul. Nekünk is löktek néhány forintot. Többen már akkor elmentek. Nemes Lajos négyes konyhán élt. Három gyereket nevelt. Dolgozott felesége is. Ugyanazt az életet élte, mint Péterék, Nová- kék, Potomaiék. Csak jobban bízott, jobban hitt a szövetkezetben és önmagában is. Ki akart és ki is tudott tömi a szegénységből. Előbb ólat épített. Régi vályogokat vett a gazdaságtól, szalmatetőt húzott rája. Hízókat nevelt. Beosztással éltek. És hatvannégyben házat vehettek a faluban. — Tavaly iskolán voltam Debrecenben. Egyéves pártiskolán. Mikor hazajöttem, községi párttitkárnak is megválasztottak. — Nehéz. Onnan indultam el én is. Amikor küzdöttem, verejtékeztem, akkor még többen nevetve figyelték. Nekem lett igazam. Érdemes volt. A csélédházak- ból is el lehet költözni. Azóta talán a többiek hite is megváltozott. Jobban bíznak. És remélnek. Erősödik a gazdaság. A házak előtt lelássák a kertet A tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ben megváltoztak a termelési körülmények. Sokat fejlődött az utóbbi években a gazdaság. Többet is ad a tagoknak, mint a korábbi esztendőkben, de többet is kíván. Szorgalmas, kitartó munkát egész évben. Régi szövetkezet. Sok adóssággal, rosszul sikerült beruházásokkal. Az épületek kopottak, korábban a vezetők egymás kezébe adták a kilincset. Az Igazi nagyüzem most formálódik. Fizetéses szabadság; rendszeres előleg jár a tagoknak. És egyre becsületesebb a megélhetés, jövedelem. Tavaly az egy főre eső évi átlagkereset 11 300 forint lett, az idén a tervek szerint eléri a 13 700 forintot. — Első a termelés. A gazdasági megerősödés. — Csak aztán tudunk építkezni. Az idén az istállókat hozzuk rendbe. Talán hatvannyolcban gondozói lakásokat is építhetünk — sorolja Toró Árpád főagro- nómus. Máról holnapra senki sem várhat és akarhat, alapvető változást a doma- háziak életében. Az életkörülmények megjavítása a gazdasági fejlődéstől függ. Ha a szövetkezet tartja az utóbbi Két esztendőben elért színvonalat, akkor nagyon sokat tesz az emberekért. És tarthatja, sőt fokozni tudja. De önmagukért is sokat tehetnek a cselédházak lakói. Többet, jóval többet, mint eddig cselekedtek. A házak előtt és odébb az irodánál az orgonafák rügyei már duzzadoznak. Reggel, amikor megjönnek a faluból a szövetkezetiek, leszállnak az autóról, figyelik, mire haladtak a rügyek egy éjszaka. Várják a virágzást. Aztán bemennek a „köpködőbe” s megreggeliznek. Kezdődik később a munka. Péter József kora hajnalban felássa a ház előtt a kis kertet. Novák István a tehénistálló mellett indítja a körmöstraktort. Csípős még az idő. Az éjszakai harmat ott maradt a kormánykeréken. A gyerek, Novák Józsi, a hat esztendős kisfiú mégsem engedi el. Markolja, szorítja a kormánykereket. Apja a hengerfejet melegíti. Potornai Miklós alomszalmát szór a tehenek alá. Rákönyököl a villára, néz ki az útra, ahol egy-egy traktor szalad el. Az üzemanyagtelephez fordulnak a gépek, szívják magukba az olajat. A lóistálló előtt szekerek sora áll. Rúddal az épületnek. A kocsisok füstölnek az ólban. A lovakra rátették már a hámokat, indulásra várnak. Sós Bálint brigádvezető jön; elosztja a fogatokat. A kocsisok kivezetik a lovakat és már zörögnek is a szekerek. Három éve történt. A reggeli munkaelosztásnál. A brigádvezetónek nem fogadtak szót az emberek. Nem hittek senkinek és semmiben. Megunták