Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK M EB YE I [A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, G9. szám, Ara 50 fillér I960, március 23., szerda. Az erőtől, az akarattól függ... Csökkent a munkahelyi balesetek száma megyénkben Megyénkben tavaly na­gyobb gondot fordítottak a munkahelyi balesetek meg­előzésére, mint 1964-ben. Ennek következtében 1965- ben csaknem kétszáz bal­esettel kevesebb történt, mint egy évvel előbb, a kiesett munkanapok csök­kenése pedig megközelíti a háromezret. Az üzemben, a vállala­toknál és az intézmények­ben a rendszeres baleset- védelmi oktatások, az óvó- rendszabályok következetes betartása eredményeként tavaly az 1964. évi tizeneggyel szemben öt halálos bal­eset történt. Különösen a mezőgazda­ságban jelentős a halálos balesetek csökkenése. Míg 1964-ben hét, tavaly már csak egy baleset végződött halállal. Az egyéb balese­teknél is van csökkenés, de ez korántsem kielégítő. A szigorúbb ellenőrzés, az óvórendszabályok betartá­sának megkövetelése, a rendszeres oktatás ellenére még mindig 713 esetben kellett baleseti jegyző­könyvet felvenni. A különböző iparágakban — az építőanyag az élel­mezési, a faipar és a köz­lekedés — szállítási tárcát kivéve — is jelentős a ja­vulás. A vas- és fémipar­ban például harminchattal, a vegyiparban huszonki­lenccel, a nyomda- papír­iparban tizenöttel kevesebb baleset történt. A jók közé sorolhatnánk az építőipart is, hiszen ott is kevesebb volt a baleset. A kiesett munkanapok száma azon­ban nem, ami arra enged következtetni, hogy a bal­esetek súlyosabbak voltak, sőt három halálos baleset tovább rontja a vállalat munkásvédelmi intézkedé­seinek értékét. A már említett négy ipar­ágban, az építőanyag, az élelmezési, a faiparban, a közlekedési és szállítási tárcához tartozó vállalatok­nál sajnos tavaly több volt a baleset, mint 1964-ben. Okai a felvett jegyzőkönyv szerint általában a dolgo­zók figyelmetlensége, a sza­bályok be nem tartása, de akad szép számmal olyan is, amikor a vállalatok ve­zetőit terheli a felelősség. Együttműködési szerződések Az egyik karcagi terme­lőszövetkezetben e tavaszon összevontak két brigádot. Meglepő oka van: annyian mentek nyugdíjba, hogy külön-külön már nem le­het brigádnak nevezni a megcsappant két „alakula­tot”. Egy megyénkbeld falu­ban negyvennyi ház áll üresen. Lakói kiöregedtek, elhaltak. A család fiata- labbjai pedig beköltöztek a városba. Riasztó hírek. Megerősít­ve, megelevenítve a statisz­tika jelzéseit. Különben a számok is elgondolkoztató tényeket közölnek. Ezek szerint Szolnok megyében hatvaimyodcezer szövetke­zeti parasztember él. S több mint egyharmaduk nyugdíjban van már. De a nyugdíj bamenők aránya esztendők óta nő, s a kö­vetkező években várhatóan még jobban megugrik. Ugyanis: a szövetkezeti pa­rasztság 40 százaléka 60 éve*» Műid, s csak 2 száza­lék a húsz év alatti. A mi megyénkben egyébként az országos átlagnál is rosszabb m helyset Nem eltúlozott azoknak a víziója, akik azt kérdezik aggodalmasan: mi lesz a faluval? Egy pár esztendő és nyugdíjba megy? Ha a tendenciát nem állítjuk és nem fordítjuk meg. bizony nmek nézhetünk elébe. A kormányzat sokat tesz azért hogy a magyar me­zőgazdaságot a világszínvo­nalra emelje, vagy annak kőzetébe juttassa. De öreg­emberekkel nehezebben megy a dolog. Hiába a gép, a technika és minden más, hacsak az idősebb pa­raszti nemzedék hasznosít­hatja, nem sokat tud kez­deni vetek A társadalmi életet, a közvéleményt foglalkoztat­ja a falu elöregedése. Nagy good. De úgy tűnik, nem nyugtalanít kellőképpen mindenkit, akire csak tar­tozik. És aki csak segíthet­ne, tehetne benne valamit. Több szövetkezet kivételes példája bizonyítja ugyanis, hogy a falu elöregedésének útját lehetne állni. A kar­cagi Lenin, a törökszent­miklósi Aranykalász, a ti- szaföldvári Lenin, s más közös gazdaságban több a paraszt ifjú, a lány, az át­lagosnál, Pedig nem tör­ténik ördöngösség náluk se. Az igaz, hogy ezek gazda­ságilag is jó közösségek. De vannak ennél gazdagabb szövetkezetek is, ahol még- sincs kellő számú fiatal. Miért vágynak el faluról a fiatalok? Azért is, mert a városban több a munka- alkalom, nagyobb a kere­seti lehetőség. De igen sok esetben nem a pénz vezér­li el a faluról az ifjúságot. Inkább az életmód. A vá­rosban azontúl, hogy több a szociális kedvezmény is. vonzóbb, mozgalmasabb az élet. Szervezettebb a pihe­nés, sokrétűbb a szórako­zás. És mindez az ifjúság­nál elsőrendűen számít. Lehet-e teljesen azonos szintre emelni valaha is a falusi életet a városival? Egyelőre csak a megközelí­tésével foglalkozzunk, mert ez a ma feladványa. De azt szervezetten tegyük. Ne csak egy-két szövetkezet a maga jószántából, s kicsit magára is hagyatottam. Tör­téntek ugyan kezdeti lépé­siek. A legutóbbi ár- és bérintézkedések között sze­repei a szövetkezeti tagok családi pótlékának fizetése is. Sokat jelent. Különösen sokgyermek« családoknál, ahonnan eddig emiatt is eljárt az iparba a család­fő. A felvásárlási árak emelése is a háztájiból származó jövedelemnöveke­déssel jár. Természetesen még sok és többrétű intézkedés vá­rat magára, az ország ter­helhetőségétől függően. A parasztság általános élet- színvonala még mindig alatta van az ipari munká­sokénak, az ipari szövetke­zeti tagokénak az alkalma­zottakénak. És minimális a parasztemberek nyugdíja. A felső határ 315 forint, az alsó, a járandósoké 260 fo­rint. Sok falusi ember úgy gondolkodik, hogy megala­pozza öreg napjait, elmegy a szövetkezetből. Mindenki belátja, az ország teher­bíró képessége véges. De az élet azt is sürgeti, hogy a következő életszínvonal - kiegyenlítésd korrekcióknál előtérbe kerüljön a szövet­kezeti nyugdíj. De a szö­vetkezetek se várjanak csak állami beavatkozásra. Kövessék a zagyvarókasi Béke Termelőszövetkezetet. Ott máris önerőből havi 500 forintra egészítik ki az öregek nyugdíjéit A j ászszen tandrási fez­ben figyelmet érdemlő módszert vezettek be a nyáron. Kertészetében fia­talokból álló brigádot szer­veztek. Ezek munkájuk után készpénzfizetést kap­tak. A díjazás igen nép­szerű lett, különösen a lá­nyok között A falusi ifjú­ság régi kívánsága, hogy ne egy összegben, zárszám­adáskor kapják meg fizet­ségüket. Hanem minden vasárnapra, minden ünne­pi alkalomra teljen év köz­ben is szórakozásra, báli költségre, új ruhára. A szövetkezetek gazdasági erejétől és akaratától függ, hogy ez így legyen. Az esték értelmes eltöl­téséért nagyon sokat tehet­nek a művelődési házak. Az öntevékeny művészeti csoportok szervezésétől kezdve, a fiatalokat ér­deklő vitákkal folytatva. Előadások, táncmulatságok, klubdélutánok, vetélkedők rendezésével, s még sokféle más módon kedvezhetnek a fiataloknak. Cikkünk korántsem so­rolja fel a falu „megfiata­lításának” minden lehető­ségét. A teljesség sohasem vethető papírra, azt mindig az élet hozza magával. Semmire sem lehet minden esetre alkalmazható recep­tet adni. Azt szeretnénk el­érni: a társadalmi szervek, tömegszervezetek, mozgal­mak, gazdasági intézmé­nyek jobban figyeljenek a falu elöregedésére az ed­diginél. Felújít fák a kunsági halastava kát Hét termelő* szövetkezetnek van halgazdasága a megyében A Szolnok megyei terme­lőszövetkezetek közül hét vállalkozott arra, hogy szi­kes földjeinek egy részét halastókéit hasznosítja. A legnagyobb halgazdasága a karcagi Lenin Tsz-nek van. A szövetkezet a saját föld­jéből 124 holdat rendezett be halastónak. Az államtól pedig 270 holdas víztáro­lót bérei, amelyen tavaly óta ugyancsak halgazdálko­dást folytat. Megyénk leg­kisebb „halas” szövetkezem a besenyszögi Lenin Tsz, mindössze lí holdon „ter­mel” halat. A termelőszövetkezeti ha­lastavak nagy része a kunsági tájon van. Halas­tavat tart üzemben a kun­madarasa Kossuth és a kunhegyes; Vörös Csillag és a mezőtúri Alkotmány Ter­melőszövetkezet. A szövet­kezeti halastavak egy része azonban eliszaposodott, el­laposodott. Mint a Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osz­tályán közölték Velünk, az idén felújítják e tavakat is. Felújításra kerül a tisza- szentimrei Aranykalász, a túrkevei Búzakalász halas­tava, a mezőtúri Alkot­mány, a kunhegyes» Vörös Csillag és a karcagi Lenin Tsz tóegységeinek egy része. A termélőszDvetikezetek maguk erejéből javítják ki a megrongált töltéseket, tisztítják ki a halágyakat, a csatornákat. A tógazda-4 Ságokban továbbra is pon­tyot tenyésztenek, csupán a „ssaeméthalak” irtására raknak szürke harcsát a vízbe. Mennyi ötlet, életrevaló javaslat, megvalósításra vá­ró elgondolás van, születik a fiatalok fejében. Próbál­kozás arra, hogy minél előbb megismerjék az éle­tet, a munkát. De beszél­jen erről inkább két szer­ződés, amely közül egyik „Létrejött a jászberényi Aprítógépgyár KlSZ-szer- vezete és az 1379-es Kos­suth Lajos úttörőcsapat kö­zött...” A szerződés értelmében az Aprítógépgyár KISZ- sZervezete vállalja, hogv gyárlátogatásokra hívja meg az úttörőket, ahol is­merkedhetnek a gyári fis talok életkörülményei vei. munkájával­A gyári KISZ-szervezet ben vannak fiatal mérnö­kök, technikusok, ök az űr­hajózás. az automatizálas alapelveit ismertetik a ta­nulókkal előadások és ve­télkedők keretében. A leg­jobb ifjú szakmunkásokat azzal bízza meg a KISZ hogy a „szakma szépsége” címmel beszéljenek szak­májukról az iskolások kö­zött. Egy másik szerződés, amelyet a 7-es AKÖV jász­berényi telepének KISZ- esei és az 1133. számú Bér esényi Miklós úttőrőcsapai kötött, többek között így hangzik: Az autós vállalat KISZ-szervezete az iskola három VIII. osztálya ré­sziére üzemlátogatást szer­vez, hogy könnyítse a dön­tést a pályaválasztásban. Balesetvédelmi előadásso­rozatot és motorszered ői szaktanfolyamot is indíta­nak. Márciusban, amikor- az idő már úgy engedi, kerék­páros szakrajt szerveznek, hogy sportolni, edzeni tud­janak az úttörők. Az ápri­lisi, tavaszi szünetben pe­dig fákat ültetnek együtt. A KISZ-taggy ülésre is meghívják az úttörőket. Májusban akadályver­senyt szerveznek a városi kiserdőben, tábortűzzel egy­bekötve. majd egy közös kirándulásra is indulnak és a május elsejét is közös programmal ünnepük meg. Az iskolai tanulás után a nyári táborok megszervezé­sében is segítenek az AKÖV-ös ifjak. AZ ÉPÜLŐ FEDETT USZODA A SZOLNOKI TISZA-PARTON. Borzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents