Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

1966. február 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megaxilárdult a Haza- amentimrei Eaiiatkaláaz Taz (Tudósítónktól) A napokban tartotta zár- számadó közgyűlését a ti- szaszentimrei Ezüstkalász Tsz. Sőti Gyula elnök szá­molt be a gazdaság tavalyi eredményeiről és értékelte a tagok munkáját. A veze­tőség és a tagság összefo­gása révén jó eredménnyel zárták az 1965-ös évet. Az egy munkaegység értéke elérte a 35 forintot. A tagok is elégedettek voltak elért jövedelmük­kel. Márton Gáspár, Ko­vács János 13 000—13 000, Imer Gyula 14 000 forintot kapott. A közgyűlésen részt vett tagok táviratban szolidari­tásukat fejezték ki a hős vietnami népnek és ugyan­csak táviratban tiltakoztak az Amerikai Egyesült Ál­lamok nagykövetségénél a vietnami agresszió miatt. Hopka Ida új felvásárlási cikk a vágógalamb Megyénk földművesszö­vetkezetei tavaly kezdték meg a vágógalamb felvá­sárlásán, amely fontos ha­zai élelmezési és export­cikk. Az idén eddig már több mint 13 ezer galam­bot vettek, legtöbbet a tö­rökszentmiklósi és kisúj­szállási fmsz három-három­ezret, az öcsödi pedig mint­egy kétezret. A tenyésztési kedv nö­velését szolgálja a szerző­déskötéssel járó kedvez­mény, a takarmányjuttatás és a jó felvásárlási ár. A korszerűen felszerelt Habselyem Kötöttárugyár­ban Ízléses női, férfi műse­lyem és nylon fehérnemű készül, amelynek 80 száza­lékát a belföldi szaküzle­tekbe szállítják, 20 száza­lékát exportálják. A terme­lést nagy mértékben fo­kozza a nemrég üzembe helyezett csipke kötőgép. Béremelés a TVM-ben (Tudósítónktól) A kormányrendelet alap­ján bérrendezésre került sor a Tiszamenti Vegyimű­vekben, mely nem keve­sebb, mint ötsZÖzhetvenhat dolgozót érintett, tehát a létszám 61,3 százalékét. A bérek átlagosan 6,9 száza­lékkal emelkedtek. A ren­delkezésre álló keretből 657 ezer forintot a munkás állományba tartozók, 55 500 forintot a művezetők és főművezetők bérének eme­lésére fordítottak. Á gépi munka szerepe a szövetkezeti termelés gazdaságosságában Hozzászólás Borsos János cikkéhez A Néplap január 16-i számában „A gépi munka szerepe a szövetkezeti ter­melés gazdaságosságában" címmel megjelent cikkhez szeretnék hozzászólni. — Nem vitának szánom, csu­pán tényekkel kívánom cá­folni a szerző egy-két meg­állapítását A félreértés el­kerülése végett, nem téte­lezek fel rosszindulatot részéről. „A gépállomány összeté­telét vizsgálva — írja a cikk írója — megállapít­ható, hogy az üzemek erő­? 'épállományának körűibe, ül 50 százaléka nyolc év­nél hosszabb idő óta üze­melő, korszerűtlen géptí­pusokból ált A rendsze­res selejtezés elmaradása miatt, az öt termelőszövet­kezet gépállománya rend­kívül sok típusból tevődik össze.” Továbbá: ,,össze ha­sonlítva a megyei állami gazdaságok gépparkjával szembetűnően mutatja, hogy amíg a szövetkezetek összes gépi vonóerejének 32 százaléka izzófejes trak­tor (G—35, DR—50, R 20—22), addig a Szolnok megyei állami gazdaságok ezeket a típusokat már nem is használják.” A termelőszövetkezetek önálló gépesítésének kez­dete, igen rövid Időre nyú­lik vissza. 