Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPI.Af 1966. január 16. Á gépi munlco szerepe a szövetkezeti termelés gazdaságosságában A karcagi termelőszövetkezetek gazdálkodásának színvonala 1962-ben már minden üzemben megkívánta az önálló géppark kialakítását. A gépállomás gépeinek eladása ezt lehetővé is tette és darabszám alapján ítélve a szövetkezetek (1962-ben) közepes gépesítési szintet értek el. Ha azonban a karcagi szövetkezetek gépi vonóerőellátottságát részletesen megvizsgáljuk, megállapítható, hogy gépállományunk jelenlegi nagysága, összetétele és állapota sem biztosítja a munkák megfelelő időben és minőségben való elvégzését, viszont a gazdálkodási eredmények kialakulásában, mint eszközlekötés, döntő szerepet játszik. A karcagi termelőszövetkezetek 1964-ben közel 200 millió forint értékben nyilvántartott állóeszközéből 23 százalékot a gépek kötnek le. Míg a szövetkezetek állóeszköz állománjm 1959—1964 között megkétszereződött, addig a gépállomány állóeszköz lekötése megháromszorozódott. Mindebből az következik, hogy a gépi munka költségalakulását nagymértékben befolyásolja az állóeszközök állapota, valamint kihasználása; Ezért az agrotechnikai igények gazdaságos kielégítése mellett törekedni kell a gépállomány nagyságának, KAACA4 IOC TCKMlOtZOVCTKCZCTfclACN A NAOVKUNtAOI HÖH HKKÄLCTt MTK2ST •AXOASACÁtAM C • • A »ZOLH9K MC6VCI ALLAH! CAZOAJAÖO*«' ÜXEKtLO KAOOCPCK ffCCOCtlÁS* TlPVS tzsAmr a trailo, arte <904 2B,e G K c v.% 90 2*1 U «V avt IM n KU W “ «W •úiM M “M 40 <M Ml-J0 aií.i m WS.4 n a* s* Irt*. »9 k ft c } ptcaf» fi9.5 «307 90 254* 44,* •M í 10 »fi ■m 715» 3J.0 [ «0 «S S60 [56 m.t mf 40 !<• J36 SO *•> nfi ÍM 20 »4 M2 4ó Jlltt > m tényleges áorabtzom olapjór. ««rkazhordoző könny« «ruvfrxál htrefcM *tci iS HP «qys traktorban kifej«**« nehéz orHvtrzél korépnehéz startié nekéz Bontó a középnehéz univerzál- traktorok száma és az ösz- szes gépi vonóerő 14,2 százalékát szolgáltatják. A kedvezőtlen állomány- összetétel mellett az üzemeltetés gazdaságosságát a szövetkezetek 1962-ben és 1963-ban gépeik felújítására, karbantartására keveset költöttek. így 1963. december 31-re erőgépeik átlagos állapota körülbelül 42 százalékos lett. ■Mi üzemel a Lenin Tsz központi fűtéses szerelőcsarnoka. összetételének helyes kialakítására, ami önmagában is meghatározza a Kihasználhatóságot. A karcagi szövetkezetek gépállományának összetételét vizsgálva, megállapítható, hogy az üzemek erőgépállományának körülbelül 50 százaléka 8 évnél hosszabb idő óta üzemelő, korszerűtlen géptípusokból áll. A rendszeres selejtezések elmaradása miatt az öt tsz gépállománya rendkívül sok típusból tevődik össze, ami magával hozzá a sokféle alkatrész és műhelyfelszereltség igényét is. A karcagi szövetkezetek gépállománya a megyei állami gazdaságok gépparkjához hasonlítva, szembetűnően mutatja, hogy amíg a szövetkezetek összes gépi vonóerejének 32 százaléka izzófejes traktor (G-35, DR-50, R-20-22), addig a Szolnok megyei állami gazdaságok ezeket a géptípusokat már nem is használják. A Szolnok megyei állami gazdaságok gépi vonóerejének 45,1 százalékát középnehéz, nehéz, tini verzál traktorok adják. Viszont Karcag város öt termelőszövetkezetében a SS9 erőgépből mindössze 27 nagymértékben befolyásolja a gépek el-használódott- sága. Az erőgépeik átlagos kora 7,2 év. Á 8 évnél hosszabb idő óta üzemeltetett gépek teljesítménye viszonylag kicsiny, sok a váratlan meghibásodás, ezért üzemeltetésük bizonytalan és költséges. Az öt szövetkezet közül a Lenin Tsz-ben törekedtek az erőgépállomány műszaki és technikai állapotának fenntartására, fejlesztésére. Erőgépeiknek mindössze 18 százaléka üzemel 8 évnél hosszabb idő óta, viszont 48 százalékának 5 évnél kisebb a ko ■ ra. A Lenin Tsz esetében a 18 százalékot kitevő, 8 évnél hosszabb ideje használt gép az összes gépi vonóerejének mindössze 12,9 százalékát képviseli. Szembetűnő, hogy az utóbbi időben legtöbb új gépet a November 7 Tsz vásárolt, de ugyanakkor nem törekedtek az elhasznált gépeik kiselejtezésére. A termelőszövetkezetek a gépállomástól kijavítva kapták meg az erő- és munkagépeket. Igaz, hogy a javítások esetenként kifogásolhatók voltak, mégis Jelentős felújításokra 1964-ben került sor, miután december 31-re a ráfordítások mértéke alapján a gépek állapota átlagosan 60 százalékot ért el. Az elhanyagolt gépeket nagy költséggel újították fel. Volt olyan szövetkezet amelyik gépeinek felújítására a gépek beszerzési árának 33 százalékát kitevő összeget használt fel főjavításra. A helyi állami gazdaságban a beszerzési ár 14—16 százalékát kitevő összeget használják fel felújításra, karbantartásra, körülbelül 0,5—1 százalékos a felhasználás a beszerzési árhoz képest. A termelőszövetkezete« karbantartására és a váratlan meghibásodások elhárítására átlagosan 2—4 százalékát használják fel a gépek beszerzési árának Állapotfelvétel alapján: s karcagi termelőszövetkezetek gépállományának több mint egyharmada olyan traktorból áll, melyeknek műszaki állapota alig 30 százalékos, selejtezésre érett gép. A szövetkezetek erőgépparkjának másik kétharmada átlagosan ugyan el éti az 55—60 százalékos műszaki állapotot, de ezek — ritka kivételtől eltekintve — karbantartása olyan szervezetlen és elhanyagolt, hogy későbbi felújításuk aránytalanul nagy költséggel járna. Az erő- és munkagépek tárolása szinte egyik szövetkezetben sincs megnyugtatóan megoldva. A karcagi szövetkezeték gépparkja — erő- és munkagép — körülbelül 2000 darabból áll és egyetlen üzemiben sem találtunk s gépek tárolására alkalmas udvart és kevés a gépszín. A műhelyek felszereltsége rendkívül változó. Né- mély helyen a forgácsoló részlegek korszerű gépekkel vannak felszerelve, mely szerszámgépek kihasználhatósága vitatható, ugyanakkor nem rendelkeznek megfelelő szerelő- csarnokkal. A Lenin Termelőszövetkezetben felépült központi fűtéses szerelőcsarnok véleményünk szerint már a legmagasabb szintű gépjavítási igényeket is ki fogja elégíteni, d.e kérdés, hogy gazdaságos-e mind az öt szövetkezetnek ilyen nagy költséggel járó beruházásra vállalkozni. A gépi munkák költsége jelenleg a termelési költségek egynegyedét teszi ki gyakrabban előforduló váratlan meghibásodások elhárítási költségé mellett jelentős a termelési kiesés is. Gyarapodtak az olyan felszerelések, mélyek Kihasználása nem biztosítható (például szerszámgépek). Minden évben növekszik a raktárak készletállománya. A karcagi szövetkezetek anyag- és alkatrész raktárkészlete eléri a 6 millió forintot, ennek körülbelül 45 százaléka olyan darabokból áll, melyeket egy éven belül nem használnak fel. A szövetkezetek gépjavítása anyagtaka- rékosabb, mint a gépjavítóké, de az alkatrészek javítása sok esetben kívánnivalót hagy maga után. S az üzemelést bizonytalanná teszi. Kétségtelen, hogy sok alkatrész javítása lényegesen olcsóbb, mint az új beszerzése, de a megbízható alkatrész-javításra jól fel kell készülni, mert az újabb meghibásodásból adódó munkakiesés lehet, hogy nagyobb kárt, költséget jelent, mint egy újabb beszerzése. Az általunk végzett vizsgálatok és a gyakorlati tapasztalatok mind arra utalnak, hogy a gazdasági eredmények kialakulását a jelenlegi gépesítési szinten már a gépi vonóerőgazdálkodás hatékonysága döntően határozza meg. Éppen ezért az állóeszközök újraértékelésére, valamint az elhasználódás mértékének megfelelő amortizációs alapképzésre hozott kormányintézkedés rendkívül nagyjelentőségű. Ügy véljük, hogy ez a munka előkészíti a korszerű gépi vonóerőgazdálkodás alapjainak megteremtését a szövetkezetekben. Amíg az állóeszközök valódi értékét nem ismerjük, pontos, megbízható közgazdasági értékelést nem lehet végezni. A korán megalakult nagy szövetkezetekben a gépi vonóerőgazdálkodás gazdaságosságának fokozásával, javításával kapcsolatban a következőkben látjuk a legfontosabb tennivalókat: Csökkenteni kell üzemen belül — de koordináltan városon, járáson belül is — a géptípusok számát. Emellett növelni kell a korszerű típusokból az üzemek gépi vonóerejét. Az izzófejes traktorok selejtezésének szükségességét minden termelőszövetkezet napirenden tartja, de még nem alakult ki, hogy milyen traktorokkal lenne lebcélszerűbb pótolni vonóerejüket. Az izzófejes traktorok pótlásáról egyértelműen nem lehet nyilatkozni, ez elsősorban a kialakult állomány összetételétől és a termelés- szerkezettől függ. Számításaink szerint Karcagon vonóerejük pótlását 45—50 százalékban nehéz, középnehéz univerzáltraktorok- kal, 50—55 százalékban középnehéz lánctalpas traktorokkal kell megoldani. Ezt a gépet felújításra „dobták szét”. Az utóbbi években a költségek növekedésének üteme nagyobb volt, mint a gépi munka felhasználás. A költségek emelkedése nem a közvetlen felhasználásokból (munkabér, tüzelőanyag stb.) adódott, hanem a közvetett költségek növekedéséből. Az egyre Stabil munkákban elsősorban a villanymotor jöhet számításba. A középnehéz lánctalpas traktorok a karcagi talajadottságok és éghajlati viszonyok mellett talajmunkákban különösen öntözött területeken nélkülözhetetlenek. Az elhasználódott D-413-as típusokat, korszerű DT-54 A, DT-55 A jelű traktorokkal kell felcserélni. Az öntözés kiterjesztése még több középnehéz lánctalpas traktor beállítását igényli. Míg a szántótraktor állomány különösen az őszi időszakban kevésnek bizonyul, addig vitathatónak tartjuk a jelenleg üzemelő Sz-100-as traktorok kihasználhatóságát Nem kétséges, hogy a karcagi talaj- adottságokból következő vonóerőigény a nehéz talajmunkákban, tereprendezésben, valamint csatorna nyitásban, építésben eléri ennek a típusnak a vonóerő szolgáltató képességét, de a jelenleg rendelkezésre álló munkagépek száma nem ad módot — időben — a megfelelő leterhelésre. Az üzemek munkagép- állományának kialakításában törekedni kell arra, hogy az erőgépállamány erő- és időkihasználása biztosítható legyen, ugyanakkor az agrotechnikai igényeket megfelelő minőségben elégítsék ki. Az erő- és munkagépál- lomány legkedvezőbb ösa- szetételében sem üzemeltethető gazdaságosan korszerű üzemfenntartó részleg nélkül. A mezőgazda- sági üzemek gépesítésének vizsgálata során kiemelten kell elemezni az üzemeltetéssel kapcsolatos karbantartó és javító bázisokat. A legtöbb termelési kiesést most a váratlan meghibásodások hosszadalmas elhárítása okozza. Az üzemekben indokolatlanul nagyértékű alkatrészraktárt tartanak fenn, de a készletek állandó növekedése sem csökkenti az alkatrészhiány miatt kiesó munkaórák számát. A váratlan meghibásodások gyorsabb elhárítása végett feltétlenül szükség lenne körülbelül 50 erőgépenként egy műhelykocsira. Karcagon minden tsz-nek egy-egy műhelykocsira lenne szüksége. A megfelelő felszerelés mellett a rossz útviszonyok miatt összke- rék meghajtású autón kellene üzemeltetni. Az anyagbeszerzést rendkívül költségessé teszi, hogy Karcagon minden tsz és a jelentősebb állami üzemek, intézmények is anyagbeszerzőt foglalkoztatnak. Véleményünk szerint a szövetkezetek nagy tehertől szabadulnának meg, ha az Agrotröszt Vállalaton belül alakulna egy olyan osztály, mélynek minden nagyobb mezőgazdasági központban lenne kirendeltsége és a központtal géptávíró összeköttetésben állna. Ez az osztály lenne hivatva a mezőgazdasági üzemek gyors anyag, és alkatrész ellátására. Az anyagi érdekeltség fokozására a garanciák idejét és módját szélesíteni kellene, valamint a forgalmazott gépek és eszközök üzemeltetéséhez és félhasználásához szükséges anyagok és alkatrészek szerződésében lekötött szállítási tevékenységére is ki kellene terjeszteni a kötbérrendszert. A mezőgazdasági gépek minőségében nagy változást eredményezne, ha a gyári hiba miatt történt termelési kieséssel a forgalmazó cégen keresztül meg lehetne a gyárat terhelni. Az öt karcagi termelőszövetkezetben célszerű lenne egy közös központi karbantartó műhely kialakításának tervét kidolgozni (első lépésben csak az alkatrészek javítására esetleg előállítására, forgácsoló, marós, elektromos részleg); ami műszaki felkészültségével, szervezettségével kifogástalan állapotban tudná tartani a szövetkezetek közel 2000 darabból álló gépállományát. Ez a gondolat annál is kézenfekvőbb. mivel három tsz központi műhelye ma is egymás tőszomszédságában van. Borsos János Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Karcag
