Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-08 / 56. szám

I*#fi március 8. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 GIMNAZISTÁK A KUN- MADARASI KÖNYVTÁR­BAN. KOVÁCS KATALIN, A KUNMADÁRASI GIM­NÁZIUM I/A, ÉS GÉRICZ SÁNDOR II/B OSZTÁ­LYOS TANULÓJA ESTE OLVASGATNAK A KÖZ­SÉGI KÖNYVTÁRBAN. — NAGY TIBORNÉ KÖNYV­TÁROS KIKERESI A KÉRT KÖTETEKET Ne csak a számokról — az emberekről is Ezekben a napokban tagértekezleteken és küldöttgyűléseken adnak számot me­gyénk földművesszövetkezeteinek vezetői a csaknem százötvenezer fmsz-tag előtt a múlt évi feladataik teljesítéséről. A legtöbb helyen eredményes munká­ról számolhatnak be. Igyekeztek az MSZMP Központi Bizottsága 1964. júniusi határozatában megjelölt célkitűzéseknek megfelelően biztosítani a lakosság ellá­tását. Az fmsz tagok résztveszneik a tár­sadalmi munka szervezésében és végzé­sében, megtalálhatók a különböző kul­turális események rendezői között. Részt vállalnak a község fejlődése, szépítése érdekében végzett munkában. A szövet­kezeti tagság ezeken a gyűléseken sok­oldalúan értékeli a választott vezetők munkáját, bátran szóváteszi a még meg­lévő hiányosságokat, ugyanakkor elismeri az elért eredményeket is. Egy ilyen küldöttgyűlésre számítottunk vasárnap Űjszászon. Alapul szolgált erre jó gazdasági eredményük, tartalmas kul­turális munkájuk, a más tömegszerveze­tekkel való együttműködésük a község politikai célkitűzéseinek megvalósításában. Sajnos tévedtünk. A színvonalas, szórakoztató kultúrmű­sort, melyet az fmsz saját táncegyüttese adott elő, csupán gazdasági eredményeket ismertető beszámoló követett. Varga Já­nos igazgatósági elnök beszámolójából hiá­nyoztak a tények, a több mint 31 ezer forint értékű társadalmi munkáról, azok­ról, akik aktív részesei a csaknem 32 millió forint forgalom lebonyolításának. Hiányoztak a mérlegelésből emberek, a bolti dolgozók, az fmsz-tagok. Jó lett volna hallani arról, hogy a munkaversenyben milyen eredményt ér­tek el, kik azok, akik élenjárnak. A fel- vásárlási tervüket túlteljesítették, de azok­ról mélyen hallgatott a beszámoló, hogy kik voltak azok, akik a csaknem másfél millió forint értékű áru felvásárlásában élenjártak. S hogy mindez kimaradt a beszámolóból, rávetítette fényét az idei feladatok meghatározására is. A beszá­moló, de a hozzászólások is tűig foglal­koztak a szövetkezetpolitikai munkával. Nem beszéltek arról, hogy mely terület az, amiben szorosabb együttműködést kell találniok a község vezetőivel, más tömeg­szervezettel. Nem eredményeik kisebbítéséről van szó. Senki nem tagadja, hogy kereske­delmi, politikai munkájuk felettes szer­vük megítélése szerint is jó. S éppen ezért hiányzott valami ezen a küldött- gyűlésen: az eredményeket elérő csak­nem kétezer fmsz-tag munkájának elis­merése, néhány élenjáró példaként való megemlítése. Nem arról van szó, hogy az újszászi fmsz-i küldöttgyűlésnek nem voltak pozi­tívumai. Az erényei azonban eltörpültek hibái mellett. S ez okulásul kell, hogy szolgáljon az újszásziaknak, de azoknak az fmsz-eknek is, ahol ezután tartják meg a küldöttgyűléseket. — majnár — Magánosait nem ielne az idő A kilenc gyerekből hat nőtt fel. Egyet ezek közül még elkövetelt a háború. Ennyi gyerek között nem volt elkényeztetve a szülői háznál sem. Ami pedig a szárnyrakelés után követ­kezett, az életsorsok leg­nehezebbjének is nevez­hető. 1939-ben ment férjhez. S amikor a férje halálhírét hozta a postás, három pici gyerek, három kislány ma­radt apa nélkül. Sógornő­jével, férje testvérének fe­leségével laktak együtt. — Egyszerre hozta a postás a két fiú testvér halálhírét. Háború volt... s a két fia­talasszonytól hat apró gye­rek kért enni. Fájdalom és kétségbeesés egyszerre rontott rá. Fáj­dalom, az élettárs után és kétségbeesés a mit sem tudó, enni követelő gyere­kek miatt. Azokat a na­pokat soha nem tudja könnyek nélkül felidézni ötéves volt a legnagyobb és kilenc hónapos a legki­sebb lánya. A szükség hajszolta el a nagygazdához, ahol férje a frontra vonulás előtt kommenciós béres volt. öt mázsa búza járt még, amiért megdolgozott. — A gazda azt mondta: inkább kiszórja az állatoknak, minthogy neki kimérje. Sírva jött visszafelé. Egy szovjet tiszt meglátta. Tol­mács útján kifaggatta, az­tán elüzent a gazdáért. Az­zal az öt mázsa búzával vészelte át az 1946-ra for­duló telet a két félárva csa­lád. A házigazdának is teher volt a sokgyerekes özvegy. Kitenni nem tudta, hát tovább keserítette az éle­tét. A kimosott gyerekru­hák alatt sokszor elvágta a kötelet. Azóta, hogy egy tsz-be kerültek, sokszor mondta már Ulviczki Feri­nek: — Tudod-e, hogy fájt az nekem? Az mindig csak ennyit mond: — Ha akkor a mostani eszem van. nem csinálom én azt Margit néni. 1946-ban összeveszett a község akkori főbírójával is Ha eljár feketézni. cse­rélni — mondták neki — megbüntetik. Sírás, károm­kodás, keserűség egyszerre tört ki belőle: — „Azt kér­dezzék. mit adov a gyere­keimnek? Miből veszek rá­juk ruhát?! Nekem, mert özvegy vagyok, földet se adtak. Azt mondták, úgyse tudnám megművelni”. Akkor ősszel bekerült az iskolába takarítónőnek. — Ott-ott maradt szemináriu­mokra is. Ott kezdett el beszélgetni sorsáról Pótáné Juli nénivel, és Gyalog Pálné Tera néni mondta neki: — Gyere közénk a párt­ba, ott lesz pártfogód. Mel­léd állunk. Közénk való vagy. így, ennyi biztatásra lett a 19 évvel ezelőtti már­ciuson párttag özvegy Csi­kós István né. 1950-ben azzal a javas­lattal keresték fel, vállal­jon munkát a közigazga­tásban. Reszketett, mikor az igent kimondta. Egyet­len kikötése volt: ha nem felel meg ott. ahová kerül mondják meg neki és köl­töztessék haza. Két évig volt Csénán és ugyan any- nyit Tisza inokán is kihú­zott. Közben két kislányát Pesten kohéziómban he­lyezte el. A 800 forintos községi tanácselnöki fize­tésből 560-at minden hó­napban oda postázott. A harmadik kislánnyal a 300-ból élt, ruházkodott, A gazdaság kijut a mélypontról A nagyiráni szövetkezetben is meg lehet élni állami dotáció nélkül ,,A gazdaság mélypontra jutott... Állami dotációból nem élhet a szövetkezet” című 1965. október 21—22- én megjelent cikkünkben foglalkoztunk a nagyiváni Űj Úton Tsz tarthatatlan helyzetével. Megírtuk, hogy a tsz-ben évről évre csök­kentek a hozamok, ötven tehéntől 80 liter tejet fej­tek. A gazdaságban kró­nikus takarmányhiány van, a meglevőt mégis elpocsé­kolják. A fegyelem meg­bomlott, szabad préda a közösség vagyona és túlzott a háztáji állatállomány. Nem hallgathattuk el, hogy Czinege Kálmán elnököt a járás illetékesei ráerőltet­ték a tsz tagságára. Megállapításainkat az év végi mérleg adatai is iga­zolják. A község másik tsz-e, a Béke, egy dolgozó tagra átlagosan 12 400, az Űj Ütőn 7317 forintot osz­tott. Ott az egy szántóegy­ségre jutó gazdálkodási eredmény 1300, az Űj Útónban csak 35!!! forint volt. Vajon miből élt a szövetkezet? Állami dotá­cióból. Az egy kát. hold­ra jutó üzemviteli állami támogatás összege 434 fo­rintot tett ki. A hozzá nem értés és a felelőtlenség te­hát megbosszulta magát. Az új vezetőséget demokratikusan választották Cikkünk nyomán erélyes kézzel fogtak hozzá a nagy­iváni helyzet rendezéséhez. Mindkét szövetkezetben rendkívüli közgyűlést, majd november 12-én összevont közgyűlést tartottak. Egy­hangúan mondták ki a két gazdaság egyesülését. A 15 tagú új vezetőséget demokratikusan választották meg. Az Űj Élet Tsz elnö­ke Farkas Béla, az Űj Úton volt könyvelője, az elnökhelyettes Toldi József, a Béke volt elnöke lett. Tiszafüredről hozták Barta Bélát, az új főkönyvelőt, és a Békéből választották meg Bugán Mihályt főagronó- musnak, Tóth Lászlót pe­dig főállattenyészitőnetk. A választott vezetőségből te­hát kimaradtak azok, akik lezüllesztették az Űj Űton Tsz-t. Felvetődik a kérdés: he­lyes volt-e a két szövetke­zet egyesülése, s a bajok ily módon való rendezése? Meggyőződésünk, hogy igen. A Béke Tsz-ben kevés volt a föld és sok a mun­kaerő. Az Űj Útónban en­nek fordítottja állt fenn. Kiegyenlítődött az állati fé­rőhelyek megoszlása, a le­gelő és a gépi vonóerő. Az új szövetkezet tagjai felelősségtudattal beszélnek a jövőről. Támogatják a soraikból választott vezető­séget. Módosították az alap­szabályt is. Meghatározták a kötelező munkaegységek arányát. Döntöttek a beteg­ségi és a szülési segélyre jóváírt munkaegységek ösz- szegében, s rendezték a munkanormákat. Brigádve­zetőkké is határozottabb, hozzáértőbb embereket vá­lasztattak meg. A Hortobágy szélén rossz a föld A Hortobágy széli kis falu igen rossz természeti és talajadottságokkal ren­delkezik. Sok a szikes föld. Itt sohaseem születnek a hékihez és a tiszaföldvári- hoz hasonló eredmények. A felelőtlenség mindenütt visszaüt, ilyen adottságok mellett különösen. Épp ezért nehéz dolga lesz az újonnan választott vezető­ségnek. De elszánták ma­gukat, hogy rendet csinál­nak. Az első határszemlén megdöbbentő állapotok fo­gadták az új vezetőket. A birkahodáilyokban 80 centi magasra gyűlt össze a há­roméves trágya, az ajtó­kat nem lehetett bezárni. Hová tűnt az abrak? — A Rokkant tanyán — mondja az elnökhelyettes — 400 jerke, toklyó várt ellésre. De olyan soványak voltak, azt hittük, elhulla­nak a bárányok. Ellopták a kevés abrakot is. Az istállók köziében nem volt szálastakarmány. Mint­utazott Pestre, látogatni a kicsiket. A szükség, a nél­külözés azonban nem fájt úgy megközelítőleg sem, mint a meg nem értés. Is­kola, szaktudás nélkül reá bízták egy-egy község irá­nyítását. 1953. április 4-én Munka Érdemérem kitün­tetést kapott a közigazga­tásban végzett munkájáért, ősszel pedig levelet kapott a járástól: a lakossággal való összeférhetetlensége miatt nem maradhat a be­osztásában. Magyarázni, bizonyítani, hogy ez nem igaz, hogy egyetlen jogtalan panaszos fújta fel a dolgot, felesle­ges próbálkozás lett volna. Az ellenforradalom után azt mondta neki az itthoni Petőfi Tsz akkori elnöke: többre menne itthon. — A gyerekek már felcsepered­tek, azok is segíthetnek ne­ki, s legalább együtt lesz­nek. Azóta is a tsz-ben van. Anyagi gondok most már nem fojtogatják. Mind a három lányát férjhez ad­ta. De azért ma is csak szürkület után gyújt vil­lanyt. csak épp annyit tü­zel, hogy ne fázzon. Szo­kásaiba kitörülhetetlenüt beleivódott a takarékosság, a fillér, a falat becsülése... NövénvtprTV'p.crtő. Tavaly 101 mázsa paprikát és 40 mázsa paradicsomot ter­mesztett, aminek az árá­ból 10 ezer forint lett az övé. Amit a növényter­mesztésben még dolgozott, azért 67 munkaegységet ír­tak a javára. Minden fillérért, amit megkeres, kapál, gyomlál, sokszor a földet kúszva dolgozik. De ezt a munkái tartja magáénak. Nem menne többet íróasztal mel­lé. A földön érzi magát egész embernek. Az a munka teszi azzá, amelyet teljes hozzáértéssel végez. 1964-ben a Kiváló tsz-tag címet kapta, tavaly a Munka Érdemrend bronz­fokozatát. Négy évvel ez­előtt pedig a megyei párt- bizottságba is beválasztot­ták, s tíz éve lassan annak is, hogy a községi nőtanács titkára. Tanult is. Elvégezte ta­valy az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. Ez a legbiztosabb, amivel az asszonyokat biztatni le­het. Jövőre valószínű el­kezdi a technikumot is, ha sikerül megszervezni a le­velező tagozatot. Tanulnak majd asszonyok többen is együtt, egymás kedvéért, egymás biztatásáért. Magánosán nem' feine úgy az idő. B. E. ha szándékosan csinálták volna, a birkáknak valót a tehénistálló közelébe, a si­lót a lóistállóhoz rakták el. A felesleges szállítgatás 6 —8 kilométer. Az állatokat összevonták, rendibehozatták az istálló­kat. Nagy meglepetést kel­tett, hogy lezárták az a’o- rakos ládát. Egyes állatte­nyésztők méltatlankodtak emiatt. De Szabó Kálmán és Szűcs László így véle­kedett: régen kellett volna. Most a vezetőség tagjai felváltva adják ki az abra­kot, s megvárják, míg az állatok elfogyasztják. Má­sutt ez nevetségesnek tű­nik, itt szükséges intézke­dés volt. Az anyajuhok el­lenek, a bárányok megma­radnak. Jelenleg 3100 anyabirká­ja van a tsz-nek, év végé­re négy, majd ötezerre nö­velik. A szikes legelőn cél­szerű a juhászat fejleszté­se. A tehenészetet is össze­vonták. Most 70 tehenük van, 22 meddőt kiselejtez­tek és további 28-at hiz­lalnak meg. Az állományt még az idén pótolják. Két hónap nem nagy idő, de eredmény, hogy a fejésd át­lag két literrel növekedett, noha most is igen ala­csony. Ésszerű intézkedés az is, hogy csökkentik a kocák számát és kevesebb sertést hizlalnak. Kevés az abrak. És mi lesz a háztáji fal- kákkal? A vezetőség tag­jai örömmel újságolták, hogy a határozott intézke­dések nyomán már is csök­kent a túlzott háztáji ál­lomány. Tavaly szabad préda volt a közös takar­mánya. Az idén büntetés nélkül senki jószága nem pusztíthatja a közöst. Elkészült az idei termelé­si terv. A főagronómus tá­jékoztatott: a vetésszerke­zet egyszerűsödött. Az őszi kalászosok jól teleltek, a hó alatt kikeltek, a vizet leeresztették az elöntött táblákról. Fejtrágyázzák, később a vegyszeres gyom­irtással együtt levéltrágyáz­zák. Több tömegtakar­mányt termelnek és 140 hold lucernát telepítenek. A Békében kifizetődő volt a maguborka termesz­tés (egy hold 6500 forintot hozott), most 35 holdat vet­nek. Ezenkívül dohányt, cukorrépát, kendert, napra­forgót és kukoricát termel­nek. Ahol lehet, öntöznek. Az ősszel arról. írtunk, hogy a lovaknak nem volt gazdája. Az egyesült tsz- nek 22 pár lova van, s a fogatok dolgoznak. Az ál­lattenyésztést ezek látják el, nem a gépek. A rossz utakon nem megy tönkre a közösség traktora. Ami ösztönzi a gazdákat Az Űj Űton Tsz-ben ta­valy nem volt premizálás, ami ösztönözte volna az embereket. A tagokkal szót értve minden ágazat­ban a több termelésre ser­kentő jövedelem elosztási módszereket vezetnek be. Korai lenne azt mondani, hogy a nagyiváni tsz ügye rendeződött. De biztató az a folyamat, mely a hibá­kon felülkerekedve meg­kezdődött. Az egyesült tsz- be 34 új tagot, fiatal és középkorú embert vettek fel, akik korábban eljár­tak a faluból dolgozni. Be­lépésüket a vezetőség előle­gezett bizalomnak tekinti, hisz egyelőre nem sokat tud nekik nyújtani. Ha a rend. fegyeilem megszilár­dul, a nagyiváni tsz-ben is meg lehet élni, méghozzá állami dotáció nélkül. Máthé László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents