Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
1966. március 27. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 3 Vúr & -V#' úivé fúl nincs m é A harmadik szövetkezei „messze’* a várostól Szolnoknak három termelőszövetkezete van: a Lenin, a Vörös Mező és a Damjanich. Az utóbbiról alig-alig hallani valamit. Igazság szerint ebben az is benne van, hogy nehéz megközelíteni. Kint az ugari tanyákon alakult, oda is települt még Kossuth néven, a kezdeten. Jó föld az itteni, de ha egyszer elázik, sokára szikkad fel. Ősztől „gumicsizmásodik” a táj. Félcipőben csak úgy lehet odajutni — ahogy nekem is sikerült — a szövetkezet lovasfogatán. * — De jövöre már a jó úton járunk — ezzel fogadnak. Reménykednek egy régi Ígéretben, hogy bekötő utat kapnak az idén. Az összes földmunkát jószívvel megcsinálják. Ez természetes is. Noha a Damjanich Termelőszövetkezetet véve nem is olyan nagyon az. Ugyanis-.. Mindent hioaatottah Ez a szövetkezet nagyon magas, 54 forintos munkaegységértéket fizetett zárszámadáskor. Az évi átlag- jövedelem 24 ezer forint náluk 1 Ebben is aligha van párjuk a megyében. S a további meglepetés; egy esztendő alatt nyolcezer forinttal növekedett a tagok átlagjövedelme. Joggal hitetlenkedik az ember: miből? KiderüL A holnapot nem tekintve, szinte mindent kiosztottak, ami jövedelmük volt tavaly. A vára* másik két szövetkezete évről évre előrelátóan növeli közös vagyonát. _ A Damjanich mindössze járulékos beruházásra költött némi kis pénzt. Mit kom ma út iát állomány f Az ezernyolcszáz holdas szövetkezetnek csupán 70 tehene van. Nevetségesen kevés. Bár ez az állomány teljesen tbc-mentes. Csakhogy az állattenyésztés hozamai a járási átlag alatt vannak. A Damjanich Tsz tulajdonképpen közepes szintű gazdaság, nagyon szélsőséges tényekkel. Például. Tavaly 28 vagon műtrágyát használtak fel. Bä szép tétel. De ugyanebben az esztendőben nem hasznosították 150 holdas öntő- tóteiepüket igaz, hogy a Zagyva-parti öntözéses terület felújításra vár, s csak későn, jövőre kezdenek hozzá Néhány év óta folyamatosan javítják viszont földjeiket Az idén is 200 holdat tesznek termőbbé kémiai eljárással. A szövetkezet birtokainak többsége különösen a Besenyszög alá húzódó, a malomszöei rész ugyanis szikes. A város haván— Nagyjából ilyen a megye- székhely harmadik szövetkezete. Meglátszik-e rajta, hogy szolnoki? Bizony nem valami nagyon. Megállapodást kötöttek ugyan a fö’.d- művesszövetkezettel, hogy az átvevő telepeket megkerülve, közvetlenül a boltokba szállítanak zöldborsót, burgonyát. főzőtököt. De semmi többet. Nem erőltetik magukat a város ellátásáért. Csak minimális kertészetük van, s még standjuk sincs az egész Szolnokon. Noha, a piacon szoktak árusítani. Csakhát ezúttal éppen a köles a sláger. A Damjanich Tsz tagjainak, dolgozóinak többsége benn lakik a városban. Ezért olvasót tabbak, érte- sültebbek az átlagosnál. Az új elterjesztése mégsem könnyű. Két éve történt, hideglevegős szánaszárítót vásároltak. — Mit akarnak vele? Tönkretenni a lucernát? — zúgott a maradiak csoportja. A szárító kitűnően bevált. Most már amiatt szó lógatják meg vezetőiket a Damjanich Tsz-ben, minden takarmányukat ezzel szárítsanak. A szövetkezeti tagok nagy csoportja tanyán lakik. S A villanyszerelők művezetője két dolgozójának olyan feladatot adott, hogy javítsák meg a daru elektromos berendezését. Mielőtt azonban útjára bocsátotta volna embereit meggyőződött arról, hogy védőfelszereléseik rendben vannak-e és azokat magukkal viszik-e a veszélyes munkahelyre. A villanyszerelők ezután példás körültekintéssel és óvatossággal elvégezték munkájukat Tovább pereg a film a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában, s a nézőtérről körülbelül kétszáz, a termelés irányításában közvetlenül és közvetve tevékenykedő műszaki szeme tapadt a vászonra. A „Vigyázz!” című elektromos áramütések elkerüléséről szóló munkásvédelmi oktatófilm nagyon sok, a gyakorlati munkában elengedhetetlenül fontos szabályra és munkafogásra hívta fel a nézők figyelmét S mégis, sajnos a valóságban mennyire másképpen végzik életveszélyes munkájukat a villanyszerelők. Milyen bűnösen hanyagok sokszor, mennyire figyelmen kívül hagyják még az alapvető óvintézkedéseket is. Vegyünk csak a filmen látottakhoz hasonló munkásokat és munkát s próbáljunk filmet készíteni a baleset megtörténte után felvett jegyzőkönyvekből. Peregjen hát a képzeletbeli film... Csontos Lajos villany- szerelő csoportvezető elrendelte, hogy a kovandraktár hibás daruját három ember javítsa meg. Pintér István és Kádár Károly villanyszerelők és Paulusz Sándor technikus munkához fogott. Tizenhárom méter magasban, védőöv nélkül kezdtek dolgozni. Az időközben visszaérkező csoportvezető észrevette ezt és az egyik dolgozót elküldte az övékért El is hozta, de a csoportvezető nem várta meg, hogy fel is öltsék azokat. Az övék végülis nem kerültek az emberek derekára. Tizenhárom méter magasságban betont véstek. Kádár Károly és Paulusz Sándor egymásnak háttal dolgozott. Paulusz Sándor egyszer csak társa felé fordult. Annak hátralendült a keze és kalapácsával szemen sújtotta őt. A zuhanás szerencsés földetéréssel végződött. Csupán gátszakadást szenvedett Paulusz Sándor, de ugyanúgy halálra is zúzhatta volna magát. A szerencsétlen ember a földön hagyott védőövek mellé esett... A vétkes hanyagság miatt mind a négyen társadalmi bíróság előtt feleltek tettükért A szolnoki Tiszamenti Vegyiművek, ez az állandóan fejlődő, bővülő óriási üzem millió baleseti veszélyt rejt magában. A gyár vezetőitől, a munkahelyeken Irányító műszakinktól nagy energiáit követel, hogy a balesetek száhiába Szolnokon. mégis „messze” a várostól. Neki* művelődési termet épített a közös. Televíziót vásároltak, könyvtárat létesítettek kinn a tanyaközpontban. Így élnek, így dolgoznak Szolnok harmadik szövetkezetében. B. L. mat a lehető legkisebbre csökkentsék. Ezért minden második héten a vegyiművek főmérnöke műszaki értekezleten beszámol a munkavédelmi helyzetről, értékeli azt és utasításokat ad a hiányosságok azonnali megszüntetésére. A balesetek megelőzését szolgáló állandó és rendszeres foglalkozás, a mindenkire szigorúan vonatkozó balesetelhárítási szabályok betartása jó eredményekhez vezetett. 1964- ben hatvanegy, egy évvel később csak harminckét embert ért baleset az üzemben. Tavalyelőtt 934, tavaly már csak 545 műszak esett ki emiatt. Az eredmény értékét emeli még az is, hogy 1964-hez viszonyítva a létszám nyolcvannal nőtt. A mindenképpen elismert balesetelhárítási tevékenység és eredményes propaganda ellenére azonban 1965-ben mégis halálos szerencsét^ lenségről számol be az üzemi baleseti statisztika. — Hosszú és mindenre kiterjedő vizsgálat megállapította ugyan, hogy az üzem vezetői közül senkit sem terhel ezért felelősség, a gyár tavelyi nagyszerű termelési eredményei után járó erkölcsi és anyagi elismerést azonban aránytalanul csökkenti. (A rendeletek szerint nem kaphat vörös vándorzászlót, nem lehet élüzem a vegyiművek.) Nálunk, a mi társadalmi rendszerünkben legfőbb érték az ember, s ennek a legfőbb értéknek a megóvására született a fenti rendelet, miszerint az olyan vállalatokat nem lehet élüzem kitüntetésben részesíteni, azok nem nyerhetik el a Minisztertanács vörös várdorzászlaját, ahol év közben halálos baleset történt. Az üzemi baleseteik kivizsgálásánál és a felelősség- revonásánál a veeviművekben is elkövetnek esetenként túlkapásokat. Igazuk van a fegvelmi büntetések kiszabéinak, amikor figyelmetlen. felelőtlen embereket büntetnek, vagy olyanokat. akik nem használják az előirt és kiadott védőfelszereléseket. Nem lehet egyetérteni azonban olyan büntetésekkel, mint amilyent például Bathó Béla vibrátorkezelő kapott, akinek a vibrátorrosta sur- rantóiát feszftővassal kellett letisztítania. Munka közben a feszítővas a sur- rantón megcsúszott és a dolgozó iobb kezének gvű- rűs uiját a surrantó felső szélébe ütötte. A baleset kivizsgálói egyértelműén a dolgozót tették felelőssé. Ez azt a szankciót vonja maga után, hogv kártérítés? igényét a vállalattal szemben nem érvényesítheti s fizot*«£riek 25 százalékától elesik fa betegség ideie alatt). Bathó Bélát felettesei még 1 havi prémiumának 50 százalékos elvonásával is sújtották. Ennek a fegvelmi intézkedésnek humánusságá- ban Joggal lehet kételkedni m» kegii ár — A per Budapesten, a XI. kerületi bírósagom befejeződött. A fizetési megna- gyás jogerőre emelkedett. Návay László volt földbirtokosnak meg kell térítenie a Középtiszai Állami Gazdaságnak azt az összeget, amibe családi sírboltjuk tatarozása került. Hogy ilyen ügyben kellett ítéletet hoznia a bíróságnak, annak kissé meghökkentő története van. Návay László volt föld- birtokos, aki jelenleg nyugdíjasként Budapesten él, megjelent a Közép tiszai Állami Gazdaság bánhalmi központjában. Vele volt Ivanics Frigyes, az FM Állami Gazdaságok Fő- igazgatóságának főrevizora. Kérték: az állami gazdaság hozassa rendbe, ke- ríttesse körül a Návay féle sírboltot, mely a gazdaság területén van. Később levélben még ilyen követeléseket is tett Návay: „zárja le az állami gazdaság « sírbolt melletti útszakaszt, mert a vontatók dübörgése zavarja ősei nyugalmát”. Az ügyben megkezdődött a vita, a levelezgetés. Návay ragaszkodott ahhoz, hogy a gazdaság hozassa rendbe a sírboltot. A gazdaság ellenkezett: az állam pénzéből ezt nem csinálhatják. Mégis meg kellett csinálni, mert hogy, hogy nem — utasítás érkezett erre u Állami Gazdaságok Főigazgatóságától. A gazdaság erre rendbe hozatta a sírboltot, de keresetet nyújtott be a bírósághoz, a költségek megtéríttetésére. A bí- réság a költségek megtérít- tetésének helyt adott. Az ügy ezzel elintézést nyert, de korántsem zajlott le ilyen egyszerűen. A gazdaság dolgozói ugyanis megkérdezték: milyen jogon követel ilyesmit Návay, mi köze van az állami gazdaságnak az egykori népnyúzó, sokezer holdas földesúri család sírboltjához? A családi sírboltok rendbehozatala mindenkinek személyes ügye. Hozassa rendbe azt a saját pénzén. Návay úr esete nem egyedülálló. Vigh Jenó, volt fakereskedő például Szolnokon a Vöröshadsereg úti óvoda telkét és az azon lévő lakóházat követeli vissza, amelyre a tanács már több mint 100 ezer forintot róköltőtt. S ügyvédjével együtt miközben követelnek, még fenyegetőznek is, becsmérlik a tanács intézkedéseit. (Csak úgy mellékesen jegyezzük meg; Vigh Jenő most azt hangoztatja, a telket, amit visszakövetel nem sajátították ki, viszont 1951-ben egy házadó bevallási íven olyan nyilatkozatot tett, miszerint az ingatlan kisajátításra került. Mikor hazudott? Most, vagy 1951- ben?) A szolnoki volt Fodor telep tulajdonosának örökösei, akik jelenleg Ausztráliában élnek, másfél millió forintos követelést akarnak érvényesíttetni a házhelyekért a mai tulajdonosokkal szemben. Mányi Géza New York-i lakos jászberényi ingatlanát követeli vissza, melv még 1952-ben a 4. sz. törvény- erejű rendelet alapján államosítva lett A fenti eseteket nehéz minősíteni. Nehéz eldönteni, hogy a pillanatnyi elmezavar, a mérhetetlen arcátlanság, vagy a volt magyar uralkodó osztályok történelmileg kialakult politikai vaksága játszott nagyobb szerepet amikor ezek az urak tollat fogtak, prókátort fogadtak, hogy visszapereljék „ősi jussukat”. A magyar munkásosztály a hatalom megszerzése után az új kialakult rendnek megfelelő szocialista törvényeket alkotott. Ezek szabáivozzák és védik a forradalmi úton megteremtett népi tulajdont. Ezért most nem fogadja az urakat vasvillás parasztsereg a volt földbirtok határán Az egykori vasvillás parasztok mással vannak elfoglalva. Traktorok nyergében ülve dolgoznak. (Akit illet, ne feledje: a vasvillák is megvannak még!) A mi mai helvzetünket különösen azok az urak nem értik meg. akik Ausztráliában, vagy az Fgvesült Államokban élnek. s ott iutott eszükbe a volt telkek. Ingatlanok visszakövetelése. Nálunk szocialista törvén vesség van. Ez a törvény előtti legtellesebb egyenlőséget fívdalia masába. De ez a törvénvesség szocialista. fi’hből következik, hogy e törvénvesség lesfontnsabb alaneszméle célia. rendeltetése a kialakult szocialista államreud. a szocialista bilaidonviszonvok védelme. Törvénvelnk a nép ioazsáoát fogalmazzák meg. Nem fér tehát össze azokkal az urak követelése. Ezt végfeeondolva, bizony nevetségesek is azok. Ilyenkor gondol az ember a nillanatnyi elmezavarra. De mégis komolyan kell venni ezeket a próblákozá- sokat. Rá kell döbbenteni mindenkit, akit illet — 'igy látszik, ismételten —, hogy a szocialista törvényesség a mi törvényességünk. Semmiképpen nem szolgál alapul ahhoz, hogy a régi viszonyokból valaki a legcsekélyebbet is visz- szaállítsa. De még arra sem, hogy ilyennel próbálkozzon. A volt magyar uralkodóosztályok végképp eljátszották ebben az országban a szerepüket. A nép történelmi igazságszolgáltatása — amelynek az államosítások és a földosztás a legjelentősebb elemei voltak — ezen alapszik. Ez a tény húsz év után sem változott és húszezer év múlva sem fog megváltozni. Az Amerikában élő urak úgy látszik, maguk is bedőltek saját sajtójuk hazugsághadjáratának, amely a magyar munkásosztály megfontolt, kiegyensúlyozott politikáját valamiféle liberalizmusnak kiáltja ki. Érthető, hogy bedőltek. A magyar uralkodóosztályok sorából egy ezredéven át 'csak egyes kiemelkedő személyek voltak képesek a nép gondolkodásmódját megérteni. Mányi úr és társai, akik a nép hata- lomrajutása után Nyugaton választottak új hazát maguknak — ugyan honnan tudnák megérteni népünk mai gondolkodásmódját, amelyen államunk politikája alapszik. S az itthon maradottak? Rajtuk jobban csodálkozunk. Talán azt értik félre, hogy a magyar nép törvényekben foglalt jogokat és lehetőségeket biztosít nekik a becsületes munkához, s munkájuk alapján egyenlő polgárnak tekinti őket — nem állítva akadályt, hogy nekik is hazájuk legyen a Duna, Tisza tája? Nagyrészük nem érti ezt félre. A keveseknek. akik holmi szélfuvallatokra úgy látszik, hamar elvesztik tisztánlátásukat — pedig ez a szél csak az ő szemükbe fújt bele egy kis porszemet —, azt tanácsoljuk, ne húzzanak újat. Ne kényszerítsék a nép államát arra, hogy szocialista törvényeink helyes értelmezésére — e törvényeink alapján — keményebb eszközökkel tanítsa meg őket. Végül: úgy véljük, némi oktatásra (a felelősségre- vonás is igen nevelő hatású!) szorulnak azok a prókátorok, kijárók, protezsá- lók is, akik ilyen ügyekben a jogi csűrés-csavarás- hoz segítséget nyújtanak. Nem beszélve az olyanokról, akik — mint az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának a Návay-ügyben szereplő illetékese — még lépéseket is tesznek, uta- sítgatnak az ilyen ügyekben. Vélik a lucernái a Mezőhéki Állami Gazdaság martfűi üzemegységében Húsz he! tárnyi veszély