Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-17 / 40. szám
Világ proletárjai. egyesüljetek! 5ZBIH0K MEBYJEI |A HEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG E5 A MEGYEI TAKÁCS LAPJA XVIL évfolyam, 40. szám. Ara: 50 fillér 1966. február 17„ csütörtök. • -• Ösztöndíjasok A társadalmi ösztöndí.i ^ “ fizetésének rendszere általánosan elterjedt az országban. Tanácsok, vállalatok, termelőszövetkezetek havonta 5—900 forinttal segítik azokat a fiatalokat, akik egyébként családi helyzetüknél fogva nem tudnának tovább tanulni. Nem titok, hogy elsősorban a nagycsaládos fizikai dolgozók gyermekeinek van ilyen lehetőségük felső, illetve középfokon képzett szakemberré válni. A vállalatok, tsz-ek pedig biztosíthatják szakember szükségletüket. A társadalmi ösztöndíj adományozása tehát helyes és hasznos intézkedés. Megyénkben a tanács apparátusában hetvenhárom fiatal tanul társadalmi segítséggel, rajtuk kívül majd negyven pedagógus-jelöltet minisztériumi ösztöndíjjal segítenek. A fent felsoroltak nagyrésze pedagógus, egyrésze orvosi. illetve gyógyszerészeti karon tanul, sokan járnak agrár- egyetemre és jogászok is vannak közöttük. Százegy mezőgazdasági szakember a termelőszövetkezetek ösztöndíjával tanul, az ipari üzemek közül elsősorban a vegyiművek gondoskodik ilymódon a felső- és kö- 'zépfokú szakember után- -pótlásról. • Amikor e cikk adatait gyűjtöttük, egy beszélgetésnek voltunk tanúi. Egy fiatal agronómusnő fordult panasszal az illetékes megyei főelőadóhoz. Férjével az egyik jászsági tsz-ben dolgoztak, ahonnan az asz- szonyt elhelyezték, mivel az elnökkel nem tudtak megegyezni. Ezek után el akartak menni a helységből, ahonnan természetesen csak úgy engedik el őket, ha a férj visszafizeti a tsz által hosszú éveken keresztül fizetett társadalmi ösztöndíjat. A vitában az igazság ezúttal kétségtelenül r hivatalos szervek oldalán van, még akkor is. ha a fiatalokat is érte sérelem. Inkább arra a tünetre szeretnénk figyelmeztetni, amit ez a vita tükrözött és aminek az az összegezése, hogy a fiatal gyakornokok igénye sokszor túllépi a lehetőségeket, hogy ha valami baj van, akkor szeretnének elfelejtkezni arról, honnan is kapták a lehetőséget arra, hogy tanuljanak. A társadalmi ösztöndíjasok egy része sajnos nem veszi elég komolyan a tanulást. A hetvenhárom tanácsi ösztöndíjas tanulmányi átlaga 3,3. Ez pedig alacsony. Átnézve a feljegyzéseket. megállapíthatjuk: igen sok az utóvizsgás, a vizsgahalasztásos, sőt évismétléses is akad nem egy. Röviden: a fiatalok egy része nem érzi annak felelősségét, mit jelent öt éven keresztül jelentős segítséget élvezni a társadalomtól. Nyilvánvaló, hogy munkájuk értéke nem azonos a kitűnő vagy jó tanuló hallgatókéval, bár ac utóbbiakra is van nem agy örvendetes példa, A jászsági agronómus házaspár esete sem elszigetelt jelenség, öt év alatt •örténhet változás egy ember, de egy közület életében is. Éppen most van a megyei tanács művelődésügyi osztályán egy újszá- szi pedagógusnő kérelme, akinek a vőlegénye Pécsett bányamérnök. Oda akar költözni, ez emberileg érthető. Igenám, de mi lesz a társadalmi ösztöndíjjal? Ennek visszafizetését kérni ilyen esetben nem lenne helyes. A megoldást úgy keresik meg, hogy a másik megye enged át — a lehetőség szerint — egy másik társadalmi ösztöndíjast az oda távozott helyére. Előfordul olyasmi, hogy a szerződésben lekötött állás megszűnik, illetve nem az adott időpontban szabadul fel. Ez akkor fordul elő, ha például rossz előmenetel miatt valaki egy évet veszített tanulmányaiban, vagy egyéb objektív gazdasági tényezők játszanak közre. Ilyenkor nem könnyű igazságot tenni. Egy kisújszállási ösztöndíjas fiatal orvossal fordult elő nemrégen ilyen eset, nem ment nyugdíjba az, akinek helyére kellett volna lépnie. A megoldás: kórházi gyakornokká nevezték ki. És megszerzi a nagyon fontos. gyakorlatot a körzeti orvosi munkához. I I ogyan foglalkoznak az ** ösztöndíjasokkal? A megyei tanács ösztöndíjasait évente kétszer összehívják, megbeszélik velük tanulmányi eredményeiket, problémáikat. A járási és a községi tanácsok esetében ez már esetleges, a termelőszövetkezeteknél pedig ritka az ilyen