a visszafizetést. A szegény só; get. A rizst kellett vágni. Mindenki ott szorgoskodott a táblán. Beállított a fő- agronómushoz Csatos Gyula négy társával. Mert, hogy ők nem vágják a rizst, hanem inkább a háztájiból hordják a trágyát. Régen volt. Ma már nevetni is tudnak ezen. A közeli lucematáblán két traktor műtrágyaszórót vontat. A nitrogéntől életre kap a növény. Az asszonyok száradni terítik ki a ruhákat a drótkerítésre. Néhányan a gyümölcsösbe mennek. Kezdődik a nap. Novák István és a Józsi gyerek később, jóval később egy kiöregedett fát vesznek ki. Ásóval dolgozik az apa, s kis ásóval ott ügyeskedik körülötte a gyerek is. Ahogy mozdul az ember, úgy mozdul a gyerek is. Nagy ásó, kis ásó... Még most kis ásó... Sz. Lukács Imre Egy kis műszak gárda nagy sikere A mezőtúri Villamos és Géptechnifkai Cikkek Gyárában nyomógombos elektromos vezérlő kapcsolók és jelzőlámpák készülnek. — Ezeket elsősorban a szerszámgépiparban alkalmazzák. A jelenleg gyártott 57 készülék-típus alkatrészigénye rendkívül nagy meghaladja az ezret. Ez a gyártás szempontjából azt viszont, hogy a jelenleg gyártott kapcsolók korszerűtlenek, van közöttük olyan típus, amelyet még 1935-ben konstruáltak, de a legfiatalabb is elmúlt hat esztendős. Műszaki paramétereik messze elmaradnak a világszínvonaltól. — Szerszámgépiparunk exportja jelentős s igaz ami igaz, korszerű gépekre ósA régi és az új vízmentes kapcsoló jelenti, hogy azonos funkciójú termékeket különböző technológiákkal kell gyártani: így minden egyes alkatrészhez külön szerszámra van szükség, több mint húsz féle öntvényt alkalmaznak és így tovább. — Nyilvánvaló, hogy tömeg- gyártásban a célszerű ennek éppen az ellenkezője, tehát az, hogy azonos technológiával minél nagyobb szériát lehessen kihozni. Úi gyártmánycsalád születik A gyár kis létszámú műszaki gárdájának egyik célját ' ezzel meg is fogalmaztuk. Azt is elmondhatjuk di vezérlőberendezéseket szerelnek fel. A helyzet — mint az eddigiekből kitűnik — tarthatatlan; mert gazdaságtalanul gyártanak korszerűtlen terméket. Ennek megváltoztatása volt a műszakiak másik célja. Fejlesztő munkájuk sikerrel járt. Kikísérleteztek egy olyan gyártmánycsaládot, mely mindössze 40—50 alkatrészt igényel s ezeknek variációjával mintegy ötven nyomógombos készü- lélk-típust lehet gyártani. A szükséges öntvények száma a korábbinak ötödére csökkent, fele annyi bakelit alkatrész kell majd. Mindez utal arra, hogy az egyik célkitűzésük megvalósult. Jelentős any af megtakarítás, célgépesítés A műszaki színvonal emelésére való törekvésük is eredményes volt. Csökkent a készülékek súlya, növekedett élettartamuk, teljesítményük, megjelenési formájuk modern, tetszetős és célszerű. A gyártmányok műszaki jellemzői a világszínvonalon mozognak. És ami nagyon lényeges, jelentős anyagmegtakarítást, önköltség csökkenést hozott a fejlesztés. Az új család megtervezése és gyártása lehetővé teszi a munka termelékenységének növelését is. Az azonos technológiát bizonyos célgépesítésre építették, melyek bármikor átalakíthatok egy másik technológia szerint: de a lényeg nem változik, nagy sorozat készülhet az alkatrészből. Kell egy kis kereskedősze'lem A gyár vezetői tréfásan mondták, azért is rugaszkodtak neki a fejlesztésnek, mert nem akarják két-há- rom év múlva „lehúzni a rolót”. Számoltak azzal, hogy az új gazdasági irányítási rendszer bizonyos versenyt eredményez a piac megszerzéséért. Erre pedig fel kell készülni. Termékeikkel már most szeretnék meghódítani a vevőiket. A második negyedévben elkészülnek a prototípusok, november körül megke-'^ődik „a, próba- gyártás. Fábián Péter Koszönfsiik őket Jászberényben a márciusi taggyűléseken minden alapszervezetben köszöntik azokat a veteránokat. akik részi vettek a Tanácsköztársaság munkájában, védelmében, harcaiban. Függetlenül attól, hogy mi a taggyűlés fő napirendje, néhány percet most erre a köszöntésre szánnak. Megható a gondolat s bizonyára még nagyobb lesz az ő meghatottságuk a megemlékezéstől. Ez a legkevesebb, amit adhatunk, amit minden alapszervezet- ben megtehetünk, s amit ők talán mindennél többre tartanak, ami nekik legkedvesebb lesz: Annak a bizonyítása, hogy az utánuk következő nemzedék nem felejti, sokra tartja az ő csaknem fél évszázaddal ezelőtti tettüket. Vietnami műszak Szenttamáson és Tiszafüreden A Szenttamásd Állami Gazdaság dolgozói elhatározták, hogy a heti munkaidő befejezése után önkéntes műszakot tartanak, s keresetüket teljes egészében a vietnami szabadság- harcosok megsegítésére ajánlják fel. Ezzel fejezik ki szolidaritásukat és együttérzésüket a hős vietnami néppel, amely az amerikai agresszorokkai szemben áldozatos függetlenségi harcot folytat. A gazdaság dolgozói által felajánlott összeg személyenként 40—45 forint, öszszesen pedig mintegy 10— 12 ezer forint. A tiszafüredi Fűz-, Nádás Kosáripari Vállalat dolgozói március 11-én szervezték meg a vietnami műszakot. amelyben valamennyien részt vettek. A vietnami nép igazságos harca melletti szolidaritásukat azzal is kifejezésre juttatták, hogy a műszak alatt keresett ötezer forintot eljuttatják a vietnami népnek. W* A tetszetőség is fontos Március 15 „Március idusa” — így ejtjük ki az évforduló nevét, mely tavaszt, ifjúságot, megújulást lop szívünkbe. „Akkor — így tódul fel bennünk az emlékezés és így kezdik az idősebbek a fiataloknak az elbeszélést — március 15-én már kiskabátban, fehér blúzban mentünk virágzó fák alatt az iskolába...” Mindig a tavasz, pedig hát március idusán gyakran kis falusi házak ablakait is betemette a hó és ugyancsak nem kevésszer cibálta az ereszeket a jenes szél. De a szó jelentés' ■ varázsa van: tavaszt jelent. A mi 110 évvel ezelőtti 48-as március 15-ünk nemcsak szimbólikusan a tavaszkezdést jelentette történelmünkben: Kossuth, Petőfi, Táncsics és az egész ifjú reformnemzedék ekkor kezdte men a dicsőséges harcot a nemzet* függetlenségért, az emberi jogokért. Hosszú harc kezdete volt, eltiport forradalom, az önkényuralom lefojtott, néma évtizedei követték, de nagy, dicső évfordulók is felragyogtak a nemzet történelmének tavaszkezdete óta. Ha időben hosszú is volt az az út, amely 48 márciusát a magyar Tanácsköztársaságon át 45 április 4-éhez vezetett: a három évforduló közt okszerű összefüggés van. Felszabadulásunk és népünk kétévtizedes eredményes munkája 48 rr ~ nek megkoronázása, hagyományaink méltó *"t''tatása. Márc'..s idusát köszörűjük. Virágbaborulnak-e az idei március 15-én a fák, kiskrbátban mennek-e a diákok az iskolai üvnépségekre: nem tudiuk. De tavaszi ünnepre mennek, szivünkben a - megúiulást köszöntjük, s hagyománytisztelőn a dicső elő- dök, s harcok szellemében dolgozunk a szocialista óié- vönként.
