Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-24 / 46. szám

1M8. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 kétarcú falu Jobb kereskedői munkám van szükség Hiánycikk a III. osztályú káré, a bor, az olcsó kolbász — Csorba poharak az italboltban — Éghetetlen pala a TLZÉP-nél Hova tűnt a férfi ing? Cserkeszöllő egyik arca — az öreg falu alacsony házai, régimódi kerítései — a múltat idézi. A másik — az új tanácsháza, a modem kertes családiházak — a jelent, s már ígéri a jö­vendőt. A statisztikusok szerint Szolnok megyében hgt község és egyetlen vá­ros, Szolnok kivételével minden faluban, minden városban évről évre csök­ken a lakosság száma. — Ahová viszont egyre töb­ben költöznek, ahol öt év alatt 25 százalékkal nőtt a lakosság száma, ez Cserke- szöllö. Azt megtudakolni indul­tam útnak: mi vonzza az embereket Cserkeszöllőbe? 0 József Attila utca 6 szám. Három esztendeje, hogy Varga Vendelek Kecske­métről ideköltöztek, ebbe a „kacsalábon forgó kastély­nak” is beillő kertes csa­ládiházba. — Miért jöttünk ide lak­ni? Miért építettünk pont Cserkeszöllőn házat? Ez a feleségem műve. Én nem is tudtam arról, hogy meg­vette a telket. — Az történt ugyanis, hogy én hosszú évek óta sokat szenvedtem a hátge­rincemmel, nyakcsigolyám­mal. Valaki azt ajánlotta töbh mint tíz esztendeje, próbáljam meg a cserke- szöllői vizet. Nagy gyógy- hatása van. Talán ió az én betegségemre is. Ügy hoz­tak ide, de három hét múl­va már szaladni is tudtam. Akkor ajánlották, vegyek a faluban egy telket, részlet­re adják, építsek rajta egy kis víkendházat és minden nyáron eljöhetünk ide. Rá­álltam. Az uram tudta nél­kül mgvettem a telket. Elő­ször haragudott érte, én meg az első évben bevetet­tem a telket krumplival, s már akkor megjött az ára. — Először csak víkend­házat akartunk, de a fele­ségemmel nem lehetett bír­ni. Még ezt, még azt, s ez lett belőle. S ezt az „ez lett belőle”-t úgy mondja Varga Vendel, mint az az ember, aki na­gyon büszke az otthonára, a kertjére, azokra az ég felé törő fenyőfákra, me­lyeket oly nagy féltéssel gondoz. — Igen minket a fürdő hozott ide, s velünk együtt másokat is. Csak az a baj, hogy akiknek kellene, ke­veset törődnek ezzel a für­dővel. Nem gondozzák elég­gé. Arra sem ügyelnek, hogy a forró forrásvizet mindig kellő hőmérsékletre hűtsék. Mi mindennapos vendégek vagyunk a fürdőben, látjuk, hogy az ország minden te­rületéről, de még külföld­ről is sokan járnak ide Tudja-e, ha ügyesen vezet­nék ezt a strandot, milyen jövedelmet hozhatna? Az ellátásról ne is beszéljünk. Egyetlen kisvendéglő van itt. Ha rajtam múlna... — Mit tenne Vendel bácsi’ — Először is téliesíteném a fürdőt. Hadd járjanak ide télen is a fürdőzők. Sok pénzbe kerülne? Igaz, de megérné. És ha szállodát nem is, de egy kempinget lehetne csinálni. A földmű­vé sszövetkezetnek meg na­gyobb vendéglőt, zenés presszót kellene itt létesí­tenie. Aztán itt van a ter­melőszövetkezet. Jó bora van, de borkóstoló nincs a faluban. Pedig hát az aki ide jön, szívesen megkóstol­ná a jó bort is. Kardos Istvánék Gyalu- pusztáról költöztek a köz­ségbe. Miért? A házigazda szerint: — Cserkeszöllőnek jövője van. Itt a fürdő. Jól gaz­dálkodik a termelőszövet­kezet. Meg aztán nekünk három gyermekünk van. Az itteni iskola jól felszerelt, képzett pedagógusok taníta­nak. Csak többet tanulhat­nak itt a gyerekeink, mint a tanyai iskolában. — Ön hol dolgozik? — Én? A kunszentmárto­ni Zalka Máté Tsz szőlésze­tében. Ide nem messzire. ICét éve építettük ezt a há­zat OTP-hitellel, s nem bántuk meg, hogy így csele­kedtünk. Asszonyok beszélgetnek az egyik utcasarkon. Mióta laknak itt? — Én itt születtem a szőlőben — válaszol az egyik nagykendős. — Régen volt. Akkor még nem így nézett ki a falu. Aztán a szőlőből beköltöztünk a községbe. — Mi tanyáról jöttünk — szól a másik. — Jobb itt? — Jobb. Tudja, itt mi asszonyok is tudunk pénzt keresni. Nyáron kiadjuk a lakószobákat a fizetővendég szolgálatnak. Jól fizetnek értük. Vendég annyi van, hogy csak győzzük ellátni őket. Ez a falu annak az áldott gyógyvíznek köszön­heti, hogy lassan világhírű lesz. 0 Juhász István a községi tanács megbízott vb-elnöke. Vele a falu gyors fejlődésé­ről, a falu jövőjéről be­szélgettem. — Elég sok gondot okoz ez nekünk, bár örülünk an­nak, hogy sokan költöznek ide. Az utóbbi négy év alatt 36 ház épült. Huszonöt most készül el a tavasszal. Nem­rég nyitottunk egy új utcát, Arany Jánosról neveztük el. Sajnos, a községfejlesztési Az állami építőipari vál­lalatoknál végrehajtott bér. intézkedések következtében a művezetők alapbére át­lagosan havi 150—200 fo­rinttal emelkedett. Ezzel szemben a tanácsi építő­iparban a termelés közvet­len irányítóinak fizetés­emelésére átlagosan 30 fo­rint jutott. Ez a nagy bérkülönbség rossz hangulatot keltett a tanácsi építőipar műveze­tői között. Nem kell mesz- szemenő következtetéseket levonni, elég ha megem­lítjük azt, hogy egy jó munkairányító kiválása az ÉPSZER-től nemcsak tíz vagy húszezer forint vesz­teséget okozott volna. A megyei tanács illeté­kesei az építő vállalatok vezetőinek tiltakozására Mikor megtudtam, hogy ' a kunmadarasi gyermekfar­sangon minden jelmezéit jutalmat adtak, szárnyaló képzeletem azonnal egy utópia megírásának áb- ránd-fellegei közé emelt. Elhatároztam, hogy regényt írok egy vállalat dolgozói­ról. akik olyan jól dolgoz­nak, hogy mindnyájan ju­talmat kapnak. Minthogy azonban szeretem a dolgo­kat fejlődésükben ábrázol­ni, úgy gondoltam, azt is meg kell írnom, honnan és ; hogyan jutottak idáig j Hogy honnan, az könnyű dolog. Ma nincs olyan vál­lalat, ahol minden dolgozó jutalmat kapna. Igenám, de hogyan lehet oda eljut­ni, hogy mindenki kaptár* alapunk nem elég arra, hogy mindent egyszerre va­lósítsunk meg. Négy utcá­ban még nincs jár­da, nincs villany. Pe­dig az emberek sürgetilt. A vízről nem is beszélve, hisz az új házak már ki­vétel nélkül mind komfor­tosnak épültek. — Mit tesznek azért, hogy az igények valaho­gyan kielégüljenek? — A külterület fejlesz­tésére nincs lehetőségünk. Így például a Bodnár és Forrás dűlőkben az embe­rek a saját pénzükből épí­tettek 900 folyóméter•_ vil­lanyhálózatot. Mi a kofából 960 ezer forintot összegyűj­töttünk három év alatt víz­műre. Ha elkészül, akkor megoldódik a belterület és a fürdő vízellátása. — Mit tudnak a fürdő fejlesztéséről? — Tudomásunk szerint a harmadik ötéves tervben megvalósul a fürdő téliesí- tése. Már nagyon várjuk, hogy elkészüljön. Most a MÉSZÖV arra való hivat­kozással, hogy a nyári hó­napok üzemelése nem ér meg olyan beruházást, amennyibe egy korszerű ét­terem, cukrászda kerülne, így bizony elhanyagolja a vendéglátóipari létesítmé­nyeket. — Véleményem szerint tehát a fürdőnek köszön­hető a község ily gyors fej­lődése? — A fürdőnek és annak, hogy a mi környékünkön jó szőlő terem. Csak jobban ki kellene használni ezeket a természet szülte adottságo­kat. — Egy rúd téliszalámit kérek és azt a darab csá­szárhúst. — Az eladó szép szál szalámival tér vissza és máris játszik a mérleg nyelve a 121-as Csemege boltban. A csomagolóban aztán megkapjuk az árut. Ezzel a próbavásárlás el­ső része be is fejeződött. A kért árut ugyanis nem akarjuk elvinni, csupán ar­ra vagyunk kiváncsiak: ho­gyan mérnek és számolnak a Csemege dolgozói. Dicsé­retükre legyen mondva: hi­bátlanul. Legalábbis ez de­rült ki most az ellenőrző méréskor. A boltban egyébként tisztaság, rend van. Udva­rias a kiszolgálás, vala­mennyi áruféleség árcédu­lával van ellátva, a válasz­ték is elég nagy. Szépség­hiba azonban mégis akad. Már napok óta nem kap­ható III. osztályú kávé, a boltban szeszesitalt fo­gyasztanak, s eltűnt a 20, illetve most már 28 forin­tos kolbász. Az előbbihez hasonló vé­leményt alkothatjuk az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat 1-es önkiszolgáló boltjáról. Sajnos III. osztá­lyú kávé és olcsó kolbász itt sincs. Vajon hova tűn­tek ezek a keresett áruk? A 61-es önkiszolgáló boltban már több hibával találkozunk. Először a tisz­taságról. Valószínű, ritkáb­ban takarítanak, mint a már említett két boltban, mert a kövezet sáros — bár a látogatás még eső előtt történt —, a polco­kon levő áruk rendje sérti a szemet, s nem is min­den polc van feltöltve. Itt már a‘ kúlycsonkítássál is találkozunk. A fél kilo­gramm kockacukor csak 48 deka papírzacskóval együtt, a másik 49. Pörkölt kávé viszont III. osztályú is van. Sőt Fecske cigaretta is, holott, azt az előző két boltban nem találtunk. Miért csak a „maszeknál“ ? A 87-es számú boltban minden rendben. Illetve a FŰSZERT éppen ottlétünk­kor szállította ki a rizst az üzletbe. Háromszor hatvan kilót kaptak — papíron. Ténylegesen azonban a zsák súlyával s az egyik zsákban fél kilóval keve­sebbet A hiány majd két kiló! Ezt a boltosnak kell „behozni” valahogy. Való­színűleg úgy, hogy keve­sebbet mér a vásárlóknak, különben ő fizet rá. S hogy a vevő károsodik, ez úgy látszik mellékes szem­pont! Jelen esetben már az áru kiszállításánál van probléma. Ebben a boltban és a 81-es önkiszolgáló boltban egyaránt hiánycikk a III. osztályú kávé, a palacko­zott bor. Sőt ezen utóbbi üzletben dobozos sajtból mindössze háromféle kap­ható. Az egyik sarokban fonnyadt silány almák szomorkodnak egy ládában. Kilóját 5,80-ért adják. Ki veszd meg? Senki! A vágóhíd szállított töl­telékárut amikor ott tar­tózkodtunk. Ezúton hívjuk fel a vállalat figyelmét: jó lenne, ha a YA 37—98 rendszámú ponyvás teher­autót lepedővel is e'látnák, mert a húst is csak úgy feldobva a kocsi platójára, letakaratlanul szállították. A boltban egyébként ja­nuár eleje óta rossz a hű­tőszekrény, árcédula szinte egyetlen polcon sincs, Csak érdekesség kedvé­ért említjük: megnéztük Hangodi Ferencné vegyes­boltját is a Rákóczi úton. A kicsiny helyiség ellenére bő áruválasztékkal várja vásárlóit. Dobozossajtból vagy tízféle, ömlesztett is három-négy volt kapható. Friss zöldség áll a ládá­ban. Csoda-e, ha a vevők inkább itt vásárolnak, mint a két utcával lejjebb levő önkiszolgáló boltban? A húsholtokban minden rendben Itt is, ott is hallani: zsí­rosabb lett a hús. Az ol­csóbb szalonnát rajta hagy­ják a húson. Elhangzik olyan panasz is, hogy a „nyomatékot” olcsóbb hú­sokból teszik a mérlegre. E panaszok nyomán ke­restük fel a 47-es és a 75-ös húsboltot. A váratlan látogatás nem járt ered­ménnyel. Azaz talán még­is, hiszen örömmel nyug­tázhatjuk: nem találtunk kifogásolni valót. Az ár­jegyzék mindkét boltban feltűnő helyen van kifüg­gesztve, a húsáru ár sze­rint csoportosítva. Áruhiányról sem beszél­hetünk. Sertés- és marha­hús egyaránt van. Szalon­na három-négy fajta függ a kapcsokon. Csütörtökön és szombaton azonban már a reggeli órákban elfogy a marhahús. Az egészség- ügyi követelményeket be­tartják. Az említett pana­szok azonban valószínű nem „kacsák”. Éppen ezért nem árt, ha a kereskede­lem ellenőrei gyakrabban megfordulnak a húsboltok­ban, forgalmasabb napo­kon is. Higiénia óh! A 6-os számú italboltban zsúfoltság. Bár délelőtt 11 óra, vendég van bőven. Konyakot kérünk, s mikor elénk teszik a poharakat, a kért ital pontosan meg­van. Szinte kivétel nélkül mindenki pálinkát, rumot, konyakot vagy sört iszik. Bor ugyanis nincs az ital­boltban, sem folyó, sem palackozott A pince túlzsúfolt, az el- szállítatlan göngyölegek minden helyet elfoglalnak. Néhány ládában gyümölcs­lés üvegek. Négy hónapja kapták — de senki sem vá­sárolja. Az italbolt füstös, az ott dolgozók panaszkod­nak: rossz a kályha, nem tudnak fűteni, nincs öltö­zőhelyiségük. Ugyanakkor tervüket a vállalat évről évre növeli. Most már ne­gyedévenként 700 000 forin­tot kell forgalmazniok. — Csak legalább jobb munka- körülmények között tud­nánk dolgozni — mondják. Hiszen még poharat és kor­sót sem kapunk elegendőt. Kénytelenek vagyunk a csorbákat is használni. Mo­sogatásra csak hideg vizünk van. Nesze neked higiénia! Ez bizony sáros A TÜZÉP telepeken szén, tűzifa van bőven. A 903-as telepen azonban a fene­ketlen sártenger tetején tá­rolják a brikettet. Amikor kocsival a vásárlóknak ki­szállítják a brikettet, a tü­zelővel együtt szállítják a sarat is. A 902-es telepen dolgozik a markológép. Teríti a szenet, keveri a rosszabb minőséget a jobbal. Csak így tudják eladni. Ugyanis nagy mennyiségű „oroszlá- ni palát” kaptak — ez pedig el nem ég úgy magában. Az emberek pénzükért tü­zelőt akarnak vásárolni, nem palát, nem követ A szén egyébként itt egyetlen fajta sem poros. Csak a minőség ellen lehet kifogás. Hiánycikk és propaganda „Figyelem! Az Alföldi Áruházban Medison zseb­rádió 700 forint helyett 490 forintért” — olvasható lapunk még vasárnapi szá­mában is a hirdetések kö­zött, holott már a múlt hét péntekjén nem volt sem az üzletben, sem a raktárban zsebrádió. Érthetetlen miért van szükség ilyen propagandá­ra. Az eddigi forgalom egyébként is bizonyítja; hogy a téli vásár áruit enélkül is megvásárolják. Sőt mint az említett rádió is igazolja, néhány áruból a teljes készlet elfogyott. Utánpótlás viszont nincs. Az áruházban eladtak 110, a szaküzletben 60—65 rá­diót. Ezzel a készlet kime­rült A téli vásár után azonban újra lesz, termé­szetesen ismét 700 forintért. Ennyiért viszont alig-alig vesznek — mondják az el­adók. Akkor miért gyártja továbbra is az ipar? Lehet, hogy egy újabb szezonvégi kiárusításra? Sajnos a többi iparcik­keknél sem sokkal kedve­zőbb a helyzet. A téli vásár férfi szövetei például már az első három nap alatt el­fogytak az iparcikk kis­kereskedelmi vállalat 33-as boltjában. Utánpótlást nem kaptak. A női szövetekből is alig van már egy-két fajta vagy szín. Ez eddig rendben is vol­na, hiszen a cél az volt, hogy a felhalmozott kész­letek egy részét adják el. Szó sincs azonban arról; hogy a február elsejei ár- leszállítás is ezt a célt szol­gálja Néhány árucikk azonban mégis eltűnt a boltokból. Hiánycikk a 79 és a 89 forintos ing. Csupán a 33-as boltban volt néhány negyvenes nagyságban, két színben. Eltűnt a bolyhos, zippzáras gyermekmellény. A 33-as boltban lévó le­szállított áru szövetek csak olyanok vannak, melyek senkinek sem kellenek. A keresettebbekből nincs. A Kossuth téri cipőboltban nem tudnak adni a vásárlóknak női gumicsizmát, 37-es gyermekcipőt. Mindezen egyáltalán nem lehet csodálkozni, ha azt is tudjuk, hogy például a 39-es boltban februárban nem is rendeltek férfiingét, vagy a 33-asban leszállított áru szövetet. S mit mon­danak erre a vásárlók? — „Tudtuk, hogy így lesz.’ Sajnos, igazuk van. ☆ Befejezésül még annyit. Ha a különböző kereskedel­mi vállalatok vezetőivel be­szélünk, általában azt a fel­világosítást kapjuk: áru van bőven az üzletekben. Az ellenőrzés azonban mást mutat. Nemcsak hiánycik­keket, hanem olyan mulasz­tásokat is. amelyeknek pót­lása jobb szervezéssel, kö­rültekintéssel, egyszóval igazi kereskedői munkával megoldható. (A cikkben foglaltakat Balogh Jánosné, Vígh Mi­hály, Rajzik Gyula, Novak Ferenc társadalmi ellenőrök közreműködésével írtuk, i Ebben ugye egyetérthe­tünk? Varga Viktória Orvosolták a tanácsi építőipar dolgozóinak bérpanaszát Utópia kéréssel fordultak a mi­nisztériumhoz. hogy a ta­nácsi iparban dolgozó épí­tőipari művezetők bérét az állami ipar művezetőinek bérével megközelítően egy- szintre hozza. Néhány nappal ezelőtt a megyei tanács pótkeretet kapott, s most már a Szolnok megyei Építési és Szerelőipari Vállalat hu­szonegy művezetője között 25 400 forintot osztanak fel alapbér emelésre február elsejétől. A munkások bér­emelésére fordítandó összeg e vállalatnál a 4000 forin­tos pótkerettel együtt 72 ezer forint. Ezzel a tanácsi építő­iparban is az előírásoknak megfelelően alakult a mű­vezetők és nehéz fizikai munkát végzők keresete.- bj — Térjünk vissza a példá­hoz. Hetvennégy jelmezes gyerek kapott jutalmat. Bi­zonyára nem volt minden jelmez kiváló, de a jutal­mat megérdemelték. Néz­zük csak, mit várhatunk tőlük később. Vajon ha dolgozni fognak, a mun­káért is mind jutalmat kap majd? Aligha. Ebből az következik, hogy a va­lamikor jó kis emberek megnőve valamelyest meg­romlottak. A megoldás tehát na­gyon egyszerű. Ki kell ta- !álni, hogyan lehet az em­bert megóvni attól, hogy elromolják. Mihelyt ezt ki találtam, máris hozzáfogha­tok regényemhez. au

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents