Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

1M6. március 12. SZÁNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Betelt a pohár A kiskapu zsákutcába nyílik A szolnoki Patyolat Vál­lalatnál tavaly októberben új bérkategória-rendszert vezettek be. Az e körül ke­rekedett bonyodalom már hónapok óta tart. Harminc­kilenc dolgozó sérelmezi úi alapórabórét, mert — mint mondják — az nem egye­zik meg az erre vonatkozó miniszteri rendelettel. A vállalat tehát megkárosí­totta őket, műszakonként több mint 8 forinttal.. Hogyan történhetett ez? A rendelet előírja, hogy az új besorolást az engedélye­zett béralappal kell meg­oldani. A próbaszámfejtés viszont kimutatta, hogy a dolgozók rendelet szerinti besorolásához kevés a vál­lalat béralapja. Ezért az igazgató önkényesen egy tollvonással átalakította az eredetileg helyes besorolási rendszert. (Pontosan 10 095 forint hiányzott ahhoz, hogy szabályos legyen.) A megyei tanács ipari osztályán elmondották nem tudtak arról, hogy az igazgató utóbb megváltoz­tatta a besorolást, őket s béralapon felüli igényről nem tájékoztatta. Ezért, azt az idei béralap lebontásnál sem vehették a tervezés során figyelembe. Nem ki­zárt, hogy tavaly a tarta­lékból fedezték volna, a többletbért, bár vélemé­nyük szerint a hiba ott történt, hogy új bérkate­gória-rendszer kidolgozásá­val egyidejűleg nem volt normakarbantartás. Pedig az így felszabaduló összeg lényegében elég ahhoz, hogy fedezze a többletbér szükségletet A sxahsxerreseti bixottság is mulasztott Horváth Ferencné. a vál­lalat szakszervezeti bizott­ságának titkára elmondot­ta, hogy a besorolás mun­kálataiban részt vettek, de mulasztást követtek el, mi­vel nem nézték meg a hi­vatalos példatárat, nem vizsgálták meg, hogy az új besorolás egy-egy dol­gozóra nézve milyen kiha­tással jár. Amennyiben mindezt még akkoriban el­lenőrzik és a hibákat szó- váteszik, elkerülhették vol­na a bájt Később Trigola István műszaki vezetővel is be­széltünk. Azt ecsetelge+te, hogy a vállalat az elégte- len béralap miatt zsákutcá­ba került, kereste a kiutat, a kiskaput. A kiskapu a következő volt; mivel a rendelet példatára mint irányelv szerepelt ügy vél­ték, nem kötelező betarta­ni. Csak annyit ismert el. hogy az említett harminc­kilenc dolgozó közül tizen- négy-tizenöt besorolás rosz- szul sikerült, nekik na­gyobb bér járna, hatan- nyolcan viszont többet kap­nak a jogosnál. Kétségte­len, hogy norma• felülvizsgálattal átcsoportosítással meg le­hetett volna oldani a prob­lémát De a tavalyi nor­makarbantartásnak (meiy júniusra befejeződött) az lett az eredménye, hogy a termelékenység tartósan a megelőző színvonal alá zu­hant. A dolgozók még any- nyit sem teljesítettek, mint a normakarbantartás előtt. Mérlegelni kell azt is — mondta többek között —, hogy a vállalat nehéz hely­zetben volt a szokásos hóit szezon miatt. Két választás előtt állt: vagy elküld húsz­huszonöt embert azzal, hogy négy hónap múlva visszajöhetnek. vagy a munkahiány ellenére meg­tartja őket, de így a beso­rolás lesz olyan, amilyen leitt. Az előbbi esetben be­tarthatták volna a rendele­tet, míg az utóbbi, a je­lenlegi helyzethez vezetett. A kiskapu tehát minden­képpen zsákutcába nyílott. Ki a felelős a történtekért? A lényeg mindettől füg­getlenül nem változik: a harminckilenc dolgozó im­máron hatodik hónapja ke­vesebb bért kap, mint amennyit a rendelet bizto­sít számukra. Az ügynek Tiszafürednek valameny- nyi boltja zsúfolt, alig van eladótér, raktározási lehe­tőség pedig még annyi sem. Nem csoda hát, ha 1964- ben örömmel vették tudo­másul a tiszafürediek: a helyi földművesszövetkezel a MÉSZÖV támogatásával megveszi az izraelita temp­lomot, s azt egy korszerű ruházati áruházzá alakítja át. Élttől a gondolattól azon­ban a programterv elké­szülte után elálltak. — Az átalakítási munka ugyanis sokba került volna, s a belsőrész az eladótér kicsi­nek bizonyult. Néhány hó­napos tanakodás után vég­re megszületett a döntés: legyen akkor lakberende­zési áruház. Kevesebbe ke­rül, ugyanakkor célszerű is. A tavaly nyár végén,'ho- zött‘ ÍQörttés‘ után" hozzáfog­tak a programterv elkészí­téséhez. Azt a MÉSZÖV beruházási bizottsága jó­váhagyta. s felterjesztette a SZÓVÓSZ-hoz. A termet még nem hagyták jóvá, — annak ellenére, hogy Szir­mai Jenő, a SZÖVOSZ el­nöke már januárban jelez­te az áruház építését, — de a MÉSZÖV illetékesei sze­rint ez év második felé­ben hozzákezdenek az át­alakításhoz. A csaknem három mil­lió forintba kerülő áruház négyszintes lesz. Az alag­sorban és a második eme­leten raktárt, a földszinten és az első emeleten eladó­teret, valamint bemutató- termet alakítanak ki. Az áruházban minden olyan árut tartanak majd, ami egy lakás berendezéséhez szükséges. Vagyis árusíta­nak bútort, lakástextiliát, háztartási gépeket, televí­ziót. Megyénk legkorszerűbb lakberendezési áruháza lesz ez, amely szinte ölük­be pottyant a tiszafüre­dieknek, illetve a környező községek lakóinak. — ök azonban most nem tudják, mit csináljanak: sírjanak vagy örüljenek? Kapnak ugyan egy lakberendezési áruházat, de mi lesz a túl­zsúfolt ruházati üzletekkel. Radócz Mátyás MÉSZÖV főosztályvezető tájékoztatá­sa szerint ezt a problémái se vették le napirendről A MÉSZÖV öt éves háló­zatfejlesztési tervében ki­emelten szerepel p tiszafü- redi ruházati áruház épí­tése. A tervek szerint az mintegy 7—8 millió forint ráfordítással létesülne, s 1970-re adnák át rendelte­tésének. Azért csak „ad­nák”, mert ez egyelőre csak a MÉSZÖV tervében sze­repel, a SZÖVOSZ nem hagyta jóvá. Az áruház sorsához még annyit: a szakemberek dön­tése helyes volt. Felesleges lett volna milliókat köite­ez az együk része, amit sürgősen tisztázni kell, tud­niillik, hogyan kaphatják meg visszamenőleg járan­dóságukat. A másik probléma a fen­tiek alapján bonyolultabb­nak tűnik, úgy véljük, ki­vizsgálására a vállalat fe­lettes szerve illetékes, mert azt is meg kell álla­pítani, hogy a történtekért ki tartozik felelősséggel. Csak így lehet kijutni a zsákutcából — most már kiskapu nélkül. Fábián Péter ni olyan kereskedelmi egység létesítésére, amely legfeljebb egy konfekció szaküzletnek felelne meg, s néhány év múlva ismét azon kellene gondolkodni: egy nagyobb áruházra len­ne szükség. Azt viszont már kevésbé lehet helye­selni, hogy a több mint 500 ezer forintért vásárolt épület sorsáról két évig ér­tekeztek, tanácskoztak, sőt még mindig, hiszen a Föld­művesszövetkezetek Orszá­gos Beruházási Bizottsága a napokban dönt: legyen vagy ne legyen? — majnár — A mezőgazdasági nagy­üzemekben elképzelhetet­len az állattenyésztés ta­karmánytápok nélkül. A Szolnok megyei Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Vál­lalat havonta 700 vagon ta­karmánytápot adott el a szövetkezeteknek. Tudomá­nyos alapon kidolgozott, kikísérletezett receptek, szabványok szerint készül­nek a különböző tápok. A baromfi nagyüzemi tartása tápok nélkül nehe­zen elképzelhető. A sertés- tenyésztésben éppen ezzel a koncentrált táppal lehet és kell a fiatal korban mu­tatkozó nagy növekedési erélyt kihasználni. Megrö­vidül a hizlalás! idő, 7—8 hónapos korban a hízók el­érik a vágási súlyhatárt. Tehát korszerűen gazdál­kodó nagyüzem nem nél­külözheti a tápokat. Csakhogy a tápellátás eléggé drága. A költsége­ket meg megnöveli, hogy távolabbi keverőüzemekből hordják a közös gazdasá­gok a táoot. A kenderesi Haladás Tsz például Kar­cagról, ami 24 kilométeres távolságot jelent. De ez csak a város és falu köz­pontja közötti távolság. Még jónéhánv kilométernyi az az út, amit a tápnak meg kell tennie, amíg a felhasználási helvére. a gazdaság állattenvésztő te- leoére kerül. Igaz, az ál­lam a 10 kilométeren felüli szállítmányoknál 35 fillért megtérít oda-vissza kilo­méterenként és mázsán­ként. A jászboldogházi „Aranykalász” 1121 mázsa szállításáért 8713 forin­tot kanott legutóbb a ga­bonafnbrósárló és feldolgo­zó vállalattól De a táp még ígv is drága. Rends»erte en «*ól'í*ós Előfordul az Is, hogy nem érkezik meg rendsze­resen, időben a szövetke­Nem a legjobban sikerült az 1965. évi zárszámadás a tiszaigari Petőfi Tsz-ben. Az egy szán tóegységre ju­tó gazdálkodási eredmény az előző évhez képest 122 forinttal csökkent. Az egy dolgozó tagra eső jövede­lem is kevesebb lett. A szövetkezet csaknem fél­millió forintot fizetett ki idegen munkaerőnek. A fö- könyvelőnő számításai sze­rint az egy munkaegység értéke tíz forinttal nőtt volna (24,30 forint volt), ha minden munkát a ta­gok végeznek el A 259 dolgozó tagira átlagosan még tíz hold szántó sem jut Az elnök véleménye: — Elkényelmesedtek az emberek. Ha egy vagon műtrágya érkezik, alig le­het rakodót találni a szál­lításhoz. Sok helyen két te­hén van, havonta 1000— 1200 forintot kapnak a te­jért, így nem érdekli őket a közösbeni munka. Igaza van-e az elnöknek, vagy más ok játszott köz­re abban, hogy elégedettéi­nek a tagok a gazdálkodás sal, a tsz-beli állapotokkal? Erre próbál válaszolni e cikk. A munkafegyelem évről évre romlott a szövetkezet­ben, ami nem csoda, hi­szen nincs egy kidolgozott munkarend a gazdaságban. A növénytermelők közül so­kan még nyáron is későn kezdik és korán fejezik be a munkát. Elharapózott a jogtalan követelőzés, s Ilyenkor az elnök mindig enged. A kapásoknál 1964- ben munkaegység és az össztermésből tíz százalék prémium járt. Tavaly már zetbe. A kenderesi Haladás Tsz-ben is tapasztalhatták ezt. A szerződésileg lekötött tápot sem havonta, sem de­kádonként nem kapta meg idejében a gazdaság. Ez nagy hátrányokkal jár. Az állatállományt takarmá- nyozni kell. A jószágok megszokták a tápot és szer­vezetük alkalmazkodott hozzá. De ha nincs, akkor kénytelenek a gondozók gazdasági takarmánnyal etetni. A szervezet nem tud gyorsan reagálni erre a gyors változásra, így le­romlik az állomány, vissza­esik a fejlődésben. Az sem közömbös a termelőszövet- ' kezeteknek, hogy egy má­zsa takarmánytápért egy mázsa tizenöt, egy mázsa húsz kiló gazdasági takar­mányt kell adniuk. Amúgy is szűkében vannak a ta­karmánynak, amit az is bi­zonyít, hogy a gabonafel­vásárló és feldolgozó válla­lat szerződéses akció, meg­segítés és zöldhitel címén 1964-ben 105 628 mázsa, ta­valy pedig 209 290 mázsa takarmányt juttatott a ter­melőszövetkezeteknek. Szállítási költség nélkül Mindezekből az követke­zik. hogy ahol az adottsá­gok megvannak, igyekez­nek a közös gazdaságok maguk előállítani a keve­réktakarmányt. így a kar­cagi Május 1 Tsz is, ahol február elejétől már üze­mel a keverőgép. Az eddi­gi tapasztalatok; olyan gaz­dasági melléktermékeket Is hasznosítani tudnak, mint például a lenpelyva, amit korábban nem használtak semmire. Nagyon lényeges a szállítási költségek meg­takarítása, hiszen a beren­dezést közvetlen az állat- állomány közelében helyez­20 százalékra emelték fel. De senki sem törődött az­zal, hogy valaki megka­pál ta-e a kukoricát, az ötöd részét mégis haza vi­hette. Nem csoda. hogy drágán, 261 forintért állí­tottak elő egy mázsa kuko­ricát. Sokan az idén 25 szá­zalékra akarják felemelni a természetbeni prémiu­mot. A gépkocsivezetők, a fo­gatolok, az irodában dolgo­zók és az állattenyésztők is vállaltak kapás növé­nyeket művelésre. Amikor törték a kukoricát, leálltak a fogatok, a gépek, holott akkor volt a legtöbb szállí­tani való. A felülvetett 50 hold lucernát a brigádve­zető felébe adta ki kaszál­ni. Az elnök jószívűsége folytán „mindibe” vágták le. A tehenészetben decem­berben silózott. hetekig ázott takarmányt etetnek. A megrohadt siló nem kell az állatoknak. Ezzel ma­gyarázható az, hogy a le­soványodott tehenek fejésn átlaga 4,8 liter. De mit mondanak erről az állapotról a tsz tagjai? Szele Bálint brigádvezető: még az a szerencsénk, hogy a gondozóink lelkiismerete­sek. Tóth József tehenész: a múltban az uraságnái dolgoztam. Ilyen munkáért, ami itt van. elzavartak volna bennünket. Rossz itt nálunk a vezetés. Ólán József tehenész: én 1959 óta vagyok a tsz-ben, de ilyen rosszul még soha nem ment. A határ olyan, mint a szemétdomb. Bállá János főmezőgaz­dász a Hortobágyi Állami Gazdaságba megy vissza dolgozni. Két és fél évig ték üzembe. Olcsóbban tud­ják előállítani a tápot és rendszeresen. De ha egyál­talán nem használnák a keverőgépet tápkészítésre, akkor is megérte a besze­reltetése, mert a hagyomá­nyos takarmányokat ezzel keverik, nem pedig kézi lapátolással, mint a koráb­bi esztendőkben. Rátértek a karbamid etetésére is. Szabványszerinti keverését a gazdasági takarmánnyal egyenletesen, megnyugta­tóan elvégzi a keverőgép. Harminc vagon helyett száz Év végéig csaknem ötven ilyen berendezést üzemel­tethetnek megyénk gazda­ságai. De nem kapnak kon- centrátumot. Az eddig meg­vásárolt gépeknek is csak igen kis hányada üzemel, mert a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat csupán harminc vagonos tervszá­mot kapott, ezt a mennyi­séget majdhogy mind fel­használja a tiszaföldvári Le­nin Tsz. Ahhoz, hogy a többi szövetkezetét Is ellás­sák ^ koncentrátummal, a felmérések szerint száz va- gonnyira lenne szükség. Enélkül sajnos a legtöbb helyen a már megvásárolt, vagy megvásárlásra kerülő berendezések nem készít­hetnek takarmánytápot. Hordhatják tovább a kije­lölt keverőüzemektől drá­gán a szövetkezetek, bár saját berendezéssel rendel­keznek. Sürgős intézkedésre len­ne szükség, hogv a szövet­kezet érdekét figyelembe véve az arra alkalmas gaz­daságokban megkezdhessék rendszeresen a takarmánv- tánok előállítását. Nemcsak szövetkezeti, hanem orszá­gos érdek is ez. Minél előbb megvalósul, annál gazdasá­gosabb lesz a termelés L. L volt a szövetkezetben, most „kitelt” az ideje. Miért? — Hiányzott az össz­hang a vezetőségből — mondta. Az elnök folyton keresztezte a munkámat. Harminc embert leszerződ­tettem aratni. Megállapod­tunk, hogy 130 kiló búzát kapnak holdanként. Az el­nök 150 kilóért másokat hozott. A borsót 60 kiló természetbeni juttatásért adtam ki levágni. Póka 50 kiló természetbeni juttatá­sért és a teljes munkaegy­ség jóváírásáért vágatta le. Az emberek napi keresete 300—350 forint volt. Gazdag János, a községi tanács elnöke megerősítet­te a főmezőgazdász szavait; — Balja fegyelmet akart, Póka meg igyekezett lejá­ratni a tagok előtt. A főmezőgazdászról meg­oszlanak a vélemények. Kö­vetett el hibát is — mond­ták róla az emberek. De abban egységesek, hogy nem az első főmezőgaz­dász járt már így Tisza- igaron. Póka János elnökről úgy lehet összegezni a vélemé­nyeket; Egyáltalán nincs tekintélyie a tagság előtt; Hogy is lenne? Gyakran iszik, napközben is mé­lyen a pohár fenekére néz. Legutóbb a vezetőségi ülésen az elnök példálózga- tott, hogy vannak, akik csak 80 napot dolgoztak ta­valy. Az egyik vezetőségi tag találva érezte magátf ám odavágta. — Neked akkor is írnak munkaegységet ha ittasan alszol. Nem egy vezetőségi ülést, közgyűlést kellett azért el­halasztani, mert az elnök résizeg volt Legutóbb a normarendezés miatt ösz- szehívott ötven tag előtt is így jelent meg. Takács Jó­zsef elnökhelyettes, munka­csapatvezető ekkor a sze­mébe mondta: — Ilyen állapotban töb­bet ne gyere közénk! Azt is elbeszélték, hogy a járási vezetők elől egy alkalommal a raktárba dug­ták el, hogy ne lássák őt ittasan. Nyíri Sándor párttitkár arra a kérdésre, hogy mi­ért tűrik ezt? — így vála­szolt: — Én sokat szorultam már érte. Vitatkozzam ve­le? Inkább ráhagyom. Ha a járásiak felelősségre von­ják az elnököt leszid, hogy árulkodni jártál? A pohár viszont mostan­ra már betelt. A tsz-tagok a járási tanács vezetőinél is jártak, hogy váltsák i€ Pókát. De ez nem a tanács, hanem a tagság joga és feladata. A tagság zöme ezt vallja: az elnök kezéből ki­csúszott a gyeplő. Megtűri a szervezetlenséget, mert el­vesztette a tekintélyét Nincs erkölcsi alapja ah­hoz, hogy másokat felelős­ségre vonjon. A nagy többség új elnö­köt akar, de nem a falu­ból, saját maguk közűi vá­lasztanának, hanem más­honnan jöjjön az illető. Olyan, akit a kis faluban nem köt a sógor-komaság, a részrehajlás. A szorgal­mas, a szövetkezet sorsát szívükön viselő emberek, a közösség érdeke egyaránt az, rend legyen minél előbb a szövetkezet vezetésében. Máthé Lászlé LÉC VEN VACV NE LÉC VEN ? Egy probléma két éve napirenden • • Otven keverőgép munka nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents