Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
Egyéniség A bácsi gyönyörűséggel nézegeti a cukrászda kirakatában kényeskedő miniatűr tortát. Azután óvatosan kinyitja az ajtót, belép az üzlethelyiségbe. A fehérsapkás mester a mű- helvhnl siet elő. — Tessék! — készséges- kedik — Nekem nagyon tetszik az a kis torta a kirakatban. — Azonnal becsomagolom' — De az a kifogásom, hoey az oldalát nem kenték be csokoládéval. — Annak semmi akadálya. Kgv pillanat alatt megcsinálom. — A cukrász feltárta a kirakat ajtaját. Kivette a tortácskát. Elsietett. Nem telt bele öt perc. már hozta Is vissza. A sütemény olda’s ra?vn<w+t a friss csoko'ádé krémtől. — Jaj. most veszem észre, hoey a szélén nincsen minta. — Azon Is könnyen segítünk! — A mester fürgén visszatért a műhelybe és valóban Dillanatokon belül hozta a kész tortát. — A közeDére nem jutott minta? Vagy elfogyott a matéria? — Dehogy! Akár tíz tor- táravaló is van! — A cukrász nem vesztette e] a türelmét. Harmadszor is fordul és amikor visszatér, rózsaszín cukorvirág nyílik a toria közepén. TALÁ»M*myi HIVATALBAN — Maga mit talált fel? — A hosszú hajat. (A Quick karikatúrája) lalu*i téli esték — Nem rossz dolog ez a tv, csak az a baj, hogy világít A kakas... Élete delén egy kakas nyakas unokáját Így oktatja bölcsen: — Töltsem bár hátralevő Időm ■ megalázó tyúkülőn, azt mondom, hülye mánia ez a poligámla. Régen, fiatal koromba’ goromba szóval Intettem volna ki Így beszél s szolid [lej családi életet él. Azóta az Idő megtépte farkam, halkan kukorékolok, nehogy tyúkjaim félreértsék. A tojások fele sem enyém, kemény nyakú szomszéd kakas bejáratos háremembe — ez nem szálka öreg szemembe’, ö Is örül s körülkaparja nejeim. Nem! Féltékeny csöppet sem vagyok, Ham, ezért ne kárhozz. Mához tíz évre már te Így beszélsz — ha sok kotlási és vedlést megérsz. Bár adná a fönti Nagy Kakas, hogy sok szép fehér tojást rakass, de módjával lásd el tyúkjaid, zabld ha lesz, hunyj csak szemet. S az első adódó alkalommal egy helyes kis tyúkkal — falombbal, fűvel, szalmával bélelt fészket építs ■ ott élj. Mert sokáig erős, kis onokám, csak az marad, ki monogám! — Földvári Géza — ö, de jó lenne még, ha rákanyarítaná a hetvenes számot. A cukrász sóhajtott. Mivel azonban biztos volt abban, hogy a bácsi születés- napi ajándéknak szánta a süteményt, negyedszer is betért a műhelybe s amikor visszajött a tortán ott Idősödő (a jelzőt az alany állítja) barátommal beszélgettem a minap. A — hogy vagy?; — miegyéb után panaszkodtam én Is, 6 is. Hogy álmatlanul telnek éjszakáink, hogy idegesek vagyunk, meg fáradékonyak, ingerültek és „szívszorongósok”. — Nekem már az alvói egészen jól ment — jegyezte meg rezignáltam — Tudja, a Tardil hatásos altató ám! — Nekem mondja, azzal éltem, csak... — No-no. most mondja fcí az én bajomat is — Örvendezett a hipochonderek bájos mosolyával. ékeskedett a hetvenes szám. — Nagyon szép! Igen köszönöm! Mennyit fizetek? — Azonnal becsomagolom! — hajlongott megelégedetten a mester. — Nem, köszönöm! Tessék csak letenni az asztalra Itt mindjárt megeszem. — Telítettség!? — Pontosan úgy! De sebaj, én már természetes gyógymódot találtam!... — Hátha nekem is használna? Mit? — Biztosan használ, ebben egy percig sem kételkedem: vagy így — vagy úgy! — Ejnye, mondja már, kíváncsivá tesz! — Semmiség, egyszerű az egész: este, ágyban fogmosás után cigaretta nélkül, végigböngészni az újságokat! Én rendkívül jól alszom. azóta!... — Hát még én! Ilyen is van a Nemzeti' ben >■ ~ — Tudod apafej, engem ez a fórum csak részben érdekel. — ..............? — A fórumból csak a ...rum! KRITIKA A HÉT HUMORA A feleség kiolvasván az újságot, így szól férjéhez: — Képzeld el Amerikában bebörtönöztek egy férfit, akinek négy felesége volt. — S ezt büntetésként, vagy pihenésként szabták ki? Egy férfit figyelmeztettek útitársai az autóbuszon: — Legyen szíves ne tolakodjon... Mit mocorog állandóan. — Bocsánat, — én csak léiegzem. VEGET ÉRT A FARSANG „Egy év alatt 5 millióval növekedett megyénkben a gyógyszerforgalom.” — De asszonyom, már minden elképzelhető gyógyszert felírtam! — Nem baj doktor úr. Kezdjük élőiről ABC sorrendben. Házastársak Éppen most olvastam — mondja a feleség a férjének — hogy az ember átlag kétezer szót mond ki naponta. — Mindig mondtam, hogy átlagon felüli vagy drágám. • A férj elkésve érkezik ki a pályaudvarra és megkérdezi a kalauzt: — A feleségem már fent ül a vonaton. Lesz még időm elbúcsúz-ri — tessék mondani. — A kalauz az órájára pillant: attól függ, milyen régi házasok. AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONTJÁBAN |sÁ&'/ÁK4 ICÖÖÚt'. — Mit néznek » járókelők, hiszen még üres a kirakat. — Azt, hogy háromszori katárldőmódosítás után la, hogyan tudják még hú»» ni az Időt.