szervezett találkozás, mint a fehér holló. Pedig valahol itt van a megoldás kulcsa. Társadalmi úton kellene nem évente kétszer, hanem többször is felkeresni ezeket a fiatalokat, biztatni, ha kell korholni őket. Beszámolni a tsz, a vállalat, a tanács helyzetéről, tudja azt, hogy mi újság ott, ahová jön. A tanácsoknál, üzemeknél egy-egy hónapos nyári gyakorlaton vesz részt az ösztöndíjasok túlnyomó többsége. Ezt a tsz-eknél is általánosítani kell. Biztosan akad mindenütt egy-két aktíva, áld ezt megoldhatná. Van olyan hallgató, aki önszántából megy el a patronáló szervhez beszámolni életéről, sajnos ez a ritkább eset, de éppen ezt kellene rendszeressé tenniA társadalmi ösztöndíj ** hatalmas lendítő erő lehet. De csakis akkor, ha párosul az adományozók részéről a szüntelen törődéssel, a hallgató tanulmányi eredményének, jellemfejlődésének figyelemmel kisérésével. A hallgató részéről pedig mélységes lelkiismeretességgel végzett munka, szerény emberi magatartás a mércéje az ösztöndíj kiérdemlésének. Ök már felnőtt, önálló embereknek számítanak, a felelősségtudatot, a patronáló üzem, tsz vagy állami szerv iránti feltétlen hűséget joggal várják el tőlük leendő munkatársai, professzorai, szülei, végső fokon a nép, amelynek pénzéből az egyetem, főiskola padjaiban ülhetnek. — ht — Vetik a borsót a jászsági homokon A Jászság melegebb homokos földjein megkezdték a zöldborsó vetését. A felszikkadt, s előkészített talajon hétfőn a jászszentand- rási Haladás Tsz tagjai láttak munkához. A korai — primőrnek szánt — fajtából tegnap estig 50 holdon tették földbe a magot. Szerdán a jászfelsőszentgyörgyi Egyetértés Tsz-ben is megindultak a vetőgépek. Itt is borsót vetettek. A kertészkedő szövetkezetekben már fejlődnek a palánták. Szorgos munka folyik a jászágói Kókai, a jászfény szarui Béke és jász- felsőszentgyörgyi Egyetértés Tsz palántanevelőiben. A jászfényszarui Béke Tsz- ben különösen a paprikapalánták díszlenek. A szövetkezetiek 300 hollandi ágyat készítettek elő a paprikának. Több mint százeaer áj lakás hétmiliiúrd forint taturooásohra, fetú titánokra A Minisztertanács tanácsszervek osztályán összegezték a vidéki városok fejlesztésének elmúlt öt évi eredményeit. A felmérés adataiból kitűnik, hogy a második ötéves terv időszakában — nem végleges adatok szerint — több mint 9 milliárd 900 millió forintos költséggel csaknem 54 és félezer állami lakást építettek a megyei és a járási jogú városokban. Még így is valamivel kevesebb- mint 1200 új otthon átadásával adós maradt az építőipar, a beruházási ösz- szeg viszont körülbelül 64 millió forinttal haladta meg az előirányzatot. Ezzel egyidejűleg magánerőből kevés híján 52 600 lakással gyarapodtak vidéki városaink. A tanácsok a legtöbb helyen jelentős összegeket fordítottak az OTP sor- és társasházépítési akKészfii a melegágy a tiszaroffi Aranykalász Tsz kertészetében. Harcban a víz ellen A gyors hóolvadás és az esőzések következtében az ország különböző területein nagy belvizek keletkeztek. A vízügyi dolgozók mindenütt felvették a harcot, s áldozatos küzdelmet folytatnak a belvizek levezetésére. Képünkön: éj jel-nappal működnek a szivattyúk. Megszűnik a téglagyártás idényjellege Az építéstechnológia fejlődése folytán előtérbe kerültek a nagy falazóelemek, középblokkok, panelek és sokan úgy gondolciójának támogatására. Hajdúböszörményben például 1.7, Hajdúszoboszlón 3, Szegeden pedig 7.7 millió forintot költöttek az e célra kijelölt területek közművesítésére A 177 000 állami lakás megóvására, illetve karbantartására és felújítására 2 milliárd 100 millió forint jutott az elmúlt öt évben az illetékes tanácsok rendelkezésére álló összegekből. A vidéki városokban egyébként az elmúlt 15 évben mintegy két és fél milliárd forintot költöttek a tanácsok víz- és csatorna- művek építésére, fejlesztésére. A vízvezetékhálózat bővítésének üteme a fel- szabadulás előtti ötven év átlagának tízszeresére növekedett. Évente átlagosan hétszerte gyorsabb ütemben fejlődik a csatornahálózat, mint 1945. előtt. ták, nincs már szükség téglaiparra. Ezt a szemléletet tükrözte’ az a jelenség is, hogy az utóbbi 10 év alatt megyénk téglaiparának fejlesztésére beruházási hitelkeret jóformán alig jutott. Leállítottak néhány téglagyárat, összevonták a két téglaipari vállalatot, holott a téglaiparral szemben támasztott igény nem csökkent. A korszerű falazó elemek, panelek, középblokkok alkalmazásának területe korlátozott. Általában csak ott használható, ahol önálló lakótelep épül. Szolnokon például a Zagyvaparti lakótelep nagy része középblokkos építési technológiával készült. Foghíjbeépítésnél, a panelos építkezés nem valósítható meg. Általában téglát használnak a mezőgazdasági, valamint a családi ház építkezéseknél is. Ezek a körülmények szükségessé tették és teszik a téglaipar helyzetének újbóli felülvizsgálatát, a fejlesztés mértékének és módjának újbóli meghatározását, A téglaipart jelenleg két alapvető probléma foglalkoztatja. Az egyik a technológia nagyfokú korszerűtlensége és ebből következik a másik, az idényszerűség. Megyénk téglagyárainak nagy részében még ma is a téglagyártás hagyományos módszereit alkalmazzák. Az agyagból gyártott nyerstéglát fedett szárítókban, vagy újabban bankettákon (ideiglenes takarással) közel húrom hétig szárítják, utána kézi erővel kemencébe kerül. maid ugyancsak kézi erővel 6—7 nap múlva kiszedik onnan a kész téglát. A szabadban történő szárítás a téglaeyártást az időjárás függvényévé teszi. A természetes szárítás, az avult körkemencék és a sok fizikai munka rendkívül alacsonv termelékenységet eredményez. A nyerstégla szárítása természetes úton csak fagymentes időben képzelhető el. így télen általában szünetel a téglagyártás. Az ÉM Szolnok megyei Tégla és Cserépinari Vállalat 19 kemencéje közül 1964- ben mindössze három üzemelt folyamatosan, A többi kemence összesen 1272 napig állt. 1965- ben az állásidő 1”" nap volt. Az idénvszerűen termelő üzemek helyzete úgy közgazdasági. mint szociális szempontból előnytelen. Az itven üzemek ielentékenv annarátust kénytelenek fenntartani abban az idősíkban js. amikor termelőmunka nem folvik. Az ilyenkor felmerülő bér és igazgatási költség teljes egészében ráfizetésnek minősül. Az idényszerüség szociális hátrányai nyilvánvalóak. A dolgozók egy része éppen a téli időszakban marad kereset nélkül, amikor a legnehezebb a megélhetés. Az idényszerűség megszüntetése érdekében a népgazdaság különböző ágaiban komoly erőfeszítéseket tesznek. A téglaiparban például már az 50-es évek első felében műszárítókat építettek. A műszárítók elterjedését azonban a jelentékeny beruházási költségen felül a magas üzemköltség is gátolta. Megyénkben a kunszentmártoni és karcagi téglagyár rendelkezik mű- szárítóval. A kapacitásnövelő és termelékenység javító beruházásnak két módja vám a meglévő üzem rekonstrukciója vagy új gyár létesítése. Üj gyár létesítése csak ott indokolt, ahol a rekonstrukció lehetősége nem áll fenn. A Szolnok megyei Téglaipari Vállalatnál ezen élv fi gy elembevételével elsősorban rekonstrukcióval kívánják a szükséges terméktöbbletet biztosítani, bár a szárítófelület növelésére biztosított hitelkerettel élve közel egymillió forintot fordítanak Csépán és Tápiógyörgyén új szárítószínek építésére. Rekonstrukciót Kunszent- mártonban és Karcagon terveznek, mindkét helyen műszárítóval és alagútke- mencével. A kunszentmártoni rekonstrukció programját valószínűleg még e hónapban jóváhagyják és az építkezés ez évben megindul. A karcagi rekonstrukció programja átdolgozásra szorul, ezért a korszerűsítés Karcagon csak 1967-re várható. A két rekonstrukció után közel 40 millió darab téglával gyárt többet a megye téglaipara. A modem technológia fő célkitűzése: minimális fizikai erő igénybevételével lerövidíteni a szántási és égetési időket. Ezen cél elérése érdekében mindkét téglagyárunknál új műszá- rító és alagútkemence épül. Az említett beruházások, a karcagi és kunszentmártoni rekonstrukció, valamint a ceglédi csatornaszárító megépítésével három év alatt megközelítően 100 millió forintot ruház be népgazdaságunk megyei téglaipari vállalatunkba. Nem vitás, hogy az elmúir években elmaradt fejlesztést nem lehet máról holnapra pótolni. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy már nem mostoha- gyermek a téglaipar. ür. Kfirthy László
