Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-22 / 68. szám

1M6, március 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A karcagi malom rak­tárosa, Nagy Imre két­ségbeesve telefonált. A vonal túlsó végén a pa­ragrafus fogta a telefon- kagylót. — De gondolja el ké­rem, tíz mázsával keve­sebb búza van a raktá­ramban, mert ön nem hajlandó elismerni, hogy a GR 143 149 331-es szá­mú vagon önsúlya nem annyi, amennyi fel van tüntetve. Hiányom lesz... Rövid szünet követke­zett, s a raktáros arca és hangja egyre kétség­beesettebb lett. — Értse meg, Kisúj­szálláson vasúti hídmér­legen lemérlegelték a ra­kott vagont, a fuvarle­vélre írt súly stimmelt, de a szállítmány tíz má­zsával kevesebb. A súly­különbözet a vagon ön­súlyában van. Kábái Gá­bor, a MÁV mérlegelő- raktárosa mérte le a ko­csit. ö elismerte és a mérlegkönyvben aláírásá­val igazolta, hogy tíz mázsával súlyosabb. Ké­rem, ne okozzanak ne­kem kellemetlenséget, ne keverjenek bajba, hiszen Önök is tudják, hogy a kocsi nehezebb. Üjra rövid szünet. A raktáros homlokáról iz- zadságeseppek gördülnek •Iá. A paragrafus szívó­san ellenállt. A raktáros, Nagy Imre, aki 1949 óta kifogástalanul és lelkiis­icretesen látja él hiva­isát, feladta a kilátás­talan küzdelmet. Mielőtt azonban nagy sóhajjal helyére tette volna a kagylót, hozzáléptem. — Kérem, engedje meg, had próbálkozzak én Is — mondtam. Át­vettem tőle az egyetlen ' harci eszközt, a kagylót. — Halló! Kérem hall­gasson meg. Az emberség és a józan ész nevében kérem, igazolják a rak­tárosnak a hiányt; A paragrafus patto­gott: — Mi az, hogy józan ész? A MÁV Debreceni Igazgatóság III-as osztá­lyától erre nincs enge­délyünk. — De az önök, a MÁV alkalmazottja, aki a két üzem, a hántoló- és a villanymalom között pend­lizik, kocsaaai mer, elis­merte a súlykülönbséget. Vagy talán a malom hídmérlege nem pontos? — De pontos, azonban akkor sem lehet. Külön­ben is sok dolgom van, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni. S ezzel a paragrafus a maga részéről befejezett­nek tekintette az ügyet. A Szem ugyan meg­győződött róla, hogy a vagon önsúly-felirata té­ves, a Száj azonban nem mondhatja a búza­hiány jogosságára az igent. Azért, mert közben ott van a fejben a Pa­ragrafus. Később kiderült, hogy a vasúti üzleti szabály­zat paragrafusa szerint a karcagi állomás nem iga­zolhatja a leltárhiányt, ha a feladó fél nem kért önsúly mérlegelést a fel­adási állomáson. Az is kiderült viszont, hogy a feladó kért önsúlyozást, il ezt a fuvarlevél igazol­ja, azonban a mérést ennek ellenére nem vé­gezték el. A MÁV nem végezte el. Most mégis a MÁV Debreceni Igaz­gatóságának III-as osztá­lya nem hajlandó elis­merni a malom búzahiá­nyát. pedig ők a saját paragrafusuk ellen vétet­tek akkor, amikor a szál­líttató határozott kérését — miszerint önsúly mé­rést kíván, — nem telje­sítették. Ezért fizesse meg a malom raktárosa a csak papíron létező búzát? Ér­demes ezen elgondolkoz­ni. Ha erre egyáltalán van paragrafus. — bognár — Pallagi Imre, a karcagi nyomda harmadéves szedő­tanulója az idén júniusban szabadul, s mint szakmun­kás továbbra is a karcagi nyomdában marad. Nincs utánpótlási probléma a szép szakmában, mert egy má­sodéves és egy elsőéves ipa­ri tanulóval is rendelkezik a nyomda. PARANCSNOK, de csak javasolhat A Tisza végig apad A vízügyi igazgatóság hétfői jelentése szerint a Tisza végig apad. Szolnok­nál március 21-én reggel 8 órakor a vízállás 685 centi­méter. A védtöltések men­tén jelentkezett szivárgások és a fakadóvízzel borított területek tovább csökken­tek. Hétfőn reggel megszün­tették az árvízvédelmi ké­szültséget a Hármas Körös védvonalain. Az árvízvé­delmi munkákban vasárnap hatszázhatan vettek részt. A belvízzel borított terü­let vasárnapra az előző naphoz képest körülbelül kétezer holddal csökkent. Jelenleg 28 900 holdat borít még belvíz. Vasárnap száz- huszonkét szivattyú dolgo­zott a belvizek levezetésén. A belvízvédelmi munkákban nyolcszázhetvenkilenc víz­ügyi és hatvankilenc mező- gazdasági dolgozó vett részt. A szolnoki járműjavító­ban, a teherkocsi osztályon beszélgettünk Dévai Já­nos művezetővel. — Hogyan vesznek fel egy új embert, mondjuk éti. pen magához? — kérdez­tük. — A létszámjelentésből a munkaügyi osztály vilá­gosan látja, hol, mennyi és milyen képzettségű dolgozó hiányzik. Ha van jelentke­ző, felveszik és beosztják hozzám. — Szóval zsákbamacska? — Igen. Ugyanis az len­ne a jó, ha a jelentkezővel mielőtt még felvennék, beszélhetnék. Sőt próba­munkára fognám. — Tegyük fel, valaki rosszul dolgozik, olyannyi­ra, hogy a legszívesebben elküldeni. Ilyenkor mit tesz? — Javaslom az elbocsá­tását a feletteseimnek, vég­ső soron a munkaügyi osz­tály dönt. Lehet, hogy át­helyezik egy másik üzem­részbe. A használhatatlan emberek így vándorolnak házon belül kézről kézre. Mérni bizalmatlanság — Nem jobb lenne, ha közvetlenül a művezetőre bíznák az elbocsátás és fel­vétel ügyét? — Feltétlen. Ez növelné a tekintélyünket. Gondo­lom, fent attól tartanak, hogy ez visszaélésekre ad­na lehetőséget. Pedig sze­rintem nem, a művezető­nek nem érdeke, hogy a becsületes, szorgalmas munkásoktól megváljon. Végtére, ml tudjuk a leg­jobban, hogy egy dolgozó hasznára válik-e a vállalat­nak. Egészen biztos, hogy a bérezésnél is ez lenne a célszerű, a jutalmazásnál szintén. Kellene valameny- nyi pénz, amivel szabadon rendelkezhetnénk. Tudja az ösztönzésre gondolok. A személykocsi osztá­lyon már többen összejöt­tünk. Sárik Gyula, Csö­mör Vilmos és mások Mindannyian művezetők. Az áment más mondja — A jutalmazás a mi ja­vaslatunk alapján történik, de a döntés közös. Együtl mondjuk ki a szakszerve­zeti bizalmival és pártbizal­mival — mondta Sárik Gyula. — Azt kérdezi, hogy ál­lunk a jogokkal? Megmon­dom: csak javaslatot te­szünk... Az emberekkel persze rendelkezünk. ld mit csináljon, ellenőrizzük a munkájukat. Az órabér- emelésnél hallgatnak a sza­vunkra. Mégis más az, ha a vezető maga gyakorolja a jogait, s nem helyette mondanak áment mégha ő is volt a sugallmazó — vé­lekedett Csömör Vilmos. — Csak a sok adminiszt­ráció ne lenne — szólt köz­be egy másik művezető. — Naponta három óra is rámegy. Ilyen jelentés, olyan vételezés, munkaru­hacsere és mosás, nem is tudnám hirtelenében fel­sorolni hányféle körmölni való terheli az embert — hangzott el a megjegyzés. — Hogyan tartatják be a fegyelmet? — Nehéz ügy, nem na­gyon akar rossz ember len­ni senki... Meg aztán az s sok tárgyalás. Menni kell a jogászhoz, az egyeztető bizottsághoz, vagy feljebb. Különben sem mi döntünk — tette hozzá Sárik Gyula. A mozdonyosztály műve­zetői irodájában nagy volt a csend. Mindenki ült az asztalánál s az adminiszt­rációs munkával bajlódott. Dobos Pál mellé teleped­tünk le. — Sok feladata van a művezetőnek, de vajon elég önállóságot kap-e? — Ami a kötelességekei illeti, van szépen, önálló­ságot a munka megszerve­zéséhez, irányításához ka­punk. Inkább ott van a baj, hogy nincs elég eszköz a kezünkben ahhoz, hogy végrehajtassuk a feladato­kat. Mit csinálhatok azzai, aki nem dolgozik rendesen, úgy, ahogyan szeretném, hogyan jutalmazhatom azt, aki kiemelkedő teljesít­ményt nyújt? Nehéz erre felelni. Csak javaslattevő szerepünk van. A főművezetőnek sem jobb — És a főművezetők ke­zében több erő, jog össz­pontosul? — fordultam Gőz Lajoshoz. — Csak annyiban, hogy hozzánk két-három műve­zető tartozik. Egyébként ugyanaz. Helyettünk is döntenek. — Az a jogunk, hogy kö­telességünk van — mondta Kiss Sándor, aki szintén fő­művezető.... Akárhány művezetővel, főművezetővel is beszél­tünk, ugyanazok a problé­mák jutottak felszínre. Va­ló igaz, olyasmit nem em­lítettek, ami arra utalna, hogy munkaterületük irá­nyításába, a termelés irá­nyításába, megszervezésé­be , stb. megkerülve őket feletteseik beleszólnának. Nem nehezítik a munká­jukat. De az tény, hogy a vállalat vezetői nem men­tek még el addig a műve­zetők — főművezetők önál. lósításában, mint lehetne, célszerű volna. Noha, egy esztendeje kor­mányrendelet született minderről. Az igazgató a művezetőket felruházhatja a dolgozók felvételi —• el­bocsátási jogával, továbbá önálló fegyelmi jogkörrel is. Sőt a rendelet határo­zottan kimondja, hogy a nagyobb egységeket irányí­tó művezetőket, főműveze­tőket általában fel kell ru­házni e jogokkal. Továbbá számukra önálló jutalmazá­si keretet és jogot is le­het biztosítani. A felhatal­mazástól függően megálla­píthatják a dolgozók be­osztását, bérbesorolását is. A beszélgetések során meg­győződtünk arról, hogy mindezeket igénylik is a termelés közvetlen parancs­nokai. Csak az a parancsnok, aki dönt. Ezt kellene lehe­tővé tenni! Fábián Péter Egy iskola jó tanulói A hazajáró „vén diák” emlékei rohannak meg a kecskeméti pártiskola ka­pujában. Türelmetlen gyor­sasággal szeretné megtudni az ember: minden úgy van-e még, mint „akkor volt”. A külső változást új épületszámy és új röplab­dapálya jelzi. Nagy csata dúl éppen rajta. Az iskolai csapat majdnem megnyerte a városi bajnokságot Ezt már Ágoston András igazgatótól tudjuk meg. A „direktor” évekig mint já­rási párttitkár munkálko­dott korábban. Nagy élet- tapasztalatú, mindig derűs ember. Sok „diák” végez náluk évente, pontosabban félévente. Négy ilyen iskola van az országban: Buda­pesten, Miskolcon, Sopron­ban és itt. A kecskmétire Szolnok, Csongrád, Békés, Tolna, Fejér, Bács-Kiskun és Pest megyéből küldenek hallga­tókat Többnyire alapszer­vezeti párttitkárokat ter­melőszövetkezetekből. Tö­lünk most is tizennégyen ismerkednek öt hónapig a politikai gazdaságtan, a fi­lozófia és a párttörténet alapjaival. — A Szolnok megyeiek az iskola jó tanulói közé tartoznak. Évek óta jóké­pességű embereket külde­nek onnan — dicsérnek bennünket. Kommunista tulajdonságok Egyenként is szó esik a hallgatókról. Az iskola nemcsak elméleti ismere- eket ad, hanem igyekszik kommunista tulajdonsá­gát is nevelni, erősíteni 'gatóiban. Barta József 'ágról került ide. Már Tső napokban feltűnt szerénységével. — Márpedig a kommu­nistának erre mindenkor vállalkoznia kell a tévedés kockázatával is. Fórizs Zsigmond Kengye­len alapszervezeti párttit­kár. Akaraterejéről elisme­réssel szólnak tanárai. Ar­ról nem, hogy Fórizs a falujában a tejbegyűjtő, a párttitkár, a népfront el­nök, a tanács állandó bi­zottság tagja és még sok minden. — Azt javasoljuk, men­tesítsék néhány funkciótól. Ennyit nem tudhat egy ember maradéktalanul el- végeznL Az első látogatók — Ez csak egyik jellem­zője a kommunista ember­nek Barta elvtárs — mondta neki Szűcs Béla, az osztályfőnöke. — De maga tulajdonképpen hú­zódozik az állásfoglalástól is. — Nekem nem kenyerem a kritika — válaszolt Bar­ta József. Vad András, a Szolnok megyei pártbizottság osz­tályvezetője és Bencze Er­nő munkatárs veszi át az üzenetet. Ök jöttek el be­szélgetni a Szolnok megyei pártiskolásokkal. S meg­hallgatni az iskola véle­ményét is róluk. — Most aztán a Szolnok megyeiek nagyon büszkék lesznek, mert ők kaptak elsőnek látogatót. A megye' pártbizottság­ról, a jáirási pártbizottsá­gokról rendszeresen felke­resik a pártiskolát. Az it­teniek is elmennek meg­tudni, hogyan tudják hasz­nosítani az itt tanultakat a végzősök. Nemrégen Szol­nokon is jártak. Itt java­solták a volt hallgatók: jó lenne, ha többet foglalkoz­nának az iskolán a káder- munkával. — A tematikát nem tud­juk bővíteni. Percekkel gazdálkodunk. A 28 téma­kör, amit feldolgozunk minden idővel számol. De a pártról, a szövet­ségi politikáról szóló elő­adásokban és máshol kitér­nek majd erre. Az iskola a gyakorlatra nevel, a gya­korlat kívánalmai szerint. Ahogy Morvái István tanár mondja: — Annak örülünk, ha hallgatóinkból később jó pártmunkások lesznek. A tanulási módszerek is erre szolgálnak. A kecske­méti posta reggelenként ki­hozza a napi újságokat ötven Népszabadság fogy el naponta a száz hallgató között. A reggel ezzel kez­dődik. A tantestület szán­dékosan is kötelezővé tesz néhány érdekesebb újság­cikket. Minden turnusban elhangzik az egyszeri párt­titkár intő példája. Az a ha­tárba indult reggel „poli­tizálni”. Megállt az első brigádnál. Rögtön azzal fo­gadták, mit szól ehhez az eseményhez? Rémhír elv- társak. ne üljenek fel min­dennek — válaszolt a tit­kár. Kezébe nyomták az aznapi Népszabadságot, benne a hírrel. Hát, ezt még ne.n is olvastam — pirult el. Jó segítőtárs a tévé A pártiskolások most a gyarmati rendszerről tanul­nak. Erről adott kitűnő feleletet legutóbb Bognár Károly szemináriumán Kovács László jászapáti hallgató. Az ötös szeminá­riumban Törőcsik János szolnoki papírgyári kom­munistáról mondják, hogy igen tisztán látja az ehhez tartozó tételeket. Közösen hallgatták meg a televízió erről szóló adását is. A te­levízió bevonult az Iskola oktatói segédeszköztárába. Mindent biztosítanak a zavartalan tanuláshoz. A „külvilággal” is érintkez­nek a hallgatók. A kecs­keméti Katona József szín­ház legodaadóbb látogatói a pártiskolások. Legutóbb a Gül baba ottani előadá­sa aratott osztatlan sikert Jól érzik magukat vala­mennyien a Szolnok me­gyeiek is. Két ember pa­naszkodik csupán. Törőcsik János szolnoki és Tamasi József kisűiszállási hallga­tó a Szolnok megyei Nép­lapot hiányolja. Más me­gyék kiadóhivatalai ügye­sen megszervezték, hogy a pártiskolások több példány­ban előfizetik megyei lap­jukat. Szeretnék, ezen a módon is tartani a kapcso­latot az otthonnal. Hiszen az otthoni mun­kára készülnek. Arra, hogy öt hónapi kemény tanulás után a Szolnok megyei pártéletben meglátszódjon majd, nem jártak hiába Kecskeméten. Borzák fajos harca a józan ésszel A

Next

/
Thumbnails
Contents