Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-05 / 30. szám
19M. február S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Amíg egy autószerviz {elépül... Miért adunk állami támogatást? A termelőszöv. építk., gétvj beruház. 800 millió Ft A gyenge termelőszöv. támogatására 700 málló Ft Gépállomási díjkedvezmény és tsz-eknek átadandó gépáll.-i gépek javítására 870 millió Ft Talajjavításra és talajvédelemre 480 millió Ft Üt- és távvezeték építésre 320 millió Ft Az állattenyésztés állami támogatására 410 millió Ft Rét- és legelőgazdálkodásra 120 millió Ft Fásításra, erdőfelújításra 170 millió Ft Vetőmagra 190 millió Ft Szakember átcsoportosításra és tanfolyami célokra 110 millió Ft Arról, hogy Szolnokon felépül a KPM Autófenntartóipari Tröszt új szerviz állomása, a Vasvári Pál és a Százados út találkozásánál, két évvel ezelőtt adtunk először hírt. A beruházás programtervezése 1963 novemberében elkészült, de a jóváhagyás majdnem két évig elhúzódott. Ezt, mint legutóbb értesültünk, az okozta, hogy a terveken változtatni kellett, pontosabban szólva az eredeti költségelőrányzatot a tervező több millió forinttal túllépte. A tervváltoztatásokat, a költségnövekedést az illetékes szerveknek (tervhivatal, Közlekedés éa Postaügyi Minisztérium) újból felül kellett vizsgálni, majd ahhoz hozzájárulnia, azaz jóváhagyni a beruházást. A végleges program 1965. januárjában jutott el a megyei beruházási bankhoz azzal, hogy a kivitelezés még abban az évben megkezdődik és az Idén, novemberben átadják a szervizállomást Es a határidő is megváltozott Ez az elképzelés sem valósult meg annál is inkább, mivel a beruházáshoz az Országos Tervhivatal és a közlekedési tárca csak 1965 szeptember 21-én adta végleges beleegyezését. A határidők már e szerint módosultak: a kivitelezés 1966 áprilisában kezdődik, a próbaüzemre jövő év novemberében kerül sor ha... Ha a beruházást megfelelően készítették volna elő. Igaz, hogy a beruházó még tavaly októberben bi- eonyos részlet-terveket eljuttatott a dokumentációból az építőipari vállalatnak, de az éppen a hiányos tervekre hivatkozva visszaküldte az anyagot. Ezt követően az idén januárban végre a teljes dokumentációhoz hozzájutott az építőipari vállalat, de az ügy szinte változatlanul nesze semmi, fogd mag jól alapon áll — ugyanis a kapacitásra és a kivitelezésre még mindig nincs szerződés. A kivitelező tehát a beruházási munka előkészítését csak önnön jószántából végzi, de anyagot nem rendelhet, sőt igazság szerint hivatalos garanciát aligha vállalhatna azért, hogy a programban előírt Idei 6,5 millió forintot beépíti. Ezzel az aggállyal kerestek fel Szíjj Istvánt, a KPM Autófenntartó Ipari Tröszt beruházási osztályának vezetőjét. 0 azt állítja, hogy 1965. jan. 3-án hivatalosan felszólították a megyei építőipari vállalatot, állítsa össze és küldje el a kapacitás-szerződést aláírás céljából. Sőt, tudomása szerint az építőipari vállalat igazgatója a budapesti épületelemgyárban már anyagmegrendelés ügyében is tárgyalt, ezenfelül bizonyos ésszerűsítési javaslatokat is hozott magával, melyeket éppen most vizsgálnak felül. Nincs kétsége afelől, hogy a beruházás határidőre, sőt valószínű előbb is befejeződik. Egy kockázatos lépés hátrányokkal Meglehet, hogy ez a „jóslat” beválik, azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy ez a beruházás nincs jól előkészítve, ami további rendellenességek forrása lehet, ronthatja a gazdaságosságot Ezt a véleményünket igazolja, hogy a beruházó és a kivitelező — az Építésügyi Minisztérium kollégiumának idevonatkozó határozata alapján — a napokban megállapodást írt alá: annak ellenére, hogy a beruházás előkészítése nem megfelelő, egyfelől az építőipari vállalat teljesíti az idei hat és fél milliót, másfelől a tröszt felszámolja a meglévő hibákat Céljuk, hogy az eddigi mulasztások következtében ne szenvedjen kárt a beruházás, a program betartható legyen. A kapacitás és kivitelezés szerződését egyidejűleg kötik meg a héten. Ebből a kapkodás, a ruhammunka világlik ki. A megyei építőipari vállalat messzemenő jószándékot árult el, lemondott például arról az átfutási időről, melyet a beruházási kóídex biztosít számára a kapacitás és a kivitelezési szerződés megkötése között Vállalta tehát annak a jogi és pénzügyi következményeit, hogy hibás dokumentáció esetén (ami a gyakorlatban sűrűn előfordul) nem élhet kifogással. Vagyis az ebből következő határidő eltolódás miatti költségterhei (például kötbér) is viseli. Kockázatos lépés ez, amit szerintünk a beruházó nem érdemelt ki. Fábián Péter Az elmúlt években kevés szó esett az állami támogatásokról, ezért sokan csodálkozva olvasták, hogy az állam a tüzelőanyagokra és a városi — különösen a budapesti — helyi közlekedésre mintegy 2 milliárd forint összegű támogatást folyósít. Emellett az állam még sokféle címen és módon ad pénzügyi támogatást: egyes üzemek működéséhez, bizonyos tevékenységek elvégzéséhez, a központilag kialakított termelői árak, vagy fogyasztói árak adott színvonalának fenntartásához. így például támogatást nyújt azoknak az új vállalatoknak, új üzemegységeknek, amelyeknél a próbaüzemeltetés a vállalat, vagy az üzem hibáján kívül többletköltségekkel jár (munkások betanulása idején alacsonyabb teljesítés, átmenetileg magasabb selejt, illetve nagyobb anyagfelhasználás stb.). Ilyen átmeneti jellegű többletköltségek fedezésére 1966-ban mintegy 85 millió forint összegű állami támogatást folyósítunk. Mire kap a mezős* űzd a *ág ? Az utóbbi hetekben közismertté vált: a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelését főleg az tette szükségessé, hogy a mezőgazdasági üzemek az 1966 január elseje előtti árszínvonal miatt többségükben nem tudták biztosítani az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi feltételeit, az elhasználódott termelési eszközök pótlásához szükséges pénzügyi alapot. Ezért a termelőszövetkezetek gyakran hitelek felvételére és — különféle jogcímeken — állami támogatásra szorultak. Az 1966. január 1-ével életbelépő felvásárlási áremelések jelentősen elősegítik a mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztését, éa fontos lépést jelentenek a közgazdaságilag megalapozott árarányok kialakításához. Egy ideig azonban még az új mező- gazdasági árszínvonal mellett is szükség van a központilag nyújtott anyagi támogatásira. A termelő- szövetkezetek részére 1966 évben nyújtandó állami támogatások összege meghaladja a 4,6 milliárd forintot. Ez az érték a következő főbb tételekből áll: Gyakran ipar-, termelésvagy fogyasztáspolitikai okokból egyes termékek termelői, vagy fogyasztói árat oly módon állapítják meg, hogy az állami támogatást — vagy ahogy mondani szokták —, árkiegészítést tesz indokolttá. Az ár- kiegészítések formájában adott állami támogatás sokszor nemcsak a közvetlen támogatást élvező ágazat, hanem közvetetten más ágazat támogatását is jelenti. Az ipar például a nitrogénműtrágya és a szuperfoszfát termelés elősegítésére csaknem 990 millió forint árkiegészítést kap, ami közvetetten a mezőgazdaság támogatását ifl jelenti. A lakosság sokszor nem is sejti, hogy az áltaia megvásárolt egyes termékek, vagy az általa élvezett szolgáltatások mennyi közvetlen állami támogatást tartalmaznak. Így például a háztartási mosógép és centrifuga termelés elősegítésére ez évben 85 millió tori mos állami támogatást kap az ipar. A távfűtésre ez évben az állam 90 millió forint, a gázgyártásra több mint 100 millió forint árkiegészítés áll rendelkezésre. A nyitva felejtett, vagy csepegő vízcsapok okozta többlet-vízfelhasználás és az érvényes vízdíjaknál magasabb önköltség miatt az állam a lakossági vízszolgáltatáshoz ez évben 75 millió forint támogatást ad. A mozik részére 1966-ban 102 millió forint, a színházak részére pedig több mint 150 millió forint állami támogatást biztosítunk. Minden mozilátogató minden alkalommal több mint egy forintos állami támogatást élvez. Az egyes színházlátogatók által esetenként élvezett állami támogatás színházanként különböző: Állami Operaháznál 38 forint, a Nemzeti Színháznál 36 forint, a Szegedi Nemzeti Színháznál 30 forint, a Pécsi Nemzeti Színháznál 33 forint, a többi vidéki színháznál 20 forint körül alakul. Az 1966. február 1-én életbelépő fogyasztói árváltozásokról saóló kormánynyilatkozat leszögezte, hogy a kenyér, liszt, tej stb. fogyasztói ára változatlan marad. E fogyasztói árak jelenlegi színvonalának fenntartása számos terméknél csak jelentős összegű állami támogatással lehetséges. Az élelmezési iparnak a tejfelvásárlásra és feldolgozásra adott állami támogatás például 890 millió forint, a liszttel kapcsolatos állami támogatás pedig több mint 380 millió forint, A eélt csökkenteni a támogatóét A gazdálkodó egységek (vállalatok, termelőszövetkezetek) és állami támogatást élvező különböző intézmények (színházak, mozik, népművelési intézmények stb.) a gazdálkodás jobb megszervezésével, a költségekkel való ésszerű takarékossággal, a minőség javításával (ez áll a kulturális intézményekre is) sóikat tehetnek az állami támogatás csökkentése érdekében. Helyes a kormány törekvése: ahol csak arra lehetőség van, fokozatosan olyan helyzetet teremtsünk, hogy az adott termékkel, vagy szolgáltatással kapcsolatos költségek ne egész társadalmunkat, hanem az adott termék« •.’agy szolgáltatás igénybevevőjét terheljék. Az állami támogatás csökkentése révén megtakarított pénzeszközök lehetővé taszik, hogy nagyobb összegeket fordíthassunk más területek, termékek fejlesztésére, a központi célkitűzések megvalósítására, mindenekelőtt az életszínvonal emelésére. Ezért kívánatos, ha a jövőben a dolgozók támogatását igényelve igyekszünk az állami támogatás mértékét a legszükségesebb szintre csökkenteni, vagy megszüntetni. E. T. Az öosödl Vegyesipari Ktsr lakatos részlegében Csikasz Pál I. éves Iparitanuló szerszámnyeleket esztergál fából Aki oklevél nélkül tanít Szentimrei történet Fesztelen jókedvvel lép be az ajtón, alighogy felhangzott a folyosón az óra végét jelző csengő hangja. Sebbel-lobbal lepakolja az osztálykönyvet, igazítja nagy kontyát, arcát pude- rezi, közben beszél. Magabízón dicséri saját osztályát, ott eredményesebb, könnyebb volt a Toldi XI. énekét tárgyalni, mint ebben a másikban, ahol most helyettesített. Az asztaloknál üldögélő kollégái a naplókat lapozgatják, hallagtiák szapora beszédű kartársnőjüket, anélkül azonban, hogy megjegyzést tennének szavaira. Mikor néhány perccel később az igazgató irodájában ülünk, s életéről, munkájáról faggatom, eltűnik magabiztossága, tétován babrálja a terítő rojtjait. Hat hónap múlva itt kell hagynia a pedagó- fusi pályát — Nem is tudom, hogy történt... örültem, hogy közepes érettségivel felvettek a főiskolára levelező hallgatónak. Emlékszem, az utcán figyeltem a szembejövő embereket, vajon ész- reveszik-e a boldogságomat? Aztán elteltek az őszi hónapok, s mire észbekaptam, már itt voltak a félévi vizsgák. Hét tárgyból kellett kollokválni de négyből kirúgtak. így kezdődött... — Nem tanult eleget? — De, — kapja fel a fejét és csibészes, bűntudatos mosolyra nyílik a szája. — Csakhogy magoltam, és ráadásul csak a vizsgaidőszakban. Mire bekerültem a vizsgára, összezavarodott bennem az anyag, nem tudtam felidézni, melyik tételről hol olvastam. A lényeg, a logikai váz elsikkadt tanulás közben. — Az utóvizsgák sem sikerültek? — Év ismétlésre buktam, nem is mellettem uv-re — kapja fel a fejét hirtelen. Dac és elszántság van a tekintetében az első pillanatra, aztán enyhültebb, megbánó hangon folytatja: — Szégyelltem magam miatta, nem akartam újra kezdeni. Azt hittem, így is taníthatok... Pedig az igazgató elvtárs, a kollégák folyton sarkalltak, hogy intézzem az évismétlési kérelmemet, próbáljam meg újra. Aztán jött a nyár, a vakáció és lassanként csak egy rossz emlék lett Szeged... — ősszel határozatot hoztak, hogy csak képesítéssel rendelkező vagy a tanulást folytató pedagógusok taníthatnak. Erről biztosan tudott... — Persze, csakhogy akkor már késő volt. mire rászántam magam, régen meg,"”,'irdK,t a tanév. — Akkor hát nem taníthat tovább, mihez kezd majd? — Nem tudom, nincs semmi tervem, talán valami irodán™ — vonja meg a vállát Ebben a vállvonásban benne van a könnyelműsége, ami idáig juttatta, de gyerekes této vasága, tanácstalansága is, hogy hová, merre innen? Mert tanítványait szereti, mióta visszaemlékszik mindig pedagógusnak készült, ezt bizonygatja előttem, s hangján hnllik, sírás fojtogatja. Most úgy érzi, késő, minden elveszett. Annakidején nem hallgatott a tapasztaltabb kollégákra, akik tanácsolták neki, tanuljon rendszeresen, s ha valami problémája van. kérdezze meg tőlük. Érettségi után került katedrára, imponált neki, hogv a gyerekek tanár néninek szólítják, s minthogy szerette a gyerekeket, a tanítást, azt képzelte. betölti pedagógusi hivatását. Tanított anélkül, hogv átérezte volna annak fpioiösséffét. Pedig a jő példa ott volt előtte a tontp«+üiotben többen levelező hallgatóként végzik az egyetemet, főiskolát, de rendszeresen foglalkoznak a tananyaggal, olvassák a pedagógiai, didaktikai szakkönyveket, képezik magukat, hogy minél teljesebb emberként tudják betölteni választott hivatásukat. Az iskola vezetősége bízott S. Annában, türelmesek voltak iránta — talán túlságosan is. Beszélgetésünk befejeztével meghallgattam egyik óráját. Éppen orosz óra következett a Vl'b-ben, ahogy azt a folyosón menetközben kiderítette az osztály- könyvből. A létszámjelentés után in mediras rés, rögtön az olvasókönyvet nyittatta ki a gyerekekkel, s a következő pillanatban egy kis nebuló máris kezdte akadozva, izgatottságtól el-elcsukló hangon olvasni a lacekét: Da-ra-goj Szása... Pedig izgatottságra semmi ok nem volt, a tanár néni mosolvogva, kedvesen javítgatta a rossz hanssűlvokat. De... és itt érdemes elgondolkozni. Kis, hatodik osztálvos gyerekekkel, akik különösen nehezen birkóznak még az idegen nyelvvel, nem lehet minden bevezetés, átvezetés nélkül órát kezdeni. Lehet, hogy előtte éppen magyar, vagy tornaórájuk volt, az átváltás időbe kerül. S ezt a néhány percet kell a tanárnak felhasználnia a házi feladat számonkérésére, —■ vagy az előző órai anyag közös felelevenítésére, azután már jöhet az egyéni feleltetés. És valamit a hangsúlyozásról. Egyik alapvető követelmény az orosz nyelv oktatásánál is a jó, a pontos hangsúlyozás. Itt bizony többször előfordult, hogy a „tanár néni” is rossz hangsúlyozással javította tanítványait. Milyen lesz az ilyen módon megszerzett tudása annak a gyereknek? De... ez az óralátogatás is kétségtelenül arról győzött meg, hogy S. Anna csakis maga felelős ezért, hogy el kell hagynia a pedagógus pályát. Nem volt benne elég szorgalom, kitartás a tanuláshoz, s ho- svan lehetne akkor a gyerekek oktatását, nevelését nvueodt lelkiismerettei rábízni? Muraközi Ágcta
