Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

IMS. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u Készlei „amnesztia“ — meghosszabbítva UJ SEMS a termelőszövetkezeti beruházásokban A múlt évben vált szé­leskörűen ismert gazdasági szakkifejezéssé ez a szó: börze. A szó nemcsak nyel­vi, hanem ami ennél sok­kal fontosabb: gazdálkodá­si újdonságokat jelentett. Lényegében azt fejezte ki, hogy a vállalatok egymás közötti szabad áregyezke­déssel, tehát gazdálkodási módszerekkel értékesíthe­tik felesleges készleteiket. A tavalyi „premier” után 1966-ra is „prolongálták” ezt az értékesítési mód­szert. Meg kell jegyeznünk, hogy a hosszabbítás nem a tavalyi lehetőségeket csak alig vagy egyáltalán nem hasznosító vállalatok fel­mentését célozza — hiszen az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium múlt évi utasítása határo­zottan kimondta: azokat a készleteket, amelyeket de­cember végéig nem sorol­nak a „felesleges” kategó­riába, januártól magas büntetőkamatokkal terhe­lik. Ez az előírás arra ser­kentette a vállalatokat, hogy ne leplezzék — vélt vállalati érdekeik miatt — felesleges készleteiket. Más kérdés — s ez már jelen­tős és országos gazdasági gond —, hogy nem sikerült a múlt év végéig értékesí­teni a készletek egyrészét, amelyeket pedig a vállala­tok a feleslegek közé so­roltak. Elsősorban ez indo­kolta az OT—PM rendel­kezés idei meghoszabbítá- sát. A prolongálás okainak elemzése a szűkén értelme­zett készletgazdálkodásnál sokkal tágabb körű problé­mákat érint. Tavaly min­denekelőtt a belkereskedel­mi készleteket sikerült je­lentősebben csökkenteni — a sorozatos kiárusítások ré­vén — lényegesen mérsé­keltebbek viszont az ipari készletcsökkentés eredmé­nyei. Sőt, pontosabban fo­galmazva az a valóságos helyzet, hogy — bár mil­liárdos értékben értékesí­tettek a vállalatok elfekvő készleteket —, összességé­ben, tehát az új feleslegek keletkezésével együtt, csu­pán az elfekvő készletek növekedési ütemét sikerült lassítani. Jogos tehát a kérdés: végeredményben mivel ma­gyarázható az ipar felesle­ges készleteinek viszonylag mérsékelt értékesítési ered­ménye? A háttérben rejlő okok lé­nyegében két csoportra oszthatók: a gazdálkodás országos, illetve vállalati negatívumaira. A tárgyila­gos elemzés — ilyen hiba­eset ismétlődéskor — a kö­zös eredőt próbálja felde­ríteni, ez pedig lényegében úgy összegezhető, hogy csak most kutatjuk azokat a cél­szerű gazdálkodási mód­szereket, amelyek a terme­lés, illetve a szükségletek pontos összhangját hivatot­tak megteremteni. Márpe­dig ha ez a kettő itt-ott eltér, akkor ez egyebek kö­zött a felesleges készletek halmozódásában is tükrö­ződik. Idén a felesleges készle­tek értékesítését célzó ren­delet mellett több más — azzal összefüggő, azt alátá­masztó — intézkedés is ér­vénybe lép. Elsőként emlí­tendő a szállítási szerző­dési rendszer 1966-ban be­vezetendő reformja, amely nagymértékben segíti majd a termelés és a konkrét szükségletek közelítésének megteremtését, összegezve kifejezi ezt a napokban megjelent kormányrende­let e megállapítása: „A szállítási szerződések ren­deltetése, hogy előmozdít­sák azoknak a szükségle­teknek a kielégítését, ame­lyek a népgazdasági terv célkitűzéseit megvalósító gazdasági tevékenység so­rán jelentkeznek”. Az új rendszer enyhíti a megren­delések merev naptári kö­töttségét, amely — egye­bek között — a változó profilok, a módosuló ren­delésállomány