Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
19N. márcfui *, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Ok is köszöntenek Talán nem túlzás, ha azt mondjuk róluk: az ország legnépszerűbb emberei közé tartoznak, pedig néhány éve még kevesen ismerték ókét. Takács Mari kedves mosolya, Tamási Eszter vidámsága, Lénárt Judit szépen csengő orgánuma hamar közelkerült a nézők szívéhez. Szinte már családtagnak tekintjük a tv bemondóit, hisz majd minden nap megjelennek az otthonunkban, szinte részt- vesznek mindennapi életünkben. A nemzetközi nőnap alkalmából ők is szeretettel köszöntik kedves nőolvasóinkat. A Szolnok megyei képzőművészek kiállítása Kecskeméten Szombaton délelőtt 11 órakor nyitották meg a kecskeméti Katona József Múzeumban a Szolnok megyei képzőművészek kiállítását, amelynek anyagát a Szolnokon nemrégen zárult téli tárlaton bemutatott művekből állították össze. Horváth Attila, a Bácsit iskun megyei múzeumok főigazgatójának bevezetője után Kaposvári Gyula, a szolnoki Damjanich János múzeum igazgatója nyitotta meg a kiállítást Megnyitójában többek között a két megye kapcsolatánál? történelmi hagyományairól beszélt, kifejezve, hogy a Szolnok megyei képzőművészek most milyen örömmel tettek eleget a kecskeméti meghívásnak. A Szolnok megyei művészek számára ez a kiállítás egy kicsit próbakő is, hiszen ez év őszén kerül sor csoportos bemutatkozásukra a Nemzeti Galériában Ezzel a kiállításukkal is igyekeztek számot adni azokról a törekvésekről, eredményekről amelyekkel a jelenleg Szolnokon dolgozó művészek gazdágítják az alföldi képzőművészet hagyományait. Kaposvári Gyula megnyitója végén bemutatta a közönségnek a megjelent alkotókat, majd az ünnepélyes aktus után a szolnoki és a kecskeméti művészek részvételével baráti beszélgetés kezdődött. A Szolnok megyei képzőművészek kecskeméti bemutatkozása viszonzásaként a jövő héten Szolnokon a Bács-Kiskun megyei művészeit munkáiból rendeznek kiállítást. 99 tfogy Júliára ..." — Valóban választani kellett Dél-Amerika és Juta között? — Igen. Most van Mar del Platéban a filmfeszti-. vál, ahova az Iszonyt is kivitték és néhány nap múlva lesz a Rómeó premierje. — Nem kegyetlenség egy kicsit ilyen választás elé állítani egy fiatal színésznőt? — Jaj, de nagyon — mo- solyodik el Drahota Andrea, aki március 11-én Julia szerepében mutatkozik be a szolnoki közönségnek. — Azt hiszem, ez a „személytelen vétség”, a fátum klasszikus esete, hiszen senki sem tehet róla, hogy « bemutató és a dél-amerikai filmfesztivál egybeesik. Nem bánta meg a választását? — Nem, semmi esetre sem, hiszen attól már sem jobb, sem rosszabb nem lesz a film, ha én ott leszek a fesztiválon. A rep- rezentálás és a játék között kellett választanom, és én már nyolc hónapja nem játszottam. El tudja képzelni, mit jelent egy színésznő számára, hogy már nyolc hónapja nem volt Színpadon. A Júlia olyan szerep, amelyről nem szabad lemondani az embernek. Ezzel a szereppel bizonyítani akarok, elsősorban önmagam előtt. Az eddigi színpadi sikerekért, a filmekben előlegezett bizalomért. Ha rossz leszek, mint Júlia, ha nem tudom megoldani, ahogy szeretném, csak magamat okolhatom és akkor nem is tudom... — szemben ülünk egymással, figyelem ahogy a szerepi'ől beszél. Nem állhatom meg, hogy ki ne mondjam hangosan is, van valami nagyon szuggesztív egész megjelenésében, hangjában, eltökéltségében, ami feltétlen hitre készteti az embert Mégis ellenvetést teszek. — Nem gondolja, hogy egy fiatal színésznő számára nagyon veszélyes próbakő lehet Júlia? — Nem a veszélyt keresem, de úgy érzem csak most tudom eljátszani, sem előbb, sem később nem tudnám. Arra már nem vállalkoznék, hogy öt év múlva kezdjek hozzá. Főiskolás koromban másfél évad alatt négy főszerepet játszottam el a Thália Színházban. A négy szerep mindegyike egy-egy út volt Júliához, bár jól tudom nemcsak eny- nyi nőalak fér ebbe a szerepbe, és nemhogy nyolc hónapi, de nyolc évi energiagyűjtés is kevés lenne hozzá. Júlia: ö, Rómeó, miért vagy te Rómeó? tD ratio te Andrea fm Kerté» Péter) — Mikor tudta meg, hogy Júliát fogja játszani? — őszintén nem is gondoltam arra, hogy ebben az évadban még játszhatok valamit. A kislányom megszületése után harmadnap kaptam meg az igazgató táviratát, hogy rám osztották Júlia szerepét. Attól kezdve „Térdet, fejet neki hajték...” Rideg Gábor Áz oktatási reform megyei tapasztalatai A 2 OKTATÁSI reform megvalósításáért kifejtett munka során elsődleges célkitűzés volt megyénkben, hogy az általános iskolát valóban általánossá tegyük, minél többen végezzék el a nyolcadik osztályt. Az ehhez szükséges anyagi és személyi feltételek megteremtéséért nagy’ erőfeszítéseket kellett tenni. Ugyanígy a szakrendszerű oktatás kiszélesítéséért. E munka eredményeként 11 tanyai kollégiumot létesítettek megyénkben hat- száznegyvenegy személy számára (az egész országban 54 van), s a nyolcadik osztályig eljutó tanulók aránya az 1962. évi 69.1 százalékról tavaly már 90.1 százalékra emelkedett. Az oktató-nevelő munka hatékonyságának fokozását szolgálta az iskolák körzetesítése. Megyénkben a szak- rendszerű oktatásban résztvevő tanulók aránya 95.8 százalék, néhány százalékkal jobb az országos átlagnál — pedig azt a főváros és néhány nagyobb város eredményei jelentős mértékben javítják. Ezek a számok önmagukban is arra vallanak, hogy a párt-, tanácsi- és társadalmi szervek, a pedagógusok és a lakosság együttműködése eredményes volt, sikerrel kecsegtet a továbbiakban is. Ezt állapította meg legutóbbi, együtt tartott ülésén a megyei pártvégrehajtó bizottság és a megyei tanács vb is. Az előrehaladás főleg akkor szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy az 1960-as népszámlálás adatai szerint megyénk lakosságának iskolázottsága jóval alatta maradt nemcsak az országos átlagnak, hanem a szomszédos megyék által elért szintet sem közelítette meg. Most igen sok vonatkozásban a legjobbak közé kerültünk, néhány dologban pedig túlszárnyaltuk az országos átlagot. Szolnok megyében például az általános iskolák felső tagozatos hallgatóinak 96.9 százaléka vesz részt gyakorlati oktatásban. Ugyanez az arány országosan 85,5, Hevesben 84,6, Hajdú-Bihar- ban 93,8, Bács megyében 73.8 százalék. EGÉSZÉBEN véve tehát jó alapot teremtettünk a célul tűzött általános iskolai oktatás megteremtéséhez, de még sok a tennivaló, hiszen korántsem teljes a siker, s nem befejezett a munka. Nem beszélhetünk még például egyértelműen a városi és községi iskolák azonos fokú képzéséről — már csak azért sem, mivel a képesítés nélküli nevelők zöme a községi, illetve a tanyai Iskolákban tanít. Ezek száma most még igen nagy, az ossz nevelőd létszám 13 százalékát teszi ki. Gondot okoz pillanatnyilag az is, hogy a második ötéves terv során épült 120 új tanterem ellenére elég sok — az összesnek mintegy 10 százaléka szükségtanterem Az általános iskolai hálózat fejlesztését ezért jobban szorgalmazni kell az illetékes szerveknek, oda hatni, hogy a tervezett intézményeket fel is építsék. Az ötéves tervidőszak alatt ugyanis az általános iskolai tanteremépítési beruházási program nem valósult meg. Igaz, ellensúlyozta ezt a községfejlesztési alapból épített tantermek sora, másrészt a középiskolai tantermek előirányzatának túlteljesítése, do még így sem megnyugtató a helyzet. A beruházási program valóra- váltása az elsődleges a tantermek építésénél, mivel a községied lesztési alap felhasználására a közművesítéstől kezdve sok mindenig szükség van. Ez persze nem jelenti azt, hogy most már községfejlesztósi alapból ne építísenek tantermet ott, ahol arra égetően szükség van. A z Altalanos ískólái hálózat fejlesztését indokolja az is, hogy tanulócsoportjaink létszáma magasabb az országos átlagnál, s még így is néhány helyen — például Szolnokon és Martfűn — egy-egy tanteremre két tanulócsoport jut Az oktató-nevelő munka eredményessége tehát nem egyedül a pedagógusoktól függ, hanem sok vonatkozásban társadalmi erőfeszítésektől is. A szülői ház, a helyi társadalmi szervek az eddiginél többet tehetnének például azért is, hogy csökkenjen a mulasztások és az iskolából kimaradók száma. Megyénkben ugyanis aránylag magas a mulasztási átlag: tanulónként 6.8 nap, az iskolából kimaradók aránya pedig a megyék között egyike a legrosszabbnak. Egészében véve sikereket könyvelhetünk el a középiskolai oktatásban Ss. Uj középiskolák építése mellett kilenc közös-igazgatású középiskola létesítésével bővítettük a felvételi lehetőségeket. Ezáltal a középiskolai hallgatók számát majdnem négyezerrel növeltük. A számszerű növekedés mellett azonban néhány feladattal nem tudtunk kellően megbirkózni, s ez további erőfeszítésekre, tanulságok levonására kell, hogy sarkalljon bennünket. A gimnáziumok és a szakközépiskolák között például még mindig nem kielégítő az arány. Gimnáziumba jár a középiskolai tanulók mintegy 70 százaléka. A munkára, az életre való felkészítést pedig a gimnáziumi oktatás még nem szolgálja kellőképpen. A megfelelő munkaoktatási forma — az 5-j-l-es képzés — alkalmazását csökkenteni kellett, mert az ilyen irányú szakmai előképzéshez nem mindenütt voltak meg a kellő anyagi és egyéb feltételeik. Az üzemek, vállalatok sem nyújtottak ehhez tőlük telhető segítséget, vezetőik nem ismerték fel elég korán e módszer nevelő hatását. Ezért csak helyeselni lehet a tanügyi szervek állásfoglalását: azokon a helyeken alkalmazzák ezt az oktatási formát,, ahol a feltételek biztosítottak. A KORSZERŰ műveltség elsajátításáért, már a következő tanévtől többet lehetne tenni. A módszer nem új; bizonyos vonatkozásban ismert és bevált eljárások alkalmazása. Ilyen — többek között — a tagozatos osztályok számának növelése. Ezek még nem hódítottak kellően teret gimnáziumainkban (mindössze kilenc ilyen osztályunk van), ahol létrejöttek, ott is csak nyelvi tagozatnak A természet- tudományos tagozati osztályok kialakítása a soronlé- vő feladat, hiszen az Ilyen érdeklődési körű fiatalokat várják elsősorban az egyetemek is. A szakközépiskolák száma az utóbbi öt év alatt kettőről tizenhétre emelkedett. Hálózatuk jelenleg több mint kétezer hallgatót képez. Létrejöttük jelentős mértékben segítette középiskolai oktatásunk fejlődését, s a szakmai képzést egyaránt, hiszen az ezekben az intézményekben végzett hallgatók jórésze a tanult szakmában helyezkedik el. Szolnokon például a kereskedelmi szakközép- iskola tavaly végzett hallgatóinak jóval több mint fele a szakmában helyezkedett el, illetve annak megfelelő szakon folytatja tanulmányait. A szakközépiskolák hálózata — részben azért, mert többnyire elhelyezkedési lehetőséget biztosít — széles körben kedvelt lett mind a szülők, mind a tanulók körében. Fejlesztése tehát indokolt. E munkában azonban az eddiginél jobb együttműködésre volna szükség a megyék és az országos szervek között. A Z EDDIGI gyakorlat szerint ugyanis minden megye saját hatáskörén belül hozta létre — többnyire a gimnáziumok keretén belül — a szakközépiskolákat. Így aztán a helyi adottságoktól függően nagyon sok és kislétszámú szakközépiskola létesült. Ez a gyakorist nem célravezető, hiszen a személyi és az anyagi feltételeket ugyanúgy meg kell teremteni akkor is, ha egy-egy osztályban csak egy tanulócsoport van, mintha három-négy volna. Jobban koncentrálni kellene ezeket az intézményeket Ezáltal kisebb anyagi erőfeszítéssel jobban felszerelt műhelyeket, laboratóriumokat biztosíthatnának számukra, s nem állna elő olyan helyzet, hogy kellő számú hallgató hiányában szüneteltetni kelljen a szakképzést. Ilyen eset la adódik ugyanis, — így például a karcagi öntözéses növény- termesztő gépész szakközép- iskola L évfolyamán. A szakközépiskolák hálózatának fejlesztésénél az eddigi gyakorlattól eltérően törekedni kellene arra, hogy ne csak egy szakmára specializáltak legyenek, hanem több rokonszakmában nyújtsanak ismereteket Ezáltal megkönnyítőnek a végzett hallgatók elhelyezkedését, vagy átképzését. Elejét kellene venni annak is, hogy olyan szakmában is szak- középiskolát szervezzenek, amelyekben nem indokolt a szakmával párosított középiskolai végzettség. A Z IMÉNT említett néhány számadatból, gondolatból is megállapítható: az összkép bíztató, a feladatok többségét megoldottuk. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a pártszervek és a tanácsok testületileg is rendszeresen foglalkoznak az oktatási reformmal, s a társadalmi szervek is megadják ehhez a kellő támogatást. Fel kell ismernünk azonban azt is, hogy ilyen irányú munkánkban eddig nagyobb szerep jutott a szervezeti kérdéseknek. Most már a tartalmi kérdéseknek kell előtérbe kerülniük, mégpedig úgy, hogy a kiemelkedően fontos feladatokkal — így a munkára neveléssel, a szakmunkásképzéssel, a tagozati osztályokkal, a világnézeti neveléssel, stb. megkülönböztetett módon foglalkozzunk, az oktatást jobban összhangba hozzuk a népgazdaság IgényeiveL Ügy, hogy továbbra is a társadalmi összefogás és a társadalmi érdek érvényesüljön az oktató-nevelő munkában.