1963-ig a leg­jobb tudomásom szerint alig volt néhány termelő­Száz éves gyár­aaáa gond aa üaemlakaioaoknak (Tudósítónktól) Nincs stabil munkahe­lyük — aféle üzemen belü­li vándorok a karbantar­tók. Hol itt, hol ott tűn­nek fel szerszámostáská- jukkai — s gondozásba ve­szik a beteg gépeket — vagy éppen csak megvizs­gálják rendben működ­nek-e. A karbantartók minden Üzemben különös tisztelet­ben állnak. Egyrészt azért mert igen sok függ tőlük: — a tervteljesítéstől kezd­ve a kereseti lehetőségekig befolyásolja a termelést a berendezések állapota, — amiért ők felelősek. Más­részt pedig — s ez is szá­mottevő — az üzemlakato­sok zömben a legtapasztal­tabb, legjobban kvalifikált munkások közül kerülnek ki. A szolnoki járműjavító, ban e szakma fontossága talán még számottevőbb, mint más vállalatnál. Több mint százesztendős már ez a vasúti nagyüzem — s a géppark és berendezés ál­lomány jórésze nem sok­kal fiatalabb ennél. Bár kétségtelen, hogy az utóbbi években — a népgazdaság erejéhez képest nagymér­tékű „fiatalítás” vette kez­detét. Nos az üzemlakatosok érdeme, hogy tavaly a géppark előrehaladott ko­ra ellenére is sikerült csökkenteni a hibákból eredő gépállást az előző esztendőkhöz képest. Ugyancsak az elmúlt éri számvetés — mely most készül — bizonyítja, hogy a karbantartó dolgozóinak, mintegy 75 százaléka, az­az 15 brigád küzdött a szo­cialista címért s az értéke­lés szerint tizenegy megfe­lelt a kívánalmaknak. Érdemes néhány példát ía felsorolni érdemeik kö­zül. Többék között az üzemlakatosoknak is ré­szük volt abban, hogy több mint húsz ipari beruházás készült el az elmúlt év­ben a termelés korszerűsí­tése érdekében mintegy 2 200 000 forint értékben. Ugyanilyen jelentős a ré­gebbi berendezések ápolá­sa. A „tervszerű megelőző karbantartás” keretében 2,1 millió forintot hasznosítot­tak — 40 különféle beteg gépet tettek használhatóvá eközben. Az idei feladatok sem kisebbek. 1966-ban is két­millió körüli összeget irá­nyoztak élő a gépi beren­dezések felújítására, s a beruházási volumen sem ígérkezik kisebbnek. A karbantartók ismerik a tervet — s természetesen meg is valósítják. Már idá­ig 14 brigád újította fel szerződését a szocialista brigádmozgalom keretében — sőt egy új társaság, Ju­hász István lakatosbrigádja is elhatározta, hogy meg­próbálják megszerezni a megtisztelő címet. Jó talaja van — és igen hasznos ez a mozgalom, különösen ami a tanulási részét illeti. Az üzemlaka­tosoknak ugyanis — a gya­rapodó új gépek, moder­nebb berendezések növeke­dése arányában — kell fo­kozniuk szakmai ismeretei­ket, műszaki műveltségü­ket. Az 50—60 éves vagy még idősebb gépek egysze­rű mechanizmusának isme­rete már egyre kevésbé fe­lel meg a modern gomb­nyomásra működő gépek térhódítása idején. Reméljük, csakúgy, mint az elmúlt évben, az idén is eleget tesznek a brigád­szerződésben vállalt köte­lességüknek. A. B. Mit mutat a takarékkönyv ? A kengyeli Dózsa Tsz pártszervezete és Igazgató­sága nagy gondot fordít a munkaverseny szervezésé­re. Amíg 1964-ben 40, ta­valy már háromszázhuszon­három szövetkezeti tag ve­télkedett a magasabb hoza­mok eléréséért. A legjob­bak jutalmazására 29 300 forintot szavaztak meg. Az állattenyésztésben a magasabb hozamokat, az elhullás csökkentését, a belső rendet és a takaré­kosabb takarmányozást tűz­ték célul Az első három brigádot '2000, 1500, illetve 1000 forinttal jutalmazták. A műhelyekben munka­csapatonként a fogptosok, traktorosok és a kombáj- nosok között egyének kö­zött szervezték meg a ver­senyt. Nagy István 649, Csikós József 6X8 hold ga­bonát takarított be Szk—4- es gépéveL Nachtigál Ká­roly 478 hold gabonát vá­gott le és csépelt eL A legtöbb kukoricát, cu­korrépát termelők részére 1000, 800 és 600 forint ju­talmat tűztek ki. Balló László 328, Szőke Lőrinc 302 és Fejes Ferenc 286 má­zsás cukorrépa átlagter­mést takarított be. A kuko­ricatermelők között Gonda János, Kontos János és Cziráki János a sorrend. .Gonda János például 57 mázsa csöveskukoricát tört le holdanként A napokban a zárszám­adó közgyűléseken értékel­ték a verseny végeredmé­nyét. A legjobb eredményt elért gazdák takarékbetét­könyvben kapták meg az őket megillető jutalmakat. A tavalyi tapasztalatok alapján az idén ismét ver­senyre lépnek a kengyeli Dózsa Tsz tagjai. szövetkezet még országosan is, amely önálló géppark­kal rendelkezett. A tsz-ek gépesítése még ma sem ál­talános, hiszen gépállomá­sok még részben, vagy egészében kielégítik a gé­pi munka igényeket. — A karcagi szövetkezetek 1963 előtt — a Lenin Tsz-t ki­véve — alig rendelkeztek erőgépekkel. Miből adódik mégis ez a rossz gépösszetétel? Ab­ból, hogy 1963 tavaszán a gépállomás gépeit átvettük. A Karcagi Gépállomást az elsők között hozták létre, Így a gépparkja is a cikk­ben vázolt elavult gépek­ből tevődött össze. Felve­tődhet a kérdés, akkor miért vettük át? Azért, mert a termelést tovább kellett folytatni a rendelkezésre álló gé­pekkel. Nem azért tartják a szö­vetkezetek ezeket a gépe­ket, mert nem tudják, hogy az új, korszerű gépek üze­meltetése, fenntartása nem olcsóbb, hanem azért, mert jobb híján ezekkel kell dolgozni. E tényekből kiindulva nem lehetett és még ma sem lehet kiselejtezni olyan gépeket — főleg szán­tó erőgépeket — amelyek pótlásáról éppen az elosz­tás miatt nem lehet meg­felelően gondoskodni. Igen súlyos problémájú^ ez a termelőszövetkezeteknek, szemben az állami gazda­ságokkal. (Lásd: megyei keret elosztása.) A cikknek az a része, amely azzal foglalkozik, hogy az öt termelőszövet­kezet közül csak a Lenin Tsz gondoskodott a gének technikai és műszaki álla­potának fenntartásáról, — csak annviban helriálló. hoffv csak a T erin Tsz ren­delkezett önálló géppark­kal. A cikk szerint 1963 vé­gén az erőgépek átlagos állapota körülbelül 42 szá­zalék volt, 1964. év végére pedig 60 százalékos érté­ket ért el. Ha ez így len­ne — nem tudom miből állapította meg — akkor a gépállomások korszerűbben felszerelt műhelyeiben való javítást lebecsülnénk. Véleményem szerint, nem voltak és ma sin­csenek elhanyagolva a gépek, mint ahogyan azt a cikk tartalmazza. Azt olvashat­juk továbbá, hogy a gépe­ket nagy költséggel kell felűiítanl a gépek beszer­zési árának mintegy 33 százalékának megfelelő összeggel szemben a hely­beli állami gazdaság 14—16 százalékát kitevő összegé­vel. Tudni kell, hogy a ter­melőszövetkezetek használt gépeket vettek át, használt gép áron, az állami gazda­ság pedig új gépeket új áron vásárolt. Ezen egysze­rű oknál fogva a javítási összeg százalékos összeha­sonlítása helytelen, éppen a beszerzési árakhoz vi­szonyítva. Azt nem állí­tom, hogy idősebb erőgépet nem terheli nagyobb fel­újítási költség, de éppen ezen a helyen az ilyen ösz- szehasonlítás a vizsgálat számára kedvező számokat adott ugyan, de nem hasz­nálhatók összehasonlítási alapnak; A termelőszövetkezetek gépi felújításaikat a gép­állomással végeztetik, a jelenleg is érvényben lévő 50 százalékos állami ked­vezménnyel. Ezért, ha van is törekvés a műhelyek lé­tesítésére, korszerűsítésére* nem a főjavítás a cél, ha­nem csak a karbantartás és a folyó javítás a fel­adata. Úgy gondolom, na­gyon lebecsüljük a terme­lőszövetkezeteket, ha azt sem tételezzük fel róluk, hogy az erőgépparkjuk karbantartásáról tudnak gondoskodni. Ha ez így volna, akkor éppen a cikk­ben közölt számokat ta­gadjuk, amelyek ennek el­lenkezőjére engednek kö­vetkeztetni. Ugyanis a be­szerzési ár 33 százalékos ráfordítása egy éves hasz­nálat után történt A géppark műszaki álla­pota mellett szól az a tény is, hogy a szövet­kezetek a rájuk váró fel­adatokat még easel a gépparkkal Is teljesíteni tudták. Az alkatrészellátás, a központi karbantartó mű­hely kialakítása a gépállo­más feladatához tartozik« A Karcagi AMG pedig ren­delkezik elég nagy mű­hellyel, sőt műhelykocsi­val is. „Az izzófejes trak­torok selejtezésének szük­ségességét minden terme­lőszövetkezet napirenden tartja, de még nem alakult M, hogy milyen traktorok­kal lenne legcélszerűbb pótolni vonóerejüket.” — Nem tudom, hogy Borsos János, a cikk szerzője a többi termelőszövetkezet­ben kitől kérdezte ezt meg, a mi szövetkezetünkben az erre illetékesek nem tud­nak ilyen kérdésről. Kundra József a karcagi November 7. Tsz elnöke Az ismeretlen téesz elnök Tiborka az anyja fia. A család úgy oszlik meg ugyanis, hogy Zsuzsika az apué, Ti borim pedig az anyué. Vagyishogy anyás nagyon. Nincs ebből semmi baj. Sőt Tiborkának csak jó származik belőle, mert amikor anyukája járja a lakásokat, a kapupénzt be­szedni, a csapokat vizsgál­ni, Tiborka mindig vele csoszog És ez olyan érde­kes. — Három lépcső­házban, ötvennégy család lakik abban a nagy állami bérházban Szolnokon, ahol a Tiborka anyukája a ház­felügyelő. És Tiborka almát majszolgatva, süteményt morzsolgatva a kezében me­het végig édesanyja után. Zsuzsi nem teheti meg ugyanezt az apukájával. Apuka szerelő. Jó olajos szagú, kék ruhában jár, meg pufajkában és ez a felnőtteknek való játék te érdekes lehet. De Zsuzsit apu sohase vitte még ma­gával a gyárba, pedig ő már annyiszor megmondta neki Apu különben reggel elmegy és cspk ebéd után jön haza jóval. Ilyenkor Zsuzsi is oda van az ő dologzójában, mármint az iskolában. Napközben anyukából meg Tiborkából áll a csa­lád. Anyukának van is elég baja főzéssel, mosással, va­salással. És hát Tiborka is két éves még csak. D? olyan erős, pufók gyerek, gurul az egészségtől. Az ember el se hinné, hogy beteg is tud lenni Pedig most jött vissza a kórház­ból — meséli anyuka. Hanem hogy Tiborka ki­jutott a kórházba! Anyu­kának még most is szagga­tottá lesz a beszédje az iz­galomtól, ha felidézi. — Egyik pillanatról a másikra olyan rosszul lett a gyerek. Ájuldozni kez­dett... Te jó ég... Mi van a szentemmel?l Mit csinál­jak most már... hová sza­ladjak... Telefon nincs, mire a postára érnék... vagy az SZTK-ba... Kapom fel a gyereket... Szaladok ki vele az utcára... Taxi se jár erre... Busz se indul mos­tan... Integetek kocsik után. de csak suhannak, szágul­danak... Végre lefékez egy... Mi baj van? — azt mondja... A kórházba! — kiáltok rá.,„ Tiborka csodálkozó szemű, nagyon jó étvágyú kis em­berke. Mindig eszeget vala­mit. így kíséri anyukát la­kásról lakásra, ajtótól aj­tóig. Anyuka pedig viszi az esetet, a történetet család­tól családig. — Hát, hallják, nekem tán még az eszem se. a szí­vem se volt akkor a helyén. Annak a jó embernek nem is emlékszem, megköszön­tem-e. Azt se tudom, lei volt. Valami tsz-elnök, azt vallotta. És sajnálkozva utána teszi még: — Csak legalább a nevét ismerném, vagy azt tud­nám, honnan jött ez a jó ember. TsS-elnök. Hát sok van ilyen, most meg se tu­dom köszönni neki. Három lépcsőházban, öt­vennégy család körében a szolnoki városi lakosok kö­zött legenda nőtt már az ismeretlen tsz-elnök köré. Lehet, hogy életet mentett. Az eset olyan sokszor ke­rül szóba a családban, a családokban, hogy Tiborka is próbálgatja már: — Tyées elnök... tyées elnök — erőlködik vele. KI lehetett a segélynyúj­tó? Mindegy. Egy ember. Egy jó ember a hasonló sokezer, millió közül. — bőrrák —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents