Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
VHdq proletár'ai egyesüljetek ! m Z 0 L N Q K ’ 1 A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É5 A MEGYEI TANÁCS LAPJA] XVIÍ. év foiyam, 61. szám. Ára 80 fillér 1966. március 13., vasárnap. Lelkiismeretünk parancsolja Aki átélte a fasizmus időszakát Magyarországon, annak a vérében és idegeiben van a bombázás döreje, a fagyhalál fehérsége, részeg nyilas suhancok garázdálkodása, a Dunába lőtt emberek jajkiáltása. Hitler gáncsnélküli lovagjai népeket irtattak, felperzselték az ukrán paraszt hajlékát, rommá tették a lengyel fővárost, a föld szánéról tüntették el Oradour-sur Glane-t és Coventry t, nagyiparrá fejlesztették a gyilkolást, akasztott állapotos asszonyok mellett fényképeztették le magukat. Vér, könny fájdalom kísérte a fasizmust. A második világháborút túlélő nemzedék felszabadult egy lidércnyomás alól. Nyugodtan ál- hátunk, nincs arra szükségünk, hogy a költővel könyörögjünk: „nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.” Ha elmegyünk hazulról, bi- sonyosak lehetünk abban, este megölelhetjük feleségünket és gyerekünket, s hogy emberi méltóságunkba senkii sem akar beéetipomi. S mert ismerjük azokat a kegyetlen szimptómákat, amelyekkel az imperializmus szélsőséges elemei által kirobbantott háború jár, értékelni tudjuk nyugalmunkat és azt, ami ezt a nyugalmat megteremtette, a szocialista tábor erejét és világos, határozott politikáját. Nyugalmunk azonban nem teljes, nem lehet teljes. A rádió, a tv, az újságok, a folyóiratok ontják az anyagot: telexgépek végtelen papír- kígyói, telefotók árulkodó felvételei ébren tartják bennünk mindazt, amit a fasizmus jelentett. A napalmbombától összeégett gyerekek, légi torpedó robbanásától szétomlott kórházak, stratégiai falvakban tengődő, éhező emberek, megerőszakolt nők, vér, rombolás, pusztítás egy rövid idővel ezelőtt virágzásnak indult országban, ez nem hagyhatja nyugodni az embert. Azt az embert, aki felelősnek érzi magát egy baráti népért is. Ami ott történik, az a mi ügyünk is, sokat átéltünk belőle és a lelkiismeretünk parancsolólag szól: szavunkat fel kell emelnünk! Az emberiség sorsa a huszadik század második harmadának végén egy és oszthatatlan. Ennek a tudata készteti tiltakozásra az embereket Westmoreland tábornok tengerész-gyalogosainak módszere nem sokban különbözik Hitler, Szálas», Ante Pavelics módszereitől, legfeljebb a technika azóta felfedezett vívmányait is a gyilkolás, rombolás szolgálatába állítják. A szolidaritásnak, a sokat szenvedett vietnami nép iránti együttérzésnek számtalan jelét tapasztalhatjuk minálunk. Jelentkeztek az önkéntesek, nem is mindig a legfiatalabbak. Vasárnaponként sok üzemben zúgnak a gépek, sok építkezésen nem pihennek az emberek. Dolgoznak ingyen, olyan emberekért, akiket sohasem láttak, feltehetően nem is fogják látni őket soha, de testvérüknek érzik, mert a szocialista összetartozás a szavakon túl érzéseikben is benne van. Március 12—19 között vietnami szolidaritási hetet rendez a SZOT. A szervezett dolgozók szerte a világon ezen a héten egyetlen hatalmas kiáltásra szövetkeznek: elég a vérből, elég az agresz- szióból, állítsuk meg az őrült gépezetet! A szolnoki járműjavító kovácsa és a walesi szénbányász ezen a héten megkülönböztetett figyelemmel, szeretettel fordul a vietnami nép felé. Röpgyű- léseket szerveznek a megyében 336 szakszervezeti alapszervezetben, szolidaritási táviratokat küldenek a vietnami nép képviselőinek, tiltakozó táviratokat az USA nagykövetségének, Budapestié. Nem mindegy, hogyan készítik elő ezeket a gyűléseket. A táviratok megszövegezése, elküldése lehet unt sablonos, de lehet éppúgy az emberek érzelmi azonosulásának tökéletes kifejezője i». S mert a mi munkásainkban elevenen él a szolidaritás eszméje, a jól előkészített röpgyűlés, az emberek forró hangulatát híven tolmácsoló távirat a lényeget, a vietnami néppel való forró együttérzést, az embertelen agresszióval szembeni őszinte felháborodást »fogja tükrözni. Hja Ehrenburg írta egyszer egy nyílt levelében a háború végefelé: „A Vörös Hadsereg... a nép felbőszült lelkiismerete”. A vietnami légvé- demi tüzérek, a déli Me- kong-delta hős partizánjai. a népi ellenállók egy nép jogosan felbőszült lelkiismeretét képviselik egy embertelen, vadállati világgal szemben. S az ő küzdelmükhöz ad a mi együttérzésünk segítséget, jóleső támogatást. Ez a jelentősége a szolidaritási hétnek, dolgozóink tömeges megmozdulásának. Westmoreland tábornoknak pedig csak két nevet idéznénk az emlékezetébe: Sztálingrádot és Dien Bien Phut. Érdemes elgondolkodnia rajtam Hernádi Tibor A termelőszövetkezetek többsége sikeresen zárta az évet Gyarapodott a kosos vagyon — Egy dolgosó tagra átlagosan 15 592 forint jutott Befejeződött a termelőszövetkezetek zárszámadása. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya a mérlegek alapján összegezte a szövetkezeti gazdálkodás 1965. évi tapasztalatait. Tavaly 145 közös gazdaság készített zárszámadást a megyében. A tsz-ekben 49 600 tag dolgozott. A tagok száma 760-nal,csökkent, ugyanakkor ezerrel több családtag kapcsolódott be a közös munkába, mint egy évvel korábban. Az 1965-ös év a természeti csapások éve volt a mezőgazdaságban. A száj- és körömfájás az állattenyésztésben, a peronoszpó- ra a szőlős tsz-ben, az ár- és belvízkár a folyók menti és az alacsonyabb fekvésű földekkel rendelkező szövetkezetekben 44 millió forint kiesést okozott. Igen számottevő volt a helyi jellegű fagy- és jégkár is. Az elemi csapások is hozzájárultak ahhoz, hogy a tsz-ek tavaly jóval nagyobb költségszinten gazdálkodjanak; Amíg 1964-ben 1 milliárd S00 millió, mádig tavaly 2 milliárd 100 millió forint volt az összes termelési költség. A költségszint egyébként az össztermelési érték előző évi 65 százalékáról 72 százalékra növekedett. A természeti csapások, az óriási bevételi kiesések ellenére a termelőszövetkezetek 78 millió forinttal nagyobb összegű termelési értéket állítottak elő. Szántóegységenként 26 százalékkal nőtt a burttó termelési érték. Az egy dolgozó tagra számított gazdálkodási eredmény egy év alatt ezer forinttal növekedett. A termelőszövetkezetek összjövedelme csaknem 14 millió forinttal több mint 1964- ben volt. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem — földjáradékkal együtt — 1964. évi 15 090 forintról tavaly 15 592 forintra emelkedett. A tagok részesedése földjáradék nélkül is 500 forinttal nőtt. A termelőszövetkezetekben beruházott vagyon, 1965- ben 320 millió forinttal gyarapodott, s megközelíti a 3 milliárd forintot. A forgóalap az előző évihez képest 40 millió forinttal növekedett. Igen számottevő — 360 millió forint — o tiszta vagyon gyarapodása ti. Megyénk közös gazdasága,! saját erőből tavaly 165 millió forintot ruháztak be. A tagok részesedésének 1964- ben 18 százalékát 1965- ben 22 százalékát vonták be a fel nem oszthaié szövetkezeti alapba. Jelentős ez az emelkedés, hisz az alapszabály 10 százalékot ír elő. A megerősödött’ közös gazdaságok mind nagyobb összegeket fordítanak szociális és kulturális célokra, elaggott tagjaik segélyezésére. A szociális és kulturális alap tavaly csaknem egymillió forinttal növekedett. A szövetkezetek nagy többsége az 1966-os ével biztonságosabban kezdi meg. Üzemviteli célokra ugyanis 120 millió forinttal nagyobb összeget tartalékoltak, mint egy évvel korábban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a megye tíz termelőszövetkezete 9,3 millió forint mérleghiánnyal zárt. Sajnos, a mérleghiányos közös gazdaságok száma mo^t nyolccal növekedett. A deficites gazdálkodás oka fele-fele arányban a rassz természeti adottság (ár-, belvíz) és a rossz vezetés. Az utóbbi hetekben a mérleghiányos tsz-ek tagságával egyetértésben konkrét intézkedések történtek a szakvezetés megjavítására. összességében: Szolnok megye termelőszövetkezetei 1965-ben a természeti csapások ellenére jól gazdálkodtak. Javult a gazdálkodás színvonala, gyarapodott a közös vagyon és növekedett a tagok jövedelme. — m. L — Hla: Becsüljük meg jobban eredményeinket Domahási esztendők Sportműsor Aki mer am nyer Rómeó és Júlia Hazaérkezett Romániából Kádár János és Kállai Gyula Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, akik a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának meghívására baráti látogatást tettek Romániában, szombaton reggel hazautaztak Bukarestből. Szombaton, délelőtt fogadtatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Biszku Béla és Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Péter János külügyminiszter és Púja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Jelen volt a fogadtatásnál dr. Florea Duna, a budapesti román nagykövetség ideiglenes ügyvivője. A látogatás alkalmával készült közös közleményt 3. oldalunkon közöljük. Hegy az eke, szaporodik a barázda a cserkeszöllöi határban.
