Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

!#•$. március S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szavukat megt jutalmuk 100 000 joriut Március 8 — Nemzetközi Nőnap Háromszáz Sánta nénije A község lakói közül többszázan vettek részt azon az emlékezetes gyű­lésen, aihol az is elhang­zott, hogy 1965-ben az első helyet szerzik meg a köz- ségfejlesztési versenyben, öt év alatt mindig része­sei voltak e nemes vetél­kedésnek, s 1962-ben a második, 1964-ben a har­madik helyre kerültek. Szavatartő emberek a kenderesiek, ezt ékesen bi­zonyítja, hogy tavalyi ered­ményükkel elnyerték az első helyet, s ezzel a leg­jobbat megillető verseny­zászlót és a 100 ezer forint jutalmat. Mi ennek az eredménynek az előzmé­nye? Ha a kérdésre adandó választ kutatjuk, ne gon­doljunk titokra, vagy misz­tikus erőkre, mert ilyene­ket hiába keresnénk Ken­deresen. Nagyon is reális alapja van a sikernek, mégpedig az, hogy a köz­ség vezetői távlatokban gondolkodnak, az egy évre szóló tervek is megalapo­zottak, szerves részei a távlati céloknak. A tervek valóraváltásának erőforrá­sa is kiapadhatatlan, mert ez a tömeg, a lakosság munkája, anyagi áldozat- vállalása. Pesten is meg­tetszett az ifjúsági park terve Azt mondhatná bárki, hogy ezek általánosságok Valóban annak hat, ha nem bizonyítjuk tényékkel. De bőven van bizonyíték. Lucz István, a községi ta­nács vb-elnöke most is kész terveket mutatott, közte az úttörőparkét és a kultúrház melletti közpar­két. Ezeket már tavaly el­készítette a tervező. Az előbbirő] még csak annyit, hogy kevés módosítás után mintaként fogadta él a ken­deresiek tervét az Orszá­gos Üttörő Elnökség. Ta­valy ez a szerv kérte a városi, községi tanácsokat, hogy a lehetőséghez ké­pest ifjúsági parkok létesí­tését is tervezzék. Kende­resen az idén már meg­kezdik a gyermekek spor­tolását, szórakozását szol­gáló park építését. Szép színfoltja lesz a községnek a kultúrház mel­letti közpark is, amelynek szintén kész már a terve. A vízhálózat és a villamo- attás tervdokumentációja több évre szól. Mint ahogy hosszabb idő alatt valósul­hat meg a három és fél hektáros liget rendezése is, ahol vendéglátókombinát is működne, campingezésre alkalmas helyet és gépko­csi parkírozót is létesíte­nének. A liget rendezésé­nek tervét már az idén szeretnék elkészíttetni. Nemcsak a jövő terveiről érdemes szólni, hanem a közelmúltról is. öt év alatt több ezer méter víz­vezeték épült a községben, bővült a villanyhálózat, el­készült a kultúrház. Az idei tervben szintén a la­kosság igényét kielégítő, a község kulturáltságát szol­gáló létesítmények elkészí­tését tervezik. Úttörőktől a felnőttekig A kenderest emberek el­ismerik, hogy vezetőik az utóbbi években sokat tet­tek a község fejlődéséért. Ez igaz. De az éremnek csak az egyik oldala. Na­gyon fontos a jó ötlet, a megalapozott terv, de sem­mivel sem kisebb jelentő­ségű az, hogy vannak, akik valóra is váltják ezeket. — Ezek a község lakód, akik forintjaikkal és munká­jukkal is hozzájárulnak az új létesítményekhez. Olyan emberekről szólhatunk, mint Koncz Sándor, a ta­nács gazdálkodási előadó­ja, aki nemcsak szervezi a társadalmi munkát, ha­nem a szerszámot is meg­fogja, Sipos Zsigmondné, Ficzere István, Molnár Gáspámé, Beregszászi Sán­dor, és a többi tanácstag szintén részese az eredmé­nyeknek. A termelőszövet­kezetek, a gépésZképző szak­iskola, annak vezetői és az úttörők is mindig készsége­sen segítenek. Nem vélet­len az sem, hogy Sípos Gyulát, a tejcsarnok veze­tőjét „kismémöknek” titu­lálják. A Petőfi utcai víz­hálózat építéséhez Sziklai Istváp. Jenei Vendel és Er­dei Mihály segítségével megszervezte a környék lakóit. Mérőszalaggal mér­ték, kikarőzták kinek mi­lyen hosszú csatornát kell kiásnia, maid n csövek le­fektetése után betemetni. Ha kell, a zsebbe is nyúlnak A hatezer néhány száz lakos közül tavaly — az A mélység még csak 30 méter Az Országos Vízkutatási és Mélyfúró Vállalat ceglé­di üzemvezetőségének dol­gozói egy T—50-es román fúró berendezéssel megkezd­ték az új szolnoki termál­kút fúrását. A tervek szerint 1200 méter mélységig hatol le a fúrófej, hogy ne zavarják meg a Tisza Szállónak vi­zet adó rétegeket. Eddig 20 méter mélységre fúrtak le, majd leeresztették a béléscsöveket, hogy később a felsőbb lazább rétegek nehogy beoml ássál veszé­lyeztessék a munkát. Az újra feldübörgő 350 lóerős motor most már egy másik fúrófejet fog forgatni, — amellyel 400 méter mély­ségig haladnak. úttörőkkel együtt — mint­egy négyezren végeztek társadalmi munkát, amely­nek pénzértéke 344 000 fo­rint. Az idén is lesz miből gazdálkodni. A 415 000 fo­rintos községfejlesztési alaphoz százezer forintot kapnak. A februári tanács­ülés pedig úgy foglalt ál­lást, hogy a községfejlesz­tési hozzájárulás felső ha­tárát 200-ról 300 forintra emelik. Az így nyert ösz- szeg is egy kilométer vil­lanyhálózat vagy nyolc­száz méter vízvezeték költ­ségeit fedezi, N. K. Napsütéses tavaszi regge­len a megáradt Zagyva és Tisza hiújáról szemünkbe tű­nik a Damjanich szobor- fe­hér márványba faragva, a híd feljárójánál a szolnoki csata emlékoszlopát látjuk- 1868-ban készült közadako­zásból. Hazánkban Időrend­ben ez volt a második hon­védemlék, amely a zsarnoki elnyomás ellenére is elké­szülhetett. S a felavatása óta minden évben az ifjúság küldöttel ünnepélyesen meg­koszorúzzák. Innen, a Sza­badság térről indul a város főutcája, a Kossuth Lajos utca, s a megyei tanácsháza oldalán nyíló szépen fásított kis utca pedig a ,,Lengyel Légió” utca nevet viseli- Miért? Erre szeretnék vá­laszt adni az alábbi előadás­részletekkel, amelyet a Len­gyel Légió szerepe az 1849. március 5-1 szolnoki csatá­ban címmel Krakkóban, a Cartoriski Múzeumban tar­tottam: ...Kossuth Lajos lelkesí­tő szavára ifjak és vének hagyták ott az otthont és siettek a haza, a szabadság védelmére. Kiegyenesített kaszákkal, házilag készített fegyverekkel indultak harc­ba az évek óta jól képzett osztrák csapatok ellen If­júi lelkesedésük már 1848 szeptemberében komoly si­kert aratott, mire a bécsi udvar nagyobb számú had­sereget irányított Magyar­Az üzemben már talál­koztunk délelőtt Sánta La- josnéval, de csak néhány szót váltottunk. Arra kér­tem, hogy majd otthon nyugodt körülmények kö­zött beszélgessünk. A jász­berényi Hűtőgépgyár hűtő­gépüzemének „fekete rész­lege” különben sem alkal­mas a társalgásra. Nem­csak az óriási zaj, hanem a gyors munkatempó miatt sem. Majd otthon — ezzel váltunk eL Az asszony az asztalnál ült, kenyérből és szalonná­ból katonákat csinált, evett, Negyvenöt éves, barna ha­ját kétujjnyi ősz csíkok színezik. A férje zö­mök, keményvonású. A re- kamién ült teljesen felöl­tözve, de zokniban. Éjsza­kai műszakba készült. — Mit mondjak — kér­dezte azután. — Beszélgessünk, Miíven munkakörben dolgozik? — Nemrég kerültem le a ponthegesztőről. Köny- nyebb helyre tettek. Iga­zuk van, nem is szóltam ellene. Könnyebben fára­dok mér. Különben a mű­helyben mindenhez értek, minden munkahelyen dol­goztam mér. Itt most mű­szak közben el tudok csíp­ni a különböző ügyek in­tézésére egy-egy órácskát. Műszak végén azután rá­dolgozom. Teljesítménybér­ben vagyok és a százalék­nak mindig meg kell len­ni. Ebben nem ismerek tré­fát — Mik azok a „külön­böző ügyek”? — Olyan fontos aprósá­gok ezek, amelyekkel hoz­zám fordulnak. Egyik fia­tal munkatársnőmnek a nővére nem kapta meg a teljes terhes-átlagot. Rá­adásul a nővére nem is nálunk dolgozik. Szakszer­vezet, munkaügy, SZTK. Elintéztük. Hálát sohasem ország ellen. De az ifjú honvéd sereg sem maradt tétlen. Nemcsak a lelkese­désük nőtt, hanem a szá­muk is gyarapodott, s nem­csak az otthoniakból, ha­nem azokból is, akik idegen mundérban szolgáltak az osztrák hadseregben. Galí­ciából, Morvaországból, Ausztriából szakaszok, szá­zadok, zászlóaljak keltek útnak és tűzön-vízen át, ke­mény harcok árán, ember­telen nehézségek árán küz­döttek haza magukat a tá­voli országokból, hogy ott­hon harcoljanak népük, szabadságuk érdekében. — Sokszor idegen mundért, uniformist viseltek végig a szabadságharc alatt, — mert kevés volt a honvéd egyen­ruha — de méltó fiai vol­tak a hazának. De a ma­gyar szabadság védelmére siettek távoli országokból, és itt különösen a lengyel népet kell kiemelnem, so­kan olyanok is, akiknek nemcsak a mundérja, ha­nem a nyelve is különbö­zött a magyartól. De mégis a magyar nép segítségére jöttek, mert tudták, hogy amikor a reakció ellen küzdő magyar nép szabad­ságáért küzdenek, ezzel a saját népük és az európai népek szabadságáért is harcra kelnek... ...Nehéz helyzetben vol­tak azért az osztrákok is, ha biztonságban is érezhet­ték magukat. A korabeli feljegyzések szerint a helyi és környékbeli lakosság várok, de emlékszem ez a kislány legközelebb nem köszönt. Nem baj, nem ez a fontos. Nemrégen az ab­szorpciós üzemből jöttek, segítsek harminc embernek öltözőt szerezni. Felmen­tem a miénkbe, saját ma­gam mozgattam meg az összes öltözőszekrényt, míg végül sikerült beszorítani a szabad ég alatti harmincat látta volna azokat a hálás arcokat — Egyszóval, mindig sike­rül mindent elintézni. — Nem ilyen egyszerű ez. Mentem már én is neki a falnak, csak a fejemet nem törtem be. — Nem értem. — Mindjárt. Csak előbb azt szeretném elmondani, hogy ha bármilyen hibát vagy rendellenességet ta­pasztaltam, először a párt- szervezethez fordultam, a Guntner bácsihoz, vagy Fábián Gézához. Így volt ez Bús Sándor ügyében is. Művezetőnk volt, talán öt évvel ezelőtt Két-három asszony a kedvence volt, ők tehették amit akartak, a többi dolgozót pedig állan­dóan piszkálta. — Most is brigádvezető? — Már nem. Csak he­lyettes vagyok. Sok a funk­cióm. A városi pártbizott­ság és az alapszervi párt- vezetőség tagja vagyok, a nőbizottságban pedig a me­gye négy vasas üzemének összekötője. Emellett a Nők Lapjának üzemi ter­jesztését is végzem. Több mint háromszáz előfizető. — Meg háromszáz forint deficit — szólt közbe a férj, aki eddig csendben figyelte a beszédet. — Ugyan kérlek, hagyd mér azt a háromszáz fo­rintot — kérte a feleség. — Egyik fizetésnél keve­sebb a pénzünk. Hova lett, hova lett, kiderült, a fe­leségem, hogy postára tud­megtagadott tőlük minden felvilágosítást Ugyanakkor mindig akadt egy-egy ha­lász-ember vagy más, aki Szolnokról — titokban át­kelvén a Tiszán — Török- szentmiklósra, Damjanich táborába sietett Így Dam­janich és vezérkara min­denről értesült, ami Szol­nokon történt, az osztrák sereg pedig szinte vakon és süketen állt a körülötte lévő ismeretlen helyzetben. Damjanich ugyanis vakmerő lépésre szánta él magát. Haditervének lényege ez volt: Vécsey tábornok dan­dárja 1849. március 5-én a reggeli órákban déltől, Szanda irányából, színlelt támadással vonja magára az osztrák sereg figyelmét. Mutassa azt, hogy a víz- tengeren átvezető egyetlen töltésen kísérli meg a Szol­nokra való behatolást. Dam­janich tábornok pedig had­serege többi részével eről­tetett menetben. Cibakháza és Vezseny között átkel a Tiszán és a folyó jobbpart­ján, a legnagyobb csendben az éj leple alatt megköze­líti Szolnokot. A naplók és visszaemlékezések mind megírják, hogy a kemény tavaszi fagyos éjsza­kában érkeztek meg Szolnok alá, ahol a legnagyobb csendben had­rendbe szerveződtek. Tűz és meleg nélkül, fagyoskodva kellett várniuk reggelig, a színlelt támadás megindu­láséra. Ha az ellenség meg­sejti ottlétüket, könnyen ja adni az előfizetési díjat, saját pénzéből pótolt hozzá még háromszázat. Igaz, egy héttel később beszedte az el maradottaktól. — Ott hagytam abba — folytatta Sánta Lajosné —, hogy egy hét után, amikor visszajöttem Budapestről^ már nagy felfordulás volt. A pártcsoport-értekezietről tovább került az észrevé­tel a vállalat vezetőihez. Igazam volt, mert a mű­vezetőt és a két csoport­vezetőt a kivételezés miatt elhelyezték az üzemből. De amit közben, a vizsgálat közben kaptam, azt nem köszöntem meg. Ügy meg­hurcoltak, elés volt a ba­jom, — Azóta minden rend­ben? — Hiba mindig van. Vagy melléfogás. Most a normarendezés miatt gyű­lik meg a bajom, előre tu­dom. Mert szó nélkül ezt nem lehet hagyni, úgy ér­zem. Tudom, tisztában va­gyok vele, hogy ha laza a norma, vagy új, módéra gépek kerülnek a régiek helyébe, netán üzem vagy munkaszervezéssel javítják a termelési feltételeket, a régi elavult normákat ren­dezni keil, ahogy mondják^ karban kell tartani. Janu­árban karbantartották a normát a műhelyben. Rend­ben van. Azután néhány gépet elvittek tőlünk, de az üzem vezetői megkértek bennünket, úgy dolgozzunk, hogy a meglévőkkel ia teljesítsük a tervet Meg­csináltuk. Dolgoztunk sza­kadásig. S akkor jönnek és hozzányúlnak a normák­hoz. Van amelyiket négy" ven százalékkal is levették; Lehet ez? Az emberek s a magam igazáért mindig szólni fogok. Most sem fo­gok hallgatni. Bognár János két tűz közé kerülhetnek. Ahányból ugyanis Karger tábornok dandára könnyen a hátukba kerülhet.. ...A meglepetés sikerült Az osztrák tüzérséget ol­dalba kaptáik. A gyalogság szuronyrohammal rövidesen elfogta a 8 és 12 fontos ágyúkból álló üteget, teljes felszereléssel együtt. Csak az egyik ágyú tudott kar- tácstűzzel néhány lövést leadni. A sereg balszámyán lévő lovasság — köztük a Lengyel Légió is — az osztrák lovasságot támadta meg. Hallatlanul kemény küzdelem kezdődött a túl­erőben lévő osztrák vasa­sokkal. Horváth alezredes naplója talán legrészlete­sebben erről ír: A lengyel lovasok fából készült pikái összeroppantak az osztrá­kok mellvértjein. Akkor kardot rántottak és hallat­lan hősiességgel harcoltak tovább... A szolnoki csata az 1849 évi tavaszi hadjárat meg­indulását és ezzel Buda visszafoglalását is előkészí­tette. Talán nem nagy, nem a legfontosabb harci ese­mény volt a magyar nép küzdelmében, de Szolnok város életében igen jelen­tős, amelynek emlékét hí­ven őrzi városunk lakos­sága. S hogy nem feledke­zik meg a testvéri lengyel nép Szolnokon harcoló hő­seiről sem, akik a magyar földön, az őket is eltipró zsarnokság ellen harcoltak, mutatja az a tény is, hogy 1949-ben utcát neveztek el róluk, 1954-ben pedig a szolnoki csatáró] készült nagyméretű olajkép — az egyik helyi művész alko­tása — az ő emléküket is őrzi a városi tanácsháza dísztermében. Kaposvári Gyula Á SZOLNOKI CSATA ÉVFORDULÓJÁRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents