Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

966. március 13,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Közlemény

Kádár János és Kállai Gyula romániai látogatásáról

Becsüljük meg jobban

fj F ■ 1 ■ 1 Gondolatok

eredményeinket 1

Mint lapunk hírűi adta, Szirmai István elv- 8 társ, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Biff zottság titkára az elmúlt héten két napot Szolnok

5 megyében töltött. Sok emberrel közte vezetők§ kel és dolgozókkal — találkozott és beszélgetett. í

5 E beszélgetések során szóba került mai életünk ;

8 szinte minden fontos kérdése, a nemzetközi hely- <

8 zettől a gazdasági problémákig, a kommunisták |

8 munkája, művészeti, kulturális életünk gondjai, a :

8 falusi és a városi emberek életének alakulása. E <

8 beszélgetések gondolataiból kíván néhányat meg8 őrizni az alábbi írás.

^óooooooooooocooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocoooooooooooooO

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke március 10—11-én a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsának meghívására baráti látogatást tett a Román Szocialista Köztársaságban.

A romániai tartózkodás során eszmecserékre került sor a két ország vezetői között. N. Ceausescu és más román személyiségek társaságában Kádár János és Kállai Gyula megtekintette Bukarest nevezetességeit, lakótelepeit. A körséta során Kádár és Kállai elvtárs meglátogatta a bukaresti új egyetemi diákszálló negyedét is. Március 10-én N. Ceausescu vacsorát adott a magyar vezetők tiszteletére A magyar államférfiak bukaresti tartózkodása alkalmából vacsorát rendezett Vince József nagykövet is.

Kádár János és Kállai Gyula megbeszéléseket folytatott Nicolae Ceauses- cuval, a RKP KB főtitkárával, Ion Gheorghe Maurerrel, az RKP végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagjával, a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnökével, Alexandra Birladeanuval, az RKP KB végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagjával, a minisztertanács első elnökhelyettesével, Emil Bodna- rassal, az RKP KB végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagjával, a minisztertanács első elnökhelyettesével és Paul Niculescu-Mizillél, az RKP KB végrehajtó bizottságának tagjával, és Központi Bizottságának titkárával. A megbeszéléseken részt vett magyar részről: Gyenes

András, az MSZMP KB osztályvezető helyettese, Erdélyi Károly külügymi- niszterhelyettes és Vince József, hazánk bukaresti nagykövete; román részről: Comeliu Manescu, az RKP KB tagja, külügyminiszter, Vasile Vlad, az RKP KB póttagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Mihail Rosianu, az RKP KB tagja, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete.

Az eszmecseréken a két párt és a két kormány vezetői kölcsönösein tájékoztatták egymást a szocialista építés menetéről hazájukban. Megelégedéssel állapították meg, hogy mindkét szocialista ország jelentős eredményeket ért el az új társadalom építésében.

A két ország együttműködését áttekintve, a felek megelégedéssel állapították meg, hogy az utóbbi időben fejlődtek a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatai. Hangsúlyozták, hogy az elkövetkező időszakban további lehetőségek vannak kapcsolataink fejlesztésére a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés számos területén és célszerűnek látják e lehetőségek realizálását.

A nemzetközi helyzet alapvető problémáiról folytatott véleménycsere a felek nézeteinek azonosságát mutatta olyan fontos kérdésekben, mint az imperializmus agresszív háborús politikája ellen, a béke megvédéséért folyó harc, a nemzeti felszabadítása mozgalmak támogatása, az általános leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhítésének ügye.

A két testvérpárt képviselői határozottan elítélik az imperializmus agresszív cselekményeit, a más államok belügyeibe való beavatkozást, a gyarmatosítás és a neokolonializmus minden megnyilvánulását. Teljes támogatásukról biztosítják a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért harcoló államokat, a függetlenségük és szuveréni tásuk megerősítéséért, önálló nemzetgazdaságuk fejlesztéséért küzdő országokat.

A felek ismételten kinyilvánítják szolidaritásukat a hazája szabadságát és függetlenségét védelmező hős vietnami nép igazságos harcával. Határozottan követelik az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetését és a vietnami nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy maga döntsön saját sorsáról. Kijelentik, hogy támogatják és magukénak vallják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának a vietnami kérdés rendezésére tett igazságos javaslatait és a Nemzeti Felszabadítás! Front, Dél-Vietnam népe egyedüli törvényes képviselőjének programját.

A két párt és a két kormány képviselői úgy vélik, hogy feltétlenül erőfeszítéseket kell tenni a szocialista országok, a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom — a társadalmi haladás, az antiimperiaiis- ta harc és a világbéke legfőbb tényezője — egységének és összeforrottságának erősítéséért

Kádár Jánosnak és Kállai Gyulának a Román Szocialista Köztársaságban tett látogatása, a két párt és állam vezetőinek elvtársi légkörében folytatott eszmecseréje hasznosan szolgálta egymás álláspontjának jobb megismerését, s hozzájárult a két párt, a két szomszédos szocialista ország kapcsolatainak fejlesztéséhez. a szocializmus és a béke ügye javára.

— Ismerik-e önök igazán a városukat? Elgondolkodnak-e néha azon, hogy az utóbbi másfél évtizedben mennyit változott, fejlődött Szolnok? — Ezzel a meglepő kérdéssel kezdte előadását Szirmai István elvtárs, amikor kétnapos Szolnok megyei látogatásának vége felé találkozott a város kommunista vezetőivel.

Ismerjük eredményeinket, ■ időnként a szu, xs zászlaja alatt megtett utat, merjük-e mai életünket ahhoz a világhoz hasonlítani, ahonnan alig két évtizede indultunk? Becsüljük-" gé eredményeinket, b vagyunk-e rá? Ezek 3 irvc.r~ dések állandóan visszatértek a kétnapos látogatás alatt. Sok más kérdés mellett főként erről beszélgetett Szirmai elvtárs Cibakházán a szövetkezeti parasztokkal, Szolnokon a városi vezetőkkel, a művészekkel, a vegyiművek vezető műszaki gárdájával.

Cibakházán, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az elnök igen alapos tájékoztatót adott. Számokkal, tényekkel, közgazdasági mutatókat elemezve bizonyította, hogy ez a tsz már valóban nagyüzem, jól olajozott gépezetként megy a munka, biztos, nyugodt megélhetést nyújt tagjainak. Miután végighallgattuk az elnök tájékoztatóját, Szirmai elvtárs megköszönte és szívből gratulált a szép eredményekhez. A gratuláció után azonban feltette a kérdést:

— Ez mind nagyon szép, de hogyan ítélik meg az emberek fejlődését, elégedett-e a tagság is, hozzá- nőtt-e már a nagyüzem gyors fejlődéséhez?

A kérdés körül igen sokoldalú eszmecsere bontakozott ki, s tartott mindaddig, amíg a szövetkezetben tartózkodtunk. Sokat beszélt róla Hovodzák István tsz-elnök. Ismertette mennyien tanulnak, kultúráidénak. Mennyi iskolázott szakemberük van már. Nagy szeretettel szólt a kertészeti szakközépiskolai osztályról — most építi nekik a tsz a melegágyi kertészet mellett a megfelelő tantermet —, ismertette mekkora gépparkjuk van. íme a fejlődés egy jele a sok közül Hovodzák István azelőtt géoáilomási igazgató volt. Elmondta, volt idő. amikor az ő egész gépállomásának nem volt annyi erőgépe, mint ma a tsz-nek. Az elnök által elmondottak — közte még az is, hogv 42 személygépkocsi. 460 motorkerékpár van a faluban, s hogv sok fiatal jóval többet keres, mint a szomszédos Tisza Cipőgyár fiatal szakmunkásai — nem először hallott dolgok. Jól ismerte azokat mindenki, aki jelen volt.

Igazi értelmüket ezek a ténvek. adatok, ez a helyzetkép akkor nyerték el. amikor az esti beszélgetés alkalmával Kurucz Antal bácsi, a szövetkezet alapító elnöke emelkedett szólásra. Elmondta. milyen kínos, keserves volt az indulás. Tizenkét ember adta össze nyomorúságát, mondván: azt is könnyebb közösen elviselni. Egy szürke ló, s szanaszét a nagy határban néhány száz hold föld — ez volt az indulás alapja. S ma...

Mindezt látva, kálivá,

nagyon meggyőzően csengtek Szirmai elvtárs szavai, amikor a tsz tagokkal beszélgetve arra utalt, hogy alig két évtizeddel ezelőtt a kommunisták börtönökben sínylődve álmodoztak arról, milyen lesz majd a szocialista világ, s ime már mennyi megvalósult belőle. Mégis néha mintha egy kicsit süketek és vakok lennénk saját életünk változásait, eredményeinket illetően.

Kurucz bácsi történeteire Szirmai elvtárs is egy történelmi epizódot mesélt el. 1945. tavaszán a kommunista párt egyik vezetőjeként gyűlésre ment ki. Ügy tervezték, a kastély parkjában egy emelvényt csinálnak a szónoknak, körülötte állnak majd a hallgatók. A gyűlést jó nagy késéssel kezdhették csak el, mert az istennek sem jöttek közel az emberek. Nem mertek a kastély parkjának füvére lépni. És hol tartunk azóta? Ez a fejlődés, az emberek gerincének kiegyenesedése többet mond és többet érő a negyven forintos biztos munkaegységnél, a 42 személy- gépkocsinál. a 460 motorkerékpárnál — amit ugyancsak megérdemelnek, meg még többet is. a cibakházi dolgozó parasztok.

Érdekes, hogy ez a gondolat nemcsak a Politikai Bizottság tagját foglalkoztatja. Egy vékonyka, de annál határozottabb és talp- raesettebb asszony, Ha bánná, az egyik szocialista brigád vezetője fél is tette a kérdést:

— A Központi Bizottság amikor meghozta határozatát a szövetkezetek szervezéséről, számított-e ilyen gyors fejlődésre?

Egyetértő, megnyugtató mosoly ült az emberek arcán, amikor Szirmai elvtárs elmondta, hogy igen, számítottak. Ismerték a parasztság hangulatát, s tudták, hogy követni fogja a pártot ebben a nagyjelentőségű forradalmi átalakulásban.

A téma — eredményeink helyes értékelése, önbecsülésünk — marad, csak a helyszín változik. A szolnoki müvésztelepen nem sok biztatás kellett ahhoz, hogy művészeink előhozakodjanak gondjaikkal, az alkotás, a gondolatok, érzelmek művészi megfogalmazásának mai, égető problémáival. S itt elsősorban nem is anyagi gondok, az alkotáshoz szükséges objektív feltételek értendők — noha erről is sok őszinte szó esett.

Szinte a beszélgetés első perceiben kibuggyant a kérdés Baranyó Sándorból. s úev tűnik, valamennviük nevében fogalmazott, hogy vajon mi az oka a Nvuaa- ton már rén divatja múlt ..izmusok” előtti hajbőkol.ásnak. mi az oka annak, hogv ami a mai maavar képzőművészetben a legnemesebb nemzeti hagyományokon alapul, azt próbálja újra foaalmazni. annak nem sok becsülete van. Érdekes vita, jobban mondva egyetértés alakult ki abban, hogy mi a szocialista művészethez vezető úton nem nélkülözhetjük mindazt, amit legjobbjaink előttünk alkottak, amivel mi járultunk hozzá az egyetemes kultúra kincseihez. Ez nem zárja M, hogy tanul- Jtmfc más népek kultűrájálÄuVCSBcflKÄ«» *■“ CIO

abból az értékeket, ne a divatokat vegyük ót. Mert a kettő nem mindig ugyanaz.

Simon Ferenc szobrait jól ismerik a szolnokiak. Nemes, a görög klasszikusokat újraálmodó vonalai, formái igazán szépek és ezért modemek is. Szirmai elvtárs tréfásan megkérdezte a művésztől, nem tartják-e egyes kritikusai egy kicsit konzervatívnak? A művész úgy válaszolt, lehet, de ezekre a kritikusokra nem sokat ad, majd ő is tréfára fogva folytatta, amíg az emberek a lábukon járnak és nem a kezükön, a szájukon esznek és nem a fülükön, addig a képzőművészet sem adhatja fel az évezredek alatt kialakult hagyományos formák és vonalak rendszeréU Igaz, s erre Szirmai elvtars hívta fel a művészek figyelmét, aki nem képes valamit önmagából hozzáadni a művészethez, valamit, ha a legkevesebbet is, de olyat adni, amit előzte még senki nem tudott megfogalmazni, ha valaki C9ak a múlt ismétlésére képes, tegye azt bármilyen nagy mesterségbeli tudassál, nem igazi művész.

Eredményeink, a megtett út helyes értékelése nemcsak a saját magunk iránti önbecsülésből szükséges. Ez is fontos, mert erőt, lelkesedést, hitet, magabiztosságot ad a további munkához. De Szármai elvtárs a beszélgetések során ennek a gondolatnak még egy fontos oldalára terelte a figyelmet. Vessük csak ösz- sze bátran a mai magyar valósá got a nem is oly régi múlttal, azokkal az állapotokkal, amelyekből kibontakozott hazánkban a szocializmus építése. Jó lesz ez azért is, mert létezik még az a régi világ. A föld nagyrészén még a kapitalista rendszer uralkodik. S mi ezzel a kapitalista rendszerrel harcban áldunk.

Sokakat megtévesztenek bizonyos nemzetközi események, az, hogy az imperialisták még rá tudják erőszakolni egy kis népre pusztító, agresszív háborújukat, hogy Ázsiában, Afrikában, egy-egy fejletlen országban a haladó erők átmeneti vereségeket is szenvednek. Akad, áld nem mindig látja a történelmi összefüggéseket, a világméretű társadalmi átalakulás fő tendenciáját, a szocializmus gyors előnyomulását. Mert rokon dolog: lebecsülni, észre nem venni saját eredményeinket; s világméretekben ugyanúgy: lebecsülni a szocializmus gyors előrehaladásának tényeit.

Nézzünk a világ térképére. Hasonlítsuk össze azt a tíz, húsz, ötven év előttivel. Ez önmagáért beszél. A történelem fő irányán nem változtat annak elismerése, hogy a nagy előnyomulás közepette egy- egy frontszakaszon meg lehet állítani a haladás erőit, átmenetileg vissza is lehet szorítani, helyi ütközetekben vereséget is lehet szenvedni. Hisz itt harcról van szó. S a harcnak ilyen velejárói is vannak. Szirmai elvtárs igen alaposan, a Központi Bizottság 1966. február 24-i ülésén, a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről hozott határozatának szellemében szólt ezekről a kérdésekről, mind a pártbizottság ülésén, mind a cibakháziak- kal folytatott baráti beszélgetésben, illetve a vegyiművekben tartott pártaktíva értekezleten.

Nagyon nagy érdeklődéssel hallgatták az emberek mindenütt azt a teljes, őszinte, s a kérdés minden oldalára kiterjedő elemzést, tájékostatási, amelyet a

nemzetközi munkásmozgalomban tapasztalható sajnálatos jelenségekről, _ a Kínai Kommunista Párt vezetőinek hibájából bekövetkezett szakadásról adott. Ezek a jelenségek nem erősítik a mi sorainkat, de a fő tendencián, a szocializmus előnyomulásán, illetve a kapitalizmus hanyatlásán ezek sem változtatnak.

Cibakházán egy felszólaló nagyon egyszerűen fogalmazta meg az igazságot: Ahol koldus áll a ragyogó paloták tövében, ott van a levesnek föle is meg alja is. Ezt mintegy azoknak célozta, akik olyan köny- nyen ámulatba esnek a kapitalista világ talmi ragyogásén.

Szármái elvtárs is kifejtette erről a gondolatait. A szocializmus világméretű győzelme biztos. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt esetleg korábban* naív módon elképzeltük. A kapitalizmus idejétmúlt, pusztulásra ítélt beteg világ. De a betegség különböző injekciókkal — hadi gazdálkodással, helyi háborúkkal, a neokolonializmus ki zsákmányolása eszközeivel, — ideig-óráig gyógyítható, a beteg lábraállítható, sőt jó erőben is tartható. De mégis öreg és beteg. Az embereknek nem kell már.

A szocializmus ezzel szemlben fiatal, növekvő, életerős rendszer. Ha még gyermekkorát éli is, de átveszi a helyét a régi világnak. Az emberek mind nagyobb tömege ezt választ ja.

Sokat beszélnek ma arról: ki van offenzívában? Az elöregedő kapitalista világ még tud csodás palotákat, modern üzemeket építeni. De ha a történelem által felvetett sorskér- désre választ kell adni — hogyan tovább, mi legyen az emberiség jövője? — már csak lőni tud. Egyedül a szocialista eszme tud arra választ adná, merre menjen az emberiség. Ez a gondolat offenzívában van. Minden, amit vele szemben az imperializmus megkísérel — védekezés. Ellentámadási kísérlet a mi szüntelen stratégiai előnyomulásunkkal szemben.

így végiggondolva a nemzetközi helyzetet — ahogyan Szirmai elvtárssal együtt a két nap alatt sokan végiggondoltuk — hűségesebb a kép, biztatóbb és lelkes!több. Nagy tanulságként maradt itt a Központi Bizottság titkárának látogatása után az a gondolat: sem belső helyzetünket, sem a szocialista erők nemzetközi helyzetét illetően semmiféle pesszimizmusra nincs okunk. S ha minduntalan hangoztatjuk is gondjainkat, nehézségeinket, ha beszélünk is a helyzet bonyolultságáról, az csak józanságunkat, megfontoltságunkat bizonyítja.

Pártunk gondos mérleget készít időről időre belső helyzetünkről és a nemzetközi helyzetről. Legközelebb a novemberben összeülő IX. kongresszus lesz hivatott ezt a mérleget elkészíteni, de azt mór most is világosan látjuk, hogy dolgaink jól állnak, van okunk az önbecsülésre, t ez igen jó érzés.

Szép korban élünk. Lehet, hogy a mai nemzedékből sokan megérik még a beteljesülő szocialista világot. Ezt. biztosra ígérni meggondolatlan jóslat lenne. Egy bizonyos. Nekünk a szocialista világ felépítéséért folytatott harc jutott osztályrészül. A jó kertésznek pedig ugyanúgy gyönyörködteti a szívét a fiatal, erősödő, s lassan minden viharral dacoLÓ gyümölcsfa mint annak érett gyümölcse.

Varga Jómr

Dugattyűcsere a Hszafflldvárl Szabadság Tsz javítóműhelyében