közepette a feleslegek keletkezésének egyik lényeges okozója Is volt További újdonság idén például a selejtezési eljárás szabályozása, gyor­sítása, amely a végképp eladhatatlannak bizonyult készletek csökkentését old­ja meg — abból kiindulva, hogy ilyen árukat tárolni gondozni, adminisztrálni csak indokolatlan többlet- költségeket okoz. Hangsúlyoztuk ugyan a felesleges készletek képző­désének és értékesítési ne­hézségeinek vállalaton kí­vüli okait — ez semmit nem von le a vállalaton belüli tényezők jelentősé­géből. Egész sor ilyen van: a vállalati anyagnormák lazasága, a jogszerűen síer­A januárban életbelépett új felvásárlása és elszámo- lói árak nagyobb jövedel­met biztosítanak a megye termelőszövetkezeteinek, mint a korábbiak, hiszen számos mezőgazdasági ter­mék ára jelentősen emel­kedett. A kormányzatunk ugyanakkor — ezzel párhu­zamosan — kötelezővé tet­te a termelőszövetkezetek­nek a gépállomány után az amortizációs (beruházási! alap képzését. Az értékesített termékek­ben az állóeszközök amor­tizációs hányada nem je­lentkezett költségnövelő té­nyezőként, s ez természete­sen ennyivel csökkentetten termékek előállításának nyilvántartott költségét. Sok tsz vezetőjében fel­merült a kérdés, hogy a nírazható szükségtelen meg­rendelések lemondásának elmulasztása, az anyaggaz­dálkodás túlzott óvatosság­ra törekvő, s ezért a ren­deléseknél inkább felfelé kerekítő „hagyományai”, a a technológiai változások után a régi anyagbeszerzé­si normák érvényben ha­gyása stb. Természetes, hogy mindez — a sok kicsi sok­ra megy elve alapján is —, országosan rendkívül nagy értékű készletek felhalmo­zódásához vezetett. Az országos jellegű okok megszüntetéséhez, mint lát­juk, már idén hozzákezd­tek. Fontos, hogy ezzel pár­huzamosan a feleslegek csölth öntésének vállalati feltételeit is megteremtsék! mezőgazdasági termékek árváltozásából eredő plusz jövedelem vajon fedezni fogja-e az amortizációs költséget és ml lesz jövőre, ha majd az épületek után is képezni kell amortizációs alapot. Megyei vonatkozás­ban végzett számítások sze­rint az 1966-os gazdasági évben az árváltozásból ere­dő tsz közős (háztájit nem számítva) bevétel növeke­dése meghaladja a 80 millió forint körüli amor­tizációs alapot. Tehát a tsz-ek néhány millióval többet kapnak a gépek után befizetett beruházása alap összegénél. Tóth Pál Január 1. óta új rendelet érvényes a termelőszövet­kezeti beruházások, felújí­tások szabályozására. A négy országos főhatóság ve­zetőjének — az Országos Tervhivatal elnökének, a pénzügy-, építésügyi és földművelésügyi miniszter­nek — együttes rendelete részletesen szabályozza a termelőszövetkezetek, az ál­lamigazgatási szervek, a tervező és építőipari válla­latok tsz-beruházásokkai kapcsolatos feladatait, jo­gait és kötelességeit. Ezek­ről az intézkedésekről be­szélgettünk Kazareczki KáL mánnal, a Földművelésügyi Minásiztérium Beruházási Igazgatóságának vezetőjé­vel. — Mi tette szükségessé a rendelet megalkotását, milyen célokat szolgál­nak az intézkedések? — A termelőszövetkeze­tek beruházási tevékenysé­gének rendezése több éve megoldatlan, hiszen mind­eddig nem volt egységes jogszabály. Most megszánt ez az állapot és a január 1-én életbe lépett rendelet egységes jogszabályba fog­lalja a beruházások, felújí­tások rendjét. Jellemző, hogy az új rendelet össze­sen 17 korábban érvényben levő jogszabályt helyezett hatályon kívül. Ám a nagy­számú jogszabály ellenére több olyan része volt a be­ruházásoknak, amelyet ren­delet nem szabályozott. Igen hiányosak voltak az intézkedésiek például a be­ruházásokkal kapcsolatos szerződések megkötésére, tartalmára é» teljesítésére. A hiányosságokra figyel­meztetett bennünket az is, hogy rendkívül megnőtt a beruházásokkal kapcsolatos peres ügyek száma és a bíróságok — egységes jog­szabály híján — gyakran csak elvi állásfoglalást hoz­tak. A visszás helyzet mi­att a beruházások megva­lósításában a termelőszö­vetkezetek gyakran káro­sodtak. A tsz-ek sem a me­gyei beruházási irodák, sem a különféle kivitelező vállalatok tevékenységét nem voltak képesek meg­felelően elbírálni, ellenőriz­ni, mert a sokféle jogsza­bály között nem tudtak kellően eligazodni. — Az új rendelet egyik legátfogóbb célja, hogy biz­tonságos alapra helyezze a termel őszövetkezeti beruh ár zásokat Egyik alaptétele, hogy a vállalatok és a ter­melőszövetkezetek egyenlő­jogú partnerként kölcsönös megállapodások alapján működnek együtt; a beru­házások tervezésére és meg­valósítására szerződéseket kötnek, amelyek betartása egyaránt kötelező mind a? állami vállalatokra, mind a termelőszövetkezetekre. Ilyenformán egyenlő jog­viszony alakul ki. A ren­delet tehát már tartalmaz olyan elemeket, amelyek átmenetet képeznek az új gazdaságirányítási rend­szerbe, például: figyelembe veszi a vállalatok és a termelőszövetkezetek nö­vekvő önállóságát. — A beruházások új rendje megköveteli, hogy mind az állami szervek és vállalatok, mind a terme­lőszövetkezetek megfontoL tabb beruházási döntéseket hozzanak. Ezért is fontos a rendeletben az önállóság jogi alá támasztása. Az in­tézkedés kimondja, hogy csak olyan beruházásokat szabad megtervezni ós megvalósítani, amelyeket a termelőszövetkezet határoz el. Nincs joga egyetlen ál­lami szervnek vagy vál­lalatnak sem például arra, hogy a termelőszövetkezeti tagság akarata és szándé­ka nélkül beruházásokat, felújításokat szorgalmazzon. Az önállóság növekedése fejeződik ki abban is, hogy ezentúl csak a nagyobb arányú, több koordinációt igénylő tsz-beruházásokat kell megyei szinten jóváha­gyatni. A többiek állami megerősítése járási szinten történik. — Fontos szerepet ját­szik a beruházások megva­lósításában a gazdaságos­ság. Ennek érvényesítése egyik alapelve a rendelet­nek, melynek mellékletei segítséget nyújtanak a gazdaságossági számítások elvégzéséhez. Ezeket a szá­mításokat minden egymillió forintnál nagyobb beruhá­zás esetében elvégzik és közgyűlés előtt ismertetik. Ilyen módon a termelőszö­vetkezetek tagjainak mód­jában áll érdemi vitát foly­tatni a beruházások célsze­rűségéről, várható ered­ményességéről. — A rendelet — az ed­digi gyakorlathoz képest — több egyszerűsítést is tar­talmaz, csökkenti a beru­házási bürokráciát. Azok­ban a termelőszövetkeze­tekben például, ahol táv­lati űzemfejlesztési tervek készülnek, amelyek hosz- szabb időre tartalmazzák a megvalósítandó beruházá­sokat is, a fejlesztési terv jóváhagyása után nincs szükség külön beruházási eljárásokra. Vagy: ezentúl a tsz által elhatározott be. ruházág megerősítése, va­lamint a hitelnyújtás eCbf- rálása együtt történik és egyúttal fedezetigazolásul is szolgál. Az eddig szoká­sos majortelepítésá tervek helyett áttérünk a telep­hely-dokumentációs rend­szerre s ez is több egy­szerűsítéssel jár. Ha pél­dául a termelőszövetkezet típus, vagy FM ajánló« terv szerint építkezik, ak­kor nem kell külön építé­si engedélyt kérnie. — A rendelettel kap­csolatban milyen tudni­valókra és feladatokra érdemes fethivni a ter­melőszövetkezetek, az államigazgatási szervek és a vállalatok figyel­mét? — A Jlegfonosabb, hogy mindenütt részletesen meg­ismerjék a rendeletet és ideiében tisztázzák mind­azokat a problémákat, amelyek esetleg nem elég­gé egyértelműek. Különö­sen azok a tsz-vezetők tá­jékozódjanak részletesen, akik beruházásaikat maguk intézik. Fontos, hogy pon­tosan ismerjék jogaikat és kötelességeiket, mert a szövetkezetét egyaránt kár érheti, ha nem teljesíti kö­telességeit vagy nem él jo­gaival. Különösen időszerű a beruházási szerződéskö­tések rendjének tanulmá­nyozása, hiszen a rendelet már az ez évi beruházások kivitelezésére is érvényes és az új tervezési szerződések megkötésénél alkalmazni kell. A tanácsok és vállalatok figyelmét arra érdemes fel­hívni, hogy ők is őrködje­nek a rendelet betartása, 8 termelőszövetkezetek érde­keinek védelme fölött. H. > A termelékenyebb munka lehetőségei Ha az elmúlt esztendőt sajátosan a gazdaságtör­téneti krónika számára pró­bálnánk jellemezni, aligha kétséges, hogy az értékelé­si rangsornak talán első helyére ez a tény kerülne: a termelés emelését immár nem elsősorban a létszám gyarapításával, hanem szin­te teljes egészében, 80—90 százalékban termelékenysé­gi forrásból fedeztük. A szürkén szakszerű megál­lapítás alighanem eleve­nebbé s közérthetőbbé vá­lik, ha hozzátesszük, hogy a termelékenység emelésé­nek évi ütemét összegező világsorrendben nem tar­tozunk az élmezőnyhöz: a fejlett ipari országokénak harmada vagy fele a mi termelékenységi mutató­számúnk. Márpedig e szá­raz adat mögött az húzó­dik, hogy a nemzetközi pia­cokon csak olyan árat fi­zetnek termékeinkért, ame­lyet a termelékenyen elő­állított gyártmányok alakí­tottak ki, következésképp: életszínvonalunk, egész gazdasági fejlődésünk alap­vető feltételéről van szó. A múlt évben azonban, mint említettük, nagyot léptünk előre. Az idei terv ezzel kapcsolatos előirány­zata — úgy tűnhet — már nem okozhat komolyabb gondot, hiszen a számszerű arányokat tekintve lénye­gében megismétlése a ta­valyi teljesítménynek. A terv ugyanis ezt mondja: „a termelés emelésének mintegy 80 százalékát a termelékenység növelésé­vel kell biztosítani”. Ám a tavalyi és az idei számok azonossága jelentős eltéréseket is fed! Elég bi­zonyságként a múlt évi eredmények hátterére utal­ni: ismeretes, hogy tavaly léptek életbe a Munka Tör­vénykönyvét módosító ren­delkezések, amelyek külö­nösen a korábbinál egész­ségesebb létszám-mozgás­sal hozzájárultak a kiemel­kedő termelékenységi ered­ményekhez. Ennél is fonto­sabb, hogy 1965 első felé­ben, mint ismeretes, orszá­gos méretekben normaren­dezést hajtottak végre, ami szintén nagy hatóerejű for­rása volt az egy főre jutó termelés növekedésnek. A korszerű műszaki — szervezési intézkedések alkalmazása Mindkét termelékenységi forrás azonban központilag elrendelt intézkedésekből, időszakosan érvényesülő hatásukból ered, márpedig idén nin-s szó a vállalatok termelékenységi fejlődését ilyen „kívülről” támogató rendelkezésekről Termé­szetesen a múlt évi jogsza­bályok előnyei részben idén is érvényesíthetők, ha fo­lyamatosan hozzáigazítják a normákat a műszaki fej­lődéshez, s ha alkalmazzák a Munka Törvénykönyve előírásait, ebből azonban mégsem lehet olyan mér­tékben emelni a termelé­kenységet, mint tavaly. Bőségesen rendelkezésre áll viszont a másik — egyelőre még kevésbé ki­aknázott, bár legfontosabb — termelékenységet javító lehetőség: a korszerű mű- szakl-szevezési intézkedé­sek alkalmazása. Az 1965. évi kedvező változás csak rész­ben — és kisebb részben — épült a termelékenység emelésének erre a stabil, hosszú távra ható feltéte­lére. A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság a múlt év végén országos méretű vizs­gálattal öszegezte a norma­rendezés végrehajtásának tapasztalatait, s az ebből eredő következtetések alá­támasztják az előbbi meg­állapítást. Kitűnt ugyanis, hogy a teljesítmény-köve­telmények általános rende­zésekor elért normaóra­megtakarításnak hozzáve­tőleg csak 30—35 százaléka származik a műszaki-szer­vezési intézkedésekből. Vi­szonylag kevés munkanap­felvétel, veszteségidő-tanul- mány készült, jóllehet a teljesítmények korszerű, tudományos vizsgálatához ez úgyszólván nélkülözhe­tetlen feltétel. A termelékenység emelé­sének további lehetőségei szempontjából figyelmet érdemel az a tapasztalat is, amely a lazaságok, veszte­ségidők okainak különös szétválasztására utal. Sok­helyütt ugvanis inkább a munkásoktól függő ténye­zőkre helyezték a hang­súlyt. s a kelleténél sokkal kevésbé a vállalati munka- szervezés hibáiból eredő veszteségek elhárítására. Természetesen ez koránt­sem ielenti azt. mintha a személyi eredetű, tehát a fegyelmezetlenségre vissza­vezethető lazaságok másod- rangóak lennének. de annvi bizonyos: ezek is nagymértékben függnek a munkaszervezés színvona­lától. Egyéb lehetőségek a termelékenység növelésére Lényegében arról van sző, hogy a létszám bővítésé­nek korlátozott lehetőségei szükségszerűen megkövete­lik a belső vállalati tarta­lékok intézményes és fo­lyamatos feltárását — már­pedig mott és még sokáig a munkaszervezésben rejlő tartalékok a legbőségeseb­bek. Ami az idei tervezett termelés és létszám alaku­lását illeti, csak példaként elég megemlíteni: a gép­ipari vállalatok termelése 5.6, 6 a létszáma pedig csu­pán 1 százalékkal növek­szik, a termelékenységből fedezett hányad tehát több mint 80 százalékos; a könnyűiparban 3.8 százalé­kos termelés-emelésre I százalékos létszámbővítés jut, vagyis a többletterme­lés 76 százalékát a terme­lékenységből kell fedezni! A technológiai-szervezési Intézkedések mellett termé­szetesen vannak egyéb ter­melékenység-növelő lehető­ségek is — ilyenek minde­nekelőtt a gondosabb lét­számgazdálkodással feltár­ható tartalékok. A múlt évi normarendezés például általában alig érintette a nem teljesítménybérben dolgozókat, a követelmé­nyek folyamatos rögzítése még itt is jelentős létszám­megtakarítási lehetőséget nyújt. Az ugyancsak isme­retes, hogy — bár egészé­ben csökkent a létszámnö­vekedés üteme —, sokkal mérsékeltebb a csökkenés az adminisztratív munka­körökben. Tegvük hozzá: a kötelező — és rendkívül feszített — termelékenysé­gi előirányzatok mellett, anyagi ösztönzők is gyor­síthatják a létszám-megta­karítást. — Köztudomású ugyanis, hogy idén a tava­lyi 50 százalék heivett, 75 százalékot fordíthatnak a vállalatok béremelésre az ígv megtakarított összegek­ből. Jó tudni már most. az esztendő eleién, hogy a termelékenvség emelésének előiránvzott üteme idén csak tervszerű, a múlt évi­nél megalapozottabb mun­kával teljesíthető. Tábort András Az áremelkedésből eredő többlet- jővedelem és az amortizációs alap is a termelőszövetkezeteké

Next

/
Thumbnails
Contents