Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-04 / 53. szám
lfW március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A gépi munka szerepe a szövetkezeti termelés gazdaságosságában Néhány észrevétel Kundra József tsz-elnSk hozzászó lásához Az új gazdasági modell és akik megvalósítják Elismerésünket fejezzük ki Kundra József hozzászólásában felvetett gondolatokért, mivel azok több oldalról segítik megismerni a termelőszövetkezetek gépesítésének gazdaságossági problémáit. A hozzászólás elvi vonatkozásaival egyetértünk. A véleményeltérés abból adódik, hogy a korlátozott terjedelem miatt felméréseink anyagából csak töredékeket tudtunk közölni. Éppen ezért, súlyos hiba volt részünkről, hogy a felmérési helyeket megneveztük és így írásunk kritizáló jellegűvé vált, holott semmi szándékunk nincs bírálni a karcagi szövetkezetek eredményes termelési tevékenységét. Célunk az, hogy jobban ráirányítsuk a figyelmet a gépi vonóerő gazdálkodás kritikus pontjaira és azokat néhány számszerű adattad is hangsúlyozzuk. A hozzászólásból is kitűnik, hogy a termelőszövetkezeteknek igen súlyos Csortos Béla a BMG törökszentmiklósi gyáregységének újítója jelenleg a budapesti Műszaki Egyetem utolsó éves társadalmi ösztöndíjas hallgatója, aki 3d éves korában szerzi meg a mérnöki diplomát. Utána visszamegy a törökszentmiklósi gépgyárba, ahol egyetemi tanulmányainak megkezdéséig is dolgozott. A leendő mérnök nagy- jelentőségű öntödei újítás tulajdonosa. 1962 szeptemberében vezették be a gépgyárban a „forrószeles kupoló” technológiáját, amely Csortos Béla elképzelése azerint valósult meg. A törökszentmiklósi gépgyár öntödéjében az újítás egy év alatt 430 ezer forint megtakarítást eredményezett. A majdnem fél millió forintos évi megtakarítás elsősorban a tüzelőanyag (koksz) megtakarításából, az Öntvény minőségének javuValairdvel hét után — szokás szerint — bedobták az ajtón az újságot. Fölvette, magával vitte a szobába, s míg reggelizett, átlapozta. CD Föltűnő cím ötlött szemébe: „Ma este üstököst látni az égbolton”. Azonnal olvasni kezdte a cikket, a lap népszerű magyarázatát. Többször is elolvasta. „Egyesek szerint az üstökös nem valóságos égitest, csupán tünemény, visszfénye valamely, pályája távolabbi részén tartózkodó bolygónak. Mások viszont úgy vélték, hogy az üstökös, miután végtelen hosszú körutat tett az űrben anélkül hogy látható és megfigyelhető lett volna, viszonylagos földközelbe kerülve fölizzik...” Az már nem érdekelte, melyik feltételezés a legvalószínűbb. Az újságot problémája az új gépek beszerzése, az elhasználtak kicserélése. Ez különösen jelentős a korán megalakult szövetkezetek és gépállomások esetében. Nyilván a gépállomástól átvett gépek jó része elhasználódott. Ez a körülmény azonban nem terelheti el figyelmünket a korszerűtlenné vált erőgépek költséges munkájáról. A felmérési helyen dolgozó körülbelül száz izzófejes traktor munkájának mennyisége ma még igen jelentős. Az említett gépek körülbelül 60—70 000 normálhold munkát végeznek el évente, 20—25 százalékkal drágábban, mint a ko- szerűbb erőgépek. Egyelőre nincs mód e gépeik gyorsabb ütemű kiselejtezésére, az üzemek kénytelenek vállalni ezt a költségtöbbletet. Ami a gépek állapotára vonatkozó felméréseinket illeti, egyrészt helyszíni felvételezés alapján, másrészt a ráfordítások arányában történt, ami mintásából és a selejtszázalék csökkenéséből adódik. A forrólevegős olvasztási eljárás nem ismeretlen technológia. Németországban már Csortos Béla újítása előtt is létezett ilyen, de az ott használatos berendezés körülbelül 2,5 millió forintba kerül. A törökszentmiklósi újító berendezése ennek töredékéből előállítható. Most értesültünk arról, hogy a salgótarjáni Acélöntőgyárban Is a Csortos- féle újítást a „forrószeles kupoló” rendszert óhajtják megvalósítani. A salgótarjáni öntöde már megszerezte az újítótól a kupoló kemencék átalakításához szükséges műszaki rajzokat és rövidesen elkészül a népgazdaságnak nagy megtakarítást jelentő rekonstrukció. — bj — szokatlan hanyagsággal zsebre gyűrte, de gyakran elővette és újra meg újra elolvasta ezt az írást. m Sokáig kellett villamo- soznia, míg a hivatalába ért. A város egyik külső negyedében lakott, egy öreg házban, a harmadik emeleten. A munkahelyén is észrevették, mintha másutt járna az esze. Pedig megszokták. hogy pontos munkaerő. keveset szól. teszi a dolgát. Most azonban sűrűn elmélázott, s mintha mondani akart volna valamit. Az ebédnél aztán megkérdezték végre, ml történt vele. „Semmi” — válaszolta, és mégis így folytatta: — „Más foglalkoztat. Ha nem untatja önöket... Évezredekig, vagy még hosszabb ideig nem vette észre senki. sötétben bolyongott az dig nagyobb mérvű (alkatrész ár stb.) mint amilyen változást előidéz a gépek állapotában. Számításaink során a fizikai elhasználódás mellett figyelembe vettük a gazdasági érték- csökkenést is, ami nem hanyagolható él. Kétséget kizáróan a karcagi mezőgazdasági gépek karbantartása országos viszonylatban a jobbak között említhető, de a gépek üzemelésének biztonsága itt sem kielégítő. (Lásd: Cserkúti F.: A tsz gépek sorsa. Népszabadság, 1966. február 16.) Semmiképpen sem tagadjuk a központosított, szakosított erőgép főjavítások műszaki, gazdasági előnyeit, amire gépjavítóink legnagyobb része már felkészült. Megfelelő minőségű gépjavítói munka esetén azt sem vitatjuk, hogy 50 százalékos kedvezménnyel a szövetkezeteknek ez a felújítás rendkívül előnyös és ilyen gyakorlat mellett a házi műhelyeknek csak a traktorok karbantartását és a folyó javítását keli ellátniok. Továbbra is a tsz műhelyekben javítják a munkagépeket, ami véleményünk szerint helyileg is koncentrálható és megfelelő szervezés esetén a javítások minőségében és költségeiben pozitív változás lehet. A műhelyek felszereltségének vizsgálata során azonban meglepő aránytalanságokat Is lehet tapasztalni, ami arra utal, hogy a javítóállomás igénybevétele mellett a szövetkezetek az erőgépek magasabb szintű javítására is felkészültek. A munkánk iránt tanúsított figyelmet megköszönjük. A leírtakon túl a vizsgálati anyag részletes ismertetésére személyes véleménycsere formájában is szívesen állunk a tsz-ek rendelkezésére. Azzal a meggyőződéssel, hogy felméréseink ismerete némi segítséget nyújthat az eredményesebb. gazdaságosabb gépi munka szervezéséhez. Borsos János tud. munkatárs Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet űrben s ma itt lesz a közelben. Elröpül felettünk és egy pillanatra bevilágít az éjszakába. Olyan erős a fénye, hogy amerre jár, nem is látjuk majd tőle a csillagokat. Nyomában a csóva: elementáris erővel tör ki belőle mindaz, ami belészorult... Évezredekig ismeretlenség, és egyszer eljön a nagy pillanat: előtör, berobban az életünkbe, fölgyúllad, izzik, lángol, ránkvilágít, mint valami óriási fáklya..." Elcsöndesedett el is rostéi lte magát Még sosem beszélt ennyit. A csekély érdeklődés rádöbbentette, hogy túlságosan elragadta a hév. „Üstökös?” — kérdezték a többiek. — „Az is valami? A szputnyik meg a holdrakéta korában?” „Holdrakéta?” — rájuk nézett elmerengve, de aligha látta őket. E Mindig arra nagyolt, hogy kiléphessen a szürkeségből és valami nagy. igen nagy dolgot cselekedhessen. De ez így csak most körvonalozódott benne, hogy fölfigyelt az üstökösre. Ezért nem is ment haA megyei tanács vb ipari osztályának irányítása alá tizennégy vállalat tartozik. A helyiipar jellegzetességének megfelelően a vállalatok tevékenységi köre heterogén: a játék és láda, az asztalos, a vasas, az elektromos, a sütő, a ruházati szakma egyaránt beletartozik. Mindebből következik, hogy a felügyeleti szerv irányító szerepe elsősorban elvi, ezen belül is inkább gazdasági-iparpolitikai lehet. Ugyanakkor a helyiipar sokoldalúsága azt is feltételezi, hogy az egyes vállalatok vezetődnék meglehetősen önállóan kell dolgozni, szervezni és gazdálkodni. Az idén még inkább előtérbe kerül ez a vonás, mivel a felettes szervük (a korábbi évek gyakorlatától eltérően) csak az összbért— átlagkeresetet és az értékesítést írta elő kötelezően. A tervezésnek ez a módja tehát komoly elemző munkára kényszeríti a vállalatok vezetőit, mert jó döntéseket csak így hozhatnak. Most, hogy a népgazdaság irányítási rendszerének átdolgozása folyik, és ebben alapvetően fontos a vállalatok nagyobb önállósága, sok múlik a vezetők szakmai és politikai képzettségén. Ha a megye tanácsi iparában a szakember ellátottságot vizsgáljuk megAz előző évekhez hasonlóan a múlt évben is tovább .fejlődött a megyei társadalombiztosítás. A szervezeti fejlődést meggyorsította az a rendelet, amely az eddig a Munkaügyi Minisztérium által gyakorolt jogokat a Szak- szervezetek Országos Tanácsának adta át. A rendelet megjelenése után alakult meg a SZOT megyei társadalombiztosítási igazgatósága, amely egyesíti a különböző, de azonos céllal működő társadalombiztosítási intézményeket. A Szolnok megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságnál 1965-ben 172 924 volt a biztosítottak száma, A múlt évben 6,8 za, úgy határozott, hogy sétálva, a szabadban várja meg a nagy pillanatot. A város szélén járt, sehol egy ember, de még ház sem. Észre sem vette: beborult. Arra eszmélt, hogy megdördül az ég és erősen villámlik. A többhetes szárazság fullasztó hősége hirtelen elviselhetetlenné vált, mert eső nem esett, csak sűrűn villámlott; Hirtelen sikoltást hallott. A hang irányába szaladt Valahonnan füst szállt föl. Odaért: kis faházat ért a villám. Fölordított: „Emberek! Segítség! Ide!” Tétovázott: egyedül nem bír a tűzzel, de ha másokért szalad, nem lesz-e késő? Néhány lépést tovább rohant a város felé s közben szüntelenül ordított: „Jöjjenek, ide jöjjenek!” Visszarobnnt, neki az ajtónak. Kétszer, háromszor is nekirugaszkodott. Maró füst tört rá az ajtó- deszkákon át. Odabent fölállapíthatjuk, hogy a helyzet kedvezőtlen. A megyei tanács ipari osztályának véleménye szerint a vállalatok igazgatóinak — egy része, akik most becsülettel és kielégítően látják el feladatukat —, alig-alig lesznek alkalmasak erre a posztra az új gazdasági mechanizmus teljes kibontakozása idején. Már csak azért sem, mert sokan közülük nyugdíjhatár felé közelednek s a hátralevő évek alatt el sem tudnák sajátítani a leendő vezetőknek szükséges magas politikai, műszaki és gazdasági ismereteket Természetesen vannak olyan igazgatók is, akikre feltétlenül számítani lehet: politikai fejlődésükre és képzésükre nagy gondot fordítanak, megszerezték a technikusi képzettséget vagy van bennük hajlandóság arra, hogy megszerezzék. Mindez arra vall, hogy az utóbbi években a megyei tanács ipari osztályának kádermunkája nem volt előrelátó. Befolyásolta a helyzetet, hogy a helyiiparban — a főkönyvelő kivételével — sem az igazgatói, sem a műszaki vezetőd állások betöltését nem kötik szakmai végzettséghez (technikum, egyetem). A könnyűiparban (ehhez tartozik a tanácsi ipar) ez az egyetlen kivételes terület. millió forinttal több táppénzt fizettek ki, mint 1964- ben. Ennek oka a kétszer is jelentkező influenza járvány. Nőtt a biztosított nők szülési eseteinek száma. 1965- ben 1634 szülő nőnek fizettek terhességi és gyermekágyi segélyt. Az elhalálozás növekedésével temetési segélyt is többet fizettek ki. A gyógyszerköltség ötmillió forinttal emelkedett az elmúlt évi negyvenöt millióhoz képest. Ezzel szemben csökkent a szakszervezeti üdültetési hozzájárulás költsége, mert a tavalyi árvíz miatt az üdülők egy részét elöntötte a víz, ezért használhatatlanul állottak. sírt egy gyerek. Messziről rohanást, kiabálást haUott: „Segítség! Tűz van!” A szemét marta a füst. A friss levegő felszította a tüzet. Fölnyalábólta az áléit gyereket és a lángokat kerülgetve sietett vele kifelé. Gyengéden a gyepre fektette: akkor értek oda az emberek. „Utánam!” — kiáltotta és újra a lángok közé rontott. A láng végiglobbant a ruháján. Föí- üvöltőtt és összeroskadt. B Másnap reggel, valamivel hét után — szokás szerint — bedobták az ajtón az újságot. Ott hevert a földön. Az első oldalon: „A vastag felhőtakaró miatt az üstököst nem tudták megfigyelni”. A hetedik oldalon pedig, a napi hírek között: „Villámcsapástól tűz keletkezett egy városszéli házban. Az oltásban részt, vevő egyik járókelő súlvos égési sebeket szenvedett. Kórházba szállították, aho] egyelőre még nem tért eszméletre. A neve ismeretlen”! Zay László nál sem megnyugtató a helyzet a jövőt iUetően. 4 tizennégy műszaki vezető közül mindössze egy a mérnök, nyolc technikus, öt viszont csak nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik. Elgondolkoztató, hogy abban a tanácsi iparban, mely az idén több mint háromszáz millió forint értéket termel, mindössze négy mérnök dolgozik (ebből is három a vasipari vállalatnál), közgazdász pedig csak kettő. Ez már nagyon szűkös szakemberkeret, hiszen a mezőtúri VILLGÉP-hez legalább egy viUamosarnémökre, a szász- bereki akkumulátor-javító telephez vegyészre stb. lesz szükség. A technikusok száma többé-kevésbé elegendő a vasiparban, a faiparban, a villamosiparban, (VILL- GÉP), viszont a nyomda- és a ruházati iparban a szakemberhelyzet megoldatlan. Nem véletlen például, hogy a két ruházati vállalatnál a technológia alacsony színvonalon álig a fejlődés lassú. Persze diplomás szakember nincs elegendő. A megyei tanács ipari osztálya ösztöndíjak adományozásával próbál valamit változtatni ezen. A technikusok közül ketten járnak egyetemre, a kisújszállási Faipari Vállalatnál négyen szak technikumban _ tanulnak, a vasipari vállalatnál szintén ennyien: egyszóval van mozgás. Ösztöndíjasuk tanul egyetemen, várják, hogy megszerezze a diplomát. De az is igaz, hogy a jd és képzett szakemberek egy része otthagyja a tanácsi ipart. Legutóbb a vasipari vállalat törökszentmiklósi gyáregységétől ment el egy technikus nagyobb fizetésért. Nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a tanácsi iparban a műszaki fejlődés lehetőségei korlátozottak, s ez nem vonzza a mérnököket technikusokat. A vállalatok ugyanis nem képeznek műszaki fejlesztési alapot* csak juttatásból, melyeket esetenként kell kiverekedni., kapnák némi pénzt ilyen célra. Folytathatnánk a sort a lakás problémákkal, azzal* hogy bérezési lehetőségek korlátozottabbak, mint a minisztériumi iparban. Ez a kettő egyrészt a szakemberek megszerzését, másrészt megtartását teszi nehézzé. Nem érdektelen felfigyelni arra sem, hogy a jelenlegi műszaki vezetőknek viszont a politikai képzettségük alacsony. Tizennégyből mindössze egy(!) jár marxista esti egyetemre. A többiek beiskolázása viszont nem megy, mert politikai nevelésükkel, meggyőzésükkel alig-alig foglalkoznak. (Az igazgatók jórésze ezzel szemben hallani sem akar a szakmai képzettség megszerzéséről.) Az igazság tehát az* hogy a tanácsi ipar jelenlegi szakember ellátottsága nem olyan, mint amit a kibontakozó új gazdasági mod el l” megkövetel. Mit lehet tenni? A képzettséget illetően nincs követelmény. Márpedig enél- kül aligha sikerül ezt a kérdést megnyugtatóan rendezni. Miután könnyűipari tárca nem foglalkozik a dologgal, talán segítene, ha a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozná meg: a vezető állások betöltéséhez milyen képzettség kell. A jelenlegi nem megfelelő felkészültségű vezetők pozíciójukban való meghagyását (az érvényes rendeletek figyelembe vételével, például életkor) is bizonyos szakmai képzettség határidőre való megszerzéséhez lehetne kötni. Fábián Péter Milliók a for tó levegőből AZ ÜSTÖKÖS A műszaki állományÖtvenmillió forint gyógyszerre
