Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. március 30. Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Moszkvában vagy Peking- ben tartsunk találkozót a legmagasabb szinten. Most is úgy vélekedünk, hogy egy ilyen találkozó hasznos lenne és készek vagyunk arra, hogy bármelyik pillanatban újra megvizsgáljuk a Kínai Kommunista Párt vezetőségével együtt a mutatkozó nézet- eltéréseket, hogy a marxizmus—leninizmus elvei alapján megtaláljuk leküzdésük módját. Meggyőződésünk, hogy végül is pártjaink, népeink minden nehézséggel megbirkóznak és egy sorban haladnak tovább a nagy közös forradalmi ügyért vívott harcukban”. „Az SZKP Központi Bizottsága a jövőben is a párt és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő irányát abban látja, hogy fejleszti és erősíti az eszmei-politikai * kapcsolatokat valamennyi szocialista ország kommunista pártjaival a marxizmus—leninizmus elvei alapján, fejleszti és erősíti a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat a Szovjetunió és más szocialista államok között”. A kapitalista világ helyzete Leonyid Brezsnyev ezután a kapitalista világ helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy a kapitalista rendszer egészében általános válságot él át, elmélyülnek belső ellentétei. Rámutatott, hogy az imperialista tömbök részvevőinek ellentétei kiéleződnek és ez megindítja ezeket a tömböket: az amerikai monopóliumoknak most már megerősödött versenytársakkal kell szembenézniük, akik egyre gyakrabban válaszolnak a dollár támadásaira. Az Egyesült Államok már nem tudja a korábbihoz hasonlóan irányítani az említett tömbökhöz tartozó államok politikáját. Már régen szertefoszlott „a szovjet agresszió veszélyének” mítosza, amelyre hivatkozva annakidején ezeket a tömböket összetákolták. Fokozódik a kapitalista országok gazdasági életének militarizálódása, erősödik a fegyverkezési verseny. A NATO fennállása óta több mint ezer milliárd dollárt költöttek e tömb hadigépezetének létrehozására és korszerűsítésére. Az Egyesült Államok agresszív politikát folytat, és „azt szeretné, ha uralma alá hajthatna sok független államot, szeretné, ha gátat emelhetne az emberiség társadalmi haladásának útjába.” „A kapitalizmus világában változatlanul teljes erővel érvényesül a kapitalista társadalom alapvető ellentmondása — a tőke és a munka közötti ellentét” — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. A dolgozók egyre fokozódó kizsákmányolása kiélezi az osztályharcot. A szónok elítélte azt a kommunistaellenes terrort, amely több országban uralkodik. Követeljük, vessenek véget az indonéz nemzeti függetlenségért, a dolgozók érdekeiért hősies harcot vívó indonéz kommunisták bűnös lemészárlásának” — jelentette ki Brezsnyev. A szónok ezután azzal foglalkozott, hogy a kommunistáknak a legkülönbözőbb feltételek között kell harcolniok. Majd így folytatta: „a forradalmi mozgalomnak az utóbbi években szerzett tapasztalatai, újra bebizonyították: azok a pártok érnek el sikert, amelyeket a gyakorlatban kipróbált és ellenőrzött lenini stratégiai és taktikai elvek vezérelnek, azok a pártok, amelyek számolnak a reális helyzettel. Az élet arra tanít bennünket, hogy a marxizmus— leninizmustól való eltérés akár jobbra, akár pedig .balra’ történjék, különösen veszélyessé válik, ha párosul a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus, a hegemén törekvések megnyilvánulásával. A kommunistáknak feltétlenül le kell vonniuk ebből a megfelelő következtetéseket”. A kommunista egység erősítése Leonyid Brezsnyev ezután a kommunista mozgalom egysége erősítésének konkrét útjait taglalta. A testvérpártok 1957-es és 1960-as tanácskozásain kidolgozott fő irányvonal iránti hűség a forradalmi mozgalom egységének és újabb sikereinek komoly biztosítéka. Az egység csak úgy erősödhet, ha megtartjuk a pártok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott szabályait: a teljes egyenjogúságot és önállóságot, az egymás belügyei- be való be nem avatkozást, a kölcsönös támogatást és az internacionalista szolidaritást. Az SZKP ellenez minden hegemonizmust a kommunista mozgalomban, sürgeti az internacionalista egyenjogúságot a pártközi kapcsolatokban — jelentette ki Brezsnyev. A Szovjetunió békepolitikája változatlan Leonyid Brezsnyev, miután ismét megerősítette, hogy a szovjet állam békepolitikája változatlan, kijelentette: az imperialisták, mindenkel őtt pedig az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak agresszív cselekményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul, hogy határozottan visszavágjon az agresszív erőknek, ellene szegüljön a nemzetközi helvzet további kiélezésének, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen. A szónok a továbbiakban az amerikai injeerializmus vietnami agressziójával foglalkozott. „Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még jobban kiterjeszti a hadműveleteket” — mondotta Brezsnyev. „A Szovjetunió a világ békeszerető népeivel együtt erélyesen követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió megszületését.” Határozottan kijelentjük: az agxesszorok, amikor megvalósítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszkalációját” szembetalálják magukat azzai az egyre növekvő támogatással, amelyet a Szovjetunió és Vietnam más szocialista barátai és testvérei a vietnami népnek nyújtanak. Vietnam népe úr lesz saját hazájában és soha senki nem olthatja ki a szocializmus fáklyáját, amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A Szovjetunió síkraszáll a vietnami probléma rendezéséért azoknak az elveknek alapján, amelyeket a VDK kormánya és a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadítása Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biztonság garantálásához. Kijelentette, hogy „napjainkban a békére nézve egyik legveszélyesebb tényező az a sajátságos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesült Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul”. Ez a két partner „igyekszik fokozni a nemzetközi feszültséget Európában”. A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem békéi meg azzal, hogy a nyugatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. „Ha ez mégis bekövetkezik, megtesszük a szükséges intézkedéseket.” Leonyid Breznyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját, rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállásai Európában szilárdak. „Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kommunista mozgalomnak az a következtetése, hogy meg lehet fékezni az ag- r es szórt, el lehet hárítani az új világháborút.” De csak valamennyi békeszerető erő aktivitása válthatja valóra ezt a lehetőséget. A béke védelmében külön szerepet kell betölteni a szocialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gondoskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövetség erősítéséről. Leleplezve az imperializmus agresszív politikáját — Brezsnyev kijelentette —, ugyanakkor következetesen és változatlanul követjük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének irányvonalát. Természetesen nem lehet békés együttélés a tőkés vagy gyarmattartó országban, amennyiben az oez- tályharc és a nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó. A békés együttélés elveit az elnyomó és az elnyomott viszonyában, a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata viszonyában nem alkalmazzuk. Brezsnyev, miután foglalkozott a Szovjetunió és más kapitalista ország közötti kapcsolatokkal, kitért a még megoldatlan fontosabb nemzetközi kérdésekre. Kijelentette, meg kell szüntetni a külföldi haditámaszpontokat idegen területeken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányában, Említést tett más szovjet bekej avaslatok időszerű«'- gérői. A Szovjetunió hét éven terve Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a hétéves terv (1959 — 1965) eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ezekben az években a Szovjetunióban 58 százalékkal emelkedett a társadalmi össztermelés és 84 százalékkal az ipari termelés. A népgazdaság termelési álló alapjai 92 százalékkal növekedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások létszáma hét esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 millióval növekedett Brezsnyev a hiányosságokat bírálva hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság lemaradása észlelhetően fékezni kezdte haladásunkat, negatívan befolyásolta a könnyű- és élelmiszeripar fejlődésének ütemét; nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben megvalósítsuk a nép életszínvonalának emelésére megjelölt intézkedéseket A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors növekedési üteme, továbbá a termelőeszközök gyártása növekedési ütemének (49—52 százalék) és a fogyasztási cikkek gyártása növekedési ütemének (43— 46 százalék) lényeges közeledése jellemzi az 1966— 1970 közötti időszakra szóló új ötéves tervet. „Amint a felsorolt számadatokból is kitűnik — a párt a jövőben is a nehézipar elsődleges fejlesztésének, a termelőeszközöket gyártó népgazdaság! ágak gyorsabb ütemű fejlesztésének politikáját folyAz utóbbi években „bizonyos összhang-hiány mutatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében, észlelhetővé vált a termelés fejlődési ütemének és a munka termelékenységének lassúbbodása, a hatékonyság csökkenése a termelési alapok és a beruházások kiaknázásában”. A szónok megjegyezte, hogy „a hétéves terv kidolgozásánál szubjektivista okokból bizonyos számítási hibák, előrefutások történtek”. Az új ötéves terv „új fontos szakaszt jelent a szovjet népnek a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtéséért folyó harcában” — mondotta a szónok. „Az új ötéves időszakra vonatkozó fő feladatok meghatározásánál azt Is figyelembe vettük, hogy tovább keli erősítenünk gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal és a fejlődő államokkal.” tatja” — mondotta a szónok. majd megállapította, hogy a szovjet ipar műszaki fejlettségi szintjét, a munkások és a szakemberek képzettségét tekintve világviszonylatban is élre került. A mezőgazdaság fejlesztése területén továbbra is a szemestermények hozamának növelése a legfőbb feladat. „A mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése megköveteli - febici i viszonyok további tökéletesítését. A sokéves tapasztalatok meggyőzően bebizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti formájának — a Kolhozoknak és a szovhozok- nak — az életképességét. Ugyanakkor azonban az utóbbi években kísérletek történteik arra, hogy indokolatlanul szovhozzá szervezzenek áf sok kolhozt. Az 1965 márciusában tartott plénum kijavította ezeket a hibákat” — állapította meg a szónok, majd felvetette azt a kérdést, nem kellene-e választott kolhoz-szövetkezeti szerveket létesíteni kerületi, területi, köztársasági és országos szinten. „Az irányításnak ez a demokratikus formája lehetővé tenné, hogy alaposabban kihasználjuk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit a mezőgazdasági termelés további fejlesztése érdekében” — jelentette ki Brezsnyev. Beszámolójának az élet- színvonal emelésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével foglalkozó fejezetében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme — amely a világon egyike a legnagyobbaknak — a múlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítkezésekre öt év alatt 35 milliárd rubelt költöttek; az új ötéves tervben tíz milliárddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt körülbelül 1,3-szere- sen növekszik. Az SZKP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a dolgozók jöve- délmének növelését főképpen a munkások és alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban végzett közösségi munka magasabb bérezésével kell biztosítani. Az ötéves terv előirányozza, hogy a kiskereskedelmi árakat bizonyos áruknál termelésük és a munkatermelékenység növekedésének mértékében csökkentsék. Az ötéves terv előírja, hogy mindenütt fokozatosan álljanak át az ötnapos munkahétre azzal, hogy ebből haszna legyen a dolgozónak is és az államnak is. Az ötéves terv időszakában tovább javítják a nyugdíjasok helyzetét: felemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, a nyugdíjellátást, — a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén — kiterjesztik a kolhoztagokra, javítják a rokkantsági ellátást Leonyid Brezsnyev miután megemlítette, hogy a Szovjetunióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudományos dolgozóinak egynegyede tevékenykedik — szólt az irodalmi és a művészeti «soméi y iségek szerepéről A művészet és irodalom kérdései Megjegyezte, hogy a párt ellenzi az adminisztrációs és önkényes döntéseket művészeti és irodalmi kérdésekben. majd így folytatta: változatlanul szem előtt tartjuk a művészet pártosságának, a kultúra területén történő dolgok osztályszempontból történő értékelésének elvét. A szocialista művészet mélységesen optimista ás életigenlő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak a jóról lehet írni. Ismeretes, hogy nálunk igen sok a nehézség, a fogyatékosság, s ezek igazságos bírálata a művészeti alkotásokban hasznos és szükséges, mert ez lehetővé teszi a szovjet emberek számára, hogy leküzdjék a fogyatékosságokat. Sajnos, akadnak a művészetnek olyan kontárai is, akik a nép segítése helyett szakmájukká kiáltják ki rendszerünk bemocskolá- sát, hős népünk rágalmazását. Természetesen, ilyen emberek nálunk kevesen vannak. Ezek egyáltalán nem képviselik alkotó értelmiségünk érzéseit és gondolatait, amelyek elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a néppel, a párttal. Ezeknek a kontároknak még a szocialista haza érdekei sem drágák, ami pedig minden szovjet ember számára szent dolog. Tökéletesen érthető, hogy a szovjet nép nem hunvhat szemet az ilyen emberek szégyenteljes tevékenysége felett. Ügy bánik el velük, ahogy megérdemlik — hangoztatja a beszámolói Hangsúlyozva a párt figyelmét az értelmiség Igényei iránt, Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy az alkotó szervezetekben és intézményekben meg kell teremteni a művészi igényesség, az elvbűség és a népnél szembeni ál- ipTrmolgári felelősség légkörét. Leonvid Rrezsnvev beszámolójának befejező részében foglalkozott az SZKP szerepének növekedésével a szovjet társadalom életében, sorainak erősödésével, a tömegekhez fűződő kapcsolatainak szi- lárdulásával, munkája formáinak és módszereinek tökéletesítésével. Az SZKP Központi Bizottságának októberi plénuma (1964) — jegyezte meg Brezsnyev — „kifejezte a pártnak azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy fejleszti és szigorúan betartja a pártéletnek és a vezetés elveinek lenini normáit”. „Az októberi plénum határozatai alapján a gazdasági és pártélet területén kiküszöbölik azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyek kapcsolatosak voltak a párt-, a tanácsi- és gazdasági szervek indokolatlan átszervezésével”. A plénum „pozitív befolyást gyakorol a párt, a szocialista állam, az egész szovjet társadalom életének és tevékenységének minden területére. A plénum ragyogó tanúbizonysága volt a párt tömör ösz- szeforrottságának és egységének, politikai érettségének ama képességének, hogy bátran és határozottan el tudja hárítani mindazt, ami gátolja haladásunkat”. A tanácsok tevékenységének megjavítását — hangzik a beszámoló — további demokratizálásuk alapján kell magvalósítani. Javasoljuk, vezessék be, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán beszámoljon a Minisztertanács, a legfontosabb törvényjavaslatokat bocsássák össznépi vitára, a gazdasági, társadalmi, kulturális és államépítési kérdések széles körét bocsássák megvitatásra a Legfelső Tanács ülésszakain. (Folytatás a 3. oldaloni Az iíj ötéves tervidőszak
